Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

Izraeli és arab hadib­alyoh ÄiÄÄi­ területén: Mohammed Hasszán egyiptomi pilótát és három társát a Nemzetközi Vöröskereszt alkalmazottai kísérik a Szuezi-csatorna egyiptomi partjához július 18-án. A négy arab ha­difoglyot Edmond Aaron izraeli tizedesért cserélték ki . (Telefoto: — MTI Külföldi Képszolgálat) augusztus 1.,­ péntek Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára augusztus 1-én meg­kezdte évi rendes szabadsá­gát. GIBRALTÁR: A Gibraltárban szerdán le­zajlott képviselőházi válasz­tások eredménye alapján a 15 mandátumból hetet a Joshua Hassan jelenlegi fő­m­iniszter vezette szövetség, a Polgárjogok Előmozdításáért elnevezésű párt nyerte. Meg­figyelők szerint bizonyosra vehető, hogy a kormányzó Joshua Hassant bízza meg a kormány megalakításával. új-delhi: Indira Gandhi kabinetje szerdán új, az eddiginél libe­­rálisabb terhességmegszakí­­tási törvényt fogadott el, fz Új törvénytől azt várják, hogy enyhíteni fog a rendkí­vüli arányú népszaporulaton. BRÜSSZEL: Franciaország közös piaci partnereitől engedélyt kapott arra, hogy a májusban a Szovjetunióval megkötött át­érés kereskedelmi szerződése tekintetében nem kell magát a Közös Piacon belüli keres­­kedelempolitikára vonatkozó szabályokhoz tartani. És a mentesítés egy évre szól. Az engedélyezésre azért volt szükség, mert Franciaország azáltal, hogy egy nem közös piaci tagállammal olyan két­oldalú kereskedelmi megálla­podást kötött, amelynek hatá­lya túlmegy 1970. január 1-én, megsértette az 1961. évi egyezményt. Ebben az egyez­ményben pedig a tagállamok elvben megállapodtak abban, hogy 1970. január 1. után kö­zös piaci alapon folytatják a kereskedelmi egyezményekre vonatkozó megbeszéléseket. PÁRIZS: Az Aurore-nak a párizsi amerikai nagykövetségen szerzett értesülése szerint, Georges Pompidou francia köztársasági elnök amerikai utazásáról is szó lesz azon a megbeszélésen, amelyet a francia államfő Kissingerrel, Nison, amerikai elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadójá­vá­­ tart hétfőn. TOKIO­ Szato, japán miniszterelnök szerdán reggel egyórás meg­beszélést folytatott Rogers amerikai külügyminiszterrel az okinawai kérdésről. A mi­niszterelnök kijelentette: Okinawának Japánhoz való visszacsatolása után nem fogják megengedni, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket állomásoztasson a szigeten. Megfigyelők sze­rint a kijelentés arra utal, hogy az okinawai amerikai támaszpontok atomfegyverek­kel vannak ellátva , amit hivatalosan mindeddig ta­gadtak. Tüntetés Új Delhiben Nixon ellen Megkezdődtek a hivatalos indiai-amerikai tárgyalások ÚJ DELHI: Az indiai fővárosban, a re­pülőtérről az elnöki palota felé vezető úton többszáz fő­nyi csoport tüntetett Nixon elnök és az amerikaiak viet­nami háborúja ellen. Az amerikai államfő nem messze a tüntetőktől megál­líttatta gépkocsiját, majd a biztonsági szolgálat emberei­től körülvéve kiszállt, hogy kezet rázzon néhány ellen­tüntetővel, akik „Hindi — Amerika bhani — bhai” (In­dia és Amerika testvérek) kiáltásokkal üdvözölték. Ké­sőbb, amikor a tüntetők sora közeledett felé, Nixon vis­­szé szállt golyóbiztos Limou­­sine-jába és folytatta útját a városközpont felé. Magyar idő szerint tegnap röviddel megkezdődtek a hi­vatalos tárgyalások Új Del­hiben az elnöki palotában Nixon és Indira Gandhi, In­dia miniszterelnöke között. (MTI) Vietnam Szokatlanul lanyha harci tevékenység: SAIGON: Szerdán Dél-Vietnam egész területén szokatlanul lanyha volt a harci tevékenység. Mindössze egy nagyobb ütkö­zet volt a demilitarizált öve­zettől délre, Huang Trn tar­tományban — közölte csütör­tökön reggel egy amerikai katonai szóvivő. A dél-viet­nami partizánok nyolc eset­ben lőttek amerikai célpon­tokat, illetve a saigoni kor­­mánycsapatok állásait. Több lövedék hullott Saigontól mintegy 45 kilométernyire északnyugatra a 25. amerikai gyalogoshadosztály támasz­pontjára. Amerikai részről bejelen­tették, hogy pénteken 3200 tengerészgyalogos és a szá­razföldi hadsereg 550 kato­nája távozik Dél-Vietnamból. A Vietnamból most távozó amerikaiak egyébként több­nyire nem vettek részt a tényleges harcokban, hanem csupán egészségügyi szolgála­tot teljesítettek. (MTI) Ötven éve történt A dicsőséges 133 neap 1919. AUGUSZTUS 1-én Peidl Gyula­­ vezetésével úgynevezett szakszervezeti kormány lépett a munkásha­talom örökébe és első mani­fesztumában olyan látszatot iparkodott kelteni, mintha csupán kormányváltozásról lenne szó, nem pedig rend­szerváltozásról, Peidl hang­súlyozta: „kishitűségre nincs okunk. Erősen tartjuk a Ti­­sza-frontot”. Hamarosan be­bizonyosodott azonban, hogy Peidl, Peyer és Haubrich kormánya a tanácshatalom felszámolására vállalkozott. Mi történt? Miként vált ez lehetségessé? A magyar proletariátus 133 napos uralmának nem volt olyan időszaka, amelyen ne kényszerült volna szinte ere­jén felüli helytállásra. A győzelmüket biztosítani aka­ró nyugati imperialisták is­merték a magyar proletár­­forradalom jelentőségét. Tud­ták, hogy a Magyar Tanács­köztársaság Marx és Lenin eszméinek zászlóvivője a Duna völgyében, sőt egész Közép-Európában, s végleges győzelmével elősegítené a vi­­lágforradalom terjedését. El­határozták tehát, hogy meg­semmisítik s minden eszközt bevetnek ellene. Eszközeik pedig bőven voltak. BLOKÁDJUK KIZÁRTA Tanács­ Magyarországot az élelmi­szerektől, ruházati anyagtól, gyógyszerektől, az ipar legfontosabb nyers- és segédanyagától. Katonai in­tézkedéseik 1200 kilométer hosszú arcvonal megvédésére kényszerítették a munkásság színejavát a csehszlovák, a román,­­a délszláv és az in­tervenciós francia csapatok ellen. Ezzel a szakmunkások tízezreit vonták el az üze­mekből, a termeléstől. Politi­kailag támogatták, sőt pén­zelték a hatalmukat veszített uralkodó osztályokat, s azok ellenforradalmi szervezeteit, a Bécsben működő Antibol­­sevista Comitét, a szegedi el­lenforradalmi kormányt és az országban lappangó illegális csoportokat. Ez a magyará­zata, hogy a klerikális támo­gatást élvező monarchista tisztek vasutassztrájkot szer­­vezhettek a Dunántúlon és fegyveres lázadást robbant­­hattak ki Pest megyében és magában a fővárosban is 1919 júniusában­ ELLENFORRADALMI mes­terkedéseiknek kedvezett a centrum „irtózása” a forra­dalmi erőszaktól, az ellen­­forradalmárok elleni erélyes fellépéstől. Ebben a légkör­ben Böhm és társai már 1919. május X-én kaputulációt kö­veteltek, de a munkásosztály május 2-i nem-je és az ezt követő győzelmes északi had­járat sikeres taktikai meg­hátrálásra kényszerítette őket. Clemenceau azonban, mint tapasztalt imperialista méregkeverő, csalárd ígére­tekkel rávette a Forradalmi Kormányzótanácsot az északi hadjárat befejezésére, a fel­szabadított területek kiüríté­sére, az általános visszavo­nulásra. Cserébe a blokád enyhítését, a tiszántúli román­­ megszállás feloldását és a béketárgyaláson való részvé­tel jogát ígérte. Ámde vala­mennyi ígéretét megszegte, a visszavonulás pedig a vörös hadsereget és­ a hátországot egyaránt demoralizálta. STROMFELD, A GYŐZ­TES HADVEZÉR elkesere­detten lemondott, Böhm pe­dig az ellenfáradalom titkos reménységét, Juliert nevez­tette ki a helyébe. Ez az új vezérkari főnök kezdemé­nyezte azután a július 20-i tiszai offenzívát, de sem kel­lő támadóerőről, sem kellő mennyiségű hadianyagról és megszervezett trénről nem gondoskodott, ellenben hadi­­tervét az ellenség kezére jut­tatta. Árulása következtében a vörös hadsereget 1919 jú­lius végére súlyos vereség érte. Súlyos, de nem teljes mértékben végleges Peyer, Peidl, Haubrich, Böhm éppen az újrakezdés minden lehetőségének meg­akadályozására­l hátba tá­madta a munkáshatalmat. Titkos tárgyalásokon ígére­tet koldult ki az antanttól egy átmeneti szakszervezeti kormány elismerésére. Az ígéret birtokában idehaza kenyeret, ruhát, cipőt, mun­kát ígértek a kiéhezett és le­rongyolódott tömegeknek. Felesküdtek a munkásjogok védelmére, s fogadkoztak, hogy uralmuk esetére az an­tant leállítja a román előnyo­mulást és Budapest szabad marad. Így aztán a külső nyomás és a belső aknamun­ka juttatta hatalomra az árulókat. A „SZAKSZERVEZETI" KORMÁNY mindössze 6 na­pig maradt uralmon, mert a románok mégiscsak meg­szállták Pestet, s ez lehetővé tette Friedrich ellenforradal­mi puccsát, a fehér uralom hatalomátvételét.­­ Hat nap alatt azonban Peidl minisz­terelnök, Peyer belügymi­niszter és Haubrich, „Buda­pest város teljhatalmú diktá­tora” elvégezte a szennyes munkát. Feloszlatták a vörös őrséget, lefegyverezték­­ a munkásosztályt, szabadon engedték az ellen­forradal­márokat és kezdték lecsukni a kommunistákat. Újjáala­kult a régi rendőrség s az egész burzsoá elnyomó gé­pezet, megsemmisültek a Ta­nácsköztársaság munkásvédő rendeletei és visszaszállt a burzsoá tulajdonrendszer a gazdasági élet minden vona­lán. A háztulajdonosok is­mét emelhették a lakbéreket, a földbirtokosok ismét ki­zsákmányolhatták a parasz­tot, s a munkások elveszí­tették jogaikat. A „szakszer­vezeti" kormány kaput nyi­tott az­­ ellenforradalomnak. „Rettenetes árulás történt” állapította meg ezután a Ko­mintern kiáltványa. Valóban. A történelem azonban 1945. április 4-én igazságot tett véglegesen. Földes Mihály Levél Segesvárról Petőfi emlékessete A júliusi forróságban­­ itt, a fehéregyházi síkon. Segesvár közelében — Illyés Gyula sza­vaival élve: Millió kukorica — dárda úgy áll ma is a zöld, határ És fent a néma nap, akár Akkor, midőn őt halni látta, A kukoricatenger dárdái úgy állanak itt, mint hajdanán, amikor a csata lezajlott, úgy vár a búsa aratásra, úgy illatozik az almafa. Éppen 190 esztendő telt el a tragikus nap, 1849. július 91. óta. Akkor látta ember Pi­ffit utoljára és azóta, a mai napon különösképpen előbb, mint valaha, az emberek szívében él, előbb azért is, mert megvalósult álmainak ál­ma, a köztársaság­­ a respublica, Petőfi megjövendölte saját korai halálát és ugyanakkor a respublica egykor majd végle­ges győzelmét: „Jöttek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublicára". Itt látták a költőt utoljára, az országút mel­lett, az Ispán-kútnál, amint eltűnt a kukori­cásban, egyetlen nyom, egyetlen biztos emlék­jel nélkül.­­ Most itt, Fehér­egyházán, Segesváron és szerte Romániában megemlékeznek Petőfiről. Ide, halála helyére tisztelegni eljött a magyar­­országi írószövetség Darvas József elnök ve­zette küldöttsége, Zaharia Stancu akadémikus, a Román Írószövetség elnöke, a román műve­lődés és művészetügyi állami bizottság (műve­lődési minisztérium) elnöke, Pompiliu Maco­­vei, Vincze József, hazánk bukaresti nagykö­vete, valamint a romániai magyar nemzetisé­gű dolgozók tanácsának képviselői. Maros m­e­gye, Segesvár munictérum több vezető szemé­lyisége, itt vannak a romániai magyar írók kü­lönböző városokból, emberek a megyéből és távolról, megilletődött pionírok. A romániai magyar folyóiratok legújabb számukat Petőfi emlékének szentelték. A friss példányokat a szerkesztők idehozták a csak minap felállított emlékkőhöz, hogy kiosszák azok között, akik eljöttek a kegyelet helyére. A romániai írószövetség Kolozsváron ma­gyarul megjelenő „Ütünk" című hetilapja U oldalas számát, a Marosvásárhelyen napvilá­got látó „Igaz szó" 240 oldalas kiadványát bo­csátotta magyarországi írók és kutatók, romá­niai, csehszlovákiai, jugoszláviai magyar költők és tudósok rendelkezésére, hogy hangot adja­nak érzelmeiknek, közöljék meglátásaikat, ki­egészítsék a halhatatlan magyar szellemi óri­ásról világszerte kialakult képet. Itt, az emlék­kőnél kerül sok ember kezébe először a könyv, amellyel a romániai könyvkiadás tisz­teleg a költő emlékének, a kétnyelvű Petőfi­­kötet. A szabadságharc fehéregyházi emlékművé­nél sorra koszorúztak a szervezetek képviselői ünnepélyes, lassú gyászzene hangjainál. Mikor a szertartás „hivatalosan" végetért, egy szal­­makalapos idős bácsi elindult, koszorúval a kezében, az emlékoszlop felé. — Ki ő? — kér­dezgettük egymástól. Az idős bácsi — nyugdí­jas tanító, aki évek hosszú sora óta ápol egy sírt a székelykeresztúri temetőben. Ott, ott nyugszik-e, nem tudom — válaszolja a kér­désre —, de akkora költő volt, akár lehetne sírja minden faluban is. Segesvár, 1969. július. J:~...... _ J. „.. Gombos László Az iraki katonai küldöttség kairói látogatása KAIRÖ: A Kairóban tartózkodó iraki katonai delegáció az Izraellel szem­ben alkalma­­zandó katonai intézkedések összehangolásáról tárgyal. A megbeszélések célja a keleti front megerősítése és a ka­tonai frontok együttműködé­sének fokozása. Az iraki delegációt, ame­lyet Takriti repülőtábornok, miniszterelnök-helyettes hadügyminiszter vezet, Favzt egyiptomi hadügyminiszter fogadta. Takriti kijelentette a repülőtéren: „A keleti fron­ton éppúgy megerősödtek az arabok pozíciói, mint a nyu­gati fronton az egyiptomiaké. A katonai parancsnokságok együttműködésében is nagy eredményeket értünk el." (MTI) KIESINGER BOTRÁNYOS NYILATKOZATA AZ OLASZOK DEFREGGER KIADÁSÁT KÖVETELIK KÉT BOTRÁNY ROBBANT KI Nyugat-Németor­­szágban és körül, amelyre odafigyel a világközvélemény.. Az egyik már hetek óta mind jobban dagad, 3 másik friss, csütörtöki keltezésű. Az új botrányt egy Kiesin­ger-nyilatko­­zat váltotta ki, amelyet a 5. Uhr Blatt című ludwigsha­­feni lap közölt. Günther Diel bonni kormányszóvivő ki­jelentette ugyan, hogy a kancellár nem adott publikálásra engedélyezett interjút a lapnak­­, ám az újságban közölt Kiesinger-kitételeket nem cáfolta! Eszerint ugyanis a nyugatnémet kormányfő azt mondta, hogy bár az NPD-ben vannak újnáci erők, a párt egészében azonban „természetesen” nem neonáci! Óriási felháborodást keltett ez a megállapítás világszerte, hi­szen mindenki tudja, hogy az NPD igenis újfasiszta párt, amely szinte tételőktételre védelmezi, rehabilitálja és próbálja újra kolportálni a hitleri fasizmus egész ideoló­giáját. A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt sajtónyilat­kozatban szólította fel Kiesingert, határolja el magát az intejútól. (Bár ez csak utólagos szépségtapasz lenne,, hi­szen a kancellár csakugyan mondta a lapnak, amit az­ megírt, csupán a közlésre nem adott — állítólag — en­gedélyt.) Az SPD e nyilatkozatában egyébként le is szö­gezi: „Az NPD antidemokratikus, újnáci, jobboldali párt, dicsőíti a nemzeti szocialista eszméket". DEhÁT CSAKUGYAN OLYAN nehéz lenne megkü­lönböztetést tenni nácizmus és nem nácizmus között, csu­pán, mert majdnem negyedszázad eltelt Hitlerék bukása óta? A másik botrány éppenséggel nem erre vall. A Def­regger botrányra gondolunk, amely most újabb csúcs­pontjához ért. Egyfelől: az NSZK-ban végleges felmen­tést akarnak adni a hajdani véreskezű náci katonatiszt­nek, aki most München segédpüspöke, s akit püspökké­­akarnak kinevezni. Másfelől; Filetto olasz falu lakossága (itt követte el véres tetteit Defregger a második világhá­ború alatt) a papi reverendát öltött egykori hóhér kiada­tását kéri Bonitól. A falu lakosainak kérelmét az aquilai községi tanács is támogatja és ez, mint Rómában megál­lapítják, nagy súlyt ad a kiadatási kérelemnek: az ügy­ valószínűleg a kormány elé kerül. DE MILYEN KORMÁNY ELÉ? Mert az olasz kor­mányválság immár 26 napja art, s Rumor kijelölt minisz­terelnök még mindig a tárgyalások stádiumában van. Úgy tűnik, a jobboldal el akarja kerülni, hogy a kor­mányalakítási nehézségek miatt új választások kiírására kerüljön sor, mert attól tart, hogy az eddiginél is jobban megerősítené az Olasz Kommunista Pártot. A keresztény­­demokraták láthatóan belefáradtak a középbal-koalíciós tárgyalásokba és már most önállóan szeretnének kor­mányt alakítani, ám megoldása még mindig nincs a vál­ságnak,

Next