Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
A tavaszi hadjárat kezdete Heves megyében lassabba a főtisztek egri tanácskozása Milyen események zajlottak Heves megyében és Egerben százhuszonöt évvel ezelőtt, a szabadságharc idején, 1843 márciusában? A február végi kápolnai csatavesztést követően, március elején a honvédcsapatoknak vissza kellett vonulniuk a Tiszáig, de Erdélyből győzelmi hírek érkeznek, március 5-én Szolnokot se sikerül visszafoglalni az osztrákoktól, és lassan ismét előrenyomul a magyar fősereg. A magyar tábor akkori napjainak történetét talán Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok naplója őrzi a leghitelesebben. (Szegény Leiningen e tavasz eleji napokban még nem sejthette, hogy félesztendő múlva egyike lesz a tizenhárom aradi vértanúnál. 1848 1849. évi leveleit és naplóját több mint hetven évvel ezelőtt Marczali Henrik tette közzé.) „Mezőtárkánytól fogva már jó országúton jártunk — írja az akkor még csak alezredes Leitingen Károly —, a csapatok jól el voltak látva, és a legjobb szellem lelkesítette őket. Hátunk mögött volt már a mocsaras Tiszavidék, és szemünk előtt gyönyörű vidék terült el. A távoli hegyek, minőket már oly rég láttunk, sötétkék színben tűntek elénk, és még a legjobban aggódók lelkébe is új remény szállott.” Március 30-án délelőtt tizenegy óra tájban érkeztek Kerecsendre. A honvédek elszállásolása és az ebéd után Leiningen Damjanich tábornokkal együtt Egerbe látogatott. „Az oda vezető út — olvassuk Leiningen naplójában — nyáron nagyon festőd lehet, mert még akkor is, mikor a természet szunnyadt, és zöldnek alig volt nyoma, igen szépnek találtam. Csak itt-ott látszottak ébredéseének nyomai, a közelgő tavasz hírnökei. Eger maga meglehetős magas hegyek közt katlanban fekszik, és az útnak egy kanyarodásánál oly hirtelen ötlött szemünkbe, hogy e bájos kép igen kellemesen lépett ny’it. A sok nagy épület, a Líceum, az érseki palota, mindenekfölött a szép templom, a sok torony igen barátságossá teszi a várost.” Egerben azonnal híre futott Damjanich János érkezésének. Amerre csak mutatkozott, mindenütt éljenzés fogadta. Az öreg úr — fényes távornoki egyenruhában — szívesen vette, hogy hódolnak neki, a nép hősének. Damjanich és Leiningen a város „fürdőházában” talált felüdülést Fürdőzésük ut&B az érseki palotában jó uzsonnát ettek, kitűnő egri borral. Leiningen innen a Líceum híres könyvtárába ment át egy barátságos, tudós pap kíséretében. Nagy elragadtatással szemlélte a ritka és nevezetes könyveket „Nem hinném — jegyzi meg —, hogy van Magyarországon még egy ilyen könyvtár." Estefelé Aulich Lajos (később ő is az aradi vértanúk egyike), Klapka György, aztán Kossuth Lajos is megérkezik Egerbe. Őket is lelkesen fogadja a város lakossága. Hamarosan egy törzstiszt közeledik lovon az érsekpalota felé, néhány hadsegéd kíséretében. Az utcán beszélgetők csoportjából egy polgár fölismeri benne Görgey Artúrt, előlép, és így üdvözli: — Az Isten áldja meg, tábornok úr, és tartsa meg hazánknak, mely önben látja megmentőjét. Görgey komolyan, de szív« szóval köszönt, aztán gyorsan távozott mert nem szerette, ha ünnepült. Sokan elkísérték az érseki palota kapujáig. „Csak midőn a lépcsőn már eltűnt tört ki a lelkesedés — jegyezte föl Leiningen —, és Kossuth fönn a palotában sejthette, hogy legnagyobb versenytársa jő.” Haditanácsot tartottak. Ideiglenesen Görgey lett a fővezér, noha Kossuth nem nagy örömmel támogatta ezt a megoldást Leiningen szerint Kossuth a vacsoránál szótalan és lehangolt volt. ..nem szívesen tehette e lépést, de nem volt más választása”. Leiningen és Damjanich késő éjjel ért vissza Kerecsendre, miután a szűnni nem akaró etőben jól megástak. Március 11-én a sereg a kápolnai csatatéren át vonult nyugat felé. Így jutottak aznap Halmaiig Kerecsendtől odáig 25—30 kilométer az út „Hosszú, de a jó útban és a szép idő miatt mégsem fáradságos menet után állomásunkra, Halmajra érkeztünk — írja Leiningen —, hol dandárommal a szabad ég alatt táboroztunk. Ez barátságos kis fészek a Mátra eiőágai tövénél.” Április első napjaiban tovább nyomultak előre — Gyöngyös és Hatvan felé Így kezdődött itt Heves megye földjén a dicsőséges tavaszi hadjárat, amely Hatvannál az első jelentős magyar győzelmet is meghozta. Or Pásztor Emü Egy szippantás friss levegő. Tokió szennyezettsége oly nagyfokú, hogy „tiszta levegő" automaták segítik az oxigén után ziháló tüdők felfrissülését, . lGt&t L‘ Humextré Qtommhet Orvosság a sói#yár rózsából A bolgár rózsa • a rózsából készült különböző termékek gyógyító és kozmetikai tulajdonságait már régóta ismeri és felhasználja a bolgár népi orvostudomány. Szinte az egész világon nagy érdeklődés nyilvánul meg a bolgár rószaolaj iránt, mert az kozmetikai értékeit tekintve egyedülálló. A Balkán-hegységtől délre termelt rózsa eredeti sajátosságai s sajátos földrajzi-klimatikus feltételeknek köszönhetők. Az eddigi kísérletek, hogy más országokban, más klimatikus feltételek mellett termesszék, sikertelenek maradtak. Érdeklődésre tarthat számot a rozamol nevű készítménnyel folytatott gyógyszerészet kísértet Ennek eredményei feljogosítottak arra a reményre, hogy a r*>zanolt hamarosan széles körben használják majd az orvosi gyakorlatban a krónikus kollecitisz, bronchial?, asztma és egyéb betegségek gyógyítására. Megállapították, hogy nem okos mellékhatásokat. Klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy a rozanol igen hatásos tabletta formájában is. Másfél kiló aranypénz San Miguel de Satinastól mintegy hat kilométernyire, egy veteményeskert felásása közben írással és rajzzal díszített edényt találtak, amely már önmagában is igen értékesnek bizonyult. Del nejében arany pénzekre bukkantak. A föld felszínétől mintegy másfél méter méységben talált edényben levő pénzek összsúlya másfél kilogramm. ■' - "Ai*/ * "•*-*' *» 1 A SOMOSKÚT VÁRNÁL (Selmeczi Tóth János felvétele) Zafírláz Srt Lanka régóta híres drágaköveiről: olyan kincsekkel rendelkezik, mint a zafír, a rubin, az alexandrit, az akvamarín, az ametiszt, a topáz stb. Ceylont hajdanában Samadvipának, „a drágakövek szigetének” nevezték. De minthogy a sziget ősidők óta lakott területét eléged(ismerték, senki sem számított olyan meglepetésre, mint amilyen Elaherában bekövetkezett Babéra Polonmaruwától délnyugatra fekszik. A függetlenség kikiáltása után, az eddig töretlen földek felszántásának programja folytán, parasztokat telepítettek oda a sziget sűrűn lakott vidékeiről. A telepesek fő feladata az volt hogy Elahera környékén is bevezessék a sziget hagyományos gazdálkodásmódját, a rizstermesztést De aztán előre nem látható változás következett be: egy évtizeddel ezelőtt útépítő munkások olyan drágaköveket találtak, amilyenek korábban csak az ország délnyugati részében fordultak elő. Ezrével jöttek a „zafírvadászok” az Új Eldorádóba. Széltében-hosszában fölásták a parasztok között szétosztott állami földeket Ráadásul nemcsak olyanok kutatnak drágakövek után, akiknek földjük van a közelben, vagy elég pénzük van ahhoz, hogy megfizessék a kutatási engedélyt: akadnak olyanok is, akiket a meggazdagodás csábító lehetősége arra ösztönöz, hogy a sűrű erdők mélyén ássanak, távol a rendőrség szemétől. JOSEF HAVRANEK: Véleményem az emancipációról Én, kérem, ama néhány férfi közé tartozom, akik valóban tisztelik a nőket, és például éppen ezért nem segítek feladni a kabátjukat, valamint szisztematikusan kerülöm azokat a gáláns magatartási formákat, amelyek a tetszetős politika arzenáljába tartoznak. Tudom, hogy buta dolog az embernek folyton önmagáról magyarázni, különösen pedig akkor, ha önmagából kivételesen nem akar abszolút hülyét csinálni, de ez a vallomás annyira a szívemből jön, hogy egyszerűen nem tudom kihagyni. Drága hölgyeim, biztos vagyok benne, hogy sejtelmük sincs róla, férfi körökben mennyire nem tudják értékelni magukat. Ezt persze sokkal pregnánsabban kellene kifejeznem, de kezdetnek talán elegendő lesz ez a megfogalmazás is. Az önök testi formációi ellen — elhanyagolható kivételekkel — nincsenek kifogásaik, de azért, kérem, ne ringassák magukat stb. becézik, mivel áthatva felsőbbrendűségük tudatával úgy gondolják, hogy ez az a színvonal, amelyen önök a legjobban érzik magukat. Ám leegyszerűsíteni sem lenne helyes a dolgot. Vannak tények, amelyek azt bizonyítják, hogy a férfiak bármilyen áldozatra képesek önökért. De kérdem én: Mire nem képesek akkor a kék- Csap túszaikért vagy a berzebeikért?! hiú ábrándokban. Támadásaikat a férfiak főleg a lelki szférára irányozzák. Megdöbbennének, hölgyeim, ha hallanák, milyen tiszteletlenül viselkedik az önök intellektusa iránt a szeretett férfiú. Mit sem változtat ezen, hogy röviddel ezelőtt még az önök lába előtt térdepelt a porban zavaros vallomást hebegve. Hallaniuk kellene azt a farizeust, hogyan ripakodik rám, amikor rettenthetetlenül védem a nők szempontjait! Hallaniuk kellene azt a lump alakot, milyen büszkén kürtöti szét mindenfelé, hogy a nők agyveleje mennyivel könnyebb, mint a férfiaké! Ilyen és ehhez hasonló szamárságot grammszázadnyi pontossággal megjegyez magának és nem hajlandó tárgyilagosan figyelembe venni, hogy a nők agyvelejét férfiak mérték le. Mit lehet ezek után várni ettől a méréstől?! Hogy őszinte legyek, az ilyen érvekre a férfiak többnyire rá se hederítenek. E megállapítás tízskéje egyszerűen lemoshatatlan. Meglehet, hölgyeim, most azt gondolják, hogy különböző okokból kifolyólag túlzók és rágalmazók, de emlékezzenek csak vissza, hogy tulajdonképpen mit csodálnak önökön a férfiak. Eleinte a szemüket, hajukat, ajkukat, később a különböző gömbölyded vonalaikat és az ördög vagy az isten tudja mit még, ám szellemi kvalitásaik értékelését egészen biztosan nem fogják megtalálni a leltárban. Vagyis: a férfiak önöket sohasem szeretik például azért a képességükért, hogy precízen meghatározzák a bétaszög goniometriai funkcióját, sőt, éppen ellenkezőleg: kedvelt selypegésükkel inkább a gyermekek szintjére szállítják le önöket, amikor bogárkának, kiscicának, egérkének Bármennyire kedvezőtlen azonban a helyzet, mégse essenek áldozatul a csüggedésnek, drága hölgyeim. Vagyunk a világon még néhányan igazi férfiak, akik képesek vagyunk arra, hogy a nőben teljes értékű embert lássunk. Ne várjanak tőlünk semmiféle parádét, ha széket kell kínálni, kabátot felsegíteni, vagy a helyet kell átadni a közlekedési eszközön. Mire is lenne jó mindez?! Mi az önök oldalán állunk és egyöntetűen a nők további emancipációja mellett szavazunk. Önökben tudományos munkatársakat, válogatott erőket, szóval, egyenértékű társakat látunk, akikkel vita nélkül, békésen meg tudunk osztozni a csákányokon és lapátokon. Csehből fordította: Zahemszky László Méltó vagy alkalmas ? Az utóbbi napokban a vezetőkkel és a vezetéssel kapcsolatban felmerülő igények és követelmények megfogalmazásában gyakran jutott nyelvi szerephez a címül idézett két szó. Itt-ott hiba is csúszott a nyelvi formálásba azért, mert a méltó szót nem megfelelő fogalmi értékben használták fel, s egyesek hibáztak helyesírásában is. Először a két szó használati értékéről szólunk. Nagyon sokszor megzavarodik a nyelvhasználat a vezetésre méltó és a vezetésre alkalmas nyelvi formákkal való élésben. Sokan felcserélik a kifejezések szerepét, pedig ezek sem forgalmilag, sem használati értékben nem fedik egymást teljesen. Hogy a méltó melléknév fogalmi tartalmával és használati értékével kapcsolatban eligazodhassunk, érdemes megjegyeznünk a következőket: helyesen akkor élünk ezzel a szóval, amikor a következő fogalmi tartalmakra, jelentésváltozatokra utalunk vele: valamire érdemes, valamit érdemlő, megérdemlő, megérdemelt, illő, jogos, igazságot stb. Helyesen írunk és beszélünk tehát akkor, amikor ezeket a nyelvi formákat használjuk: dicséretre méltó, figyelemre méltó, szeretetre méltó, bámulatra méltó stb, stb. Újabban, mintha többet vállalna magára ez a szó, mint kellene, és ki is szorítja a használatból a megfelelő beszédhelyzetben a nyelvi szerepre alkalmasabb alábbi szavakat, kifejezéseket: alkalmas, megfelelő, arra való, arra hivatott, rátermett, rászolgált stb. Sokan és szokszor vétenek helyesírási hibát is a méltó melléknév használatával kapcsolatban, pedig a „szabály” nagyon világos, és könnyen megjegyezhető: a méltó melléknévtől a hozzá kapcsolódó -ra, -re rágós állandó határozót mindig különírjuk: figyelemre méltó tettet hajtott végre, dicséretre méltó a viselkedése stb. A méltó szót azonban mindig egybeírjuk -ra, -re rágós vonzatával akkor, ha a szókapcsolat elé olyan határozó, illetőleg azzal egyenlő értékű szó kerül, amely a -ra, -re rágós tagot és a méltó melléknevet összetétellé sűríti. Ezért az alábbi nyelvi formákat így kell írnunk: nagyon szeretetreméltó, igen bámulatraméltó stb. Egybe kell írnunk a méltó melléknevet -ra, -re rágós vonzatával akkor is, ha kapcsolatukból a -sag képzővel főnév alakul: szeretetreméltóság. Dr. Bakos József