Hévíz, 2003 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Horváth József: Csokonai professzor
Tápay-Szabó László (1941): „Március 12-én Csokonai már Komáromban volt és örömmel újságolta Juliannának, hogy tanári állást fog kapni Csurgón. ” Tótfalusi István (1966): „November közepén az éppen Komáromban időző volt debreceni diáktársától, Szokolai Danitól megtudta Csokonai, hogy Festetics gróf Somogy megyei birtokán, Csurgón új református gimnázium nyílik, ahol poétatanítóra lesz szükség, útnak indult hát Keszthelyre Festeticshez, csurgói állással kecsegtette a gróf a költőt. ” A Csurgóra, gimnáziumára hízelgő változat mellett árnyaltabb, a leegyszerűsítéseket kerülő kép formálódik. Ha azonban Gál László fél évszázad távolából Debrecenben papírra vetett visszaemlékezéseit pontatlanságai mellett elfogadjuk hiteles forrásnak, miért ne hihetnénk Édes Gergely nagyvázsonyi lelkésznek, akinél a Keszthelyről Komáromba tartó költő értesült Lilla elvesztéséről. A házigazda hét év távolából emlékezett: ő Nagyvázsonyban szintén kenyeremre szorult és ott hat holdnap alatt volt maradása vele. Mígnem csakugyan Csurgón neki jutna tanító Szék, kicsináltatták Festetics által előbb. Az 1805. november 15-én Csokonai Józsefnéhez írt levelében szintén megtalálható az e gondolat jegyében megfogalmazott monda: „azt az időt ama híres Kinizsi Pál temetési helyénél egy klastrom düledékjei és a Bakony erdeje szélében, a tavasz kellemeit ifjúi érzéssel szemlélgetvén, mígnem azon közben Festetics grófot levelezvén, meghívatott csurgói professzornak. ” A csurgói állás elfoglalása körül még ma sem tisztázódott minden körülmény. Boros Dezső alapállását nincs okunk megkérdőjelezni: „Csokonai nem egyszerűen dunántúli bolyongásai közepette lett helyettes tanár Csurgón hanem a körülmények kényszerítették erre a lépésre akkor, amikor rég letett a csurgói professzorság szándékáról. ” A csurgói gimnáziumot fenntartó belsősomogyi református egyházmegye vezetői 1799 őszéig Buday Pállal kívánták helyettesíteni a Jénában tanulmányait éppen befejező kiszemelt professzort, Császári Lósy Pált. Ő el is indult haza Jénából, de az egyházmegye a korábban megígért fizetését meg akarta rövidíteni. Festetics keményhangú levélben rótta meg Csépán István fiskálist: „Ilyen politikával, hogy t.i. többet ígérünk s az után mindég kevesebbet Hévízi 2003/3