Hevesvármegyei Hirlap, 1898. július-december (6. évfolyam, 88-155. szám)
1898-07-27 / 88. szám
Eger, 1898. július 27, szerda. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre _ __ ... __ __ 6 frt — kr. Fél évre ........................... — 3 „ — „ Negyed évre ............................. 1 „ 50 „ Megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap. Egyes szám ára 5 krajczár. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési dijak és hirdetések küldendők : Egri nyomda-részv.-társaság Kéziratokat nem adunk vissza. ^Becsület-foltozás. Kiváncsiak vagyunk, vajjon mi történnék, ha a régi egriek feltámadnának mohos sírjaikból s kérdőre vonnának benlünket: hogyan őriztük meg örökségünket? Meg van-e még a hires-nevezetes egri név? Olyan fényes-e még ma is, mint volt régen? — Ugyan mit felelnénk mindezekre? Hát bizony semmit, vagy ha mondanánk is valamit, az bizony nem volna kedvező reánk nézve. Bizony epigonjai vagyunk mi egy szebb és jobb kor nagyjainak! És ezt a szomorú jelzőt csak mi magunk törölhetjük le önmagunkról. Saját szerzeményünk az, a mi kötelességünk, hogy megszabaduljunk tőle. Reánk vár, hogy az elhomályosított egri név ismét régi fényében ragyogjon. Legutóbb is nagy szégyen esett rajtunk. Pár évvel ezelőtt alakítottunk egy egyesületet, az egri „Irodalom- és Művészetbarátok Köré“-t. Egypár jobb törekvésű embert nem hagyott nyugodni az egri név. Úgy gondolkoztak ezek az ideális lelkű jó urak, hogy ha Pozsonyban megélhet a „Toldy-kör,“ Szegeden boldogulhat a „Dugonics-társaság“ s Szatmáron áll és működik a „Kölcseyegyesület“, miért ne volna Eger is alkalmas talaj arra, hogy valami ilyen szép irányú egyesület meggyökerezzék benne s esetleg terebélyes fává nőjjön fel? Az eszme szép is volt, jó is volt, de — hajótörést szenvedett. Mig a „Dugonics-társaság“ vaskos évkönyveket tud kiadni s pályadijakat tűz ki irodalmi müvekre ; mig a szatmári „Kölcsey-egyesület“ él és virágzik; mig a pozsonyi „Toldy-kör“ 4—500 frtot tud áldozni évenkint közművelődési czélokra, addig — fájdalom — a mi hosszú nevű, de rövid életű egyesületünk alig tudott tengődve élni két-három tavaszt. Már meghalt, el is temették. Mi nem akarjuk nyugalmát holmi parentálással zavarni, hanem csak konstatálni kívánjuk, hogy az egri név jó hírén csorba esett, még pedig nagy! — Szükségesnek tarjuk továbbá, hogy ezt a csorbát mi egriek minél előbb kiköszörüljük. Ezzel mi nem csak magunknak tartozunk, hanem elődeinknek is. Az ő irántuk érzett köteles kegyeletnek kell bennünket sarkalni erre az expiálásra. Nem is kell nagyon keresni a módot: kézen fekszik az. Úgyszólván szőnyegen van a kérdés, amelynek megoldása egyúttal visszaadná az elhomályosított egri név fényét, másrészről némi részben pótolná az Istenben boldogult, két rész életű egyesületet. Világosan látható, hogy az állandó színház kérdésével foglalkozunk. Ez volna a mentő szál, amelybe kapaszkodhatunk. Azonban itt is van egy igen-igen nagy bökkenő. Hiányzik a pénz. E nélkül pedig aligha lehet sikert elérni. Az az összeg, amely a régi részvényesektől begyült s ma még megvan, a különféle kisebb-nagyobb adományokkal együtt még csak megközelítőleg sem elég arra, hogy az állandó színház föléépítésére gondolni lehetne. Azonban j jóval közelebb volnánk a czélhoz, ha a városi képviselőtestület terve sikerülne. i Ha az aréna lebontása esetén a belügyminiszter esetleg megadná az állandó színház létesítésére a kért tízezer forint segítséget, mindjárt könnyebben lehetne beszélni. Igaz, hogy még mindig tekintélyes összeget kellene előteremteni, de hát — úgy véljük — nincs lehetetlenség az ilyen dolgokban. Talán a megye sem zárkóznék el bizonyos segítségtől. Appellálni lehetne Eger városának és vidékének közönségéhez is. Úgy hisszük, hogy ez a nagy és művelt közönség nem fordulhat el az ilyen ügytől egész i ridegen. Bevételekre is lehetne számítani részint a színigazgatóktól bérlet fejében, részint a gyakori műkedvelő előadásokból. A színház látogatottsága is növekednék, közönségünk ízlése nemesbülne és fiiomodnék. Télen, pláne a kényelmes épületbe, mindig szívesebben megy színházba mindenki, mint nyáron, amikor úgy is jobban eltöltheti idejét a szabadban. Különösen nem mennek szívesen az ilyen fabódéba, mint a mi ' '■ enk, amelyen keresztül fütyül a szél , és sokszor esernyő alatt élvezi az ember a drámai előadást. Szóval ha ez a terv megvalósulna, sokat nyernénk: jobb társulatot kapnánk, társadalmi életünk kellemesebb, művészi életünk élénkebb lenne s élvezetes , téli estékben lehetne részünk. Azonban nem szabad ezt a kérdést pihentetni. Folyton foglalkoznunk kell vele. Minden alkalmas tényezőnek közre kell működni abban, hogy czélt érjünk, amely czél felé fáradságot s csüggedést nem ismerve kell törekednünk. Iparkodjunk, hogy az elődök által szerzett egri néven ejtett csorbát kiköszörüljük s nevünknek régi fényességét visszaadjuk! Ne mondhassa senki, hogy a nagy elődöknek picziny utódai vagyunk !* Hatodik évfolyam MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. * Heves vármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn és kedden — Hellebronth Béla alispán elnöklete alatt — rendes évnegyedes közgyűlést tartott. A hétfőn elintézett ügyek közül felemlítjük a következőket: Az évnegyedes jelentéseket és a számonkérőszék jegyzőkönyvét a közgyűlés tudomásul vette. Az őszi évnegyedes közgyűlés határnapjául október 17-ike tűzetett ki. A közgyűlés ezúttal teljesítette a rendszerinti megyei dirnokok ama kérelmét, hogy nekik a II. oszt. vármegyei irnokezi n megitassék. Zólyom vármegyének az országgyűléshez intézett azt a feliratát, melyben a nevezett törvényhatóság megtiltani kéri, hogy a katonák szolgálaton kívül oldalfegyvert használhassanak, a közgyűlés egyszerűen tudomásul vette. A közgyűlés kijelentette, hogy nem csatlakozik Trencsén vármegyének a munkás törvény módosítása tárgyában indított mozgalmához, mert a törvény még nincs kipróbálva. Az alispánnak ama jelentését, mely szerint a 20 ezer forint vnségkölcsönből eddig 6 ezer frt adatott ki, a felmaradó összeg pedig takarékpénztárban kezeltetik, a közgyűlés tudomásul vette. A közgyűlés elhatározta, hogy a Stottka Gyula által festett Kossuth Lajos arczképét augusztus 25-én, Lajos napján tartandó rendkívüli közgyűlésen leplezi le. Az ünnepi beszéd megtartására Szederkényi Nándort kérték fel. A kedden elintézett, jobbára jelentéktelen ügyek közül pedig a következőket említjük meg: Liptó vármegyének a Zimándi-Zelenyák ügyben küldött hazafias szellemű átiratához a közgyűlés hozzájárult. Zimándi és Zelenyák tette fölött megbotránykozását fejezte ki s azt hazafiatlanságnak deklarálta. Elhatározta továbbá a közgyűlés, hogy a vármegyeházának vaskapui előtt lévő főlépcsőket eltávolítja s azok helyett vörös márványból készíttet lépcsőket. Hangverseny a színkörben. — Julius 24. — Szakértőnek műélvezetet s a laikusnak is nem közönséges szórakozást nyújtott az a magas nívón álló hangverseny, melyet vasárnap arénánkban előkelő művészi erők tartottak. Vérmes reményeink, miket hozzája fűztünk, valósággá váltak, az est feledhetetlen emlékeket hagyott hátra sziveinkben. A legmagasabb esztétikai érzékű hallgató is dicsérettel, teljes megelégedéssel emlékezhetik rá vissza. Könnyű, és mégis nehéz a hangversenyről kritikát írni. Könnyű, mert a művészet keltette benyomások igazságos magasztalásra fakasztják ajkunkat, mely pedig annyira megszokta már hogy az őszinte, ha bírálatba pár cseppet bele kell csepegtetnie a méltányosságból is. Erre most mi szükség sincs. S mégis nehéz birálatot írni, mert költői toll s a jelzők légiói volnának szükségesek, ha hű visszhangját akarnók adni annak az elragadtatásnak és lelkesedésnek, mely a hangverseny hallgatóságát elfogta. Művészi est volt. Pompás, hosszú műsorban gyönyörködhetett a publikum, mely műsor-