Hevesvármegyei Hirlap, 1905. július-december (13. évfolyam, 53-105. szám)
1905-07-02 / 53. szám
Eger, 1905. július 2. vasárnap. 53. szám Tizenharmadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre _________ _ ____ 12 korona fél évre................................... ............ 6 . Negyed évre......................... ........... 3 „ .-=■ [UNK] [UNK]= Egyes szám Ars 10 fillér, m—■ [UNK] Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. —» »►— HIRDETÉSEK 5 fillér □ czentiméter térfoglalat szerint. NYILTTEREK 15 fillér □ czentiméter térfoglalat szerint Szerkesztfiaég és hová a lap szellemi részét illető köztemé valamint az előfizetési díjak és hirdetések köt.........—rr— dendők: ■ ■—....j—mi„ Egri Nyomda -Részvénytársaság. Kéziratokat nem adunk vissza. A személyi hitel. Ez a fogalom az, amelyet manapság a legnagyobb mértékben kihasználnak az emberek. Vásárolnak derűreborúra, akár van reményük ahhoz, hogy fizethetnek, akár nincs. Alapjában persze fontos tényező a személyi hitel, mert ha ez nem lenne, úgyszólván megszűnnék a kereskedelem. Hiszen ha csak Magyarország kereskedelmét tekintjük is, be kell látnunk, hogy azóta lendült fel, amióta Széchenyi István gróf erre vonatkozóan kiadta a jelszót. Addig úgyszólván saját zsírjába fulladt a magyar nép. Csak akkor vásárolt, ha készpénzzel fizethetett. Egyrészt azért, mert szégyeniette, ha adóssága volt, másrészt azért, mert nem is igen akadt iparos, vagy kereskedő, aki hitelezett volna. Nem hogy „szakállra“ nem adtak, de még tényleges vagyon mellett se mertek koczkáztatni semmit. Abban az időben szilárd alapokon nyugodhatott a kereskedelem, de bizony gyarló is volt. Később azonban kezdték belátni a kereskedők, hogy jobb a sűrű krajczár, mint a ritka garas. És hovatovább érvényesülni kezdett az a reklám elv: nagy forgalom, csekély haszon. Ez persze alapjában szintén nem lenne baj, mert a kereskedelemnek életeleme a forgalom, mely egyenes arányban áll az ipar és kereskedelem értékével. Ma már az a hit, hogy valamely helynek nincs forgalma, egyenlő jelentésű azzal, hogy nincs kereskedelme. A vidéki ember szinte csodálkozva látja, hogy például Budapestnek egyegy utczájában több bolt, üzlet van, mint egyik-másik jelentősebb vidéki városban. És mégis mind megél. Mutatja az, hogy az üzletek száma soha nem fogy, hanem ellenkezően mindig emelkedik. És ennek a boldogulásnak javarészt a forgalom az oka. De csak javarészt! A nagyvárosi üzletek megélhetését a roppant forgalom mellett az is biztosítja, hogy kevés a személyi hitel, kicsiny a koczkázat. Ahol annyi ember lakik együtt, nem ismerhetnek mindenkit, tehát nem hitelezhetnek annyit, mint a kisebb városokban. A vidéki utasok meg épen mind készpénzért vásárolnak, mert máskép semmit se vehetnének. Egész más színezetű azonban a dolog az ilyen vidéki városban, mint például Eger is. Itt minden közepes állású ember megvárja azt, hogy a kereskedők szó nélkül nyissanak számára hitelt. A kis hivatalnok kisebbre, magasabb rangú, a jobb fizetésű nagyobb hitelre tart számot. Nem csak egy fajta üzletben, hanem mindenfélében. Akárhány olyan család van, aki egy hétig se tudna tengődni, ha mindenütt felmondanák neki a hitelt. Ez azután már beteges állapot, roppant ingatag anyagi alap, melyet csak a kereskedők és iparosok jóindulata tart fenn. Igaz ugyan, hogy ha csak az vásárolna, vagy az csinálna megrendelést, aki készpénzzel fizethet, szomorú állapotba jutna úgy a kereskedelem, mint az ipar. Viszont azonban tisztán csak hitelből élni és a ma felvett fizetést szétosztva, holnap már ismét a hitelhez nyúlni: nyomorúságos állapot, mely semmi szilárd biztosítékot nem nyújt a holnapra. Ebben az esetben mindig csak a ma ér valamit. Tévedne azonban, aki azt hinné, hogy úgy a vevőre és megrendelőre, mint a kereskedőre és iparosra nézve ez a legrosszabb eshetőség. [Még rosszabb is van! Az tudniillik, mikor vesznek, vagy megrendelnek a jövő minden biztosítéka nélkül. Azt tartják, hogy adósságot csinálni úri tempó. De úri tempó az is, ha az adósságot soha meg nem fizetik, vagy legalább csak nagy unszolásra és hosszas várakozás után egyenlítik ki. Szomorú, de — kereskedőink és iparosaink a megmondhatói, hogy — valóm ilyen i 1 van a legtöbb. Az ilyen ember így sem törődik azzal, hogy miképen fizeti meg tartozását. Sőt czinikusan hangoztatja, hogy a mivel ő tartozik, az ,,biztos adósság.“ (Értsd: soha se fizeti meg.) Szegény hitelező, várhat hónapokig, sőt évekig is. Felszólíthatja az érdemes adóst akár tízszer is, nem is hallgat rá. Ha pedig beperli, kész a neheztelés, a harag. Ebben az esetben még a kereskedő, az iparos a neveletlen, faragatlan, nem való üzletembernek stb. Pedig az ilyen adósságcsinálók meggondolhatnák, hogy a kereskedő, meg az iparos az üzleti haszonból él. A néhány százaléknyi nyereségből tartja fenn magát, családját, fizeti alkalmazottait, a boltbért, az adót, viseli a közterheket stb. Meggondolhatnák, hogy neki is vannak kötelezettségei, amelyeket pedig a lejárat napján ki kell egyenlítenie, mert az üzleti váltókkal nem lehet tréfálni. Ha nem fizet pontosan, megrendül iránta a bizalom, nem nyitnak hitelt számára. Mindent készpénzen kell vennie, de viszont a személyi (aláírás nélkül való) hitelt fenn kell tartania. Mit csináljon azután ilyen esetben? Csődöt kell mondania és becsukhatja a boltot, így kerül a művelt lelkű, finomabb kereskedő abba a helyzetbe, hogy ha nem hitelez, az öli meg, ha hitelez, az teszi tönkre. Az adósok könnyelműsége ilyen módon nemcsak a személyi hitelt rontja le, vagy legalább ingatja meg, hanem bukás szélére sodorja legelőkelőbb kereskedőinket, iparosainkat és végre árt a nemzeti ügynek is, amelynek a kereskedelem egyik lényeges kifejezője, sőt fontos tényezője. Hagyjunk fel tehát a meggondolatlan és könnyelmű, sőt rosszakaratú adósságcsinálással! Ne ingassuk meg a személyi hitelbe vetett bizalmat! Fizessük a jót jóval, ne pedig hálátlansággal. Ellenkező esetben eljárásunk nemcsak embertelen, hanem még nemzetietlen is. Annak pedig mindenki csak kárát látja. Még az adós is! —X Főispánunk lemondása. Ismeretes, hogy Kállay Zoltán dr., Hevesvármegye főispánja a vármegye legutóbb tartott állandó választmányi ülésén Szederkényi Nándor indítványával kapcsolatosan kijelentette, hogy meg van győződve arról, hogy Heves vármegye tisztikarában a főispántól kezdve az utolsó díjnokig, nem akad ember, aki nemzetellenes törvénytelen rendeletet végrehajtana. Mint illetékes helyről értesülünk, vármegyénk főispánja ezen álláspontját junius hó 27-én a belügyminiszter előtt is kifejtette. A belügyminiszternél történt megjelenése alkalmával ugyanis Kállay Zoltán dr. főispán állásáról való lemondását írásban benyújtotta és kijelentette, hogy törvénytelen rendeletet végrehajtani nem fog és hogyha hozzá ilyen rendelet érkeznék, úgy ő a megye élére állva, a vármegyével együtt maga fogja a hazafias ellenállást szervezni. Mint értesülünk, a főispán ezen kijelentése után a miniszterelnök és a belügyminiszter annak előrebocsájtásával, hogy törvényellenes intézkedést tenni nem szándékoznak, — felkérték őt, hogy a hivatalos állásával járó teendőket a legközelebb bekövetkezendő intézkedésig tovább vezesse. Babocsay Sándor, Heves vármegye egyesült ellenzékének ügyvezető elnöke, június hó 30-án megjelent Heves vármegye főispánja, dr. Kállay Zoltánnál s előadta. Tegnap a vármegyei bizottság több tagja, a vármegye minden járásából s Eger város területéről egy értekezletre Egerben összejött; az értekezlet elnöke én voltam; az értekezlet elhatározta s utasított engem, hogy a főispán urat kérjem fel, szíveskedjék a vármegye bizottsági tagjait rövid idő alatt rendkívüli közgyűlésre összehívni. Ezen rendkívüli közgyűlésen tárgyalni kívánjuk az uj kormány már leérkezett bemutatkozó iratát, Pestvármegye, esetleg sa többi