Népújság, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

A tavaszi hadjárat kezdete Heves megyében lassab­­ba a főtisztek egri tanácskozása Milyen események zajlottak Heves megyében és Egerben százhuszonöt évvel ezelőtt, a szabadságharc idején, 1843 márciusában? A február végi kápolnai csatavesztést követően, már­cius elején a honvédcsapatok­nak vissza kellett vonulniuk a Tiszáig, de Erdélyből győ­zelmi hírek érkeznek, már­cius 5-én Szolnokot se sikerül visszafoglalni az osztrákoktól, és lassan ismét előrenyomul a magyar fősereg. A magyar tábor akkori nap­jainak történetét talán Lei­­ningen-Westerburg Károly honvéd tábornok naplója őr­zi a leghitelesebben. (Szegény Leiningen e tavasz eleji na­pokban még nem sejthette, hogy félesztendő múlva egyi­ke lesz a tizenhárom aradi vértanúnál­. 1848­­­ 1849. évi leveleit és naplóját több mint hetven évvel ez­előtt Marczali Henrik tette közzé.) „Mezőtárkánytól fogva már jó országúton jártunk — írja az akkor még csak alezredes Leitingen Károly —, a csapa­tok jól el voltak látva, és a legjobb szellem lelkesítette őket. Hátunk mögött volt már a mocsaras Tiszavidék, és sze­münk előtt gyönyörű­­ vidék terült el. A távoli hegyek, minőket már oly rég lát­tunk, sötétkék színben tűntek elénk, és még a legjobban aggódók lelkébe is új remény szállott.” Március 30-án délelőtt ti­zenegy óra tájban érkeztek Kerecsendre. A honvédek el­­szállásolása és az ebéd után Leiningen Damjanich tábor­nokkal együtt Egerbe látoga­tott. „Az oda vezető út — ol­vassuk Leiningen naplójában — nyáron nagyon festőd lehet, mert még akkor is, mikor a természet szunnyadt, és zöld­nek alig volt nyoma, igen szépnek találtam. Csak itt-ott látszottak ébredéseének nyo­mai, a közelgő tavasz hírnö­kei. Eger maga meglehetős magas hegyek közt katlan­ban fekszik, és az útnak egy kanyarodásánál oly hirtelen ötlött szemünkbe, hogy e bá­jos kép igen kellemesen lé­pett ny’i­t. A sok nagy épület, a Líceum, az érseki palota, mindenekfölött a szép temp­lom, a sok torony igen barát­ságossá teszi a várost.” Egerben azonnal híre futott Damjanich János érkezésé­nek. Amerre csak mutatko­zott, mindenütt éljenzés fo­gadta. Az öreg úr — fényes távornoki egyenruhában — szívesen vette, hogy hódolnak neki, a nép hősének. Damjanich és Leiningen a város „fürdőházában” talált felüdülést Fürdőzésük ut&B az érseki palotában jó uzson­nát ettek, kitűnő egri borral. Leiningen innen a Líceum híres könyvtárába ment át egy barátságos, tudós pap kí­séretében. Nagy elragadtatás­sal szemlélte a ritka és ne­vezetes könyveket „Nem hinném — jegyzi meg —, hogy van Magyarországon még egy ilyen könyvtár." Estefelé Aulich Lajos (ké­sőbb ő is az aradi vértanúk egyike), Klapka György, az­tán Kossuth Lajos is megér­kezik Egerbe. Őket is lelke­sen fogadja a város lakossá­ga. Hamarosan egy törzstiszt közeledik lovon az érsek­­pa­lota felé, néhány hadsegéd kíséretében. Az utcán beszél­getők csoportjából egy polgár fölismeri benne Görgey Artúrt, előlép, és így üdvözli: — Az Isten áldja meg, tá­bornok úr, és tartsa meg ha­zánknak, mely önben látja megmentőjét. Görgey komolyan, de szív« szóval köszönt, aztán gyorsan távozott mert nem szerette, ha ünnepült. Sokan elkísérték az érseki palota kapujáig. „Csak midőn a lépcsőn már eltűnt tört ki a lelkesedés — jegyezte föl Leiningen —, és Kossuth fönn a palotában sejthette, hogy legnagyobb versenytársa jő.” Haditanácsot tartottak. Ideiglenesen Görgey lett a fő­vezér, noha Kossuth nem nagy örömmel támogatta ezt a megoldást Leiningen sze­rint Kossuth a vacsoránál szótalan és lehangolt volt. ..nem szívesen tehette e lé­pést, de nem volt más válasz­tása”. Leiningen és Damjanich késő éjjel ért vissza Kere­csendre, miután a szűnni nem akaró­­ etőben­­ jól megás­tak. Március 11-én a sereg a kápolnai csatatéren át vonult nyugat felé. Így jutottak az­nap Halmaiig Kerecsendtől odáig 25—30 kilométer az út „Hosszú, de a jó útban és a szép idő miatt mégsem fá­radságos menet után állomá­sunkra, Halmajra érkeztünk — írja Leiningen —, hol dandárommal a szabad ég alatt táboroztunk. Ez barátsá­gos kis fészek a Mátra eiőá­­gai tövénél.” Április első napjaiban to­vább nyomultak előre — Gyöngyös és Hatvan felé Így kezdődött itt Heves megye földjén a dicsőséges tavaszi hadjárat, amely Hatvannál az első jelentős magyar győzel­met is meghozta. Or Pásztor Emü Egy szippantás friss levegő. Tokió szennyezettsége oly nagyfokú, hogy „tiszta levegő" automaták segítik az oxi­gén után ziháló tüdők felfrissülését, . l­Gt&t L‘ H­umextré Qtommhet Orvosság a sói#­yár rózsából A bolgár rózsa • a rózsá­ból készült különböző ter­mékek gyógyító és kozmeti­kai tulajdonságait már rég­óta ismeri és felhasználja a bolgár népi orvostudomány. Szinte az egész világon nagy érdeklődés nyilvánul meg a bolgár rószaolaj iránt, mert az kozmetikai értékeit te­kintve egyedülálló. A Bal­kán-hegységtől délre termelt rózsa eredeti sajátosságai s sajátos földrajzi-klimatikus feltételeknek köszönhetők. Az eddigi kísérletek, hogy más országokban, más kli­matikus feltételek mellett termesszék, sikertelenek ma­radtak. Érdeklődésre tarthat szá­mot a rozamol nevű készít­ménnyel folytatott gyógy­szerészet­ kísértet Ennek eredményei feljogosítottak arra a reményre, hogy a r*>­­zanolt hamarosan széles kör­ben használják majd az or­­vosi gyakorlatban a króni­kus kollecitisz, bronchial?, asztma és egyéb betegségek gyógyítására. Megállapítot­ták, hogy nem okos mellék­hatásokat. Klinikai vizsgála­tok bizonyítják, hogy a ro­­zanol igen hatásos tabletta formájában is. Másfél kiló aranypénz San Miguel de Satinastól mintegy hat kilométernyire, egy veteményeskert felásása közben írással és rajzzal dí­szített edényt találtak, amely már önmagában is igen ér­tékesnek bizonyult. Del nejé­ben arany pénzekre bukkan­tak. A föld felszínétől mintegy másfél méter m­éységben talált edényben levő pénzek összsúlya másfél kilogramm. ■' - "Ai*/ * "•*-*' *» 1 A SOMOSKÚT VÁRNÁL (Selmeczi Tóth János felvétele) Zafírláz Srt Lanka régóta híres drágaköveiről: olyan kincsek­kel rendelkezik, mint a zafír, a rubin, az alexandrit, az akvamarín, az ametiszt, a topáz stb. Ceylont hajdanában Sam­advipának, „a drágakövek szigetének” nevezték. De minthogy a sziget ősidők óta lakott területét elég­ed(­ismerték, senki sem számított olyan meglepetésre, mint amilyen Elaherában bekövetkezett Babéra Polonmaruwától délnyugatra fekszik. A füg­getlenség kikiáltása után, az eddig töretlen földek fel­­szántásának programja folytán, parasztokat telepítettek oda a sziget sűrűn lakott vidékeiről. A telepesek fő fel­adata az volt hogy Elahera környékén is bevezessék a szi­get hagyományos gazdálkodásmódját, a rizstermesztést De aztán előre nem látható változás következett be: egy évti­zeddel ezelőtt útépítő munkások olyan drágaköveket ta­láltak, amilyenek korábban csak az ország délnyugati ré­szében fordultak elő. Ezrével jöttek a „zafír­vadászok” az Új Eldorádóba. Széltében-hosszában fölásták a parasztok között szétosz­tott állami földeket Ráadásul nemcsak olyanok kutatnak drágakövek után, akiknek földjük van a közelben, vagy elég pénzük van ahhoz, hogy megfizessék a kutatási en­gedélyt: akadnak olyanok is, akiket a meggazdagodás csábító lehetősége arra ösztönöz, hogy a sűrű erdők mélyén ássanak, távol a rendőrség szemétől. JOSEF HAVRANEK: Vélemé­nyem az emanci­pációról Én, kérem, ama né­hány férfi közé tarto­zom, akik valóban tisztelik a nőket, és például éppen ezért nem segítek feladni a kabátjukat, vala­mint szisztematiku­san kerülöm azokat a gáláns magatartási formákat, amelyek a tetszetős politika ar­zenáljába tartoznak. Tudom, hogy buta do­log az embernek folyton önmagáról magyarázni, különö­sen pedig akkor, ha önmagából kivétele­sen nem akar abszolút hülyét csi­nálni, de ez a vallo­más annyira a szí­vemből jön, hogy egyszerűen nem tu­dom kihagyni. Drága hölgyeim, biztos vagyok benne, hogy sejtelmük sincs róla, férfi körökben mennyire nem tudják értékelni magukat. Ezt persze sokkal pregnánsabban kelle­ne kifejeznem, de kezdetnek talán ele­gendő lesz ez a meg­fogalmazás is. Az önök testi formációi ellen — elhanyagol­ható kivételekkel — nincsenek kifogásaik, de azért, kérem, ne ringassák magukat stb. becézik, mivel át­hatva felsőbbrendű­ségük tudatával úgy gondolják, hogy ez az a színvonal, amelyen önök a legjobban ér­zik magukat. Ám le­egyszerűsíteni sem lenne helyes a dol­got. Vannak tények, amelyek azt bizonyít­ják, hogy a férfiak bármilyen áldozatra képesek önökért. De kérdem én: Mire nem képesek akkor a kék- Csap túszaikért vagy a berzebeikért?! hiú ábrándokban. Tá­madásaikat a férfiak főleg a lelki szférára irányozzák. Megdöb­bennének, hölgyeim, ha hallanák, milyen tiszteletlenül viselke­dik az önök intellek­tusa iránt a szeretett férfiú. Mit sem vál­toztat ezen, hogy rö­viddel ezelőtt még az önök lába előtt tér­depelt a porban zava­ros vallomást hebeg­ve. Hallaniuk kelle­ne azt a farizeust, hogyan ripakodik rám, amikor rettent­­hetetlenül védem a nők szempontjait! Hallaniuk kellene azt a lump alakot, milyen büszkén kür­töti szét mindenfelé, hogy a nők agyveleje mennyivel könnyebb, mint a férfiaké! Ilyen és ehhez hasonló sza­márságot grammszá­zadnyi pontossággal megjegyez magának és nem hajlandó tár­gyilagosan figyelem­be venni, hogy a nők agyvelejét férfiak mérték le. Mit lehet ezek után várni ettől a méréstől?! Hogy őszinte le­gyek, az ilyen érvek­re a férfiak többnyi­re rá se hederítenek. E megállapítás tízs­kéje egyszerűen le­­moshatatlan. Meglehet, hölgye­im, most azt gondol­ják, hogy különböző okokból kifolyólag túlzók és rágalmazók, de emlékezzenek csak vissza, hogy tulajdon­képpen mit csodál­nak önökön a férfi­ak. Eleinte a szemü­ket, hajukat, ajkukat, később a különböző gömbölyded vonalai­kat és az ördög vagy az isten tudja mit még, ám szellemi kvalitásaik értékelé­sét egészen biztosan nem fogják megtalál­ni a leltárban. Vagy­is: a férfiak önöket sohasem szeretik pél­dául azért a képessé­gükért, hogy precí­zen meghatározzák a béta­szög goniomet­­riai funkcióját, sőt, éppen ellenkezőleg: kedvelt selypegésük­­kel inkább a gyerme­kek szintjére szállít­ják le önöket, ami­kor bogárkának, kis­­cicának, egérkének Bármennyire­­ kedvezőtlen azonban a helyzet, mégse es­senek áldozatul a csüggedésnek, drága hölgyeim. Vagyunk a világon még néhányan igazi férfiak, akik képesek vagyunk arra, hogy a nőben teljes értékű embert lássunk. Ne várjanak tőlünk sem­miféle parádét, ha széket kell kínálni, kabátot felsegíteni, vagy a helyet kell átadni a közlekedési eszközön. Mire is len­­ne jó mindez?! Mi az önök oldalán állunk és egyöntetűen a nők további emancipáció­ja mellett szavazunk. Önökben tudományos munkatársakat, válo­gatott erőket, szóval, egyenértékű társakat látunk, akikkel vita nélkül, békésen meg tudunk osztozni a csákányokon és lapá­tokon. Csehből fordította: Zahemszky László Méltó vagy alkalmas ? Az utóbbi napokban a ve­zetőkkel és a vezetéssel kap­csolatban felmerülő igények és követelmények megfogal­mazásában gyakran jutott nyelvi szerephez a címül idézett két szó. Itt-ott hiba is csúszott a nyelvi formá­lásba azért, mert a méltó szót nem megfelelő fogalmi értékben használták fel, s egyesek hibáztak helyesírá­sában is. Először a két szó haszná­lati értékéről szólunk. Na­gyon sokszor megzavarodik a nyelvhasználat a vezetésre méltó és a vezetésre alkal­mas nyelvi formákkal való élésben. Sokan felcserélik a kifejezések szerepét, pedig ezek sem forgalmilag, sem használati értékben nem fe­dik egymást teljesen. Hogy a méltó melléknév fogalmi tartalmával és használati ér­­­­tékével kapcsolatban eliga­zodhassunk, érdemes megje­gyeznünk a következőket: he­lyesen akkor élünk ezzel a szóval, amikor a következő fogalmi tartalmakra, jelen­tésváltozatokra utalunk vele: valamire érdemes, valamit érdemlő, megérdemlő, megér­demelt, illő, jogos, igazságot stb. Helyesen írunk és be­szélünk tehát akkor, amikor ezeket a nyelvi formákat használjuk: dicséretre méltó, figyelemre méltó, szeretetre méltó, bámulatra méltó stb, stb. Új­abban, mintha többet vállalna magára ez a szó, mint kellene, és ki is szorítja a használatból a megfelelő beszédhelyzetben a nyelvi szerepre alkalmasabb alábbi szavakat, kifejezéseket: al­kalmas, megfelelő, arra való, arra hivatott, rátermett, rá­szolgált stb. Sokan és szokszor vétenek helyesírási hibát is a méltó melléknév használatával kap­csolatban, pedig a „szabály” nagyon világos, és könnyen megjegyezhető: a méltó mel­léknévtől a hozzá kapcsolódó -ra, -re rágós állandó hatá­rozót mindig különírjuk: fi­gyelemre méltó tettet hajtott végre, dicséretre méltó a vi­selkedése stb. A méltó szót azonban mindig egybeírjuk -ra, -re rágós vonzatával ak­kor, ha a szókapcsolat elé olyan határozó, illetőleg az­zal egyenlő értékű szó kerül, amely a -ra, -re rágós tagot és a méltó melléknevet ös­­­szetétellé sűríti. Ezért az alábbi nyelvi formákat így kell írnunk: nagyon szeretet­reméltó, igen bámulatramél­­tó stb. Egybe kell írnunk a méltó melléknevet -ra, -re rágós vonzatával akkor is, ha kapcsolatukból a -sag képző­vel főnév alakul: szeretetre­­méltóság. Dr. Bakos József

Next