Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
2 NEPÜJSAG Hruscsov és Tito beszéde Velenjében (Folytatás az I. oldalról) Tito elnök egyebek között hangoztatta, hogy a szocializmus napjainkban döntő erejűvé vált, s ezzel együtt növekszik a szocialista országok és minden szocialista és haladó erő felelőssége az országban. A szocialista rendszer előnyeit a kapitalizmussal szemben csakis anyagi eredményekkel, a dolgozó tömegek életszínvonalának állandó emelésével lehet bebizonyítani, nem pedig forradalmi szólamokkal. Most dolgoznak Jugoszlávia fejlődésének új távlati tervén — mondotta, majd kijelentette: Állandó feladat a sokoldalú bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba. „Ezzel összefüggésben tervbe vettük gazdasági kapcsolataink sokoldalú fejlesztését a szocialista országokkal, továbbá Ázsia, Afrika és Latin- Amerika államaival és a többi országgal. Ez lehetővé teszi, a termelés nagyobb fokú szakosítását, tőlünk pedig megköveteli a magasabb termelékenységű termelés megszervezését. Egyetértek vendégünkkel, Nyikita Szergejevics elvtárssal, hogy ez egy szocialista ország útja a jólét felé, a szocializmus felé.” Mint legutóbbi Szovjetunióbeli tartózkodásunkkor, úgy most is kihasználtuk az alkalmat, hogy Hruscsov elvtárssal és munkatársaival véleményt cseréljünk a nemzetközi helyzetről. Örömmel állapítom meg, hogy álláspontunk a lényeges nemzetközi kérdésekben azonos. Tito elnök végül hangoztatta: Eredményesek voltak az utóbbi évek kölcsönös erőfeszítései, hogy kiküszöböljük és áthidaljuk a letűnt félreértések következményeit, s mi magunk is, mint felelős emberek, a jövő felé forduljunk. Ez nem jelenti azt, hogy már mindent megtettünk, minden feltétel megvan azonban arra, hogy kapcsolataink még barátibbak, még tartalmasabbak legyenek. Hruscsov kéthetes jugoszláviai magánlátogatása befejező szakaszához érkezett. A szovjet kormányfő még ellátogat Zágrábba, ahol találkozik majd a Horvát Köztársaság vezetőivel. A vasárnapot Beljen vadászattal, a hétfőt pedig Belgrádban pihenései tölti, s kedden reggel elutazik Jugoszláviából. BLED (TASZSZ): N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és Joszip Broz Tito, a JSZSZK elnöke, a JKSZ főtitkára feleségeik társaságában szombaton délelőtt sétát tettek a Bled-tónál. A szovjet kormányfő és a jugoszláv elnök később a Bledtől 35 kilométernyire egy festői völgyben elterülő Bohinjska tóhoz mentek, ahol megpihentek a Zlatorog turistaszállóban, az üdülők szívélyesen üdvözölték őket. A szálló igazgatóságának kérésére N. Sz. Hruscsov, Joszip Broz Tito, valamint a két államférfi felesége bejegyezte nevét a szálloda emlékkönyvébe. Rövid pihenő után N. Sz. Hruscsov és Joszip Broz Tito visszatért Bledbe. Délután a két államférfi N. Szergejevics Hruscsov szállására, Broddoba ment. Barátokat így nem fogadnak Kínai provokáció szovjet tengerészek ellen hajó másodkapitányának beszámolóját egy kínai kikötőben történtekről. A másodkapitány hajója Vampua kikötőjében vetett horgonyt. Ahhoz, hogy partra léphessenek, a szovjet tengerészeknek igen sok formalitáson kellett keresztülesniök. A hosszas huzavona után is azonban csupán néhány tengerész kapott engedélyt arra, hogy partra szállhasson. Bár ezt követően egyes kínai kikötői beosztottak mindent megtettek azért, hogy ellenségeskedést szítsanak a kínai és a szovjet matrózok között, a tengerész-klubban a szovjet tengerészek igen szívélyes fogadtatásban részesültek. Az egyszerű kínai tengerészek mindent elkövettek, hogy kifejezésre juttassák: a szovjet embereket barátaiknak tekintik. A klubban azonban csakhamar felbukkant néhány ember, aki huligán-szerű viselkedésével a baráti légkör megmérgezésére törekedett. Ezek a személyek a szovjet tengerészek körében orosz nyelvű röpiratokat igyekeztek terjeszteni. MOSZKVA (TASZSZ): A Vodnij Transzport című szovjet lap legutóbbi számában közli Ovcsinnyikovnak, a Krasznaja Presznya szovjet ESEMÉNYEK _ WASHINGTON: Kennedy elnök, a hagyományokhoz híven, nyilatkozattal fordult az amerikai néphez a munka ünnepe alkalmából, t amelyet az Egyesült Államokban minden évben szeptember elején tartanak meg. Kennedy derűlátó képet festett az amerikai helyzetről, de a tények — amelyeket maga az elnök sorolt fel — arról tanúskodnak, hogy a kép távolról sem kedvező. j BUKAREST: A Szovjet—Román Baráti Társaság Romániában tartózkodó küldöttsége vidéki körútjáról visszatért a fővárosba és s gyűlésen találkozott Bukaresti dolgozóinak képviselőivel. t WASHINGTON: í A nyugati hírügynökségek jelentései szerint újabb országok csatlakoztak a Moszkvában megkötött háromhatalmi? atomcsend-megállapodáshoz. < NEW YORK: S Az ENSZ Biztonsági Tanácsai keddre halasztotta a szavazást? az izrael—szíriai konfliktus? ügyében beterjesztett határozati javaslatról. < MOSZKVA: I A szovjet parlament két kamarájában — a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának és?i Nemzetiségi Tanácsának Külüügyi Bizottságai — szombaton [ a Kremlben együttes ülésen?] vitatta meg az atomfegyver- kísérletek részleges eltiltásáról szóló moszkvai szerződési ratifikálására vonatkozó javaslatot. Í KAIRÓ: S Az Al Gumhurnia mai számában a Nyugat-Németországiban tanuló arab diákok helyzetével foglalkozott, s meg állapítja: mind gyakrabban hallunk panaszokat ipari és mezőgazdasági iskoláink diák? jaitól, hogy lenézik őket Nyugat-Németországban. 5 RIGA: < Rigában befejezte munkáját? a KGST szakembereinek nem? zetközi értekezlete. Az értekezleten a „radioizotóp mű$ szergyártás” kérdéseiről ta? nácskoztak. -CARACAS: Venezuelában egyre fokozó? dik a drágaság. Az utóbbi időben emelkedett a ruházati? cikkek ára és emelkedtek a? közlekedési költségek is. HELSINKI: Helsinkiben befejeződött a Szovjetunió és Finnország közötti kereskedelmi tárgyalások első szakasza. PRÁGA: Néhány napja Csehszlovákiában tartózkodik F. Errol angol kereskedelemügyi miniszter, aki tárgyalásokat folytat Csehszlovákia és Nagy-Britannia gazdasági kapcsolatainak kibővítéséről. NEW YORK: A Thant ENSZ főtitkár tájékozott körök közlése szerint a jövő héten terjeszti a Biztonsági Tanács elé a Kongói Köztársaság helyzetéről szóló jelentést.A Ghana terjedelmes dokumentumot terjesztett a világszervezet elé a dél-rhodesiai kérdésről, amellyel a Biztonsági Tanács valószínűleg a jövő hét végén foglalkozik. Dél-Vietnamban csak látszólagos a nyugalom SAIGON (MTI): Nyugati hírügynökségek hét végi jelentéseiből elsősorban az tűnik ki, hogy a dél-vietnami fővárosban csak látszólagos a nyugalom és a kulisszák mögött változatlanul igen feszült a helyzet. Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy az amerikaiak a dél-vietnami hazafiak ellen vívott harc folytatása és fokozása érdekében szabadulni szeretnének az utóbbi hetek buddhista-ellenes terrorja miatt a népszerűség utolsó foszlányait is elveszített Diem családtól és — jobb híján — a hadsereg vezetőitől várják egy szilárdabb kormányzat létrehozását. Hívei szombaton nagygyűlést rendeztek Saigonban. Jellemző, hogy a „spontánnak” szánt gyűlésre a részvevők nagy többségét katonai teherautókon szállították és maguk a részvevők részben a kormánytisztviselők soraiból, részben pedig az elnök fivére, Ngo Dinh Nhu által irányított úgynevezett ifjúsági szervezetek tagjai közül kerültek ki. A várt kétszázezer helyett azonban így is csak mintegy harmincezer embert sikerült összeterelni. A kormánypárti szónokok „politikai spekulánsoknak” nevezték a buddhisták vezetőit és agyba főbe dicsőítették a kormányt a válság állítólagos megoldásáért. Még a Reuter és az UPI tudósítója is kénytelen azonban megjegyezni, hogy a nagygyűlés részvevői „közömbös magatartást tanúsítottak”. Az UPI tudósítója pedig hitelt érdemlő forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy a gyűlést egyenesen Nhu parancsára szervezték. A Diem-kormány egy másik intézkedéssel is a helyzet normalizálódásának látszatát igyekezett kelteni. Ugyanis a hatóságok Saigonban visszaadtak egy jelentős pagodát a világi buddhista szervezet vezetőségének Szociáldemokrata nagygyűlés Hamburgban HAMBURG (MTI): A Német Szociáldemokrata Párt százéves fennállása alkalmából rendezett ünnepség-sorozat keretében szombaton délután Hamburgban nagygyűlést tartottak, amelyen részt vett Harold Wilson, a Brit Munkáspárt vezetője is. Wilson további hatékony lépéseket sürget az enyhülés érdekében. Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt SPD elnökének üdvözlő szavai után Harold Wilson beszédében kijelentette, hogy a moszkvai atomcsend-egyezmény fontos lépés a világbéke felé, de még további hatékony intézkedések szükségesek az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében- Hangsúlyozta, hogy a Brit Munkáspárt ellenzi a Bundeswehr atomfelfegyverzését. Ebben nem valamiféle „németellenes érzelem” vezeti, hanem az a meggondolás, hogy nem szabad túllépni a pontot, „amelytől már nem lenne többé visszatérés és amikor már csak illúzió lenne az igazi megegyezés Kelet és Nyugat között”. 1963. szeptember 1., vasárnap „Az évszázad tüntetése”, amely Washingtonban a négerek politikai és gazdasági egyenjogúságáért szállt síkra, mintegy 200 000 embert mozgatott meg. A képen: A hatalmas tömeg egy része. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Az egerbocsi „darázsfészek” — Bocsra? Még Krisztust csókolni sem mennék el, — így tiltakozott a falu egykoron elszármazott fia, amikor tréfából megemlítettem neki: szép funkcióba várják otthon. — Az egy darázsfészek ...! ; Megmarnak mindenkit, aki a közelükbe jut. Tőlük még a ‘jó isten is elpártol, ha így viszik tovább, — ekként toldotta meg véleményét, s legyintett, mintha rögöt dobott volna kezével a falu koporsójára. [ Valóban ilyen reménytelen lenne Egerbocs helyzete? ’ Ha nem is reménytelen, ’mindenesetre veszekedésekkel, s botrányokkal teli évek állnak mögötte, s az egerbocsi „darázsfészek” manapság is olya,,jó hírű”, hogy tisztes távolból , nézik azok is a fullánkoktól imeredező falut, akiknek valamikor nagyon szép terveik voltak e kellemetlen csípések szelídítésére. Évekre is visszanyúlhatna a történet, de elegendő lesz táblán az is, ha csak néhány hónapnyira nyúlunk bele az Idők tarsolyába, bizonyítékok után ? keresgélve. c Politikai szadismus ? S Ez évben azzal vonult be Egerbocs a „történelembe”, hogy a tanácsválasztásinál — minden más község rekordját megdöntve — a népfront jelöltjeinek jó 30 százalékát még a jelölő gyűléseken kibuktatták. Röpcédulák jelentek meg a faluban, amelyek Szecskó Kálmánt követelték az elnöki székbe, (akiről még többet hallunk a falu legújabb kori történelmét kutatva). Ugyanakkor a „demokrácia jegyében” erélyes ellenagitáció indult a jelenlegi vezetők ellen, rémhírek röppentek szárnyra, amelyek a párttiikár, a vb-elnök, a vb-titkár tekintélyét rombolták, becsületébe gázoltak, s amelyeket senki sem bizonyított ... csak terjesztett. Aztán Szecskó Kálmán munkásőr és párttag létére, nem átallott odáig eljutni, hogy egy iratot szerkesszen (amelyre aztán éjszakának idején kézjegyeket gyűjtöttek) s amelyben arról írt: „nem érvényesül a nép szabad választási joga”, továbbá „a jelölő gyűlés kapitalista módon ment... a Vili. pártkongresszus sárba lett tiporva. ..” stb., stb. A választási hadjáratba sajnálatos módon hozzácsatlakozott egy másik munkásőr és régi párttag, Szecskó János is. Rövidesen olyan légkör alakult ki a faluban, amelyben még azt is árulásnak vették Szecskóék, ha valaki köszönt a tanács vezetőinek. A falu mégis jóizanan döntött a választásnál, s bizalmat szavazott vezetőinek. Úgy látszott, helyreáll a rend a felzaklatott faluban. De a hosszú kivizsgálások, viták után, amelynek eredményeként Szecskó Kálmánt és Jánost — kommunistákhoz méltatlan magatartás miatt — leszerelték a munkásőrségből, szerte a környéken elburjánzott a hír: „Egerbocson üldösik a kommunistákat” A látszat a híresztelők mellett szólt. Ugyanis Szecskó Kálmánon és Jánoson kívül Balogh F. Antal munkásőrtől is bevonták a szolgálati és vadászfegyvert, s hasonló sorsra jutott Zámbó András is. De az „üldözöttek” mélyen hallgattak arról, miért kellett megválniuk fegyvereiktől. Hallgattak arról, hogy Szecskó Kálmánt, aki korábban vb-elnöke volt a községnek, egyszer már kizárták a munkásőrségből és egy asszony tetleges inzultálása miatt kellett elhagynia tisztségét. S aki később azzal tetézte korábbi helytelen cselekedeteit, hogy megfenyegette Lantos Imre agronómust, mondván: a legszívesebben agyonlőné. Balogh F. Antal környezete is valósággal rettegett a fegyverével többször fenyegetőző embertől. Felesége azért kérte a fegyver bevonását, mert attól félt, hogy őt és kislányát részegen lelövi, hiszen , egy esetben már úgy kellett eldugni a pisztolyt, hogy kárt ne tegyen a családban, és italozás közben többször fogta emberre a tragédiát okozható fegyvert. Szecskó János is két esetben keveredett verekedésbe, s Zámbó Andrásnál is félő volt, hogy családi vitáiban „hasznosítja” majd fegyverét. S ezek után jelentette ki Szecskó Kálmán: „politikai szadizmus az, ahogy Egerbocson a kommunistákkal bánnak”. S hozzá csatlakozva háborogtak a többiek is. Balogh F. Antal keserűen „kérte”: miért nem kötnek mindjárt követ a párttagok nyakába, s miért nem szórják a Dunába az összes kommunistát ?” De mit mondanak erről a többi Egerbocson lakó kommunistáik? Ők is üldözöttnek érzik magukat? Papp János bányamérnök, aki Egerbocson lakik, de a többi párttag is, nevetségesnek tartotta a politikai szadizmusról, az üldözésről szóló megállapítást, s sorolta, hogy azok a párttagok, akik megbecsülik munkájukat, fegyverüket, továbbra is a munkásőrségben szolgálnak, vadásznak, vezető funkciókat töltenék be, s büntetést csak az kap, aki valamiként összeütközésbe kerül a párt szervezeti szabályzatával, vagy a törvényekkel. A politikai szadizmusról terjesztett híresztelések ellenére a pártszervezetüknél még csak felelősségre sem vonták az „üldözötteket”, így tehát még elkeseredettebben kavargott tovább a vita, az ellenségeskedés, előbb a pártszervezetnél, a tanácsnál, majd a választás után a helybeli Szabadság Termelőszövetkezetben mutatkoztak áldatlan eredményei a meg nem értésnek és a hatalmi villongásnak. Szecskó Kálmán apósa telekiabálta a tsz udvarát a zárszámadási közgyűlésre meghívott helyi és járási vezetőket ócsárolva, s így könyvelhették el a bécsiak az újabb egyedülálló „rekordjukat”, hogy az ingyenélőknek, jöttmenteknek, éhenkórászoknak titulált vendégek és vezetők közül senki sem jelent meg a szövetkezet zárszámadó ünnepségén. A szövetkezeti tagok számára is kellemetlen állapot azonban csak a kezdete volt a szövetkezetben előbukkanó „változásoknak”. Rövidesen elüldözték az agronómust, lemondásra késztették a két brigádvezetőt, akik közül a szakemberek és falubeliek véleménye szerint Felföldi Norbert járásszerte a legjobbak közé tartozott. Lemondott az ellenőrző bizottság elnöke is, miután úgy érezte, lehetetlenné válik működése, és társaihoz hasonlóan, ő sem tud tovább dolgozni Barta h. Kálmán ’szelnökkel, nem tud egyetérteni az ő vezetési módszereivel (amelyet Szecskóék támogattak).