Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 15., kedd EGY KLUB, AMELY VÉD Szélmalmok A szélmalomról mindenkinek Don Quijote, Spanyolország vagy a holland táj jut eszébe. Pedig a szélmalmok — országonként változó, speciális formákkal —, szinte egész Európát, Közel- és Távol-Keletet behálózzák. A legenda szerint, mint a virágokat, úgy ültette el a szélmalmokat görög földön egy óriás. S a görög szigeteken és a szárazföldön ma is 15 ezer szélmalmot tartanak nyilván. A Mikonos-sziget fehér szélmalmai — többnyire mulatók, művészházak — és Jos-, Kimolos-, Pároszsziget öreg malmai a legszebbek. Ma már turistalátványosság. Csakúgy, mint Ciprus szigetén, ahol a hegyek lankáin, a síkvidéken mint óriás fehér virágok forognak, pörögnek a malomvitorlák. Talán az alexandriai Heron, a ragyogó amatőr mechanikus találta fel a szél energiájának speciális hasznosítását az első században, — egy orgonát hajtott a szél erejével. Egyes források szerint Kínából, mások szerint Iránból vagy a Tibeti-fennsíkról származott Európába a szélmalom. Iránban ugyanis már az írásos források szerint a IX. század óta ismerik a szélenergia efféle hasznosítását. A franciaországi Arles adattárában a XII. században említik először a szélmalmokat, de egy évszázaddal később már egész Frankhonban ismerték. Előbb terjedt el a szélmalmokkal való őrölés Skandináviában, Észak-Európában, mint a szélmalom hazájában, Spanyolországban, Dániában, Svédországban vannak ma is a legjobban konzervált, sokszor ma is működő malmok. Csak öland-szigetén 400-at, Skandináviában pedig kétezret őriznek. Hogy Cervantes hőse, Don Quijote szembeszáll a szélmalommal, annak a késői spanyolországi meghonosodás az oka, számára ismeretlenek lehettek még e hatalmas szörnyek. Később La Mancha vidékén, Malorcaszigetén egymást érték a szélmalmok, amelyek közül ma is sok áll. Casablanca és Algardé között élénk színű, működő és műemlék szélmalmok szegélyezik az utat. „A szél megragadja a vitorlákat és játszik velük” — írja egy holland költő, a szélmalom másik hazájából. Itt már nemcsak őrlésre, de öntözésre, vízemelésre is használták a szélmalmokat — a XV. századtól kezdve. Egykor 10 ezer malom forgott Hollandiában, s máig is dolgozik közülük több mint ezer. A Wipmolen típusú malmok feladata volt a tengertől elhódított területeken a csatornák mentén a vízemelők működtetése. A holland malom szilárd kőalapzaton áll, csak a vitorlája forog. A német malmot falábakra építették, a rászerelt egész malomház elfordul a szélfúvás irányába. Ilyenek a gyertyatartónak becézett bretagne-i szélmalmok is. A malmok ma látványosságul szolgálnak a turistáknak, éttermet, múzeumot rendeznek be bennük, vagy művészek vásárolják meg műteremnek. Sok került szabadtéri múzeumba, skanzenbe. Hollandiában 1923 óta működik egy klub, amely védi, őrzi a régi malmokat és hagyományaikat. A németországi Münster büszkesége az a szabadtéri múzeum, ahol egykor 23 szélmalom forgott. Közülük, a legnagyobb 1748- ban épült, s ma is őröl. Ez a malom látható azon a képeslapon, amelyet az agadiri földrengés sújtotta árvák megsegítéséért bocsátottak ki. A malom ma is forog a jó célért: a világ éhező gyermekeinek küldenek a látványért beszedett díjakból adó- Kádár Márta Spanyol táj malmokkal Tipikus holland malom AZ ÓRAMUTATÓ JÁRÁSÁVAL ELLENTÉTBEN Utcák, nevek, számok Minden nagyobb városinak — érthetően — kötelessége eligazítani lakosait, vendégeit, valamilyen módon tájékoztatni őket, hogy megtalálhassák a keresett házat, benne az üzletet vagy a rég látott ismerőst. Ahogy nőttek, terebélyesedtek a városok, nem volt elegendő csupán az utcát megnevezni, a sok viszonylag egyforma háznak számot is kellett adni. Bécs például a múlt század első negyedében — legalábbis a korabeli magyar városokhoz mérten — olyan nagy volt, hogy Márton Józsefnek, a Bétsi Magyar Újság mellé toldalékul adott kötet szerzőjének sorai szerint: „Minden házon rajta van annak száma; az utszák szegletházain pedig az utsza neve fel van írva.” A nagyvárosok a századforduló környékéről lassan magukba olvasztottak sok környező kistelepülést. (Ez a folyamat ma sem ért véget.) Többek között Nagy- Budapest a példa rá, hogy mivel jár — mármint az utcák elnevezését illetően — az ilyen egyesülés. Még mindig sok Budapesten az azonos nevű utca és tér. Mára azért a szívós és türelmes munkának köszönhetően csökkent az azonos elnevezésű utcák száma. A fővárosi kerületeken belül már sikerült felszámolni az azonos utcaneveket, de az is igaz: ma is több tucatnyi Kossuth, Petőfi, Rákóczi utca, út, tér között kell eligazodni. Nemrégiben jelent meg a Budapesti utcajegyzék című fontos könyvecske, amelynek tartalma látszatra nem sokkal több a hét és fél ezernyi utca felsorolásánál, megjelölve azok helyét, esetleges névváltozásait és megközelítésük módját is. Valóban nem sokkal? Hisz az egész magyar történelem és irodalom, tudományunk és iparunk múltja áll a nevek mögött! őszintén szólva nem csodálható, hogy Szép Ernő is izgalmasnak talált egy hasonló füzetecskét harmincöt évvel ezelőtt. Vannak védett utcanevek, amelyek a város kialakulására, fejlődésére, a településre vagy lakosaira, eleink tevékenységére utalnak, s nevüket régen, legalább a századfordulón kapták, azóta jellegzetessé váltak. Ilyen módon is őrizzük a hagyományokat. Felsorolni lehetetlen az összeset, néhány példa mégis ide kívánkozik. Védett utcanév az I. kerületben: Alagút, Apród, Csalogány, Mészáros, Tábornok; Óbudán a Flórián tér, Kiscelli, Mókus, Hajógyár, Szőlő, Vöröskereszt utca; az Opera mellett a Dalszínház; a Belvárosban: Akadémia, Alkotmány, Aranykéz, Bástya utca, Múzeum körút; kissé arrébb a Józsefvárosban a Bérkocsis, a Kisfuvaros, Koszorús, Kőris, Jázmin utca. Az egyedi utcaneveket sem szabad megváltoztatni. Megszokottságuk, a helyi sajátosságok, hagyományok diktálják: maradjon néhány tucatnyi biztos „támpont” (Fátyol, Fém, Cserfa, Harcsa, Kacsa, Bokor, Ágoston, Jázmin, Tavaszmező — ugye milyen szép?) Jó tudni, hogy a fővárosban a házak számozása is áttekinthető rendben történik. A város közepe a Lánchíd, innen kifelé nő az utak mellett a házszám, mégpedig jobb oldalon a páratlan, bal oldalon a páros számok. A főútvonalakat a Dunánál kezdik számozni — innen van, hogy a körúton változik a páros — páratlan. Vagyis a Ferenc körút páros oldalának folytatása a József körút páratlan oldala. A mellékutcákat mindig a főútvonalnál kezdik számozni, a tereket pedig az óramutató járásával ellentétes irányban. V. Gy. 5. étiumorét elején A szabóműhely ajtaján papírdarab lóg, rajta ez a felírás: „Zárva. Elmentem. A szabó.” Valamivel lejjebb egy másik cédula van az ajtóra tűzve: „Tessék várni, azonnal hazahozom. A szabó felesége.” ★ — A víznek óriási jelentősége van az ember életében — mondja a tanár. — Mondd meg, Olle, mi a víz jelentősége? — Ha nem volna víz, akkor nem tanulhatnánk meg úszni, és valamennyien megfulladnánk... ★ Egy autóbaleset ügyében folyik a tárgyalás a bíróságon. Bíró: Asszonyom, biztos ön abban, hogy minden lehetőt megtett a baleset elkerülése érdekében? Vádlott: Már hogyne lennék, bíró úr? Behunytam a szemem és egy nagyot sikoltottam. ★ Gőgös tartású hölgy tér be a kutyaápolási cikkeket árusító üzletbe: — Nyakörvet szeretnék a kutyámnak — fordul az eladóhoz. — Hogyne, asszonyom, de... — válaszolja a fiatal elárusító — a nyakörvek ugyebár különböző méretűek. Talán jobb lenne, ha elhozná a kutyust is, nehogy problémák adódjanak. — Szó sem lehet róla, fiatalember, meglepetésnek szánom. ★ Férj és feleség a városban sétál. Egyszer megállnak egy mozi előtt, amelynek homlokzatán neonreklám hirdeti a műsoron lévő film címét: A tökéletes feleség. — Ez bizonyára tudományos-fantasztikus film —, jegyzi meg a férj. Azok a fővárosi járókelők — s ugyanígy az itt vakációzó külföldiek —, akik ráérő idejükben Budapest Nagykörútján sétálgatnak, elégedetten láthatják, miképpen újul meg ez a Dunától a Dunáig ívelő terjedelmes útvonal. Ám amíg a Margit-híd felől a Petőfi-híd irányába, avagy éppen amonnan visszafelé lépkednek, bizonyára nem is sejtik, hogy ezt a kettős palotasorral ékesített körutat egy ember útmutatásai alapján szabták meg, illetőleg hozták tető alá. Ez a bizonyos férfiú a most százötven esztendeje született neves építészünk, Lechner Lajos volt, aki 1833. február 8-án látta meg a napvilágot, és 1897. február 18-án halt meg. Ő is a mindenféle adósokat, művészeket felnevelő híres Lechner família tagja volt. Ebben a tálentumos családban született, és az építészi hivatást választotta. A Műegyetemen szerzett mérnöki diplomát, majd a Budapesti Építési Igazgatóságon vállalt munkát. Ott tevékenykedett akkor is, amikor a múlt század harmadik harmadának elején Duna-parti metropolisunk immár úgy kinőtte régi kereteit, s egyúttal olyan rohamos fejlődésnek indult, hogy a település általános rendezését immár nem halaszthatták tovább. Mint ilyenkor szokásos, mindenféle pályázatokat írtak ki, és ezek alapján szabták meg, mit hova és hogyan kell építeni Nos, ami a föntebb már emlegetett Nagykörutat illeti, annak világvárosi jellegű kialakításáról is megfogalmazódott egy nemzetközi pályázat, s ezt 1870-ben nem más, mint a közművek építésében akkor már igen jó hírnévnek örvendő Lechner Lajos nyerte meg. Az akkor harminchét éves szakember az első díjért tízezer forintot kapott. Elképzelésének értékességét még a hozzá nem értők számára sem kell különösebben bizonygatni. Terve a közmunkák fő-fő gazdáinak annyira megtetszett, hogy nemcsak a kitüntető első díjjal jutalmazták Lechner Lajost, hanem hamarosan a régi Sugárút — a mai Népköztársaság útja — felépítését is rábízták, mégpedig vezérigazgatói minőségben. Élére is állt a Sugárúton serénykedő építőtársaságnak, ám onnan egy még nagyobb szabású feladat, az árvíz sújtotta Szeged újjáépítése szólította el 1879-ben. A szó szoros értelmében elmondhatjuk, hogy Lechner szabta meg a Tisza-parti városnak — máig a településrendezés kiemelkedő példájának emlegetett — arculatát! Ott is a körutas, sugárutas rendszert látta célszerűnek megvalósítani. Tehát megvonta a Tiszától a Tiszáig ívelő Kiskörút, majd a hasonlóképpen ölelő Nagykörút nyomvonalát, és ezeket a szabályosan egymást követő sugárutak egyeneseivel kötötte össze, illetve metszette át. (Hogy Szeged milyen hálás lehet újjáépítőjének, az most, bő száz esztendővel később mutatkozik meg csak igazán, hisz ez a sugárutas keret váltig jól tágítható.) Lechner Lajos 1884-ig parancsnokolt Szegeden, majd amikor ottani kötelessségének eleget tett visszajött a fővárosba, ahol ugyan mi másnak, mint az akkor épülő Országháznak az építési ellenőre lett. Hogy e minőségben megint hogyan szolgált, arról egyetlen pillantással meggyőződhetünk: Duna-parti Parlamentünk e nagykörutas, sugárutas Budapest világhírűen szép épülete. Élete végén a főváros középítkezéseit igazgatta Lechner Lajos, akiknek az itt felsorolt — nem túlzás: óriási — feladatok teljesítése közben még arra is futotta idejéből, hogy szakkönyveket írjon. Papírra vetette a Szeged újjáépítése című művét, s szintén az ő szakértelmét s tollát dicséri az Egészséges építkezés városokban és községekben című tanulmány. Amikor 1897-ben, hatvannégy évesen örökre lehunyta a szemét, egy nagy építkezési korszak kiemelkedő személyisége távozott vele. A. L. A Nagykörút megálmodója — miért hálás Szeged? Légi felvétel Szegedről (MTI Fotó — KS) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat a 38/1980. (IX. 30.) MT. sz. rendelet és az ennek végrehajtására kiadott 14/1980. (IX. 30.) Bk. M. sz. rendelet alapján az alábbi üzleteket meghirdeti SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE 9. sz. Turistaház, II. osztály Noszvaj—Síkfőkút 28. sz. Berva presszó, ül. osztály Eger-Berva-lakótelep V. 81. sz. Orient presszó, n. osztály Eger, Bajcsy-Zs.-tömbbelső 86. sz. Irodaház, munkahelyi büfé Visonta—Külszínfejtés A pályázat benyújtásának határideje 1983. március 14. A pályázat elbírálása versenytárgyaláson történik. A versenytárgyalás ideje 1983. március 24. Helye: Eger, Lenin út 55. Érdeklődni lehet a vállalat közgazdasági osztályán, Eger, Endresz u. 4. A pályázatokat a vállalat személyzeti vezetőjéhez, Eger, Lenin út 55. címre kell benyújtani.