Népújság, 1954. december (95-100. szám)
1954-12-02 / 95. szám
f#541 december 2. csütörtök. NPPUIS AG 3 Szilárd egységben, őszinte szívvel szavazott Heves megye dolgozó népe 3423 tanácstagjelöltet választottak meg megyénkben csak egy rentrât Az egyik verpeléti szavazókörben két főkötős asszony lép be egyszerre. Nyilván szomszédok. Ahogy illik, megkapják a szavazócédulákat, nézegetik is, egyszer csak felhorkan az egyik: — Hát erre az emberre én nem szavazok. Megmondtam a jelölőgyűlésen is, most is kitartok mellette. Adjál csak egy ceruzát, Máli, hadd húzzam ki gyorsan. . . A másik ijedten körülnéz. Dédnagymama öregasszony óvakodik be nagy tanácstalanul a Szalóki II-es szavazókör helyiségébe: a 73 éves Papp Józsefné, hat unoka nagy-, s hat másik dédnagyanyja. — Kedveském — szól oda az elnöknek — ezt a papírt küldték, hogy gyüljek már szavazni... — elhallgat egy pillanatra. Mikor fiatal voltam, nem kellettem, most kellek,ha aztán odahajolva súgja. — Legalább menj be a fülkébe, te.s — Menjen a fészkes kórság. Mitől féljek? Nincs itt csendőr. Ha nekem nem kell, akkor nem kell Kimondom én nyíltan is.;s ki is húzta a jelölt nevét, föléje írt valaki mást, aztán nagy bátran odalépegetett az urna elé. Igaz is, kitől félne? Vagy van szabadság, vagy nincs! az urnák előtt hátha kellek? . . . ezért jöttem volna. .. Aztán a megkapott három szavazólapot nagy gonddal kettébe hajtotta, s Ifj. Fehér Antal tanácstagjelölt után — éppen reá szavazott Papp néni — maga is beleejtette szavazatát az urnába. Aztán melléhez szorította a vaskos, öreg bibliát, s eltopogott — a tempplomfoai A szavazás után csoportba gyűl a férfinép az egersza óki tanács előtt. Éppen Keller József viszi a szót: — Hő . . . hő. . . hősi emlékeztek Bell Miklósra, a derecskei téglagyárosra? — aztán, hogy a bólintó fejek bizonyították, hogyne emlékeznének — felvidámodva folytatja. Nem mondom, egy kis itóka jól esne most is.. . de hogy 32-ben, hogy megjárta az a Bell az itókával! Képviselő akart lenni, gurítgatta hát a hordót nagy serényen, mi meg ittuk még serényebben. Aztán, mikor mindent megittunk, egyszerűen hazamentünk. Nem is lett képviselő a téglás Beliből .. . Jóízű mosolygás a többiek arcán. Emlékeznek, hogyne Haj, de nagy volt a vígság Nagyvisnyón, egész szombat este, de még vasárnapra virradó éjjel is. Nagy, mert a szesztilalom nem vonatkozik a lagzira, márpedig ifj. Boros Albert és Sándorék Klárikája, no meg vagy ötven vendég Sándorék portáján ünnepelte a fiatal párti i Piros nyakkendős úttörők állnak őrt a pétervásári II-es szavazókör urnája mellett. Sályi György dolgozó paraszt megáll előttük egy pillanatra, megsimogatja a két „komoly őr“ fejét, aztán egy pillanatra kinéz az ablakon. Vajjon mire gondolhat? Egy régi választási napra, amikor nem pirosnyakkendős úttörők, hanem kakastollal emlékeznének a képviselőjelöltre, aki borral vélte megnyerni a fene nagy rangot — Hijnye, Vendus, gyere csak! — rikkantja az egyik, a Flóris (ennyit tudunk csak meg a nevéből). Rád szavaztam, komám, de ha holnap nem fizetsz áldomást, hát visszaveszem a cédulát Pelyhe Vendel, a 26-os körzet jelöltje, elneveti magát: — Fizetek most, akár tíz akóval is — s odasandít az italbolt felé, ahol ceruzával írott tábla hirdeti, hogy „szesztilalom“. Harsogó nevetés, hátbavágások, aztán folytatódik a szó, most már a falu ügyéről. Így illik, mert itt van már a „Vendus“, a tanács képviselője. A tanács bízott a lakodalmasokban. S nem csalatkozott. Mert reggel hét órakor, élén a fiatal párral, ott vonult el a násznép a falu csodálkozására a házak előtt, mentek szavazni. De hiszen ez érthető is. Ki is szavazhatna nagyobb kedvvel, mint a fiatal pár, amikor éppen a maguk ügyéért, a boldogságukért teszik le a voksot. csendőrök őrködtek a borgőzös választás „tisztasága“ felett. Amikor nagy lehetőség volt a választásra, hogy vájjon a nagyságos Beniczky Elemér, vagy gróf Keglevics Gyula, vagy éppen a kegyelmes Ivády Béla földbirtokos legyen-e a képviselő. Erre gondolt Sályi György, amikor az urnába ejtette szavazatát. Délelőtt 10 óra van. A pétervásári járási választási bizottság irodájának asztalán papírlapok, jelentések, feljegyzések. 8.00 órakor Bátor 8.10 órakor Parádsasvár 8.55 órakor Hevesaranyos 9.00 órakor Kisfüzes község fejezte be a szavazást, hirdetik a jelentések. Berreg a Ez meg Egerben történt. Nagy a riadalom az egyik szavazóhelyiség előtt. Fejkendős, idősebb asszony pöröl a szavazóbizottság egyik tagjával. *— Miért? Mert én már idős telefon: Istenmezeje, Várasszó, Ivád és Mátraderecske jelenti, hogy a választók valamennyien eleget tettek hazafias kötelességüknek — leszavaztak. Nincs itt egy nyugodt perc sem, de hogy is lehetne, amikor most itt lüktet, itt dobog az egész járás szíve, itt van a pétervásári járás ütőere, vagyok. .. ami jár, az jár. Most ha elmegyek innen, senki sem fogja elhinni, hogy szavaztam. Pedig én tudom, mi a kötelességem ... Hogy micsoda? Hogy azt csak az új választók kapják, no és Bárdosné miért kapott, hol van ő az új választóktól? Addig-addig, míg végül nagy nehezen megértette, épp az volt a baj, hogy nemcsak az új választók mellére tűzték ebben a körzetben a nemzetiszínű szalagot, hanem másoknak is: elfogyott egy-kettőre. Mert, hogy éppen ezért a kis nemzetiszínű szalagért folyt a szenvedélyes nagy vita. Vizsga: hazaszeretetből Vasárnap reggel a felnőttek beszélgetésétől volt zajos az egerbaktai általános iskola udvara. Ma a felnőttek jöttek el ide, hogy vizsgázzanak a hazaszeretetből. A falu választópolgárai, az elsők éppen úgy, mint a régi választók, valósággal sorban álltak az udvaron, hogy minél előbb leadhassák szavazatukat: a választók nagy része már 9 óra előtt eleget tett hazafias kötelezettségének. A névjegyzékben kipipált nevek arról tanúskodtak, hogy a felnőttek is jól vizsgáztak az iskolában a hazaszeretetből ! Nagy napja volt az elmúlt vasárnap dolgos, építő életünknek. Heves megye 112 községében a nemzetiszínű ruhába öltözött urnák előtt 170.000 szavazó polgár — a társadalom minden rétege — 3423 tanácstagot választott: négy esztendőre megválasztotta dolgozó népünk a községi, járási tanácsokat,valamint a megyei tanácsot. Hosszú-hosszú hetek lázas munkája, készülődése, izgatott tervezgetése, a jelölőgyűlések nemegyszer éles vitája, a termelés győzelmei közepette készültünk erre a nagy alkalomra. November 28. sokáig emlékezetes dátuma lesz életünknek. Erre a napra gondolunk majd, ha panasszal megyünk a tanácshoz, erre, ha új kút, vagy járda, bölcsőde épül, erre, ha fehérebb és nagyobb lesz kenyerünk' — erre, ha boldogabb, vidámabb, lelkesebb lesz népünk. A mostani tanácsválasztás, a népfront jelöltjeinek mindent elsöprő erejű választási győzelme — mindössze tizenöt jelöltet nem választottak meg a 3438 közül — egész népünk nagyszerű győzelmét, egységét hirdeti, s azt hirdeti, hogy bízik a pártban, a nép államában, s mindenre kész életünk, két formáló terveink megvalósításáért. S mindezt ezer és egy példa bizonyítja, a szavazás számszerű eredményein is túl. A tanácsháza előtt... Lakodalom Nagyvisnyón Mire gondolt Sályi Györgyi A választás járási parancsnokságán A nemzetiszínű szalag Nagy Benedek, az ecsédi II-es körzet szavazatszedő bizottságának tagja, átadja a szavazólapokat Maksa Dávid kétholdas egyénileg dolgozó parasztnak. Fehér Istvánné a férjére is szavaz, akit a hatvani 17-es kerület jelölt a városi tanácsba Megelégedéssel hajtja össze szavazólapját Tóth Bertalan egri Könyök út 53. szám alatti, egy holdas szőlősgazda Háfra János, Bathó Lajos kispapok, I. szemináriumi hallgatók először szavaznak. Kabátjukra Juhász Lászlóné nemzetiszínű szalagot tűz. Az egri úttörők nemzetiszínű szalagot ajándékoznak a szavazóknak. Elől Tamás Andrásné és Beszteri Mária VIII. osztályos tanuló Vándorurnába dobta be szavazatát a beteg Bajusz József egri festő- és mázolómester