Népújság, 1953. augusztus (62-70. szám)
1953-08-02 / 62. szám
7 NEPÚJSÁG Pártcsoport bizalmi tapasztalatcsere Hatvanban • Javítsuk tovább a pártcsoportok munkáját _ Vasárnap délelőtt a hatvani járás pártbizottsága pártcsoportbizalmiak részére tapasztalatcsereértekezletet tartott. Az értekezleten részt vettek a járás legjobb pártcsoportbizalmiai, a megye összes járási pártbizottságágának szervező titkárai, valamint Sallós Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője és az osztály többi munkatársa. Az értekezleten Barta Károly elvters, a hatvani JB szervezőtitkára megnyitó szavai után — Stork Károly elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa tartott beszámolót. Stork elvtárs beszámolójában értékelte a megye és a hatvani járás pártcsoportjainak munkáját, ismertette a megye jól dolgozó pártcsoportjainak módszereit, beszélt a pártcsoportbizalmi felelősség teljes, szép munkájáról, a kommunisták nevelésének és aktivizálásának jelentőségéről, a pártcsoport bizalmi segítésének fontosságáról, a pártvezetőség és a pártcsoport bizalmi kapcsolatáról, és megszabta azokat a feladatokat, melyek a pártcsoportok előtt állnak, a párt politikájáért, a kormányprogramm megvalósításáért folyó harcban. A beszámolóhoz elsőnek Barta eltár,s szólt hozzá. Elmondotta, hogy a hatvani járásban 107 pártcsoport működik s főleg az üzemekben lévők dolgoznak jól. Általános tapasztalat, hogy ott eredményes a pártcsoportok munkája, ahol a pártszervezet vezetősége törődik velük, irányítja, segíti és ellenőrzi a pártcsoport bizalmi, a pártcsoport munkáját. „Lőrinciben — mondotta — a választások ideje alatt a pártcsoportbizalmik tartottak legtöbb kisgyűlést. A nagygombosi állami gazdaság pártszervezete minden két hétben vezetőségi ülésen szabja meg a négy pártcsoport bizalmi feladatát. A pártcsoportbizalmiak ebédidő alatt és munkaidő után foglalkoznak a hozzájuk tartozó párttagokkal, segítenek problémájuk megoldásában, közösen beszélik meg, hogyan érhetnek el legjobb eredményt a munkában.’’ Ezután arról beszélt, hogy több pártcsoport bizalmi elhanyagol;a a pártépítést, nem javasol a hozzátartozó legjobb pártonkívüliekből tagjelöltet. Mindez azt is bizonyítja, hogy az alapszervezetek nem támaszkodnak eléggé pártcsoportbizalmiakra, bár az utóbbi időben van javulás ezen a téren. A propagandisták kiválogatásánál már meghallgatták a pártcsoportbizalmiak véleményét és most a hallgatók kiválogatását végző bizottságok munkájába is bevonták őket. „A legnagyobb hiba — mondotta befejezésül — hogy sok helyen nem ismerik a pártcsoport bizalmi feladatát. Ezen a járási pártbizottság úgy segít, hogy a JB tagjaii pártcsoportbizalmi értekezleteket tartanak, ahol tisztázzák a pártcsoport feladatát.” Barta elvtárs után Leffelholcz elvtársnő és Kocsik Mihály elvtárs, a Selypi Cementgyár két pártcsoport bizalmija szólalt fel. Elmondották, hogy üzemük elelnyerte az élüzem címet és ez a pártszervezet és a vállalatvezetőség jól összehangolt munkájának, a kommunisták példamutatásának és a pártonkívüliek mozgósításának eredménye. Leffelholcz elvtársnő beszélt arról, hogy Nagy elvtárs beszéde után az ellenség náluk a munkafegyelem lazításával igyekezett ártani. A pártcsoportbizalmiak és a népnevelők közös értekezletet tartottak, vállalást tettek a munka megjavítására, az ellenség szétzúzására. Mivel nagyon égető a nyersanyag biztosítása, közösen brigádot szerveztek és rövid idő alatt megteremtették a további munka feltételeit. Most még fokozottabban foglalkoznak a munkafegyelemmel, megmagyarázzák, milyen kárt jelent egy igazolatlan mulasztás is, s a beszélgetések után napról napra csökken az igazolatlan mulasztások száma. Nagy István elvtárs rózsaszentmártoni pártcsoportbizalmi elmondotta, hogy ő egyenletesen osztotta el a párttagokat a pártonkívüliek között és ez eredményre vezetett. Nehezíti azonban a munkáját, hogy az üzemvezetőség nem teljesíti a dolgozók jogos kérését. Kovács Ferenc a Muravidéki Erőműből arról beszélt, hogy a munkaversenyt a pártonkívüliek mozgósításával viszik sikerre. A pártcsoport bizalmiak javaslatára a kisgyűléseken, a termelési értekezleteken jegyzőkönyvet vezetnek s ha a kisgyűlésen felvetett problémákat nem orvosolják, a következő héten felelősségre vonják a mulasztót. Elmondotta azt is, hogy a pártcsoport munkáját egy ideig csak kampányszerűen végezte, mert a pártszervezet nem irányította, nem foglalkozott vele. Végezetül kijelentette, hogy a kommunisták példamutatásai az, mely az Erőmű tervteljesítését nagymértékben elősegíti. Szabó Béláné, a Hatvani Cukorgyár pártcsoport bizalmija elmondotta, hogy rendszeresen foglalkozik a hozzátartozó párttagokkal, akik pontosan fizetik a tagdíjat és a termelésben is megállják a helyüket. Buzánszki Sándor, ugyancsak a cukorgyár pártcsoport bizalmijai elmondotta, hogy a csoportjában nincs 100 százalékon alul teljesítő, a tagsági díját is mindenki pontosan fizeti. Skerlecz Istvánná, aki a hatvani II. körzetben pártcsoportbizalmi, arról beszélt, hogy ők minden hónapban tartanak pártcsoport értekezletet, de hetenként összehívja a pártonkívülieket is és megvitatják a sajtóban megjelent fontosabb cikkeket. Elmondotta, hogy segítenek a termelőcsoport pártszervezetének is, leleplezik azokat, akik a csoport szétzilálását akarják. Foglalkoztak a régi tagjelöltekkel is, akik között oyanok is voltak, akik — bár hosszabb idő óta tagjelöltek — még ezidáig nem végeztek olyan munkát, hogy kiérdemeljék a párttagságot. Javasolták, hogy ezeknek adjanak határidőt s ha addig sem végeznek jó munkát, zárják ki a pártból. Hozzászólt még a beszámolóhoz Horváth József elvtárs, a Mátravidéki Erőmű párttitkára, Jenei János elvtárs, az egri járási pártbizottság szervezőtitkára és Dorkó József elvtárs, a petőfibányai pártbizottság titkára. Valamennyien értékelték területükön a pártcsoportok munkáját és ígéretet tettek, hogy a jövőben több segítséget adnak a pártcsoportok munkájához. A hozzászólásokat Stork elvtárs foglalta össze és megállapította, hogy sokkal több eredmény van a pártcsoportok munkájában, mint amit eddig láttunk. További jó munkára lelkesítette a pártcsoportbizalmiakat 6 elmondottal, hogy most a legfontosabb: a dolgozók javaslatainak felhasználása, a pártcsoportbizalmiak és a pártszervezet vezetőségének összehangolt munkája. Segítsék elő az alulról jövő bírálat kifejlesztését Gyűjtsék össze a dolgozók javaslatait, a munkát ne kampányszerűen, hanem rendszeresen végezzék, tartsák meg pontosan a pártcsoportértekezleteket, törődjenek az új dolgozókkal. Munkájukat akkor tudják csak eredményesen végezni, ha Rákosi elvtárs és Nagy elvtárs beszéde alapján dolgoznak, ha minden erővel mozgósítják a párttagokat és a pártonkívülieket a kormányprogramm megvalósításáért. A máfrafüredi DISZ-szervezetről A máfrafüredi ifjúság színejava három évvel ezelőtt kirepült a fészkéből. Öten honvédtisztek, vagy tisztjelöltek, négyen egyetemi hallgatók, legalább tizenketten ipari tanulók, szakemberek lettek. Akkor és utána két évig úgy nézett ki, hogy a fiatalok távozásával a mátrafüredi DISZ ereje távozott el. A feltörő fiatalság érezte a szervezettség hiányát, de nem volt ereje úgy talpraállni, hogy jó munkát végezhessen. Pártunk alapszervezete segített.. Nemcsak azzal, hogy egy vezetőségi tagot adott a DISZ- nek. — az egész vezetőség együtt él a fiatalokkal — a munkában. Mutatkozott is eredmény. Bebizonyosodott, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt mondták: „nincs fiatalság Füreden.” Az újból alakuló és új vezetőséget választó DISZ-gyűlésen 42 fiatal vett részt. Az egységbe tömörült fiatalok lelkesedése nem lohadt le azóta sem. A kezdeti sikereket a sportkör aratta, négy hónap alatt a röplabda fejlődött legerősebben. Megalakult a kultúrcsoport is, s bár vannak még nehézségek, rövidesen szereplésükkel szórakoztatják majd a dolgozókat. Terveink vannak: 1953—1954-ben alapismereti DISZ-iskola működik. Politikai nevelést, szakmai segítséget kapnak fiataljaink. Szilárdítanunk kell még a fegyelmet, segíteni kell még munkájukban a vezetőséget, hogy még inkább eggyé forrjon a tagsággal. Serkentenünk kell a kultúrcsoportot, meg kell szerveznünk a téli sportot is, így él, így dolgozik, így tervez a mátrafüredi fiatalság. Vannak nehézségeink, is, de leküzdjük azokat. A 42 DISZ- fiatal legalább öt helyen dolgozik egy-egy megmozdulásra kerékpáron igyekeznek haza. De megállják helyüket a munkában is. S ma már örömmel jelenthetjük: akik két-három hónappal azelőtt mosolyogtak, ha a DISZ-ről volt szó, ma örömmel mondják: diszista vagyok. Büszkék, mert a kollektíva befogadta őket, büszkék, mert azokhoz a fiatalokhoz tartoznak, akik néhány nap múlva Bukarestben az ifjúság millióit képviselve egységesen állnak ki a béke, az ifjúság boldog jövője mellett. Bodor Imre levelező Levél Langa Sándor Petőfi altáró frontmesterének A több szénért folyó csatából egész csapatom ki akarja venni a részét. Ennek érdekében párosversenyre hívlak, hogy nagy nemzeti ünnepünk, augusztus 20 tiszteletére üzemünk tartozásából minél többet törlesszünk. Mindezt az alábbi vállalásom szerint érem el: 1. Csapatomat úgy segítem, hogy a harmadik negyedéves tervet szeptember 25-re befejezzük, s ezzel 875 tonna szenet törlesztünk a vállalat tartozásából. 2. A termelés előfeltételeit — fa, üres csitle — úgy biztosítom, hogy a 480 percet csapatom minden tagja a szenelésre tudja fordítani. 3. Ezenfelül négy 100 százalékon aluli dolgozót patronálok, hogy a harmadik negyedév végére napról napra tervüket túlteljesítsék. így járulok hozzá, hogy minél több szenet kapjon a nehézipar, hogy több gépet tudjon előállítani, hogy több és olcsóbb ruha, cipő és élelem jusson mindannyiunk számára. Nagy K. Sándor frontmester Egercsehi Bányai ^pQ0PQQiyyyvyyyyyvvvv^rvYiry^r>rVVVVlO('rtr>iVVyvv>QOQnoOQOO0O00QO0000000000000000000Q0000000Q000Q0^^QQQQQQQ^ 1 190 tonna színpor fógiamozott A Recski Ércbánya dolgozói újabb bizonyítékát adták annak, hogy szeretik hazájukat és az egész magyar népet Már három évvel ezelőtt észrevették, hogy az ércelőkészítő mű kifolyó csatornáján keresztül a vízzel együtt értékes anyagok is távoznak az üzemből. Azonnal szóltak a műszaki vezetőknek, akik rögtön intézedtek, hogy az elfolyt anyagot fogják fel és tárolják a laboratórium mellett. Azóta három éven keresztül ez év július 1-ig körülbelül 1000 tonna ilyen anyagot gyűjtöttek össze. Két hónappal ezelőtt a recski ércelőkészítő mű a gépek átszerelése miatt leállt. A munkálatok befejezése után első dolguk az volt, hogy a laboratórium mellett felhalmozott anyagot feldolgozzák Az üzem dolgozói közül sokan nem reménykedtek abban, hogy ebből az anyagból nagyobb mennyiségű szinport nyernek. A feldolgozás azonban bebizonyította, hogy érdemes volt éveken keresztül szorgalmasan felfogni az értéktelennek látszó anyagot A több mint 1000 tonna összegyűjtött anyagból 190 tonna színport nyertek, melyet útnak indítottak kohóinkhoz, hogy abból vasat és ércet öntsenek. 1953 augusztus 1. A béketábor győzelme Koreában Világraszóló nagy jelentőségű győzelmet aratott a béketábor ereje Koreában. Július 27-én 12 órával a fegyverszüneti egyezmény aláírása után elhallgattak a halált osztogató gyilkos fegyverek a koreai csatamezükön, ahol három évig folyt a vér, ahol három évig napról napra gyilkolták halomra az amerikai légibanditák Észak-Korea ártatlan lakosait, nem kímélve sem aggot, sem anyát, sem gyermeket. Bűnös kalandjukat, Észak-Korea elfoglalását, rabigába döntését tűzön-vizen keresztül akarták vinni, hogy azután onnan támadhassanak a nagy kínai népre, akik hosszú, kemény harcokban lerázták magukról az imperialisták bilincseit. Az amerikai imperialisták galád terve nem sikerült. A hazáját és szabadságát védelmező hős északkoreai nép ellenállt a hódítóknak és a kínai népi önkéntesek segítségével nemcsak sakkban tartották őket, hanem egyik csapást a másik után mérték a betolakodókra. Az esztelen rablóháború beszüntetése érdekében elsőnek a Szovjetunió emelte fel szavát, amikor két évvel ezelőtt Malik elvtárs személyében javasolta a szembenálló feleknek, hogy kezdjenek tárgyalásokat a fegyverszünet megkötése érdekében. E javaslat mellett szólt a világ minden békeszerető embere. Éppen ezért az amerikai imperialisták kénytelenek voltak a javaslatot elfogadni és tárgyalóasztalhoz ülni. Úgy gondolták az amerikaiak, hogy amit a fronton nem tudtak elérni, elérik majd a tárgyalásokon. A fegyverszünet megkötése ellenében hatalmas területet követeltek az északkoreaiaktól. Nam-Ir tábornok, a koreai és a kínai fegyverszüneti küldöttség vezetője visszautasította az imperialisták követeléseit és napról napra leleplezte hódító szándékukat. Az amerikai imperialisták és csatlósaik az ENSZ zászlaja mögé bújva két évig húzták a tárgyalásokat és amikor a megegyezés felé közeledtek, mindig találtak „ürügyet“, mellyel megakadályozták a fegyverszünet aláírását. Legutóbb Li Szin Man, a délkoreai bábelnök a világtörténelemben példátlanul álló módon sértette meg a hadifogoly-egyezményt, amikor 25.000 északkoreai és kínai hadifoglyot „szabadon bocsátott“ és besorozta őket a délkoreai hadseregbe, valamint Csang Kaj-sek bandái közé. A világ szeme feszülten figyelte a délkoreai eseményeket, melyek az amerikaiak hallgatólagos beleegyezésével történt. Még az angol-francia és több más burzsoá lapok is kénytelenek voltak elismerni, hogy Li Szin Man cselekedetéért a felelősség az amerikai imperialistákra hárul. A koreai és a kínai fél ennek ellenére javasolta a tárgyalások folytatását és a fegyverszünet megkötését. A tárgyalásokon Harrison altábornagy, az ENSZ-haderők küldöttségének vezetője kénytelen volt Nam Ir tábornok kérdéseire némi biztosítékot adni a fegyverszüneti szerződések megtartása érdekében. Az amerikai imperialisták a hatalmas béketábor követelésére, a világ közvéleményének nyomására kénytelenek voltak megegyezni és aláírni a fegyverszüneti szerződést. Ezzel az amerikai imperialisták Koreában is súlyos erkölcsireséget szenvedtek. De korai volna még azt hinni, hogy a világuralomra törekvő imperialisták lemondtak koreai terveikről, lemondtak a háborúról. Az amerikai hadimágnások, hadianyaggyárosok továbbra is gyártják a gyilkos fegyvereket és azon mesterkednek, hogy meggyújtsák a háború tüzét. Kim Ir Szen marsall és Peng Ten Huai tábornok a fegyverszüneti szerződés aláírása napján napiparancsot intéztek a koreai néphadsereghez és a kínai népi önkéntesekhez. A napiparancs a többi között így hangzik: „A fegyverszüneti egyezmény aláírása az első lépés a koreai kérdés békés rendezése felé és ezért előnyös a világ népeinek békéje szempontjából. A koreai és a kínai nép, valamint a világ összes békeszerető népei örömmel fogadják, s lelkesen támogatják a koreai fegyverszünetet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete haderejének parancsnoksága oldalán vannak azonban még harcias elemek — különösen a Li Szin Manklikk — melyeknek egyáltalában nem tetszik a koreai fegyverszünet megvalósulása és amelyek ezért erősen ellenzik a fegyverszüneti egyezmény aláírását. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntes alakulatok összes harcosainak fokozniuk kell tehát éberségüket.“ Fokozniuk kell éberségüket az egész világ békeszerető népeinek is, köztük a magyar dolgozóknak is, akik orvossággal és orvosokkal segítették a hős koreai nép harcát. Korea példája bebizonyította, hogy meg lehet fékezni a háború sötét erőit és megálljt lehet parancsolni a háborús gyújtogatóknak. Nyitott szemmel kell figyelni az amerikai imperialisták és csatlósaik minden tevékenységét, hogy idejében leleplezzük terveiket, melyeket a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen szőnek. Keszei István i olasz nép elutasította De Gasperi klerikális kormányát Az olasz képviselőházban 1922 óta most bukott meg először a kormány A kormány bukása a június 7-i szavazás következménye, a klerikális kereszténydemokrata párt — amely addig az ország vezető pártja volt — verességet szenvedett. De Gasperi a klerikálisok vezére, aki a választások előtt a parlamentben keresztül hajszolta a csaló választási törvényt, nem akart belenyugodni vereségükbe Nem akarta tudomásul venni a dolgozó nép követelését és fittyet hányt a kommunista és a baloldali pártok előretörésére. Nagy huzavona után — annak ellenére, hogy pártja vereséget szenvedett a június 7-i választásokon — ismét klerikális kormányt alakított. Ezúttal nem nagy sikerrel. Bemutatkozása után a parlament megtagadta a bizalmat De Gasperitól, aki görcsösen ragaszkodott a hatalomhoz. Az olasz dolgozók olyan kormányt követelnek, amely figyelembe veszi a dolgozók igényeit, kenyeret, munkát, szabadságot biztosít a számukra és amely nem bocsátja vomba az amerikai imperialistáknak Olaszország függetlenségét. AKIK MEGYÉNK IFJÚSÁGÁT KÉPVISELIK A VITEA Országh K. András, egercsehi Ifjú vájár, DISZ-titkár, rendszeresen 200 százalékot teljesít. Korózs Lajos, a Fémszerelő vényárugyár ifi dolgozója, félnémeti DISZ-titkár. Megyeri Mária, a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár ifjú sztahanovistája. Inklovics Mária, a Mátravidéki Fémművek dolgozója, országgyűlési képviselő, Dóczi Kálmán, az egri Bútorgyár ifjú dolgozója, DISZ-titkár, Lakatos István, a rózsaszentmártoni IX-es akna élenjáró fiatal vájárai. «