Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

Izraeli és arab hadibalyoh ÄiÄÄi területén: Mohammed Hasszán egyiptomi pilótát és három társát a Nemzetközi Vöröskereszt alkalmazottai kísérik a Szuezi-csatorna egyiptomi partjához július 18-án. A négy arab hadifoglyot Edmond Aaron izraeli tizedesért cserélték ki . (Telefoto: — MTI Külföldi Képszolgálat) augusztus 1., péntek Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára augusztus 1-én megkezdte évi rendes szabadságát. GIBRALTÁR: A Gibraltárban szerdán lezajlott képviselőházi választások eredménye alapján a 15 mandátumból hetet a Joshua Hassan jelenlegi főminiszter vezette szövetség, a Polgárjogok Előmozdításáért elnevezésű párt nyerte. Megfigyelők szerint bizonyosra vehető, hogy a kormányzó Joshua Hassant bízza meg a kormány megalakításával. új-delhi: Indira Gandhi kabinetje szerdán új, az eddiginél liberálisabb terhességmegszakítási törvényt fogadott el, fz Új törvénytől azt várják, hogy enyhíteni fog a rendkívüli arányú népszaporulaton. BRÜSSZEL: Franciaország közös piaci partnereitől engedélyt kapott arra, hogy a májusban a Szovjetunióval megkötött átérés kereskedelmi szerződése tekintetében nem kell magát a Közös Piacon belüli kereskedelempolitikára vonatkozó szabályokhoz tartani. És a mentesítés egy évre szól. Az engedélyezésre azért volt szükség, mert Franciaország azáltal, hogy egy nem közös piaci tagállammal olyan kétoldalú kereskedelmi megállapodást kötött, amelynek hatálya túlmegy 1970. január 1-én, megsértette az 1961. évi egyezményt. Ebben az egyezményben pedig a tagállamok elvben megállapodtak abban, hogy 1970. január 1. után közös piaci alapon folytatják a kereskedelmi egyezményekre vonatkozó megbeszéléseket. PÁRIZS: Az Aurore-nak a párizsi amerikai nagykövetségen szerzett értesülése szerint, Georges Pompidou francia köztársasági elnök amerikai utazásáról is szó lesz azon a megbeszélésen, amelyet a francia államfő Kissingerrel, Nison, amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójává tart hétfőn. TOKIO Szato, japán miniszterelnök szerdán reggel egyórás megbeszélést folytatott Rogers amerikai külügyminiszterrel az okinawai kérdésről. A miniszterelnök kijelentette: Okinawának Japánhoz való visszacsatolása után nem fogják megengedni, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket állomásoztasson a szigeten. Megfigyelők szerint a kijelentés arra utal, hogy az okinawai amerikai támaszpontok atomfegyverekkel vannak ellátva , amit hivatalosan mindeddig tagadtak. Tüntetés Új Delhiben Nixon ellen Megkezdődtek a hivatalos indiai-amerikai tárgyalások ÚJ DELHI: Az indiai fővárosban, a repülőtérről az elnöki palota felé vezető úton többszáz főnyi csoport tüntetett Nixon elnök és az amerikaiak vietnami háborúja ellen. Az amerikai államfő nem messze a tüntetőktől megállíttatta gépkocsiját, majd a biztonsági szolgálat embereitől körülvéve kiszállt, hogy kezet rázzon néhány ellentüntetővel, akik „Hindi — Amerika bhani — bhai” (India és Amerika testvérek) kiáltásokkal üdvözölték. Később, amikor a tüntetők sora közeledett felé, Nixon visszé szállt golyóbiztos Limousine-jába és folytatta útját a városközpont felé. Magyar idő szerint tegnap röviddel megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Új Delhiben az elnöki palotában Nixon és Indira Gandhi, India miniszterelnöke között. (MTI) Vietnam Szokatlanul lanyha harci tevékenység: SAIGON: Szerdán Dél-Vietnam egész területén szokatlanul lanyha volt a harci tevékenység. Mindössze egy nagyobb ütközet volt a demilitarizált övezettől délre, Huang Trn tartományban — közölte csütörtökön reggel egy amerikai katonai szóvivő. A dél-vietnami partizánok nyolc esetben lőttek amerikai célpontokat, illetve a saigoni kormánycsapatok állásait. Több lövedék hullott Saigontól mintegy 45 kilométernyire északnyugatra a 25. amerikai gyalogoshadosztály támaszpontjára. Amerikai részről bejelentették, hogy pénteken 3200 tengerészgyalogos és a szárazföldi hadsereg 550 katonája távozik Dél-Vietnamból. A Vietnamból most távozó amerikaiak egyébként többnyire nem vettek részt a tényleges harcokban, hanem csupán egészségügyi szolgálatot teljesítettek. (MTI) Ötven éve történt A dicsőséges 133 neap 1919. AUGUSZTUS 1-én Peidl Gyula vezetésével úgynevezett szakszervezeti kormány lépett a munkáshatalom örökébe és első manifesztumában olyan látszatot iparkodott kelteni, mintha csupán kormányváltozásról lenne szó, nem pedig rendszerváltozásról, Peidl hangsúlyozta: „kishitűségre nincs okunk. Erősen tartjuk a Tisza-frontot”. Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy Peidl, Peyer és Haubrich kormánya a tanácshatalom felszámolására vállalkozott. Mi történt? Miként vált ez lehetségessé? A magyar proletariátus 133 napos uralmának nem volt olyan időszaka, amelyen ne kényszerült volna szinte erején felüli helytállásra. A győzelmüket biztosítani akaró nyugati imperialisták ismerték a magyar proletárforradalom jelentőségét. Tudták, hogy a Magyar Tanácsköztársaság Marx és Lenin eszméinek zászlóvivője a Duna völgyében, sőt egész Közép-Európában, s végleges győzelmével elősegítené a világforradalom terjedését. Elhatározták tehát, hogy megsemmisítik s minden eszközt bevetnek ellene. Eszközeik pedig bőven voltak. BLOKÁDJUK KIZÁRTA Tanács Magyarországot az élelmiszerektől, ruházati anyagtól, gyógyszerektől, az ipar legfontosabb nyers- és segédanyagától. Katonai intézkedéseik 1200 kilométer hosszú arcvonal megvédésére kényszerítették a munkásság színejavát a csehszlovák, a román,a délszláv és az intervenciós francia csapatok ellen. Ezzel a szakmunkások tízezreit vonták el az üzemekből, a termeléstől. Politikailag támogatták, sőt pénzelték a hatalmukat veszített uralkodó osztályokat, s azok ellenforradalmi szervezeteit, a Bécsben működő Antibolsevista Comitét, a szegedi ellenforradalmi kormányt és az országban lappangó illegális csoportokat. Ez a magyarázata, hogy a klerikális támogatást élvező monarchista tisztek vasutassztrájkot szervezhettek a Dunántúlon és fegyveres lázadást robbanthattak ki Pest megyében és magában a fővárosban is 1919 júniusában ELLENFORRADALMI mesterkedéseiknek kedvezett a centrum „irtózása” a forradalmi erőszaktól, az ellenforradalmárok elleni erélyes fellépéstől. Ebben a légkörben Böhm és társai már 1919. május X-én kaputulációt követeltek, de a munkásosztály május 2-i nem-je és az ezt követő győzelmes északi hadjárat sikeres taktikai meghátrálásra kényszerítette őket. Clemenceau azonban, mint tapasztalt imperialista méregkeverő, csalárd ígéretekkel rávette a Forradalmi Kormányzótanácsot az északi hadjárat befejezésére, a felszabadított területek kiürítésére, az általános visszavonulásra. Cserébe a blokád enyhítését, a tiszántúli román megszállás feloldását és a béketárgyaláson való részvétel jogát ígérte. Ámde valamennyi ígéretét megszegte, a visszavonulás pedig a vörös hadsereget és a hátországot egyaránt demoralizálta. STROMFELD, A GYŐZTES HADVEZÉR elkeseredetten lemondott, Böhm pedig az ellenfáradalom titkos reménységét, Juliert neveztette ki a helyébe. Ez az új vezérkari főnök kezdeményezte azután a július 20-i tiszai offenzívát, de sem kellő támadóerőről, sem kellő mennyiségű hadianyagról és megszervezett trénről nem gondoskodott, ellenben haditervét az ellenség kezére juttatta. Árulása következtében a vörös hadsereget 1919 július végére súlyos vereség érte. Súlyos, de nem teljes mértékben végleges Peyer, Peidl, Haubrich, Böhm éppen az újrakezdés minden lehetőségének megakadályozásáral hátba támadta a munkáshatalmat. Titkos tárgyalásokon ígéretet koldult ki az antanttól egy átmeneti szakszervezeti kormány elismerésére. Az ígéret birtokában idehaza kenyeret, ruhát, cipőt, munkát ígértek a kiéhezett és lerongyolódott tömegeknek. Felesküdtek a munkásjogok védelmére, s fogadkoztak, hogy uralmuk esetére az antant leállítja a román előnyomulást és Budapest szabad marad. Így aztán a külső nyomás és a belső aknamunka juttatta hatalomra az árulókat. A „SZAKSZERVEZETI" KORMÁNY mindössze 6 napig maradt uralmon, mert a románok mégiscsak megszállták Pestet, s ez lehetővé tette Friedrich ellenforradalmi puccsát, a fehér uralom hatalomátvételét. Hat nap alatt azonban Peidl miniszterelnök, Peyer belügyminiszter és Haubrich, „Budapest város teljhatalmú diktátora” elvégezte a szennyes munkát. Feloszlatták a vörös őrséget, lefegyverezték a munkásosztályt, szabadon engedték az ellenforradalmárokat és kezdték lecsukni a kommunistákat. Újjáalakult a régi rendőrség s az egész burzsoá elnyomó gépezet, megsemmisültek a Tanácsköztársaság munkásvédő rendeletei és visszaszállt a burzsoá tulajdonrendszer a gazdasági élet minden vonalán. A háztulajdonosok ismét emelhették a lakbéreket, a földbirtokosok ismét kizsákmányolhatták a parasztot, s a munkások elveszítették jogaikat. A „szakszervezeti" kormány kaput nyitott az ellenforradalomnak. „Rettenetes árulás történt” állapította meg ezután a Komintern kiáltványa. Valóban. A történelem azonban 1945. április 4-én igazságot tett véglegesen. Földes Mihály Levél Segesvárról Petőfi emlékessete A júliusi forróságban itt, a fehéregyházi síkon. Segesvár közelében — Illyés Gyula szavaival élve: Millió kukorica — dárda úgy áll ma is a zöld, határ És fent a néma nap, akár Akkor, midőn őt halni látta, A kukoricatenger dárdái úgy állanak itt, mint hajdanán, amikor a csata lezajlott, úgy vár a búsa aratásra, úgy illatozik az almafa. Éppen 190 esztendő telt el a tragikus nap, 1849. július 91. óta. Akkor látta ember Piffit utoljára és azóta, a mai napon különösképpen előbb, mint valaha, az emberek szívében él, előbb azért is, mert megvalósult álmainak álma, a köztársaság a respublica, Petőfi megjövendölte saját korai halálát és ugyanakkor a respublica egykor majd végleges győzelmét: „Jöttek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublicára". Itt látták a költőt utoljára, az országút mellett, az Ispán-kútnál, amint eltűnt a kukoricásban, egyetlen nyom, egyetlen biztos emlékjel nélkül. Most itt, Fehéregyházán, Segesváron és szerte Romániában megemlékeznek Petőfiről. Ide, halála helyére tisztelegni eljött a magyarországi írószövetség Darvas József elnök vezette küldöttsége, Zaharia Stancu akadémikus, a Román Írószövetség elnöke, a román művelődés és művészetügyi állami bizottság (művelődési minisztérium) elnöke, Pompiliu Macovei, Vincze József, hazánk bukaresti nagykövete, valamint a romániai magyar nemzetiségű dolgozók tanácsának képviselői. Maros megye, Segesvár munictérum több vezető személyisége, itt vannak a romániai magyar írók különböző városokból, emberek a megyéből és távolról, megilletődött pionírok. A romániai magyar folyóiratok legújabb számukat Petőfi emlékének szentelték. A friss példányokat a szerkesztők idehozták a csak minap felállított emlékkőhöz, hogy kiosszák azok között, akik eljöttek a kegyelet helyére. A romániai írószövetség Kolozsváron magyarul megjelenő „Ütünk" című hetilapja U oldalas számát, a Marosvásárhelyen napvilágot látó „Igaz szó" 240 oldalas kiadványát bocsátotta magyarországi írók és kutatók, romániai, csehszlovákiai, jugoszláviai magyar költők és tudósok rendelkezésére, hogy hangot adjanak érzelmeiknek, közöljék meglátásaikat, kiegészítsék a halhatatlan magyar szellemi óriásról világszerte kialakult képet. Itt, az emlékkőnél kerül sok ember kezébe először a könyv, amellyel a romániai könyvkiadás tiszteleg a költő emlékének, a kétnyelvű Petőfikötet. A szabadságharc fehéregyházi emlékművénél sorra koszorúztak a szervezetek képviselői ünnepélyes, lassú gyászzene hangjainál. Mikor a szertartás „hivatalosan" végetért, egy szalmakalapos idős bácsi elindult, koszorúval a kezében, az emlékoszlop felé. — Ki ő? — kérdezgettük egymástól. Az idős bácsi — nyugdíjas tanító, aki évek hosszú sora óta ápol egy sírt a székelykeresztúri temetőben. Ott, ott nyugszik-e, nem tudom — válaszolja a kérdésre —, de akkora költő volt, akár lehetne sírja minden faluban is. Segesvár, 1969. július. J:~...... _ J. „.. Gombos László Az iraki katonai küldöttség kairói látogatása KAIRÖ: A Kairóban tartózkodó iraki katonai delegáció az Izraellel szemben alkalmazandó katonai intézkedések összehangolásáról tárgyal. A megbeszélések célja a keleti front megerősítése és a katonai frontok együttműködésének fokozása. Az iraki delegációt, amelyet Takriti repülőtábornok, miniszterelnök-helyettes hadügyminiszter vezet, Favzt egyiptomi hadügyminiszter fogadta. Takriti kijelentette a repülőtéren: „A keleti fronton éppúgy megerősödtek az arabok pozíciói, mint a nyugati fronton az egyiptomiaké. A katonai parancsnokságok együttműködésében is nagy eredményeket értünk el." (MTI) KIESINGER BOTRÁNYOS NYILATKOZATA AZ OLASZOK DEFREGGER KIADÁSÁT KÖVETELIK KÉT BOTRÁNY ROBBANT KI Nyugat-Németországban és körül, amelyre odafigyel a világközvélemény.. Az egyik már hetek óta mind jobban dagad, 3 másik friss, csütörtöki keltezésű. Az új botrányt egy Kiesinger-nyilatkozat váltotta ki, amelyet a 5. Uhr Blatt című ludwigshafeni lap közölt. Günther Diel bonni kormányszóvivő kijelentette ugyan, hogy a kancellár nem adott publikálásra engedélyezett interjút a lapnak, ám az újságban közölt Kiesinger-kitételeket nem cáfolta! Eszerint ugyanis a nyugatnémet kormányfő azt mondta, hogy bár az NPD-ben vannak újnáci erők, a párt egészében azonban „természetesen” nem neonáci! Óriási felháborodást keltett ez a megállapítás világszerte, hiszen mindenki tudja, hogy az NPD igenis újfasiszta párt, amely szinte tételőktételre védelmezi, rehabilitálja és próbálja újra kolportálni a hitleri fasizmus egész ideológiáját. A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt sajtónyilatkozatban szólította fel Kiesingert, határolja el magát az intejútól. (Bár ez csak utólagos szépségtapasz lenne,, hiszen a kancellár csakugyan mondta a lapnak, amit az megírt, csupán a közlésre nem adott — állítólag — engedélyt.) Az SPD e nyilatkozatában egyébként le is szögezi: „Az NPD antidemokratikus, újnáci, jobboldali párt, dicsőíti a nemzeti szocialista eszméket". DEhÁT CSAKUGYAN OLYAN nehéz lenne megkülönböztetést tenni nácizmus és nem nácizmus között, csupán, mert majdnem negyedszázad eltelt Hitlerék bukása óta? A másik botrány éppenséggel nem erre vall. A Defregger botrányra gondolunk, amely most újabb csúcspontjához ért. Egyfelől: az NSZK-ban végleges felmentést akarnak adni a hajdani véreskezű náci katonatisztnek, aki most München segédpüspöke, s akit püspökkéakarnak kinevezni. Másfelől; Filetto olasz falu lakossága (itt követte el véres tetteit Defregger a második világháború alatt) a papi reverendát öltött egykori hóhér kiadatását kéri Bonitól. A falu lakosainak kérelmét az aquilai községi tanács is támogatja és ez, mint Rómában megállapítják, nagy súlyt ad a kiadatási kérelemnek: az ügy valószínűleg a kormány elé kerül. DE MILYEN KORMÁNY ELÉ? Mert az olasz kormányválság immár 26 napja art, s Rumor kijelölt miniszterelnök még mindig a tárgyalások stádiumában van. Úgy tűnik, a jobboldal el akarja kerülni, hogy a kormányalakítási nehézségek miatt új választások kiírására kerüljön sor, mert attól tart, hogy az eddiginél is jobban megerősítené az Olasz Kommunista Pártot. A kereszténydemokraták láthatóan belefáradtak a középbal-koalíciós tárgyalásokba és már most önállóan szeretnének kormányt alakítani, ám megoldása még mindig nincs a válságnak,