Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-01 / 285. szám
HEVES MEGYEI POLITIKAI NAPILAP A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottsága ülésének nyilatkozata November 27. és 29. között a Magyar Köztársaság fővárosában, Budapesten ülést tartott a Varsói Szerződés tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága. Az ülés munkájában részt vett Dobri Dzsurov hadseregtábornok, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, Kárpáti Ferenc vezérezredes, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere, Theodor Hoffmann tengernagy, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, Florian Siwicki hadseregtábornok, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, Vasile Milea vezérezredes, a Román Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, Dmitrij Jazov hadseregtábornok, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Emil Liska altábornagy, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének első helyettese, Pjotr Lusev hadseregtábornok a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka, Vlagyimir Lobov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnöke. Az ülésen jelen voltak még a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztériumai vezető állományának és Egyesített Fegyveres Erői Parancsnokságának képviselői. Az ülésen a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere elnökölt. Az ülés résztvevői véleménycserét folytattak az Európában kialakult katonapolitikai helyzetről. Megvizsgálták a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői további tökéletesítésének távlatait, figyelembe véve a szövetséges országok kormányainak döntéseit, amelyeket fegyveres erőik újjászervezése érdekében hoztak, valamint az európai hagyományos fegyveres erőkről és fegyverzetekről folyó bécsi tárgyalások menetét. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság kiemelte, hogy az utóbbi időkben jelentős előrelépések történtek a nemzetközi kapcsolatok javításában, a feszültség és konfrontáció csökkentésében. Nagy jelentőségűek a Varsói Szerződés tagállamainak a leszerelés terén megtett gyakorlati lépései, amelyek a béke, a biztonság és a bizalom erősítésének új távlatait nyitják meg. A Varsói Szerződés tagállamai részéről — katonai doktrínájuk alapelveinek érvényesítése céljából — fegyveres erőik egyoldalú csökkentése, védelmi jellegük erősítése, valamint a fegyverzetgyártás és a katonai kiadások csökkentése érdekében foganatosított intézkedéseket a Honvédelmi Miniszteri Bizottság úgy tekinti, mint jelentős, konstruktív hozzájárulást a fegyverzetkorlátozás folyamatának további fejlődése és az európai katonai szembenállás szintjének csökkentése érdekében szükséges előfeltételek megteremtéséhez. Az ülésen megelégedéssel nyugtázták a szovjet — amerikai csúcstalálkozó megtartásáról született megállapodást, továbbá a hadászati támadófegyverek csökkentésére, a nukleáris kísérletek korlátozására, a vegyi fegyver betiltására és a vegyi fegyverkészletek megsemmisítésére tett újabb kezdeményezéseket. Kedvezően értékelték a Bécsben folyó haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások eddigi eredményeit és további kilátásait. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség közötti kapcsolatok konfrontációmentes mederbe terelődése, s hogy megszervezték köztük a konstruktív párbeszédet katonai vonalon is. Kedvezően értékelték a Varsói Szerződés és a NATO tagországai legfelsőbb katonai vezetésének képviselői között létrejött találkozók eredményeit. Ugyanakkor az ülés résztvevői hangsúlyozták azt, hogy mindkét fél részéről további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a megindult kedvező folyamatok visszafordíthatatlanná váljanak. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság — a kialakult katonapolitikai helyzet értékelése alapján, valamint a Varsói Szerződés tagállamainak katonai doktrínájával és a nemzeti katonai doktrínákkal összhangban — megjelölte az egyesített fegyveres erők további tökéletesítésének irányait. A hadseregfejlesztés során a továbbiakban figyelembe kell venni a megbízhatóan elegendő védelem szükségességét, és olyan hadrafogható egyesített fegyveres erőkkel kell rendelkezni, amelyek szavatolni képesek a Varsói Szerződés tagállamainak védelmét. A megvitatott kérdésekben egyeztetett határozatokat hoztak. Az ülés tárgyszerű légkörben, a barátság és a kölcsönös megértés jegyében zajlott le. A soron következő ülés Berlinben lesz. A tanácskozáson részt vett delegációk csütörtökön elutaztak Budapestről. (MTI) Németh Miklós és Lothar Späth megbeszélése Németh Miklós miniszterelnök csütörtökön a Parlamentben fogadta Lothar Späth-et, az NSZK Baden-Württemberg tartományának miniszterelnökét, és a kíséretében lévő több mint 30 politikai és gazdasági vezetőt. Németh Miklós és Lothar Späth megbeszélésén, amelyen részt vett Horváth Ferenc ipari miniszter, áttekintették, hogy milyen konkrét beruházási lehetőségek kínálkoznak a baden-württenbergi válalatok számára a magyarországi termelő és szolgáltatási szférában. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Horváth István, hazánk bonni és Alexander Arnot, az NSZK budapesti nagykövete. Lothar Späth délután elutazott Budapestről. (MTI) XL. évfolyam, 285. szám ÁRA: 1989. december 1., péntek 4,30 FORINT VEZETŐ POLITIKUSOK VISSZAÉLÉSEI „A szocializmus nevében tékozoltak, pazaroltak..." (2. oldal) AZ ADÓHATÓSÁG ÉS MI „...a jelenlegi helyzet hovatovább tarthatatlan..." (3. oldal) VÁLTOZATLANUL NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS A BÉRES-CSEPPEK IRÁNT ..Naponta százezer üveg — Hiányzik a C-vitamin, de pótolható” (4. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 3, 32, 33, 38, 49 Napirenden: az agrárpolitikai program, a családjogi törvény módosítása Ülést tartott a Minisztertanács A kétnaposra tervezett minisztertanácsi ülés csütörtöki eseményeiről, döntéseiről Bajnok Zsolt megbízott kormányszóvivő tájékoztatta az MTI munkatársát a Parlamentben. Elmondotta, hogy a Minisztertanács megtárgyalta a kormányzati irányítás korszerűsítését célzó előterjesztést. Ennek keretében a kormány foglalkozott a műszaki fejlesztés központi irányításának korszerűsítésével, valamint a Gazdasági Minisztérium létrehozásával. Végül is úgy határoztak, hogy ezekre a fontos kérdésekre a későbbiekben még visszatérnek. A kormány ugyancsak megtárgyalta az agrárpolitikai programról szóló előterjesztést. Az alapkérdésekben a kormánytagok között egyetértés alakult ki. A kormány megvitatta az igazságügy-miniszter előterjesztését a családjogi törvény módosításáról, s a beterjesztett javaslatot elfogadta. A csütörtöki ülésen személyi kérdésekről is született döntés, ezekről a pénteki sajtótájékoztatón számol be a szóvivő. Pénteken a tervek szerint a kormány tárgyal a jövő évi gazdasági programról és költségvetésről. Megvitatja a lakáspolitikai koncepciót, az ülésen foglalkozik az állami vagyonalapról kidolgozott törvényjavaslattal, a tulajdonreformmal, valamint a privatizációs programmal. Amennyiben e fontos kérdések megvitatásával a kormánytagok nem végeznek, a maratoninak ígérkező ülést csak szombaton fejezik be. (MTI) Három év alatt 5600 új lakás — Kilátástalan helyzetben az első lakásra váró fiatalok • Nő az igénylők száma, de jelentősen emelkednek az árak is Lakásfejlesztés a megyében Az Országgyűlés novemberi ülésszakán a képviselők többsége egyáltalán nem rózsaszínűre festett állapotokról számolt be a lakásgazdálkodásban. Jelenleg hazánkban a legnagyobb gondok között szerepel ez a téma. A Heves Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága hét eleji ülésén tekintette át és vitatta meg a komplex lakásfejlesztés érdekében hozott határozatok megvalósításának tapasztalatait. A VII. ötéves tervidőszakban a megyei és a helyi elképzelések elsődleges célként jelölték meg a lakáshelyzet mennyiségi és minőségi javítását, valamennyi réteg számára az új otthonhoz jutás elősegítését. Az elgondolás az volt, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a gyermekes családokra, illetve a fiatal házasokra. Lássuk ezek után, miként is váltak valóra a tervek! Az közismert tény, hogy a korábbi tervidőszakhoz képest a jelenlegiben jóval nagyobb hangsúlyt fektettek a személyi tulajdonú lakásépítésre, méginkább előtérbe került a már meglévő lakásokkal való gazdálkodás, a cserék ösztönzése, de különösen az egyéni forrásból származó otthonteremtés. Főképp erősödött ez a tendencia 1988 elejétől, amikortól a tanácsok által kezelt pénzek jelentősen apadtak. Akár tekintélyes számnak is tűnhetne: három év alatt mintegy 5600 új lakás épült fel megyénkben, ám ez csupán a tervezett építési sáv alsó határához áll közel. Köztudomású, hogy az eredeti elképzelésekhez képest csupán 70 százalékban teljesült a szociális bérlakásépítés, ugyanakkor az egyedi társasház és családi ház felhúzásának aránya jóval meghaladta az eredetileg kigondolt mértéket. Az új építkezésekkel a városokban és a községekben egyaránt javult minőségében a lakásállomány: az új otthonok átlagos alapterülete 1985 végén még 87, 1988 végén viszont már 95 négyzetméter volt. Tovább emelkedett a komfortos lakások aránya, jobb lett az esztétikai színvonal, s egyre inkább törekedtek a korszerű településszerkezet követelményeinek megtartására, az emberibb lakókörnyezet kialakítására. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a többszintes városi épületek esetében az egy négyzetméterre jutó építési költségek évente átlagban mintegy 10 százalékkal növekedtek, s az elmúlt esztendőben már elérték a 16-18 ezer forintot négyzetméterenként. Sajnálatos módon az eladási árak ezt jóval meghaladják! Ez annak is köszönhető, hogy érdemben nem léptek előre az ár- és költségcsökkentést, a megtakarítást célzó technológiai fejlesztésben. Fontos feladat a lakásgazdálkodásban a felújítás és a rendszeres karbantartás. Ez az elmúlt három évben az állami lakások esetében a tervezettnél jobban teljesült. Igaz viszont, hogy az államiak a megyei lakásállománynak mindössze a 10 százalékát képviselik. Az is igaz, hogy a rekonstrukciós költségek egyre jobban emelkednek. Az ingatlankezelő szervek munkája iránt Heves megyében viszonylag kevés panasz érkezett, ám az általános gondok itt is fellelhetők: túl magasak az üzemeltetési, fenntartási költségek, gyakran fordul elő érdektelenség az állagmegóvásban. Kétségtelen tényként állapította meg a végrehajtó bizottság, hogy a középtávú programok időarányos teljesítése ellenére a lakáshelyzet feszültségei az elmúlt években fokozatosan növekedtek. A tanácsok fejlesztési lehetőségeinek további mérséklődése elkerülhetetlenül szűkíti a lakásellátás anyagi kereteit, 1989-90-ben várhatóan alig épül szociális bérlakás, s számolni kell a telepszerű társaslakások létesítésének további visszaesésével is. Az, hogy az idén megkezdett családi házak száma csaknem 40 százalékkal kevesebb az előző esztendeinél, annak is köszönhető, hogy ebben az évben jelentősen módosultak a támogatási feltételek. Különösen a hitelrendszer változásának hatása tekinthető egyértelműen negatívnak. Az sem mellékes, hogy a csökkenő ütemű építés mellett az árak változatlanul emelkednek, s ily módon egy átlagos nagyságú, személyi tulajdonú lakás megvásárlásához — a korábbi 100-200 ezer forinthoz képest — most már legalább 400 ezer forint készpénz szükséges. Mindez elsősorban az alacsony jövedelmű, első lakásra váró fiatalok helyzetét, kilátásait rontja! A bérlakáshoz jutás esélye minimális. A személyi tulajdonúak elosztásánál a rászorultságot kényszerűen megelőzi a fizetőképesség. Az is vitathatatlan, hogy tovább nő a lakásigéniylők száma, különösen a városokban. A lakással nem rendelkezőké 20 százalékkal emelkedett, a cserét kérőké csaknem kétszereződött. Mindezek alapján természetes, hogy kormányzati szinten is mielőbbi intézkedésekre van szükség. E gondolatok elhangzottak a már említett országgyűlési ülésszakon, s a megyei tanács végrehajtó bizottsága is meghatározta főbb feladatait az elkövetkező évekre a lakásgazdálkodásban. Az eddigieket ismerve azonban az új elképzelések teljesülése nem sok reményt kelt. Felvételünk Egerben, a Tihaméri-lakótelepen készült (Fotó: Gál Gábor) Kiskirályok Kétségtelen, hogy az utóbbi időszak egyik legnagyobb , vihart kiváltott kötete Bokor Imre: Kiskirályok mundérban című könyve. A dolgozat által felkorbácsolt szenvedélyek cseppet sem véletlenek, hiszen a szerző olyan eseményeket, történéseket sorakoztat fel munkájában, amelyek — enyhén szólva is — felháborítóak, gyalázatosak. Mi tagadás, nem igazán lepődtem meg, amikor elolvastam a vékonyka alkotást, hiszen én is — akárcsak mások — hallottam már a hadsereg vezetőinek különféle panamáiról, visszaéléseiről. Sőt, katonakoromban jómagam is tanúja voltam egy-két, a vezető mundérosok által elkövetett dolognak. Ismétlem, nem túlságosan döbbentem meg, legfeljebb csak az tűnt szokatlannak, hogy akad valaki, aki nem csupán titokban, félreeső helyeken suttog ezekről a tettekről, hanem nyíltan — a saját, sőt az érintettek nevének kimondását is vállalva — szól azokról. Az megint más kérdés, hogy ennek a bátorságnak súlyos következményei lettek, hiszen — amint az tudvalévő — Bokor Imrét fénysebességgel nyugdíjba küldték. Bár az általa leírtak hitelességét még vizsgálja egy — kifejezetten emiatt létrehozott , — bizottság, azt máris kijelenthetem, hogy amennyiben az általa papírra vetett epizódoknak csak az egynegyede igaz, már megérte a publikáció. Meg, mert meggyőződésem, hogy végre egyszer tiszta vizet kell önteni a pohárba. Abba a pohárba, amelyben hosszú-hosszú ideig csak afféle zavaros löttyöt láthattunk. Igen ám, de senki sem annyira naiv, hogy elhiggye, a korrupció, a hatalmi mámor csupán a hadsereg berkeiben volt honos. Ezernyi példával lehetne alátámasztani azok igazát, akik azt állítják, hogy mindennapi életünket átmeg átszőtték az ilyen és ehhez hasonló magatartásformák. Tudtuk ezt azelőtt is, a különbség legfeljebb annyi, hogy ma már — hálistennek — beszélhetünk is ezekről, nem vagyunk hallgatásra kárhoztatva. S — valljuk be — ez is valami. Ha jól sejtem, rövidesen újabb és újabb könyvek látnak majd napvilágot, amelyek újabb és újabb botrányokat tárnak fel. Alapanyag bőségesen akad, erről az eltelt évtizedek folyamán gondoskodtak a hatalmasságok. Azok, akiknek egy-egy kézmozdulatára emberek tucatjai mozdultak meg, azok, akik már-már elhitték, hogy nincs erő, amely megállíthatná őket. Csalódniuk kellett, mozdult a világ, s a lábuk alatt megingott a talaj. Egyelőre csak megingott, azaz még nem csúszott ki teljesen. Nem baj, mert — ahogy a mondás tartja — ami késik, az nem múlik. Kiskirályok — sajnos — még léteznek. Állásaik azonban napról napra, óráról órára gyengülnek. Ha minden rendjén halad — s én őszintén remélem, hogy így lesz —, akkor az őket védő bástyák rövidesen leomlanak. Sárhegyi István L— —1 ■ I