Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-19 / 273. szám
Az egyhónapos falatozó Kívülről szürkére festették ez épületet, amelyben a falatozón kívül egy vadonatúj vases edénybolt is kapott helyet. A „Falatozó” szót olvasva arra gondol az ember, hogy odabent bicskával a kézben szalonnázgatnak az éhezők s leöblítik a nagyszerű falatokat egyegy korty fröccsel. Ami a bicskát illeti, valamikor biztosan előfordult már errefelé másfajta minőségben, vitát eldöntendő, mert a vadonatúj falatozó helyén hajdanában valódi kocsma volt, hiába is keresztelték át italboltra. Ma azonban egy hónapja,október 15-én nyílt meg a Tarnaméra és Vidéke Körzeti Frisz jóvoltából) , még azt is meggondolja a belépő, hogy túlságosan felöntsön a garatra: e szalonképes hely csak a szalonspiccet engedélyezi. Persze, kivétel van, de az nem számít. Fekete hajú, szikár ember az üzletvezető, Márkus Emil. Ő mutatja meg a helyiségeket — Az egész költség megközelítette az egymillió forintot — magyarázta az üzletvezető " Csak a tervért 45 ezret fissettek ki. Persze, érdemes volt! Hangulatvilágítás, gyékénnyel ötletesen „leplezett” falak, és e pult... Egyébként a pult környékének díszítését külön ki kell emelni, olyan ötletes és olyan egyszerű. A díszítés egyetlen eszköze a bambusznád. Az elrendezés művészi ízlésre vall. A presszóhelyiségben tv-készülék is van! — Ezenkívül kaptunk rádió- és lemezjátszót is, erősítővel és hangszóróval. A jó hangulathoz ... Függöny választja el az éttermet. Általában ötféle melegételt lehet itt kapni. Itt étkeznek a helyi ktsz- és fmszdolgozók, gyógyszerészek, pedagógusok, előfizetéses ebédet kapnak negyedosztályú áron. Betérnek a műút megéhezett „vándorai” is. Nyáridőben várható, hogy még jobban megnő a forgalom — hiszen az első hónap első két hetében már több mint 100 ezer forintot forgalmaztak —, mert itt van nem messze a tamamérai strand. Kezdik fölfedezni, megszeretni, s bővíteni is fogják. Természetes, hogy a falatozó egyre inkább kisrendelői feladatokat fog ellátni A harmadik helyiség az italbolt. Egyelőre még ez is jól néz ki... Van egy jól felszerelt konyha is öltözőkkel és előkészítő helyiséggel, szóval, olyan minden, mint amilyennek lennie kell a XX. században, még falun is! (Összehasonlításiként: a járási székhely, Heves, egyetlen kisvendéglőjével, össze sem lehet hasonlítani a tamamérai falatozót!) Készülnek a hagyományalapozáshoz is, mely egy ilyen egységnél elengedhetetlen: disznótoros- és halételeiktől várják a hírnevet. És a lángossütéstől, mert nemsokára az is lesz. Minden Polgár József főszakácstól függ, akire lehet számítani, mivel egy hónap leforgása alatt főztjéért csak jó szót kapott. Jobb helyre nem is építhették volna ezt a falatozót, amelyből remélhetőleg nemsokára kisvendéglő lesz, mert megérdemli egyrészt forgalmáért (ezért meg is éri!), másrészt barátságos, kedves és szép „fizimistkájáért’’.(hatai) KÉP SZÖVEG NÉLKÜL Naponként 150—160 fedett vagon szabadult fel Az új fuvarozási rend első tapasztalatai Rövid ideje jelent meg a rendelkezés, amely bizonyos árucikkek rövid távú szállítására vonatkozik. A rendelkezés szerint 50 kilométeren belül a vasút nem szállít állati tápszert, cementet, cukrot, gabonát, egyéb őrleményeket, talajjavító szereket, pamut- és fonalárut, műtrágyát, kötszövött árukat és egyéb textilipari termékeket. A szállításokat ezen a határon belül az Autóközlekedési Vezérigazgatóság fennhatósága alatt álló autóközlekedési vállalatok végzik, — háztól házig. Megkerestük az Autóközlekedési Vezérigazgatóság szakosztályvezetőjét, Kovács Lajost, és tájékoztatást kértünk, hogyan vált be a rendelkezés. — A MÁV feladata elsősorban a hosszú távú teherszállítás — mondotta a szakosztályvezető. — Márpedig, ha a fedett vasúti kocsik jelentős része 50 kilométeren belül végez szállításokat, sok az állásidő, így a rövidáru-szállítás elvonja a távolsági teherfuvarozástól a kocsikat. Hogy ez mennyire így van, ezt az is dokumentálja, hogy amióta a rendelet alapján megkezdtük a rövid távú közúti fuvarozást, naponként 150—160 fedett vasúti tehervagon szabadult fel. Ha a fedett kocsis teherszállítási igények tovább nőnek, 80— 100 teherautó bekapcsolásával még növelni is tudjuk a közúti áruszállítás volumenjét. Nem kell hangsúlyoznom, hogy a közúti áruszállítás fokozására hamarabb jut el az áru a fogyasztóig és megszűnik az időrabló és gazdaságtalan átrakás teherkocsiból vasúti kocsiba és onnan újra a teherautóba. — Egyelőre csak meghatározott árucikkeket szállítunk öt kilométeren belül, de vannak olyan áruk is, — mint például a cukor, amelynek a szállítása távolabbi országrészekből a tehergépkocsiszállításokra terelődött át, így Hatvanból Selypről és Szolnokról cukrot Budapestre fuvarozni csakis tehergépkocsin szabad. Selypről a liszt szállítására is ez a rendelkezés vonatkozik. Nyomda és papíripari termékei Budapest—Vác, Budapest—Cegléd, Hatvan, Jászberény, Székesfehérvár, Lábatlan-felső é Szolnok között, illetve vissza is csakis gépkocsival lehet számítani. Ugyanígy szállítható az alumínium áru Inota és Székesfehérvár, valamint Székesfehérvár és Budapest között. A fuvardíjakat úgy szabtál meg, hogy a rövidebb távon a közúti fuvarozás, a hosszabbor a vasúti szállítás legyen olcsóbb és gazdaságosabb. fZs.) lesz-e fedett uszoda Gyöngyösön? Elég nagy vihart kavart Gyöngyösön a városi tanács legutóbbi ülésén a fedett uszoda kérdése. A harmadik ötéves terv városi célkitűzéseiben kellett döntenie a testületnek, és itt találkoztak a fedett uszoda tervével. A vita elég gyorsan és elég intenzitással kialakult. Mi volt ennek az oka? " A terv ellenzői úgy vélték, nem eléggé megalapozott az elképzelés, egy kicsit túlnő a város lehetőségein, de igényein is. Minek a fedett uszoda Gyöngyösnek, amikor még van elég gond: járda, út, közvilágítás és még egy sor egyéb. Már csak a fedett uszoda hiányzik? És azért legyen fedett uszoda, hogy néhányan télen tudjanak lubickolni a vízben? Csakugyan, a kérdések mögött reális aggodalmak lelhetők fel. Hiszen a városnak még egy rendes köztisztasági fürdője sincs, ami létezik, az ellen nagyon sok a panasz: elavult, kicsi, nem szívesen veszik igénybe az emberek. Előbb tehát a köztisztasági fürdőre kellene gondolni. De nem ártana egy gőzfürdőt is létesíteni, ha már köztisztasági fürdőről beszélünk. A tamáskodó vélemények sorában a legélesebb az volt, amelyik kifejezte, hogyan lehetne Gyöngyösön egy fedett uszodát építeni, amikor még a strandot sem tudja a Vízmű Vállalat az igényeknek megfelelően üzemeltetni. A szép, nagyon mutatós, kibővített strandon ma már minden megtalálható, amire a pihenőknek szükségük van — kivéve a vizet Miért, itt is vízhiánnyal küszködnek? Minek fúrták akkor a meleg vizű kutat? Igen, van ilyen gond, panasz, nincs víz, nincs elegendő víz nyáron a medencékben. Vagy éppen kezdik beleengedni, vagy éppen kiengedik a vizet; az egyik medencében csupán bokáig ér, a másikban egy szem sincs, a harmadikban pedig, ha van, olyan piszkos, hogy senkinek sincs kedve belemenni. És még fedett uszodát...! Márpedig a fedett uszodára szüksége van a városnak. A lehetőségek is adottak hozzá. A város távlati fejlődési iránya is megköveteli a létrehozását, a strand teljes kiépítésének tervében is ott szerepel. Nincs szükség most arra, hogy a testi nevelés szempontjainak oldaláról közelítsünk a fedett uszoda vitájának megválaszolásához. Ebben a kérdésben senkinek sincs ellenvéleménye. A tanács tagjai is tudják, mennyire szükséges a fiatalok sokoldalú sportolási lehetőségének biztosítása az egészséges életmód kialakításában, az egészséges lelkületű fiatalok formálásában. Hol van hát a megoldás kulcsa? Egyszerű: a strand üzemeltetésével összefüggő hiányosságokat kell megszüntetni, hogy a fedett uszoda célszerű felhasználásában kétkedők aggályait is el lehessen oszlatni. Ha úgy tetszik, rendet kell teremteni. Azért, mert nyáron a strandon nincs víz, mert a strand nyáron csak korlátozottan rövid ideig áll a lakosság rendelkezésére, nem a további fejlődés lehetőségét kell elvetni. Hiszen a város fejlesztésének tervei között ott szerepel egy olyan fürdő is, amely a mozgásgátlásos betegek rehabilitációját szolgálná. Ehhez a gyógyintézményhez is adottak a lehetőségek, megvalósításában számítani lehet a különböző, érdekelt üzemek összefogására, közös erőfeszítéseire. A fedett uszodával kapcsolatban nem említettük még a város úszósportjának helyzetét sem. Lelkes fiatalokban, áldozatkész felnőttekben ezen a területen sincs hiány. Az izzó ugyan többször kísérletezett úszószakosztálya számára az edzési lehetőségeket megteremteni, az erre irányuló, a Vízimű Vállalattal folytatott tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre. Pedig a strand vize „ízlik” az úszóknak, az FTC úszói sem hiába választtották a nyáron edzőtáborozásuk helyéül Gyöngyöst. Mindent összevetve tehát: a fedett uszoda terve nem lehet csak álomkép Gyöngyösön. Ha ma még akadnak is ellenzői ennek a tervnek, nem azért tiltakoznak az elképzelés ellen, mert fölöslegesnek tartják, hanem azért, mert tapasztalataik szerint a strand megfelelő üzemeltetése sem kifogástalan. Kételkednek csupán, hiszen egy kisebb feladattal sem tud a város megbirkózni. Reméljük, ez az átmeneti állapot nem sokáig tart már, és az egyre szépülő és bővülő strand a közeljövőben maradéktalanul betölti majd szerepét, közmegelégedésre és céljának megfelelően működik, a fedett uszoda pedig tovább gazdagítja ezt a létesítményt. Hogy az új tisztasági, gőz- és rehabilitációs fürdő a stranddal együtt alkosson egy teljes, hiánytalan és sokoldalú intézményt, talán ennek megvalósítására sem kell sokáig várni. G. Molnár Ferenc XIII. Parancsolom, hogy menekülj ! Egy jó kilométernyire hagyták már maguk mögött az öreg tölgyfát. Kuvasz érzékei nem észlelték teste fáradtságát, végtelen boldogság feszült benne, örült az akció sikerének, és annak, hogy életében először óratulajdonos lesz. Jani ígérete még jobban fokozta benne az iránta érzett csodálatát. Igazi, vakmerő hősnek és áldozatkész barátnak tartotta. Nemes Jani hirtelen megállt. Már jó ideje az a visszatérő gondolat foglalkoztatta, hogy vajon miért nem robbantott a másik kettős. Mert, hogy Somogyiék nem hajtották végre a feladatot, az bizonyos. Hallották volna, ha nekik is sikerül. Valami bajuk történhetett, s esetleg egyáltalán hozzá se foghattak az akcióhoz. Nem tudtak eljutni a feladat színhelyére? Vagy talán Kuvasz rossz helyre rejtette a fegyverüket, s a robbanóanyagukat, és nem találták meg? __ Te — szólította meg Kuvaszt —, hol helyezted el a So-4 Upnffiff? 1066. november 19., szombat mogyiéknak szánt csomagot? — Jó helyen. Az állomás közelében, a temetőben egy kriptába dugtam. t — A temetőben? Ostoba vagy. Ott biztosan rálelt valaki. — Ugyan. Hát mit gondolsz, ki jár ezekben a napokban a temetőbe? — Igaz. De hát akkor miért nem robbantottak? Kuvasz hallgatott. Ahogy Nemes Jani, úgy ő sem tudott megnyugtató feleletet adni erre a kérdésre. — Menjünk a temetőbe — javasolta Nemes. — Hátha szükségük van a segítségünkre. — Az a parancs, hogy amikor végeztünk, igyekezzünk kifelé a présházba — ellenkezett Kuvasz. — Egy órával előbb, vagy később érünk oda, az nem számít. Kuvasznak nem tetszett ez az érv. ő Lajos bácsitól mindig azt hallotta, hogy aki megszegi a fegyelmet, az nem való a csoportba. Fegyelmezetlenül az anarchisták viselkednek, azok nem ismernek el semmilyen szabályt, kötelességet, előírást — sem egymás, sem mások iránt. Még a számára oly rokonszenves Körtvélyessy főhadnagy is haragudna, ha megszegnék az utasítást. Ma délután is alaposan megdorgálta, hogy a pihenés helyett; önkéntes felderítést végzett. Pedig a pihenésre nem is adott parancsot. Nem szabad tehát Nemes Janira hallgatnM. Sőt minden erejét latba kell vetnie, hogy lebeszélje a tervéről. — Na mi lesz már? Határozd el magad és gyerünk — nógatta Nemes. — Nem tehetjük — akarta kifejezni véleményét Kuvasz, de Nemes Jani a szavába vágott. — Begázoltál, kisfiú? Kuvaszt a megjegyzés felbőszítette. Az arcába szaladt a vér, keze ökölbe szorult. Csak nehezen tudta kipréselni magából a kérdést: — Gyávának tartasz?! Nemes nem felelt. Megérezte, hogy elvetette a sulykot, a fiú most haragszik rá. S igaza is van, hiszen Kuvasz nem félős gyerek. Bebizonyította az imént. — Nem felelsz? — kérdezte rekedten Kuvasz, aztán elszántan hozzáfűzte még: — Hát így is jó. Én megyek utánad. S ne hidd, hogy remegek. — Ne haragudj rám — kért bocsánatot Nemes Jani. — Jót akarok én azzal, hogy megnézzük, mi van a többiekkel. — Akkor ne fecsegjünk feleslegesen — mondta keményen Kuvasz —, hanem szedjük a lábunkat Jó két kilométernyi út állt előttük, méghozzá nem sima aszfaltjárdán. Szittyós legelőn, majd sűrű cserjén kellett áthaladniuk. Némán mentek, elől Nemes Jani, mögötte Kuvasz. Minden figyelmüket lekötötte az igyekezet, hogy a lehető legkevesebb zajjal járjanak. — Megérkeztünk — suttogta Nemes Jani, amikor a cserjésből a temető komoran magasló téglakerítéséhez értek. Kuvasz nyomakodott előre. Körülkémlelt és tájékozódott, hogy a téglakerítés melyik részénél is vannak. — Egy keveset vissza kell mennünk — magyarázta aztán. — Omlás van a falon, ott lehet bejutni. Az omlást hamarosan megtalálták. Könnyedén átléptek rajta a temetőbe. A sírkert örökzöld tujafáinak ágait szél cibálta. A fehér márvány sírkövek sejtelmesen villantak meg az ég felhőrongyai mögül elő-előbukkanó hold halvány fényénél. A sírhalmok között derékig érő, elfonnyadt dudva magasodon. Kóródarabok reccsentek idegesítően a két fiatalember lába alatt. Minden arról vallott, hogy régen nem gondozza már senki sem ezt a temetőt. Kuvasz rámutatott egy kriptára, amely a téglafalhoz ragasztva épült annak idején. — Ebbe dugtam — mondta. — Nézd meg, elvitték-e már Somogyiék? Kuvasz letérdepelt a kripta vaslemez ajtaja előtt. Az ajtó egyik szárnyának alsó széle valami régi sérülés folytán magasan felperdült. Ezen a résen Kuvasz jobb kezével benyúlt a kripta mélyébe. Rövid ideig matatott, aztán karját ijedten visszarántotta. — Mi van? —kérdezte rosszat sejtve Nemes. — Nem jöttek el érte — felelte Kuvasz. Társa az órájára pillantott: fél tízre jár. — Akkor már nem is jönnek — állapította meg. — Most mit csináljunk? — nézett a kriptára tanácstalanul Kuvasz. —Mindenesetre szedd ki oanam a fegyvereket, és a trikettet. Bolondság lenne itthagyni. A kripta mélyéből két német géppisztoly, néhány kézigránát és egy kis vulkánfiber bőrönd került elő. — Ebben van a robbanóanyag — adott magyarázatot a bőröndről Kuvasz. Nemes Jani magához vette az egyik géppisztolyt. A Király-féle géppisztolyát a hátára kanyarította, az újabb fegyvert pedig a melle elé helyezte. A kézigránátokat elosztották egymás között. Nemes Janinak öt jutott, Kuvasznak négy. — Hová a fenébe tegyem őket? — zsémbeskedett Kuvasz. — Hiszen az előbbiek is alig férnek el a zsebeimben. — Tűzd a nadrágszíjad mögé őket — tanácsolta Nemes. — Ezeket lehet, nyelesek. Kuvasz, amikor megfelelően elhelyezte a kézigránátokat, elvigyorodott. — Képzelem, milyen harciasan nézek most ki. Nemesnek nem volt kedve a tréfához. Amióta bebizonyosodott, hogy Somogyiék valamilyen, az ő számára ismeretlen ok következtében nem tudták végrehajtani a feladatot, szüntelenül a további teendőn törte a fejét. Ha egyedül lenne, nem habozna egy pillanatig sem. Amit, azok elmulasztottak, megtenné helyettük. De itt van vele Kuvasz. Az utasítás megszegésétől már az imént is vonakodott. Nem valószínű, hogy hajlandó lenne még tovább menni. Legjobb lesz hát elindulni a présházba, dönött végül is magában. — Jani hallotta ekkor Kuvasz hangját —, most már mindegy. Azt gondoltam, ha itt vagyunk, akkor... — Akkor? — kérdezett közbe gyorsan Nemes. (Folytatjuk) Tim«#