Heves Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-05 / 30. szám
Menedékhely a televízióban A rendező, Máté Gábor, Szegvári Menyhért, valamint Horgas Gábor díszlettervező beszélt Gorkij: Éjjeli menedékhely című színművéről a Magyar Televízió kamerája előtt. A köztévé stábja a bemutató előtti napokban járt a próbán az egri Gárdonyi Géza Színházban. Az alkotók február 10-én az M1 Napi Mozaik című délelőtti műsorában, valamint a Premier című televíziós magazin 20-i adásában vallanak az előadásról. Gárdonyi Géza Színház Tegnap este volt a bemutatója Gorkij Éjjeli menedékhely című remekművének a Gárdonyi Géza Színház nagyszínpadán, Máté Gábor rendezésében. Az előadás néhány szereplőjét kértük arra, hogy osszák meg olvasóinkkal a próbák során szerzett élményeiket, a darab kapcsán felmerülő gondolataikat. Egres Béla PÁLFI ZOLTÁN az előadásról és a próbafolyamatról említi, hogy sok olyan darab van egy színész életében, melyet szeret és szívesen csinál végig, de ilyen jó érzésekkel teljes időszakot ritkán élhet át egy művész. Pálfi az elmúlt év Nyafogok című, Görög László rendezte előadás szép emlékű próbafolyamatához hasonlítja a mostanit. Annak a reményének ad hangot, hogy Máté Gábor a későbbiekben többször is fog rendezni Egerben, mert nagyon jó vele dolgozni. Szinte úgy érzi, hogy terapeutának szerződött a rendező ide, hiszen talán egyetlen alkalomra emlékszik, amikor egy kicsit is megemelte a hangját és ingerültnek tűnt. Hihetetlen empátiával viseltetett színészei iránt, így észre sem vették, hogy dolgoznak. A rendező darabértelmezését elemezve hozzáteszi, hogy az első meghökkenés után egyértelmű volt mindenki számára, hogy Gorkij remeke ma igenis erről, mai társadalmunk visszásságairól szól, száz évvel megszületése után is aktuális. Ugyan hajléktalanok nemigen fogják látni az előadást, de vélhetően sokan magukra ismernének, illetve sokan elutasítanák azt, ami megjelenik a színpadon. Az emberek nem szeretnek szembesülni önmagukkal, saját sorsukkal. Azt tartja kérdésnek, hogy az átlagnéző, aki a mindennapokban úgy könnyít a lelkén, hogy a kéregetőnek ad egy „bélást”, mennyire képes el- és befogadni ezt a sűrített megmutatást. A színészek mindenesetre első pillanattól bele tudtak helyezkedni ebbe a környezetbe. Amikor ilyen darabbal vagy szereppel találkozik az ember, akkor gondol bele, milyen véletlenek és szerencsék, szerencsétlenségek sorozatán múlik az, hogy valaki kikerülje a hajléktalanok reménytelen helyzetét, vagy éppen belesodródjon abba. HŐSE CSABA számára nem idegen ez a világ. Mint mondja, mindig úgy élte az életét, hogy nem hunyta le a szemét, ha ilyen, a társadalom peremére sodródott emberekkel találkozott. Ezért a próbák során viszonylag könnyen sikerült belehelyezkednie ebbe a perifériára szorult emberek életterét jelentő környezetbe. A szerepét is izgalmasnak tartja, melyben jól érzi magát. Hozzáfűzi, hogy olyan időszakot élt most át, mely visszaadta a színházba, színházművészetbe, színészetbe vetett hitét. Mint vívódó alkat, sokszor került olyan szituációba a pályája során, amikor ezt a hitet veszni látta, de egy-egy ilyen munka ismét megerősíti a színészt önmagában és társaiban egyaránt. VAJDA MILÁN úgy érzi, hogy ez az előadás mindenképpen mélyen érinti meg a színészt, hisz olyan dolgokról beszél, amivel nap mint nap találkozunk. Nem gondolja azonban, hogy kiutat mutatna, vagy kiutat kéne mutatnia a darabnak, mert aki már egyszer lecsúszott, lakhelye sincs és munkát sem kap, az olyan helyzetbe kerül, amelyből igazán nincs kiút, vagy csak valami hatalmas szerencse segíthet rajta. A Máté Gáborral való közös munkáról elmondja, hogy a rendező - Jordán Adéllal, Kovács Patríciával, Gál Kristóffal és Mészáros Mátéval együtt - a főiskolán négy évig tanította őket, és azóta is szerepelt olyan darabban, melyet Máté Gábor rendezett, de ezek közül a közös munkák közül ez a mostani volt a legjobb. Mégpedig attól, hogy ez nem a főiskola zártságában, hanem igazi színházban zajlott, ahol most ő volt a vendég - közli tréfásan a fiatal színész. Komolyra fordítva a szót, Vajda Milán abban látja a nagyszerűségét ennek a munkafolyamatnak, hogy mindenki bátran és jó hangulatban próbált az első pillanattól kezdve. Ez az első alkalom, hogy a régi osztálytársak egyszerre, ugyanabban a produkcióban szerepelnek, és mivel másodéven próbálták az Éjjeli menedékhelyet, vannak olyan ötletek, melyek akkor születtek, olyan is van, ami akkor megmaradt ötlet szinten, de most megvalósult. Az akkor ügyetlen próbálkozás volt, ez pedig egy kiforrott produkció. KASZÁS GERGŐ szerint az, hogy a rendező bő évtizedes tanári gyakorlattal rendelkezik, tette fantasztikussá a próbákat. Mindenkihez, a fiatalokhoz és az idősebbekhez is úgy közeledett, mint pedagógus, és ezt el is fogadta mindenki. Ez pedig nem direkt nevelő pedagógia volt, hanem olyan, mely arra vezetett minden közreműködőt, hogy belássa, a színház olyan hely, ahol műalkotásokat hoznak létre. Erre pedig a mindennapok hajtásában jó, ha figyelmeztet valaki. Másként talán nem is lehetett volna létrehozni ezt a nagyon szövevényes kapcsolatrendszerrel rendelkező előadást. Hozzáteszi, hogy az Éjjeli menedékhely remekmű, s a munkafolyamat során egyszer csak felfénylenek benne olyan mondatok, gondolatok, melyek először rejtőzködve maradtak. Ezen pedig mit sem változtat, sőt erősíti az a rendezői koncepció, mely szerint nem Oroszországban vagyunk, hanem hangsúlyozottan Magyarországon történnek az események. Kaszásnak az is szimpatikus a felfogásban, hogy nem megoldást akar mindenáron találni a problémára, hanem tudatosan és tisztán megmutatni kívánja azt. Akkor is, ha ez sokaknak kényelmetlen. Mert - mint magyarázza - ez az előadás kényelmetlen, de ha a színházból kis kérdőjelekkel a fejükben, kis meghatottsággal a lelkükben tudnak hazamenni az emberek, akkor az már nyereség. Bízik abban, hogy a közönség szeretni fogja ezt az előadást, mert a rekedt hangok, lecsúszott emberek, kilátástalan sorsok mellett telve van gyönyörű emberi pillanatokkal. Szerencse kezébe helyezett sorsaink bemutató Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely mm. A menedékhelyen. Jelenet a Máté Gábor rendezte előadásból JÁTÉK játsszon velünk ismét! A 100 éves egri Gárdonyi Géza Színház a 2004/2005-ös évadban újra meghirdeti játékát, melynek során a színház történetével, az előadásokkal kapcsolatban kéthetente feltesz egy-egy kérdést. A helyes választ várjuk a színház postai (3300 Eger, Hatvani kapu tér 4.) vagy e-mail címére (sajto@gardonyiszinhaz.hu). A helyes megfejtők közül minden alkalommal kisorsolunk egyet, aki vendégünk lehet egy-egy előadáson. Az évad végén pedig a legtöbb helyes választ beküldők között értékes nyereményeket sorsolunk ki. ELŐZŐ JÁTÉKUNK HELYES VÁLASZA: 1916-BAN MUTATTÁK BE ELŐSZÖR EGERBEN BRÓDY SÁNDOR SZÍNMŰVÉT, A TANÍTÓNŐT. SAJNOS, NEM ÉRKEZETT HELYES MEGFEJTÉS. 10. JÁTÉK - FEBRUÁR 5. - JÁTSZOTT-E EGERBEN IFJ. LATABÁR KÁLMÁN? NYEREMÉNY: KÉT JEGY A SZÍNHÁZ VALAMELY NAGYSZÍNPADI ELŐADÁSÁRA FEBRUÁRBAN. A Gárdonyi Géza Színház február havi műsora ■ Nagyszínpad 11. PÉNTEK 12. SZOMBAT a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház vendégjátéka 19.00 ÉJJELI MENEDÉKHELY Bródy Sándor bérlet 18. PÉNTEK 19.00 ÉJJELI MENEDÉKHELY Jászai Mari bérlet 19. SZOMBAT 15.00 LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK! Remenyik Zsigmond bérlet 19.00 LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK! Bérletszünet 22. KEDD 19.00 ÉJJELI MENEDÉKHELY Csokonai V. Mihály bérlet 23.SZERDA 15.00 LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK! Bérltszünet 24. CSÜTÖRTÖK 18.00 A LÁTSZAT DZSAL Bérletszünet 25. PÉNTEK 19.00 ÉJJELI MENEDÉKHELY Latinovits bérlet 26. SZOMBAT 15.00 TUDÓS NŐK Egressy Béni bérlet 19.00 TUDÓS NŐK Illyés Gyula bérlet ■ Stúdiószínpad 17. CSÜTRÖTÖK 19.00 NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL 18. PÉNTEK 19.00 NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL 22. KEDD 19.00 NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL 23.SZERDA 19.00 KALAND 24. CSÜTRÖTÖK 19.00 KALAND Első díjas színházunk fotósa, Gál Gábor Az Axel Springer Magyarország fotópályázatára beküldött képek közül a zsűri művészet és tudomány kategóriában Gál Gábornak az egri társulat Oidipusz-előadásáról készült alkotását találta a legjobbnak, és első díjjal jutalmazta az alkotót. Gratulálunk! Nemcsak gyerekeknek csipkerózsika Február 9-től a Gárdonyi Géza Színház színpadán pcs Csipkerózsika klasszikus története elevenedik meg a Budapest Táncegyüttes táncszínházi produkciójában. A darab érdekessége, hogy az eredeti néptáncok mellett minden elhangzó szöveg és felcsendülő dallam a tradicionális magyar folklórból táplálkozik, és annak elemeit használja fel e közismert Grimm-mese Vincze Zsuzsanna által írt színpadi megfogalmazásában. Az együttes zenés-táncos mesejátékát Rossa László zenéjére Csizmadia Tibor rendezte, a koreográfus Zsuráfszki Zoltán. A jelmezeket és a díszletet Papp Janó tervezte. Az előadás februárban, illetve márciusban hat-hat alkalommal látható az egri színpadon. A táncjáték Grimm klasszikus meséjének és hazánk egyik vezető modern táncegyüttesének különleges találkozása. Az idén 15 éves kortárs táncegyüttes a klasszikus és modern tánc értékeit ötvözi korunk színházi gondolatiságával. Az együttes sokoldalú repertoárjában szívesen kalandozik a gyermek világában: az előadások között a Csipkerózsika mellett a Holle anyó vagy a Diótörő is megtalálható. Tóték Egerben Pilisy Cs. A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház legfrissebb bemutatója, Örkény: Tóték című előadása 2004 nyarán született. Novemberben már a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek Fesztiválja díjnyertes előadása volt, pár hónappal később pedig Egerben látható. A Független Magyar Művészeti Alapítvány a beregszászi színház javára szervezett segítő akciójához több hazai társulat csatlakozott. A társulatok egy-egy itthoni vagy beregszászi vendégelőadás teljes bevételét kínálják fel, így próbál segíteni a 100 éves egri Gárdonyi Géza Színház is, aki februárban vendégségbe hívja a beregszászi társulat Örkény István: Tóték című nagy sikerű produkcióját, s annak teljes bevételét a felújításra ajánlja föl. „A történelmi háttér általában nem szokott látszódni a Tótékban. Ám ezúttal a darab rendezője, Vidnyánszky Attila nem iktatja ki a világháborút, sőt háború van mindig, mindenütt, ez az őrület egészen napjainkig tart. A rendezői koncepció - az ember normális létmódja a háború, a béke az abnormitás, az Őrnagy és Tóték története örök - semmit nem vesz el Örkény abszurd tragikomédiájából, az aprólékosan kidolgozott groteszk humorú jelenetek dinamikusan követik egymást. ” - írta a TeatherOnline. „A beregszásziak előadásában először valósult meg a négy főszereplő egyenrangúsága. Vidnyánszky Attila rendezésében a bravúrra ingerlő őrnagy-szerep és a szembenálló család naturális valósága tökéletesen kiegyensúlyozott, négydimenziós teret alkotott...Lehet még Trill Zsoltról bármi meglepőt mondani, hiszen minden alakítása reveláció, minden gesztusa életveszélyes és a felfokozott várakozás ellenére mindig újabb és újabb ámulatba ejt.”- olvasható egy internetes ajánlóportálon 2004 augusztusában. Az Őrnagy szerepében a színikritikusok által az elmúlt évad legjobb férfi színészévé választott Trill Zsoltot láthatjuk, aki saját bevallása szerint nemcsak szellemileg, fizikailag is megküzdött a szereppel. - Nagyon érdekesek a viszonyok a darabban, hiszen ma is megalázkodunk és megaláznak bennünket, ma is féltünk és féltenek minket - mondja a színész. Számomra talán az volt a legérdekesebb felismerés - vallja -, hogy a háború mindig olyan távolinak tűnik, pedig senki sem függetlenítheti magát tőle. Nagyon szeretem Örkény abszurd humorát, bár nehéz úgy felépíteni az előadást, hogy minden poén jó helyen, időben csattanjon. Az őrnagy szerepében Trill Zsoltot láthatjuk