Hidrológiai tájékoztató, 1976
Lengyel László: Hozzászólás Dr. Korim Kálmán: "A hévízkutatás és hasznosítás helyzete és lehetőségei Somogy megyében" című előadásához
2. sz. táblázat folytatása A somogyi hévizek közül vízkőlerakódásra-sókiválásra a táskás előfordulás hajlamos, s ez a körülmény jelentős nehézségeket okoz a hévízkitermelés folyamatában. A hévízhasznosítás: Somogy megye hévizeit jelenleg túlnyomórészt balneológiai célokra hasznosítják. Hévizes fürdők sorába tartoznak: Babócsa, Barcs, Csisztapuszta, Csokonyavisonta, Igal, Kaposvár, Kálmáncsa, Nagyatád, Nagybajom, Nagykorpád, Szulok és Tarany. A hévizekben rejlő geotermikus energiát ma még csupán két helyen, Táskán és Taranyban hasznosítják üvegházak fűtésére, mezőgazdasági célból. Ami a hévízhasznosítás kilátásait illeti, a jelenleg feltárt hévízkincs alapján a balneológiai felhasználás döntő szerepe tekintendő reálisnak. Újabb és nagy telephőmérsékletű, nagy vízhozamú hévízrezervoárok feltárására megvannak a mélyföldtani és geotermikus adottságok. Ezen a téren biztatónak és sokat ígérőnek tűnik a megye területén folyó és tervbe vett intenzív szénhidrogén-kutatással való szoros együttműködés, amely már a múltban is rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult a hévizek feltárása terén. Ugyanakkor kihangsúlyozandó — különösképpen a homokos többszintestöbbemeletes hévíztároló rendszerek esetében — a vízfúró iparban használatos fúrási, kútkiképzési, termelésbe állítási és rezervoárvizsgálati technológia nélkülözhetetlen volta. Kút Kifolyóvízhőmérséklet °C Látszólagos gg Talphőmérséklet °C/mben Valóságos gg Nagykorpád—1 62 15 Szulok—2/a 56 24 Táska—1 80 10 80/690 10 Táska—2 68 16 70/930 15 Táska—5 75 15 80/670 10 Táska—6 68 12 72/680 10 Tarany—8 65 24 Hozzászólás dr. Korim Kálmán „A hévízkutatás és hasznosítás helyzete és lehetőségei Somogy megyében" című előadásához LENGYEL LÁSZLÓ Somogy megyei Tanács, Kaposvár , Közismertek megyénk természeti kincsekben való szerény lehetőségei, adottságai. Többek között ez a tény is inspirált bennünket arra, hogy — az 1960-as évek közepétől. — fokozatosan górcső alá vegyük szerény lehetőségeink feltárásának és hasznosításának helyzetét és eredményeit. Elemzésekben, tanulmányok sorában igyekeztünk feltárni az erdő, illetve faállományunk gazdagságát, a mezőgazdaságunk által megtermelt javakban való gazdagságunkat, a munkaerő forrásaink nagyságát és összetételét, az ebből adódó lehetőségeinket, valamint a kiaknázásukhoz szükséges feltételeket. Az elért eredményeink — úgy gondolom — már önmagukért is beszélnek. Nem ez a helyzet még hévízkincsünk hasznosításával , bár e tekintetben igen kedvezőnek mondható adottsággal rendelkezünk! Érthető tehát, hogy keresni, kutatni kezdtem magam is ennek okait. Az összegezés eredményét végül is „Hévizek hasznosításának helyzete Somogy megyében" című tanulmányomban dolgoztam fel. E tanulmány alapja lett egy hasonló témájú megyei tanács vb. előterjesztésnek, amit az egyes tárcák (OVH, Eü. Min., Gyógyfürdő Igazgatóság), valamint maga a tanácsi testület is elismeréssel fogadott. Nem célom e tanulmány ismertetése, alábbiakban csupán a hasznosítást nehezítő, illetve segítő tényezőket, valamint az utóbbi években tett erőfeszítéseket, s azok eddigi eredményeit és a jövő további feladatait szeretném összegezni. I. A megyei hasznosítást nehezítő tényezők okai: Az elsődleges feladatokra való összpontosítás (az ipar, a foglalkoztatottság stb. tekintetében meglevő lemaradásunk behozására való törekvések, erőfeszítések); a hévízkutak és az általuk feltárt hévízkészletek, valamint termelőképességeik stb. tekintetében meglevő megbízhatatlan adatszolgáltatás és információ; a hévízkutak fúrásával, valamint kiaknázásával és hasznosításával járó nagy beruházási költségigények; mezőgazdasági üzemeinknek (és tanácsaink) túlzott decentralizáltsága, a vele párosuló tőkeszegénysége; számos részletkérdés megoldása (metángáz eltávolítása, a hévízfűtés módszerének kidolgozása, az ásványi anyagok lerakódásának megakadályozása stb.) sem volt még egyértelműen adott; nem rendelkeztünk megfelelő számú olyan szakemberrel sem, akik e kérdésben kezdeményező szerepet tölthettek volna be; megyei szinten, — de országosan is — hiányoztak az egységes mezőgazdasági és komplex fürdőhasznosítási koncepciók, irányelvek. A hasznosítást nehezítő körülmények közül néhánynyal szeretnék külön is foglalkozni. Felméréseink szerint megyénkben — az utóbbi négy évtizedben — különböző mélységig hatoló kutatófúrások történtek, s ezek száma meghaladja a 250 db-ot. (A hévizek (kutak) több mint fele 1965 előtt nyert feltárást.) Ez a szám — a nagy számok törvénye alapján — már megbízható képet kellene, hogy adjon a hévízadó rétegek nagyságáról, viselkedéséről, a kutak készleteiről, mértékadó kapacitásairól stb. Hogy ez mégsem így van, annak igen egyszerű a magyarázata. Megyénkben ugyanis — a megye földtani szerkezetének, illetve kőzetrétegeinek függvényében — elsősorban a szénhidrogén nyerési lehetőségek szem előtt tartásával történtek a fúróhelyek kiválasztásai. A szénhidrogénkutató fúrásokból kiképzett kutak vízhozama az új kutakra nézve egyértelműen nem fogadható el irányadónak. Az ilyen kutató jellegű fúrások alkalmával ugyanis nem törekedtek hidrológiailag megfelelő kút kiképzésére és kútvizsgálatokra.A kőolaj kutatások során a víztartókat nem részesítik olyan védelemben, mint a vízfeltáró fúrásoknál, valamint a víztartók sincsenek egymástól palást-cementezéssel el- 37