Híd, 2010 (74. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - A SZOMSZÉD KERTJÉBŐL - Rossmann, Eva: Bor és halál (regényrészletek) (Adamik Lajos fordítása)
Eva Rossmann Bor és halál Három részlet I. Átsietek az udvaron, amilyen gyorsan csak tudok - de azért úgy, hogy nevetségesnek se hassak -, és közben biztos vagyok benne, hogy figyelnek az ablakból. Nézzük akkor a következő házat a falu központja felé. De ott meg Mayer áll a névtáblán. Gyerünk, Mira, gondolkozz csak, lehet, hogy Berthold máshol lakik. Kanyarodik az út, megyek még tíz métert. Innen már látom a pincesort balra fönt, a dombok között, pince pince mellett, emez hófehér, amaz ütött-kopott barna, a legtöbb kis előházacskával van megfejelve, abban sajtolják a bort, még hátrébb pedig egy családi ház áll, nem, nem is ház, a hatalmas kapuról ítélve inkább gazdasági épületről lehet szó, mintha egyenesen a dombba építették volna, innen nézve szinte teljesen eltakarják a pincék meg a fák. Az utat is fák és bokrok szegélyezik. A nagy nézelődésben majdnem elsiklottam az utca utolsó háza mellett, de az is igaz, hogy az előtte parkoló traktor meg néhány nagy fa szinte rendesen eltakarta: egy hagyományos parasztház és egy jól megtervezett mai épület keveréke, régi és új tökéletes társítása, az egyik oldalon sok üveg és sok fény, a másikon a szépen integrált régi épület, és az egész derűs sárga és üde zöld színben fürdik. A jókora kapu fölött pedig ott a tábla: Berthold Pincészet. Itt van csengő is, csöngetek, és már meg sem lepődöm, amikor egy elegáns öltönyt viselő fiatalember nyit ajtót. Azért nem egészen így képzeltem el az új sztárborászokat, és bevallom: a szőlősgazdák, akikhez azelőtt jártam borért, nekem jobban tetszettek. A fiatalember mosolyogva fogad. - A szüleim a szőlőben vannak. - Maga pedig... az üzleti ügyeket viszi? - Vagy úgy - feleli, és az öltönyére néz, dehogyis, én biológia szakon végeztem. És ma dől el, hogy megkapom-e a kutatói ösztöndíjat. A prof 35 Adamik Lajos fordítása