Hevesvármegyei Hirlap, 1904. július-december (12. évfolyam, 53-104. szám)
1904-07-03 / 53. szám
yi Egar, 1904. július 3, vasárnap. «»3>* ísxam, POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre _ _ _ _ ... _ 12 korona Fél évre.................................................... 6 » Negyed évre............................................ 3 „ == Egyes szám ára 10 fillér. ===›› X 'fotf Tizenkettedik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhih hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések kell: ■ [UNK]---:—=-■-=›› dendek : =-------r.-:-=^r-.=rzj Egri Nyomda Részvénytársaság. ===== Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. HIRDETÉSEK 5 fillér NYILTTEREK 15 fillér □ czentiméter térfoglalat szerint. • □ czentiméter térfoglalat szerint. Törvényszegés Beszédes nemzet vagyunk. Ontjuk a szót. Minél hosszabb a beszéd, annál jobb; minél jobban teletömjük ékes szóvirágokkal, annál kedvesebb, annál meghatóbb. Igaza volt annak az előkelő angol politikusnak, aki azt mondotta, hogy ha a szóözön volna a legerősebb kormányzati eszköz, akkor Magyarország volna a világ mintaállama. Wekerle nagy szónok volt, Széll Kálmán is győzte szóval, tizenháromszor is mert olyik ülésen felszólalt. Tisza István sem akar elődei mögött maradni, ő is ontja a szót bőségesen. Hogy azután van-e ereje a beszédének, az más kérdés. Legutóbb a költségvetési vitában mondott egy hosszú lélekzetű beszédet. Beszélt T.>. mindenről, Ígért fűt-fát, összehoi it hetet-havat. Beszédes ajkai bőségesen érmették az ékes szóvirágokat, csak úgy puffogott a sok üres bombaszt. A pártja (ez a minden kormányt hűségesen és kitartón támogató párt) tüntetett mellette, éljenezte, megtapsolta. Az ünnepeltetést még este, a szabadelvű pártkörben is folytatták a hívek. Más hatása volt azonban az ellenzékre. Azt nem ragadta úgy el a Tisza István gróf szavának hatalma, bűbájának varázsa. És ez érthető! Az egész beszédben alig volt valami igazság. Pedig csak az igazságnak van ereje, csak azzal lehet meggyőzni és győzni. A lélekkel, a szívvel teljes összhangban levő beszédnek lehet hatása, sikere. De mit szóljunk arról a beszédről, amely a szóló tetteivel homlokegyenest ellenkezik? Semmit, vagy legalább is jót aligha. Nagyon igaza volt tehát az ellenzéknek, amikor a beszéd folyamán többször kiáltotta a miniszterelnöknek: ez törvényszegés. Súlyos vád. Azt vádolják törvényszegéssel, akinek elsősorban hivatása a törvények megtartása, azoknak védelme. Aki meg nem tartja a törvényt, más szóval megszegi, büntetésre méltó. Ha az szegi meg, akinek első sorban kellene megtartania, sokszorosan rászolgált a büntetésre. A miniszterelnök sietett is emelt fővel és még emeltebb hangon visszautasítani ezt a kemény vádat. Tiltakozott ellene, de nagy kérdés, hogy milyen sikerrel, milyen erkölcsi eredménnyel. Mert a szabadelvűipárt tüntető tapsa és eljene nem lehet az erkölcsi siker hőmérője. Hamis, megbízhatatlan mérték. A tett minden Demosthenesnél jobban beszél. Tisza István gróf tudvalevően nem Demosthenes; talán nem is említhető egy napon a világ eme legjelesebb szónokával. Hogyan lehetne tehát elhinni, hogy nagyhangú tiltakozása, önhitt szavai elfeledtették volna tetteit. Ezek a tettek ugyanis mást beszélnek, mint nagyhangú kijelentései. Se a nemzet, se a képviselőház nem lehet olyan gyarló emlékezőtehetségű, hogy — csak egyet említsek — a galaczi konzul esetét elfeledte volna. A tény ismeretes. Az osztrák-magyarmonarchia egyik közös szerve csak osztrák akar lenni. Fizetésének egyharmadát magyar pénzből kapja. A két állam közötti viszonosság elve azt kívánja, hogy mivel két önálló, szerződő állam hivatalnoka — tartsa tiszteletben mindkét gazdájának érzelmeit. Igaz, hogy hézag van az 1867. évi XII. törvényczikkben. Nem intézkedik a közös kormány hivatalnoki karának hivatalos nyelvéről. De lisz’ az fölöslges is volt. Hogy nem intézkedik, az épen azt bizonyítja, hogy intézkedésre nincs szükség. A dolog természetéből következik, hogy Magyarországgal, a magyar hivatalokkal nem érintkezhetnek német nyelven s ha igenis, akkor az osztrák hivatalokkal viszont magyarul levelezzenek. Ez így érthető, így világos. Ezt a természetes és magyarázatra egyáltalán nem szoruló jogunkat hivatalosan is letagadta a miniszterelnök és pártja. Mivel tehát a magyar képviselőház többsége a magyar miniszterelnöknek jogfeladást tartalmazó beszédét helyeslően vette tudomásul, legtermészetesebb jogunkról, a nemzeti nyelv jogáról mondott le. Ha ez nem törvényszegés, akkor semmi se lehet az. A szabadelvű párt nagynevű megalkotójának emlékét dobálta meg sárral akkor, amidőn lemondott a nemzet eme jogáról, mert Deák Ferencz szerint is igaz, hogy ha egykor lemondunk valami jogunkról, ezt soha többé vissza nem szerezhetjük. Íme, ide zsugorodik a Tisza István gróf nagyhangú tiltakozása a törvényszegés vádja ellen. Hogy valóban megsértette-e a nemzet jogait, azt a legcsekélyebb józan ész is megbírálhatja. Más lapra tartozik ezután az, hogy vájjon megkapja-e érte méltó büntetését. POLITIKAI SZEMLE, Belföld. A képviselőház csütörtökön és pénteken az 1904. évi költségvetés tárgyalását folytatta. A csütörtöki nap eseménye Tisza István gróf miniszterelnök felszólalása volt. Hosszasan beszélt és sok mindenről beszélt. Valamely kiemelkedő mozzanat azonban nem fordult elő a beszédében. Behatóan foglalkozott a földhitelüggyel s a nemzetiségi kérdéssel. Kilátásba helyezte az 1899: 34. t.-cz. megszegését. Az uj választásra vonatkozóan azt mondotta, hogy az 5 évi cziklus letelte előtt csak akkor lesz választás, ha azt a politikai szituáczió föltétlenül szükségessé fogja tenni. Udvary Ferencz a közgazdasági politikával foglalkozott. Dobreczky Sándor bevallotta, hogy az Ausztriához való viszonyunk fegyveres béke. Nagy Sándor az 1899: 30. t.-ezre vonatkozó nézeteit fejtette ki. MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. * Eger város képviselőtestülete tegnap (szombat) d. a. 3 órakor Jankovics Dezső polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésnek csak egy tárgya volt: közpénztárnál előfordult fizetési zavarok tárgyában való intézkedés. A közgyűlés elhatározta, hogy a már esedékessé vált, de pénzhiány okából mindeddig ki nem fizetett tételek kifizetésére a város által felveendő 1.100.000 koronás kölcsönből — a térítés mellett — 50.000 koronát felhasznál. Egyben uududta a tanácsot, hogy ezentúl a közgyűlés elé terjesztendő minden olyan ügyben, amely pénzkiadással jár, jelölje meg azt az alapot, illetve költségvetési czímet, mérnök terhére az utalványozás történjék. Végül a felhalmozott fizetési hátralékok okának és adatainak megállapítása végett dr. Pátz Ferencz elnöklete alatt bizottságot küldött ki a közgyűlés. A bizottság tagjai: dr. Alföldi Dávid, Fekete János, Gáspárdy Gyula és dr. Schwartz Dávid. Nagyszünidő: Két hosszú hónapra bezárultak az iskolák kapui és beköszöntött a diákélet legkellemesebb, várva-várt ideje: a nagy vakáczió. Az édes semmittevés úrrá lesz az ifjú lelkeken. Pihen a lélek, szellem, erőt gyűjt a test. A szórakozás, testedzés most a fő, míg a betűk nagy tömkelege a könyves polczon pihen, hatvan hosszú napon át. De hiába ... A kánikulának pihenésre csalogató napjai nem jelenthetik a szellemi pangást, nem lehetnek a tudomány megölői, kiirtói. Nincs helytelenebb felfogás annál, hogy a nagy megráczió alatt még azt is el kell felejteni, amit tud a diák. Ez a felfogás, ez a nézet végtelen kárt okozhat az embernek, mely — esetleg — egész életünkön át éreztetheti keserű gyümölcseit. A művelt embereknél az alapismeretek, átalános műveltség hiányát nem egy esetben a nagyszünidő téves felhasználása okozza. Pedig a pihenésre szánt két hónap nem más, mint folytatása az iskolai évnek. Csakhogy amit 10 hónap alatt elméletben tanulunk, azt ez alatt a két hónap alatt kell megemészteni és a gyakorlati tapasztalat segélyével kell ismereteinket megszilárdítani. És a nagyszünidő helyes fölhasználására napjainkban mind több és több példa áll előttünk. A napokban is négy derék egri fiú: Klincsek István műegyetemi hallgató, Biedermann