Hévíz, 2003 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Ferenczy Miklós: Csokonai Vitéz Mihály múzsája, Lilla

Édesapja, Vajda Pál gazdag hajóács, később gabona­­kereskedő. Édesanyja, Nagy Erzsébet a szelíd jóság és engedelmesség megtestesítője volt. Szeretettel nevelte gyermekeit, boldog családi légkört biztosított számukra. A Vajda család nemesi rangot viselt. Az apa gyakran volt távol, Komárom biztosította számára a kereskedői lehetőséget. Gabonakereskedőként tekintélyes vagyonra tett szert, s családjával Komáromba költözött. Gyermekei jövőjét itt látta megalapozottnak, hiszen a gazdag történelmi múltú város gyors fejlődésnek indult. A 18. század és a 19. század első fele Komárom virágzásának időszaka, az „arany emberek kora”. A városban sok a gazdag ember, s ettől kezdve Vajda Pál igyekezett a jobb társasággal összeköttetésbe lépni. Júlia 18 éves korára szép leányzó lett: „szőke, kék szemű, gömbölyű arcú, egészséges, üde színű, erős növésű, sőt máris hízásra hajlandó szép alak volt”. A Déry Múzeum Csokonai emlékei között szerepel egy kép, mely fiatal nőt ábrázol papagájjal. A képen feltehetőleg a Lilla-dalok hősnője látható, bár ez máig sem bizonyított teljesen. A képet Egger Vilmos német festő festette Komáromban 1825-ben, a neki Julianna által átadott leánykori akvarell-képéről. A Komáromi Tudó Társaság tagjai esténként Bédiék házában találkoztak. Vajda Juliska is tagja volt ennek az irodalomkedvelő társaságnak. Bédiné Fábián Julianna költőnő Vajda Julianna rokona volt. Egy alkalommal Csokonai Vitéz Mihály, a költő, barátja, Édes Gergely társaságában egy kedves meghívásnak tett eleget, amikor megismerte Juliannát 1797 júliusában. Csokonai professzor úr a bemutatkozás alkalmával nagyon elfogult volt, és eleinte alig tudott egy-két értelmes szót mondani. Az új ismeretség első perceinek zavarát később így magyarázta A fogadástétel című művében: „Egy nyári estve Lillát, / A gyenge rózsaszájú, / A tűzszemű leánykát, / Megláttam, és azonnal / Látnom, szeretnem - egy volt. ” Lillát nem Csokonai külseje hódította meg, szerette elmés társaságát, s hízelgett neki, hogy olyan férfi teszi le lábai előtt hódolatát, kinek nevét rövid idő alatt az egész haza büszkén emlegeti. Attól kezdve naponta találkoztak, sétáltak a Duna partján, áthajókáztak a „Tündérszigetre”, Csallóközbe. Mikor Csokonai Vajdáéknál is bemutatkozott, nagy tisztelettel fogadták, és látszólag megkedvelték. 2003/3 Hévízi

Next