Népújság, 1956. február (9-17. szám)
1956-02-01 / 9. szám
1956. február 1. szerda. NÉPÚJSÁG TUDÓSÍTÓNK JELENTI A SELYP! MEDENCÉBŐL Újra termel a Selyp! Cementgyár AZ ÜZEM fennállása óta eddig még soha nem volt példa arra, hogy ilyen jól szervezetten, s ilyen rövid idő alatt befejezték volna a téli nagyi javításokat, mint most. Az elmúlt év decemberének közepén álltak teljesen hidegre az üzem kemencéi és 150 karbantartó munkás becsületes munkájával 35 nap alatt újra üzemképes állapotba helyezték az összes gépeket. Tévedés lenne azt hinni, hogy most talán nem volt velük annyi baj, mint máskor, vagy talán felületesebb munkát végeztek. Korántsem,. A derék karbantartó sereg nem ismert lehetetlent, s valósággal csodát tett, ha a helyzet úgy kívánta. Az idén jóval nagyobb és bonyolultabb átalakításokat, javításokat végeztek, mint az elmúlt években. Nem csoda, hisz az új technika követelményeinek megfelelően igen sok korszerűsítést végeztek el a régi üzemen. Nagy átalakításokat végeztek a II-es számú klinkerégető kemencén, a nyersoldal kőszárítóján, a széncsőmalom meghajtásán. A műszaki vezetőség gondosan állította össze a javítások ütemterveit, s ezeket mindig sikerült is betartani. A munkaerők elosztásánál igen ötletes volt az a megoldás, hogy a klinkerégetőket a kemencefalazásokhoz, a cement- és a szénmolnárokat pedig saját malmaikhoz osztották be dolgozni. Ezáltal is érdekeltté tették őket a jó minőségű javítási munkákban. AZ EREDETI tervek szerint a nyersoldalnak február 1-re kellett volna megindulnia. A terveket azonban módosították a dolgozók kezdeményezései, lelkes felajánlásai — méghozzá kedvezően. A párt vezetőségválasztás tiszteletére munkaversenyben javítottak, s így a tervezett határidő előtt hét nappal, 24-én már dolgozni kezdtek a kőtörők, és az egyik nyersmalom megkezdte a nyersliszt termelést. Határidő előtt elkészült mindkét kemence, s a hűtődobjainak falazása is. Szévald Ferenc művezető irányításával ugyancsak jó munkát végzett a kőműves brigád, 26-án délután pedig a szénoldal sikeres próbajáratása nyugtatta meg a dolgozókat arról, hogy itt is jó munkát végeztek. Váratlan nehézségek is adódtak, amelyekre nem számított senki sem. Az I-es golyósmalmot, melyet Hejőcsabán javítottak, egy hetes késéssel kapták csak vissza, s éppen most az utolsó napokban. Beszerelése igen bonyolult, munkaigényes s ha késlelkednek vele, nem lesz elegendő nyersliszt ahhoz, hogy január 29-én reggel már mindkét klinkerégető kemence dolgozhasson. Tanácskozásra ült össze az üzem vezetősége, s mindjárt látták, hogy egyetlen megoldás, melyre támaszkodhatnak, a kommunisták áldozatvállalása. Farkas József és Takácsi Zoltán lakatos brigádjai vállalták a nehéz és szinte megoldhatatlannak látszó feladatot Ez a múlt hét közepén történt s a műszaki vezetőség segítségével vasárnap reggelre már kész állapotban adták át a golyósmalmot. Az odaadó munka, a kommunista példamutatás, akarat és áldozatvállalás ismét fényes győzelmet aratott. Nem is volt más hátra, mint begyújtani a klinkerégető kemencékbe, s így ezek is a tervezettnél öt nappal előbb kezdhették a termelést. A teljes üzemeltetés napját azonban február elseje jelenti. A klinkerégető kemencék ugyanis ekkorra már annyit termelnek, hogy a cementmalmoknak is bőven akad munkájuk s mától kezdve naponként 20 vagon nagyszilárdságú 400-as cement hagyja el az üzem területét. A teljes üzemeltetés tehát végeredményben öt nappal előbb kezdődött, s ez máris 80—100 vagonos kezdeti előnyt jelent az üzemnek és több cementet népgazdaságunknak. EZ RÖVIDEN és dióhéjban a Selypi Cementgyár nagyjavításának, karbantartásának története papírra vetve. Hősei a gyár főmérnökétől kezdve a segédmunkásokig minden dolgozó, akik szíves-lélekkel derék, becsületes munkát végeztek. S azt hiszem, nem én írtam meg most néhány sorban a nagyjavítások történetét, hanem a 150 karbantartó. Kalapáccsal, vésővel, téglákkal vaslemezekkel, s hegesztő pisztolyokkal írták meg a valóságban ilyen széppé, ilyen hőstörténetté. Őket illeti hát minden elismerés azért, hogy mától kezdve ismét cementet ad a Selypi Cementgyár, Használjuk ki jobban a bányagépeket Dicsekvésre méltó adatok birtokába jutunk, ha összeszámoljuk, hogy a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt bányáiban mennyi gép segíti a széntermelők munkáját. A kaparószalagok együttes hosszúsága 3841 méter. Ha a tröszt birtokában levő gumiszalagokat folytatólagosan egymás végéhez raknánk, akkor ennek távolsága Egertől Füzesabonyig érne el. Külön lehetne még beszélni a sok villanymozdonyról, a szállítás teljes modem gépesítéséről. Ha a szállítás nem lenne gépesítve, akkor egy ember 24 órás munkaidővel ötszáz napon át tudná csak kiszállítani a felszínre azt a szénmennyiséget, melyet a kaparó és szállítószalagok egy nap alatt kihoznak. Ez a példa szemléltetően bizonyítja, miként segíti a gép az ember munkáját, a termelés és a termelékenység növekedését. Vajon kihasználják-e a tröszt dolgozói hasznos segítőtársaik, a gépek munkáját, igénybe veszik-e segítségüket? A tavalyi állapotokhoz képest sokat javult a gépkihasználás. Tröszti viszonylatban egy év alatt 30 százalékkal csökkent a gépállásidő, s ennek legszebb példái a rózsás IX-es aknánál és Petőfi altárón találhatók. Minden üzemnél kielégítő a fölszállító szalagok kihasználása. Ellenben baj van a kaparószalagok munkájával. Petőfi altárón például csak 36 százalékos a jelenlegi kaparószalag kihasználás. Igen sok kaparóberendezést szereltek be az elővárásokhoz, s ezeknek itt nagy az állásidejük. A legtöbb gépállás mégis a gyöngyösi XII-es aknánál van — december hónapban például 29 óra. — Sok motorégés történt itt, főleg az Áramszolgáltató Vállalat hibájából s mindez súlyos anyagi kár a népgazdaságnak. Egy leégett motor javítási költsége 40 ezer forint, és egy-egy motor javításánál átlagosan három óra üzemidőkiesés adódik. Több üzemnél baj van a gumihevederek tisztántartásával is, pedig ez igen drága drlog, ára méterenkint 820 forint. A szakemberek számításai szerint egyötödére csökken a gumiszalagok élettartama, ha nem gondozzák azokat megfelelően. E néhány példa bizonyítja, hogy milliós értékek megóvásáról, gondozásáról van szó. Milliós értékek, melyek megfelelő tisztítással s karbantartással s jó kihasználással egész népgazdaságunk javát szolgálják. Szakmai jártasságról, hozzáértésről, lelkiismeretes munkáról van tehát szó. A vasárnapi karbantartások jó elvégzésével a gépkezelők biztosítani tudják, hogy egész hét folyamán ne adódjon elő üzemzavar, termeléskiesés. De nemcsak vasárnap, hanem hétközben is állandóan gondoskodni kell a tisztántartásról, az egyenletes terhelésről, a jó karbantartásról, s a termelés jó megszervezésével harcolhatunk az üres járatok, s a túlterhelések ellen. Így tudunk csak eleget tenni a gazdaságos gépkihasználás követelményeinek, mely minden bányász érdeke és elsőrendű kötelessége. Császár István tlz újság támaszai TÓTH ETELKA a Tenki Béke Termelőszövetkezet könyvelője. STÉPÁN LÁSZLÓ novaji pedagógus NAGY ALBERTNÉ jó nevelőmunkát végez Besenyőtelken a Népújság terjesztésében SZABÓ ZSIGMOND hat éve segíti leveleivel a Népújságot ó Az Egri Lakatosárugyár Októberi forradalom brigád versenyvállalása Április 4-re Mi, az egri Lakatosárugyár TMK lakatosai csatlakozunk a hazánk felszabadulásának 11. évfordulója tiszteletére elindított versenyhez. Megígérjük, hogy 145 százalékos átlagtermelést érünk el, és a brigád tagjai egy-egy gépet átvesznek szocialista megőrzésre. Hogy a termelés zavartalan legyen, a havi TMK terveket öt nappal előbb befejezzük, s a 100 százalékos minőség mellett 25 százalékban hulladékanyagot használunk fel. A munkánkban használt és jól bevált módszereket átadjuk a többieknek és egy-egy fiatal nevelését vállaljuk. TMK dolgozók, csatlakozzatok versenyvállalásunkhoz! ' „Októberi Forradalom“ brigád tagjai: Virányi Pleszkovszki Z., Mester J. ijTöbb mint két millió forint beruházás Egercsei*i ben Egercsehi bányatelep 1956. évben több mint kétmillió forintot fordít beruházásra felújításra. A fenti összegből, többek között, előkészítik a déli fővonal mintegy 1800 méteres szakaszát villamosmozdony szállításra. Több vágat víztelenítésére új, modern vízgyűjtő medencét létesítenek majd. A X-es számú ereszkét biztosítják úgy hogy korszerűen kifalazzák. Még ebben az évben a telep kultúrházát is belső átalakítással együtt renoválják, mintegy 80 ezer forintos költséggel. Ebben az évben fejezik be a telep modern, 25 méteres sportuszodájának az építését is. Műemlékvédő ankét Egerben A múlt héten az egri Dobó István Múzeumban az Országos Hazafias Népfront bizottság kezdeményezésére műemlékvédelmi ankétot tartottak Az ankéton megjelent Dercsényi Dezső Kossuth díjas művészettörténész, Entz Géza, az építésügyi minisztérium műemlékvédelmi csoportjának vezetője, a párt, a tanács, a Hazafias Népfront képviselői. Az ankéton Eger és a megye fokozott műemlékvédelméről beszéltek, tervbe vették a hidasi tarnaörsi pétervásári kastélyok helyreállítását vaamint az egri vár és a Ped. Főiskoa restaurálását. Az ankét résztvevői javasolták hogy a megye műemlékeit lássák el emléktáblákkal. !\LL 1 UROTTIK N INR ELETEBOI A besenyéti Ihith n>átodik vuhanu Aki ezelőtt egy félévvel járt a besenyőtelki kultúrotthonban, ma rá se ismerne Az akkor elhanyagolt kultúrotthon most ragyogóan tiszta. Gondos leánykezek tartják rendbe, a falakon képek, nagy cserepekben virágok, örökzöldek, az ablakokról függönyök omlanak alá. A tisztára mosott kövön szőnyegek fogják fel a léptek neszét. Van itt minden az ember kellemesen, s otthonosan érezheti magát Az asztalokon újságok, társasjáték. Az egyik szobában a sportolók éppen ping-pongoznak. Jelenleg ez örvend a legnagyobb érdeklődésnek, hiszen tél van. Sokan hajlanak, a sakktábla fölé is. Esténként a könyvtárszoba megtelik olvasni, tanulni vágyó fiatalokkal Elvegyül köztük több idősebb bácsi, vagy nagykendős néni is. Van, aki Veres Péter regényeit kéri, van, aki Petőfi verseiben gyönyörködik. Mihályfi Győző kultúrotthon igazgató a legbüszkébb a nemrégen alakult gazdasszony szakkörre, és arra a szobára, ahol a I. csengőteki tszek büszkeségeit állították ki Emelvényeken asztalkákon búza, árpa, rozs, hatalmas burgonyák kukoricacsövek, mellettük kis cédulák amelyből megtudhatja a látogató, hogy holdanként mennyit termelt a szövetkezet ezekből A falakat grafikonok díszítik, ezek beszámolnak a tsz-ek évről-évre elért erdményeiről. Színes betűk hirdetik a legtöbb munkaegységet elérők nevét is Gyakran rendeznek a kultúrotthonok táncot, s a színjátszókör legutóbb a ,,Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ című Móricz színművet adták elő. Hogy a kultúrotthon ilyen jól dolgozik, abban nagy érdeme van Mihályfi Győző kultúrotthon igazgatónak, aki fáradságot nem kímélve szervezi a szakköröket, előadásokat. Vass Mihályné, levelező, Besenyőtelek A SZEKRÉNY rövid versének játékos, pajkos hangulata a lakás és szekrény későbbi utódait is megfogta. Több évvel később egy híres templomfestő dolgozott a szomszédos templomban. Ez a Münchent és Bécset megjárt festő, név szerint Miskolczi Ferenc a következő sorokkal válaszolt ugyancsak a szekrény oldalán Gárdonyi versére: „Mint Gárdonyi .Géza nem vagyok költő, Karádon, csupán egyszerű templomi estő. Most urad én volnék sifonér ruha is lóg benned Am üres üvegek glédája, nem üt tábort itten Hej tele egykor mind valamennyi jó bikavérrel Nézz ide drága utód, s kebeledből szálljon sóhaj...(1) Ruhámat beraktam ide Hej, ha talán majd megjön a bor is. De nincsenek jó pajtásim, mint Don Vivolénak.“ Érthető, hogy Miskolczi Ferenc nem zeng a bikavérről, hiszen a templomi menyezet magassága és az ottani munka nincs békességben a borral. „Szálljon a sóhaj ...” (!) után a felkiáltójel is inkább az író iránti tisztelet sóhaját erősíti . Amint már említettem, Gárdonyi volt tantermét kibővítették és ma 48 gyermek tanul benne. Gárdonyi idejében az egész iskolában kb 140 növendék volt és négyen foglalkoztak ezzel a létszámmal. A lakosság szaporulatának természetes ritmusa alapján 1881- ben már sokkal több gyermeknek kellett volna lenni Karádon, azonban 1850-ben a kolera, 1881-ben a torokgyík nagyon megritkította a lakosság sorait. EGYÉBKÉNT a terem neve Gárdonyi-terem és ezt külön felírás is jelzi az ajtón. Vele szemben van a Kodály-terem. (V. o.) A helyi 12 tagú tantestület ezzel a névadással azt akarja illusztrálni, hogy a Gárdonyi által megkezdett út, a magyar népdalszeretet élő valóság Karádon. Lapozzuk csak fel a Lámpást ott, ahol Gárdonyi a magyar népdalról írt: Én meg énekelni kezdtem .„ Érik a szőlő Hajlik a vessző, Bodor a levele Két szegény legény Vándorolni készül De nincsen kenyere. Gyere be kislány Süss neki rétest Hadd legyen kenyere. Ma is ez a legkedvesebb nótám. Buta nóta. De rejtőzik benne valami szívetnyomó szomorú történet, amitől könnybe lábad az ember szeme. Ma viszont az öröm fényesedik ki minden karádi szemén. Nemcsak azért, mert már nincsenek szegény legények, de azért is, mert a szántás gondja sem az övék, hanem inkább a jól felszerelt gépállomásé. Ha már a nótázásnál tartunk, azt is elmondom, hogy a magyar népzenekutatás szempontjából Karád az ország egyik gyöngyszeme. A több mint 2000 itt lejegyzett népdal fémjelzi ezt az értéket. Kodály Zoltán legközelebbi munkatársaival többször megfordult Karádon. E látogatások élményi és népdal anyagából fogant a szilaj-szomorú Karádi nóták c. férfikari alkotás. Ahogy megtudom, az ittlakóknak — gyermekeknek és öregeknek egyaránt — a legkedvesebb lemeze. — Persze szép, szép az, hogy lemezen szerzik saját művészetüket és csodálják Kodály alkotását, mennyire helyénvaló lenne az, ha az énekkaruk is megtanulná ezt a darabot. Herk Mihály énektanár ezzel kapcsolatban elmondja, hogy csupán 16 fő a felnőtt énekesek száma, a többi pedig általános iskolai tanuló Reméli, hogy a tavaszi szervezés során meg lesz a kívánt 40—50 fő. Ahogy a lelkes karnaggyal az énekkari munka nehézségein kesergünk," Herk kortárs közbevetőleg örömmel jegyzi meg, hogy készül Karád zenei monográfiája. Vikár Bélának, a Kalevala híres fordítójának a fia, Vikár László zenekutató írja meg AMÍG ERRŐL a kérdésről beszélgetünk, egyre szállingóznak a terembe idős és fiatal egyaránt. Nem is nagyon zavartatja magát az egyik 30 éves forma férfi, egy Bartók zongoragyakorlatnak ül neki és azt játsza; — már ahogy játsza, inkább gyakorlásformán hangzik az egész. Meg is tudom mindjárt, hogy a községben még zenei iskola is működik. Nagy eredmény ez, ha meggondoljuk, hogy a legközelebbi nagyváros Kaposvár, ide 60 kilométer. Ahogy a Kodály-teremből kilépünk, az öreg Mihály bácsiba, az iskola hivatalsegédjébe botlunk. Bujkál bennem valami kíváncsiság és úgy hirtelenébe meg is kérdezem tőle: Hát mit olvasott Mihály bácsi Gárdonyi Gézától? — Semmit! — hangzott a lesújtó válasz. Egy kicsit elhűltem, hogy a különben értelmesnek látszó ember csak annyi kegyelettel adózik az író iránt... — „Képes arató voltam én kérem már kora gyermekségemben. A szüleim hamar elhaltak, én lettem a családfenntartó. És nem került a háznál se pénz az efféle könyvekre. Az iskolában se nagyon mutogatta nekünk a régi tanítónk. Most meg a szemem is fáj és rosszul látok. Nem tudok már olvasni.” Hirtelen felvillan előttem Gárdonyi főtanítójának az arca, ahogy a helyi anyakönyvekből megtudtuk: Huber József volt a neve és negyedmagával tanította a másfélszáz gyermeket. De hogyan? Valahogy úgy, ahogy Miklai Mihály bácsit is okítgatták valamikor? Nézzük csak meg A Lámpás idevaló részét: !„Az öreg mester, aki egy pinzesüveget állított maga elé és pipázott az iskolában, csak leste, csak nézte a bajlódásomat, és közben nagyokat nevetett. Hagyja el, — szólott végül — mindegy a parasztnak, akárhogyan is jár, ha mindjárt négykézlábon is. Nem úgy van az uram, tiltakoztam — Én embert akarok belőlük nevelni, s az ember nem az ABC-nél kezdődik. Azután elvégre is a nemzet nem mi vagyunk, hanem az apró rongyos kis népek százezrei. Ez a jövendő nemzedék. Ez a mi kezünkben van. S ha minden tanító úgy gondolkoznék, mint én, akkor a magyar nemzet számot jelentene a világon. Furcsa beszéd, — szólt egyet kortyintva, kedvetlenül —míg áll a világ, magyar mindig lesz, mint ahogy mindig volt is, a tudomány mellékes. Fő a jó egészség, meg az ennivaló.” MIKOR LÁTJA ám Miska bácsi, hogy miatta, meg Gárdonyi miatt vagyok olyan nagy gondban, hirtelen megszólal: Azért, ha nem is látom Gárdonyi betűit, ismerem én jól a könyveit, mert a kisunokámmal sokszor elolvastatom, ami éppen kéznél van, oszt én meg elhallgatom. (Folytatjuk.) Dr. Almási György, gimn. igazgató, Tab. Gárdonyi nyomában (BESZÁMOLÓ A DUNÁNTÚLI KÁBÁDRÓL) 11.