Híd, 2010 (74. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - A SZOMSZÉD KERTJÉBŐL - Rossmann, Eva: Bor és halál (regényrészletek) (Adamik Lajos fordítása)

Eva Rossmann Bor és halál Három részlet I. Átsietek az udvaron, amilyen gyorsan csak tudok - de azért úgy, hogy nevetségesnek se hassak -, és közben biztos vagyok benne, hogy figyelnek az ablakból. Nézzük akkor a következő házat a falu központja felé. De ott meg Mayer áll a névtáblán. Gyerünk, Mira, gondolkozz csak, lehet, hogy Berthold máshol lakik. Kanyarodik az út, megyek még tíz métert. Innen már látom a pincesort balra fönt, a dombok között, pince pince mellett, emez hófehér, amaz ütött-kopott barna, a legtöbb kis előházacskával van megfejelve, abban sajtolják a bort, még hátrébb pedig egy családi ház áll, nem, nem is ház, a hatalmas kapuról ítélve inkább gazdasági épületről le­het szó, mintha egyenesen a dombba építették volna, innen nézve szinte teljesen eltakarják a pincék meg a fák. Az utat is fák és bokrok szegélyezik. A nagy nézelődésben majdnem elsiklottam az utca utolsó háza mellett, de az is igaz, hogy az előtte parkoló traktor meg néhány nagy fa szinte ren­desen eltakarta: egy hagyományos parasztház és egy jól megtervezett mai épület keveréke, régi és új tökéletes társítása, az egyik oldalon sok üveg és sok fény, a másikon a szépen integrált régi épület, és az egész derűs sárga és üde zöld színben fürdik. A jókora kapu fölött pedig ott a tábla: Berthold Pincészet. Itt van csengő is, csöngetek, és már meg sem lepődöm, amikor egy elegáns öltönyt viselő fiatalember nyit ajtót. Azért nem egészen így képzel­tem el az új sztárborászokat, és bevallom: a szőlősgazdák, akikhez azelőtt jártam borért, nekem jobban tetszettek. A fiatalember mosolyogva fogad. - A szüleim a szőlőben vannak. - Maga pedig... az üzleti ügyeket viszi? - Vagy úgy - feleli, és az öltönyére néz­­, dehogyis, én biológia szakon végeztem. És ma dől el, hogy megkapom-e a kutatói ösztöndíjat. A prof 35 Adamik Lajos fordítása

Next