Egri Népújság, 1886 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1886-06-03 / 22. szám
XVII. év. Eger, 1886. 22-ik szám. Csütörtök, junius 3-án. Az előfizetési dij és a lapot érdeklő minden közlemény a „Népújság Szerkesztőségéhez“ Megjelenik minden csütörtökön, egy ivén. Egerbe küldendő. igen Előfizetési ár: Egész évre . a írt. Félévre . . 1 írt. Negyedévre 50 kr. v ámháboru. Ilyen háborúnk sem volt még! Puska 'nélkül való harcz, amelyben csak a nagy vámmal akarja megölni egyik nemzet a másikat. Hát ilyen vámháboruba keveredtünk mi a szomszéd Romániával. Tudja Isten, miért, miért nem ? egy idő óta Románia nem a legjobb szomszédunk; barátságunkat nem tudja, de nem is akarja megbecsülni. Megmutatta ezt legközelebb, midőn nem akart velünk új vámszerződést kötni. Május 31-én telt le a Romániával kötött régibb vámszerződésünk. Mi ismét meg akartuk azt nyittatni, azonban Románia kormánya annyi mindenféle nehézséget gördített a szerződés megkötése elé, hogy az megköthető nem volt s így e hónap elsején megkezdődött az úgynevezett vámháboru, mi azt jelenti, hogy a magyar kormány csak roppant nagy vámok fizetése mellett engedi meg, hogy az oláh iparczikkek és termények országunkba behozathassanak. Ennek természetes következménye, hogy hasonló intézkedéseket léptetett életbe Románia is. Most az a kérdés: mit vesztünk a szerződés felbontása által, vagy nyerünk-e valamit ? Általános a meggyőződés, hogy a vámháború által csak Magyarország nyerhet, különösen pedig nyerni fognak gazdáink. A dél-magyarországi gazdák már régebben kérték a magyar kormányt, hogy a romániai búzát ne engedje oly könnyen bejutni Magyarországba, de kormányunk kezét épen a lejárt vámszerződés kötötte, s a gazdák kérését nem teljesíthette. Bizonyára nem a jó szomszédot árulja el Románia azon cselekedete, hogy a többi országok terményeit és iparczikkeit csekély vámok mellett bocsátja be az ő országába, s csakis a mi bevitelünket akarja nagy vámokkal megadóztatni. A verseny tehát megkezdődött. Marhát, sertést, juhot, bárányt, kecskét nem szabad behozni Romániából vámterületünkre, mert sem oláh marhára, sem keleti marhavészre nincs szükségünk. Oláh főzelék, gyümölcs és növény sem kell nekünk, mert már nálunk bőségesen van a filokszerából. Egyék meg az olyan diót, mogyorót, repczét, fokhagymát maguk az oláhok, amelyiken gyökérféreg terem. A