Híd, 2005 (69. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - JÓ HELYEK - Szilágyi Márton: Csokonai Tusculanuma (tanulmány)
éjjel concertet adott, őröngve repült el a’ bátorságosabb erdei vidékekre”. Ezek az erőteljes, bár az idő múlása miatt is már némileg szublimált indulattal megfogalmazott sorok konkrétumokat alig árulnak el a kár nagyságáról, annyi azonban feltétlenül kiderül innen is, hogy a ház mellett egyéb melléképületek (talán istálló vagy nyári konyha) is elhamvadtak, valamint, hogy Csokonai kerttel is rendelkezett - úgy tűnik, ez inkább virágoskert volt, semmint konyhakert, bár ettől még a ház mellett lehetett kifejezetten konyhakerti rész is. Csokonai láthatólag irodalmi minták alapján értelmezte át kertjének jelentőségét, olyan imaginárius térként mutatva be, amely a világtól való elvonulás lehetőségét teremti meg. A Tusculanumra tett horatiusi célzás - amely egyébként nem csak Csokonai szóhasználatára volt jellemző, hiszen 1801-ben a barát Puky István is így emlegeti saját, készülőfélben lévő házát,101 valamint a Sans-Souci emlegetésével ideidézett Nagy Frigyes és Voltaire 11 egy olyan szabadságfelfogást körvonalaz, amely az alkotói, költői függetlenség állapotát mindenféle egyéb, más történelmi korokból származó, privilegizált társadalmi helyzet analógiájának tekinti. Ez a magánlevélbe szorult, de annál jóval nagyobb igénnyel és stiláris gonddal kidolgozott etikai szereplehetőség jól felhasználhatónak bizonyul néhány hónappal később is, amikor Csokonainak a tűzvész okozta pusztítást kell többeknek hírül adnia, s a nyilván megrendítő veszteség feldolgozásához komoly támaszt jelenthetett egy ilyen, gondolatilag is készen álló sztoikus magatartásmodell. Az első, gyors javítás után, amelynek során Csokonai olyan technikával és építési anyagokkal akarta újra lakhatóvá tenni anyja házát, amellyel az felépült, a ház valódi újjáépítése csak 1804 júniusában kezdődött. Erről a Csokonaitól vezetett költségnapló árulkodik.12 * Ez a dokumentum egy olyan forrástípust képvisel, amellyel alig-alig találkozhatunk a XIX. század eleji alföldi térség építéstörténete kapcsán: többnyire ugyanis nem az építkezések alkalmával kifizetett összegekről tájékoztató feljegyzésekből, hanem hagyatéki eljárások keretében fennmaradt értékbecslésekből tudott a Csokonai - Széchényi Ferencnek, Debrecen, 1802. szept. 16.: Csokonai Vitéz Mihály, Levelezés, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Debreczeni Attila; Akadémiai Kiadó, Bp., 1999 (Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei), [a továbbiakban: Csokonai: Levelezés], 19910 Vö. Kilián István, Csokonai és Puky István barátsága . Uő, Csokonai boldog napjai. Tanulmányok a költő borsodi, abaúji, zempléni napjairól és kultuszáról. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2001, 54-55. 11 Ez utóbbira 1. Debreczeni Attila jegyzetét: Csokonai: Levelezés 623. 12 A forrást 1. Csokonai Vitéz Mihály, Feljegyzések, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Borbély Szilárd, Debreczeni Attila, Orosz Beáta, Szép Beáta; Akadémiai Kiadó, Bp., 2002 (Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei), [a továbbiakban: Csokonai: Feljegyzések], 279-287. 26