Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 1., szombat Folytatta munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A péntek délutáni ülés első, és nagy érdeklődéssel várt szónoka Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere volt. A bányászlakás-építés fény- és árnyoldalait tárta a kongresszus elé egy donyec-medencei bányász, Jurij Satalov, beszámolva egyfelől arról, hogy az elmúlt évben itt 15 ezer bányászcsalád jutott új lakáshoz, másfelől arról, hogy a bányászlakótelepeken nem épülnek sport- és kulturális létesítmények. A kongresszusi palotát ezután a különböző köztársaságok iskolásai, komszomolistái népesítették be. Üdvözölték a kongresszus küldötteit és vendégeit, s átnyújtották az elnökségnek a Lenini Komszomol szimbolikus jelentését a fiatalok eredményeiről. Dimitrij Gagarec a Szovjet Távol-Keleten fekvő Primorjei határterület pártbizottságának első titkára rámutatott, hogy évszázadunk végére itt lesz a Szovjetunión belül a legdinamikusabb az energia-, a fűrészáru- és a színesfém-termelés növekedése. Ugyanakkor a közelmúltban visszaesés mutatkozott ezekben az ágazatokban. Gagarov bírálattal illette az állami tervbizottságot, amely egy évtizede halogatja egy Kádár János, az MSZMP főtitkára és Mihail Gorbacsot, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszkvában baráti találkozót tartott. A megbeszélésen Kádár János nagyra értékelte az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, azoknak a programdokumentumoknak alkotó vitáját, amelyek megerősítik a Szovjetunió társadalmi-gazdasági fejtő bánya- és kohóipari komplexum létrehozását Szovjet Távol-Keleten, helyi nyersanyagbázisra építve. A kerületi párttitkárok hétköznapjairól adott képet ezután Zsanna Fjodorova, a voronyezsi területről, majd Szaparmurad Nyijazov, a Türkmén KP KB első titkára emelkedett szólásra. Az SZKP KB Politikai Beszámolója ismeretes módon e köztársaság pártvezetését is elmarasztalta. Nyijazov elismerte a bírálat jogosságát, és ígéretet tett a köztársaságban elég hosszú ideje megfigyelhető gazdasági pangás felszámolására. Lev Kulidzsanov, a Szovjet Filmművész Szövetség Vezetőségének első titkára az emberi tényező szerepéről, a film nevelési feladatairól beszélt. Elismerte, hogy az utóbbi időben joggal bírálják a szovjet filmgyártást: a filmek egy része tartalmatlan, a forgatókönyvek gyatrák, kevés mit szól a munkásokról, nem elég a gyermekfilm. A péntek délutáni ülésen a külföldi vendégek közül Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke és Cus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára üdvözölte a kongresszust, amely ezzel zárta pénteki tanácskozását. Az SZKP XXVII. kongresszusa ma folytatja munkáját. dése meggyorsításának, a párt vezető szerepe növelésének, a szovjet nép szocialista önigazgatása jóváhőfejlesztésének, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért vívott harcnak irányvonalát. Kádár János és Mihail Gorbacsov fontosnak nevezte a Varsói Szerződés tagállamainak aktív, egyeztetett lépéseit, amelyek célja Európa és a világ helyzetének gyökeres megjavítása, amire lehetőséget adnak a Mihail Gorbacsov ez év január 15-i nyilatkozatában szereplő szovjet javaslatok. Kijelentették: Magyarország és a Szovjetunió egyaránt arra törekszik, hogy a nemzetközi biztonság és a szilárd béke érdekében erősödjék a szocialista közösség országainak egybeforrottsága, valamennyi haladó és békeszerető erő együttműködése. A magyar—szovjet kapcsolatok néhány kérdését áttekintve Kádár János és Mihail Gorbacsov megerősített Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Bajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, moszkvai magyar nagykövet — az SZKP XXVII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség tagjai — pénteken kétnapos látogatásra Uljanovszkba érkeztek. A magyar vendégeket Moszkvából elkísérte Alekszandr Bolsov, az uljanovszki területi tanács elnöke és Borisz Sztukalin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Az uljanovszki repülőtéren a delegációt Vlagyimir Gurinovics, a területi pártbizottság titkára és más helyi vezetők köszöntötték. Népviseletbe öltözött, fiatal lányok a vendégszeretet hagyományos jeleként, kenyérrel és sóval fogadták a magyar küldöttség tagjait. Pénteken délután a küldöttség virágkosarat helyezett el az uljanovszki Leninemlékműnél. Ezután az SZKP Uljanovszki Területi Bizottságának székházában Alekszandr Bolsov tájékoztatta a magyar vendégeket te, hogy a marxizmus,leninizmus és a szocialista internacionalizmus elveire támaszkodva mindkét részről tovább akarják fejleszteni az MSZMP és az SZKP. Magyarország és a Szovjetunió elvtársi együttműködését, aktívabbá akarják tenni az együttműködés új formáinak és módszereinek bevezetését, különösen a tudományosműszaki haladás kiemelt területein. A találkozót az MSZMP és az SZKP kapcsolatait jellemző egység, szívélyesség és testvéri barátság légkörében tartották meg a Közép-Volga vidéki terület politikai és gazdasági életéről. Lázár György tájékoztatást adott a szocialista építőmunka magyarországi tapasztalatairól. A magyar pártküldöttség tagjai ezután a hazánkkal is kapcsolatban álló uljanovszki egyedi nehézszerszámgépgyárba látogattak, majd ugyanott barátsági gyűlésen vettek részt. A nagygyűlés résztvevőinek nagy tapsa közepette lépett a szónoki emelvényre Lázár György. Bevezetőben átadta a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusára érkezett magyar küldöttség és személy szerint Kádár János szívélyes üdvözletét. Ezt követően — többek között hangsúlyozta: küldöttségünk nagy figyelemmel kísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szovjetunió bel- és külpolitikájáról a kongresszuson adott elemzést, állásfoglalást és programot, amely számunkra is fontos tanulságokkal szolgál, biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára, szerte a világon. Az önök városában tett látogatás alkalmat ad számunkra, hogy itt, a szülőhelyén is lerójuk tiszteletünket a nemzetközi proletariátus halhatatlan vezére, Vlagyimir Iljics Lenin emléke előtt. Lenin életműve új irányt adott a századunk arculatát, az emberiség sorsának alakulását meghatározó társadalmi és politikai folyamatoknak, eszmei hagyatéka pártjaink és minden forradalmi erő számára ma is az elméleti tájékozódás és a gyakorlati munka biztos és kimeríthetetlen kincsestára. A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatairól szólva Lázár György elmondta, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán, kritikusan és mélyrehatóan elemezte helyzetünket és meghatározta tennivalóinkat. Számba véve a szocialista rendszer nyújtotta lehetőségeket és felmérve a realitásokat, azt a feladatot tűzte elénk, hogy belső tartalékaink feltárásával, a hatékonyság, a munkafegyelem, a minőség gyökeres megjavításával, a műszaki haladás meggyorsításával, a KGST tagállamaival folytatott együttműködés elmélyítésével teremtsük meg a feltételét egy lendületesebb előrehaladásnak. Ebben a szellemben dolgoztuk ki és kezdtük meg népgazdaságunk VII. ötéves tervének végrehajtását. — Népünket a megbonthatatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fennállása óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot hozott a fasizmus felett aratott győzelemért, amelynek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész haladó emberiség megemlékezett. A Szovjetunió békeszerető lenini külpolitikájának, békekezdeményezéseinek, a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben is meghatározó szerepük van a feszültség csökkentéséért, a leszerelésért, az enyhülés útjára való visszatérésért folytatott harcban. — A Magyar Népköztársaság külpolitikájának sarokköve volt és marad barátságunk és szövetségi kapcsolataink erősítése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival, a testvéri szocialista országokkal. Barátainkkal együtt, a jövőben is következetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásáért. Beszéde végén Lázári György a magyar kommunisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereket kívánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a XXVII kongresszuson hozandó határozatok végrehajtásához, a XII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatásához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetőinek Ócsai-Kiss István „Fiatal munkás” című szobrát. A vendéglátók a látogatás emlékéül egy számjegy vezérlésű szerszámgép kicsinyített, domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kormányfőnek. A barátsági gyűlés a két nép megbonthatatlan barátságának éltetésével ért véget. Este a magyar pártküldöttség tagjai részt vettek a Lenin-múzeum és -emlékkomplexumban rendezett ünnepi hangversenyen. Kádár — Gorbacsov találkozó Miniszterelnökünk Uljanovszkban Közös sajtóértekezlet Moszkvában Az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának legfontosabb irányairól, a szovjet—amerikai kapcsolatokról, a fegyverkezés megfékezése és a leszerelés kérdéseiről, továbbá más időszerű nemzetközi problémákról tartottak sajtóértekezletet pénteken Moszkvában, a kongresszusi sajtóközpontban. Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese a sajtóértekezleten rámutatott, hogy a központi bizottság politikai beszámolójában jelentős helyet foglalnak el a külpolitikai kérdések. A szovjet külpolitika azon a megállapításon alapszik, hogy a két társadalmi rendszer közötti történelmi vitát csak békés — társadalmi, gazdasági és szociális — eszközökkel és semmiképpen sem katonai erővel lehet megoldani. Az új szovjet program a béke megőrzésére irányul, s nemcsak a Szovjetunió, hanem minden ország számára biztosítani kívánja a békét, mivel csak békés körülmények között lehetséges a társadalmi haladás, csak a béke megőrzése útján maradhat fenn az emberiség. Ma, amikor az ember kezében van az önmegsemmisítés eszköze, a Szovjetunió a feladatok feladatának tartja a fegyverkezési hajsza megfékezését és a világűrre történő kiterjesztésének megakadályozását, s a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek teljes felszámolását. Ennek programja fogalmazódik meg Mihail Gorbacsov január 15-i nyilatkozatában. Georgij Kornyijenko kijelentette, hogy a jelek szerint az Egyesült Államok kormányzatának nem áll szándékában pozitív lépéseket tenni a programban kitűzött célok elérése érdekében. Erre engednek következtetni Reagan elnök közelmúltban tett kijelentései és a szovjet javaslatokra adott válaszok. Az első külügyminiszter-helyettes egyidejűleg leszögezte: a Szovjetunió nem engedi meg, hogy az Egyesült Államok a maga javára megbontsa a katonai egyensúlyt, mint ahogy maga sem törekszik fölényre. Az amerikai csillagháborús tervek nem a biztonságot növelnék, hanem a fenyegetettséget, az űrfegyverekben megtestesülő fenyegetés mindenki számára azonos. Az SZKP és a szovjet állam nemzetközi kollektív biztonsági rendszer megteremtését javasolja. Ennek politikai, gazdasági, társadalmi összetevőit részletesen ismerteti a politikai beszámoló. A szovjet vélemény szerint nemzetközi értekezletet kell összehívni e cél elérése érdekében. Ebben a munkában különösen nagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjának felelőssége. Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője, a szovjet javaslatokra adott amerikai válaszról elmondta, hogy az nem nevezhető konstruktívnak, s éppen a szovjet javaslatokkal ellentétes irányba mutat. Nem tartalmaz átfogó programot a legfontosabb problémák megoldására, feltételekhez köti a szovjet elképzelések elfogadását, s az Egyesült Államok kizárólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni. A válasz nem tartalmaz döntést a világűrbeli fegyverkezési hajsza megakadályozására vonatkozóan. Reagan elnök javaslata alapján az Egyesült Államok hadászati síkon több mint kétszeres fölénybe kerülne a Szovjetunióval szemben, a szovjet félnek le kellene szerelnie jelenlegi hadászati erőit, és az amerikai elvárásoknak megfelelően átépíteni azokat. A Szovjetunió erre nem hajlandó. A közepes hatótávolságú eszközöket illetően az amerikai javaslat lényegében megismétli az úgynevezett nulla-megoldást, csupán végrehajtását bontja fel hároméves időtartamra. A nukleáris robbantások folytatásának szándéka azt jelzi, hogy az Egyesült Államok tovább kívánja szítani a fegyverkezési hajszát. A válasz a regionális konfliktusokkal és több más olyan kérdéssel is foglalkozik, amelyeknek lényegében semmi közük a Szovjetunió által javasolt programhoz. Szergej Ahromejev, a Szovjetunió marsallja, a honvédelmi miniszter első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke hozzáfűzte, hogy az elnök továbbra is ijesztgeti az amerikai népet és a nemzetközi közvéleményt az állítólagos szovjet fenyegetéssel. Amerikai vélemény szerint a Szovjetunió az 1970-től 1985-ig terjedő időszakban 500 milliárd dollárral többet költött fegyverkezési célokra, mint az Egyesült Államok. A számítás abszurd. Az Egyesült Államok ebben az időszakban kétbillió dollárt költött, a Szovjetuniónak tehát 2,5 billió dollárt kellett volna katonai célokra fordítania. Ez kétbillió rubel. A Szovjetunió egész költségvetése ebben az időszakban négybillió rubel volt. A washingtoni számítás azt jelentené, hogy fele részben katonai célokra fordították a költségvetési összegeket. Ez csak a második világháború legsúlyosabb időszakában volt igaz — mondotta. Az elnök azt állítja, hogy a Szovjetunió ötször annyi páncélossal, kétszer annyi tüzérségi löveggel rendelkezik, mint az Egyesült Államok. Ám Vlagyivosztokból vagy Leningrádból nem lehet ilyen eszközökkel fenyegetni Amerikát, mint ahogy Bostonból vagy San Franciscóból sem a Szovjetuniót. A Varsói Szerződés és a NATO erőit kell összehasonlítani, s ez nagyjából egyenlő képet mutat. A NATO-nak 94 harckész hadosztálya állomásozik Európában, a Varsói Szerződésnek 78. A NATO-hadosztályok létszáma 18—24 ezer fő, a Varsói Szerződéshez tartozóké 11—12 ezer. Egyenlőség mutatkozik a páncélos eszközökben és a légierőt tekintve is. Mértékadó nyugati források is elismerik, hogy egy félnek sincs akkora fölénye, amely hagyományos fegyverekkel vívott háborúban garantálná a győzelmet. Georgij Kornyijenko egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó szovjet javaslat nem azonos az amerikai nullamegoldással. Ez utóbbi ugyanis a Szovjetunió európai és ázsiai ilyen eszközeinek megsemmisítését is követeli, ám nem veszi figyelembe a brit és francia rakétákat. A szovjet javaslat az első lépcsőben nem számol az ázsiai rakéták leszerelésével, ám megköveteli, hogy ebben az időszakban legalábbis ne növeljék a brit és a francia nukleáris ütőerőt. Szergej Ahromejev kifejtette: Ázsia semmivel sincs közelebb Európához, mint az Atlanti-óceán túlsó partja, és az amerikai eszközök egy részét is visszavonnák az Egyesült Államokba. Ázsiában a szovjet eszközökkel hét repülőgép-anyahajó, vagyis 350 hordozóeszköz, továbbá a Dél-Koreában telepített amerikai eszközök néznek szembe. Kérdésre válaszolva Leonyid Zamjatyin rámutatott, hogy a Szovjetunió továbbra is kész a nyári szovjet— amerikai csúcstalálkozóra, de olyan találkozóra készül, amely valóban politikai eredményekre törekszik és nem az a célja, hogy a két vezető még jobban megismerkedjék egymással. A nukleáris kísérleti robbantások beszüntetése, az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolása és a világűr militarizálásának megelőzése jelentik a fő kérdéseket. Ezeket politikai úton kell megoldani. Ha a találkozó célja e kérdések megoldása, akkor nem okozhat gondot az időpont kijelölése. Ám ha a következő csúcstalálkozó nem a fegyverzetcsökkentés konkrét kérdéseivel foglalkozna, elvesztené értelmét. Ez a szovjet álláspont nem jelenti a csúcstalálkozó elutasítását — hangsúlyozta Zamjatyin. Leonyid Zamjatyin emlékeztetett a beszámolónak arra a megállapítására, hogy a fegyverkezési hajszának ugyanúgy nem lehet győztese, mint a nukleáris háborúnak. A fegyverkezési hajsza révén nem lehet fölénybe kerülni, az erőegyensúly fenn fog maradni. Felhívta a figyelmet, hogy a Szovjetunió ugyanakkor számos egyoldalú lépést tett a fegyverkezésihajsza korlátozása érdekében. Ilyen például a nukleáris kísérletekre meghirdetett egyoldalú moratórium — mondotta többek között a sajtószóvivő. szovjet külpolitikáról tartottak sajtótájékoztatót Moszkvában. A képen (balról jobbra): Georgij Kornyijenko, Leonyid Zamjatyin a tájékoztatón (Népújság-telefotó — TASZSZ — MTI — KS)