Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-07-15 / 56. szám
esetek könnyebben történnek Később én, reménylik , ott is beálland a’ büntetés, mellyet hasonló esetekben a tulajdonosokra róni szoktak, t. a’ locomotivnak elkobzása, mi ugyan sajátkép nem más mint pénzbüntetés, de legalább eléggé érzékeny. Hogy e’ mellett a felügyelők vagy igazgatók’ bűnös gondatlansága külön meglakol, természetes. Közérdekűvők voltak még Francziaországban a’ budgetvizsgáló biztosság’ nézetei a’ korunkba olly kevéssé illő „egyetemi (főiskolai) adónak’ eltörlesztése, melly bizonyosan a’ kamarák’ ’s az egész ország’ tetszését megnyerendi. Általában egy idő óta minden, mi az oktatás’ és iskolák’ ügyével kapcsolatban van, nagy részvétet gerjeszt Francziaorszá°ban. Kezdik érteni végre, hol van a’ bibe. — Az angol°rskola vagyis inkább börtönrendszerről folyt parlamenti viták is érdekkel olvastattak a’ francziák által. Sajnálkozást gerjesztenek olly beszédek, miilyen például Winchelsea lordé, ki nem pirult a’ catholicusok’ emancipalionetajának eltörlését szóba hozni, ’s egy catholicus papnak valamelly fogháznál lévő alkalmaztatását veszalá, mivel, úgy mond, ez az uralkodó statusegyháznak árthat! A’ mai angol oppositio egyáltalában sem a’ tanítás’kiterjesztésére sem a’ vallási, korszerű türelemre nem mutatott semmi jó hajlandóságot, ’s ezzel ugyan barátinak és párthiveinek számát az egész föld’ igazán felvilágosult lakosi közt nem nevelte. E*** Hagybritailniit. Londoni hírek szerint jul.sról, a’ felsőház’ e’ napi ülésében Lindhurst 1. indítványára a’ Jamaica-bilinek első és fő záradéka 149 szóval 80 ellen félrevetteték. Junius’ 2 okán az alsó házban ismét fölvétettek az izlandi város hatósági bilit tárgyazó munkalatok, melly bili a’ múlt parlament óta, midőn a’ két ház nem egyezhetett meg iránta, veszteg maradt. Minthogy e’ rendszabály már elfogadtatott az alsóházban, isméti fölvételekor csak pro forma kelle az első ’s második olvasáson keresztülmennie, ’s mindjárt a’ választmány elébe vitettetett, hogy, ha lehet, olly változtatások tétessenek rajta, miszerint végre egyesülhessen iránta az alsóház a’ felsőházzal. Névszerint azon census’ nemének változtatása forog fen, melly szerint a’ városhatósági választásjog meghatározandó. Most csak még az első három évre szándék, 8 font szert. házértéket, azután pedig az adózást a’ szegényi ügyre nézve e’jog’ föltételéül elfogadni, hogy a’ netaláni csalások a’ választói qualificatióra nézve a’ lehetőségig elbánhassanak, és pedig jövendőben mindennek, ki csak valamelly szegényi adót fizet, bármilly csekély is az, szabad legyen részt venni a’ városi választásokban. A’ biki e’ végre 216 záradékról 260-re neveltetett, ’s több határozatok vétettek föl benne a‘ szegényi törvény’javítására. Azonban a’ fentemlített napon még nem jött a’ dolog e’ változtatások’ rendes feszegetésére, mivel a’ toryk, kivált Shaw és Jackson urak, mindjárt azt vetették ellene, hogy a’ háznak előbb elegendő időt kell engedni a’ ministerek által a’ bilibe fölvett határozatok’ megfontolására. E’ két úr’ nyilatkozásiból az is kivehető, hogy e’ rendszabály nem csekélyebb oppositióra találand, mint előbb a’ toryk’ részéről, ’s ennélfogva a jelen parlamentben is alig tarthatni számot elfogadtatására. Jackson különösen azon nagy hatalomra panaszkodik, melly a’ városi tanácsnokoknak volna adatandó. Ok, úgymond Jackson, e’ bill szerint annyi hivatalt fognának ’s annyi fizetést kapcsolhatni azokhoz, a’ mennyi nekik tetszenék; péld. a’ dublini várostanácsnokot a’ szerint semmi sem fogná gátolni, hogy O'Connell urat dublini lordmagosrá tegye, számára 50,000 font szert. fizetést rendeljen, ’s a’ dublini polgárokat e’ summa’ kikerítésére önkényesen megadóztassa, holott most Izlandban minden helyadók a’ nagy esküttszékektől, nem pedig a’ várostanácsnokoktól vettetnek ki. Ezen észrevételek után csak néhány, már többé nem vitás záradéka fogadtatott el a’ bilinek, a’ választmány’ egyéb munkálatai pedig julius’ -re halasztottak. A’ felsőház’ jun 1zkei ülésében hoszú vitatkozás támadt a’ maltai ügyek felett, melly majd az egész ülést betöltötte. Ripon gróf szóba hozá a’ maltai főbiró’, főügyész’ ’s a’ országos jövedelmek’ beszedője’esetét, kik több évi hivatalviselésök után mindnyájan igazságtalanul és kárpótlás nélkül, tétettek le. A’ gróf azt állttá, hogy a’ nyomozó biztosság’ tudósítása (melly biztosság Gleriely lord’ gyarmatigazgatása alatt a’ máltaiak’ sokféle panaszba küldetett e’ szigetre) az anyaországban a’ kormány által koholtatott, ’s az eredeti tudósítástól több képen elüt. Glenelgord szokatlan lelkesedéssel ’s élességgel felelé: ha valamelly hivatal eltöröltetik, ez se’ nem letétele se’ nem becsületrontása azon hivatal’ eddigi viselőjének. Az országos jövedelmek’ beszedői hivatala, úgymond, teljes sinecura, minthogy e’ hivatal’ kötelességei mindig egy csekélyül fizetett helytartó által láttattak el, s a főbírói hivatal felesleges volt, mert annak eltöröltetése óta sokkal gyorsabb és kielégítőbb igazságszolgáltatás létezik, mint az előtt. L szerint anki* három úr’ esete egyszerűen arra szorítkozik, hogy három haszontalan tisztség eltöröltetett, a’ nélkül hogy azok’ viselői, mint vártak, tetemes nyugdíjakat nyertek volna, hogy mások verítékéből bőségben élhessenek. Krastinus Móra lady (kit a’ peelisták a’ királyné mellől szinte el akarvan távolítani, azt fogak ra, hogy az udvarnál megesett és terhben van) megsértett becsületérzése’ következtében , mondják, halálos beteg; legalább az Argus vasárnapi lap így ír: „Egy haláloságyi jelenet: Flora la’dyt jun. 27kén a’ királyné meglátogatta, I haldoklatosan lihegve — mert tudja, hogy meghal — bizonyossá tévé ő felségét, hogy a’ ráfogott bűnben ártatlan, ’s hogy ellenséginek, kik őt kora sirba taszíták, megbocsát. A’ haldokló hölgg’ nemes bátyja, Hasting , marquis, éjjen húga’ ágya fölé hajolt midőn a’ királyné belépe, de ettől egy tekintetre sem méltattaték, miért is a’ marquis észrevétlenül eltávozott. A’ királynét e’ szomorú jelenet annyira megható, hogy látogatása után udvari orvosa, sir Clark James, tanácsié ő felségének, szórakozás végett egy erős lovaglást tenni a’ Hide-parkban.“ Azon sajnos udvari pletyka felől, mellynek most talán egy ifju és tiszta élet áldozatja lesz, a’ Spectator megjegyzi, hogy e’ pletykára az első alkalmat adta egy gőzhajói utazás, mellyet a’ lady Skócziába sir Conroy John’ társaságában tett. Francziaország. A’ pair szék’jun. 30-ai ülésében Nougués’ ’s az őt illető tanuk’ vallatása végeztetett be. Nougués nyilván kimondá, mikép azért ment a’ harczba, hogy respublica’ felállítására együttmunkáljon. Mi az előnyomozat’alkalmával tett vallomásait illeti, kinyilatkoztatja, hogy azokat koránsem hozza vissza, de ismételni nem akarja. A’ tanuk közt egy 13 éves, Marjolin Eugen nevű ifjú valt, ki a’ törvénypalota’ megtámadtatását látta, de igen ellenkező vallomásokat ten. Végre azt állítá, hogy Barbés volt az, ki az őrálló tisztre tüzelt; kisült azonban összehangzó vallomásokból, hogy, midőn a’ fiú kérdeztetek, valljon a’ vádlottak közt (kik mindnyájan azon ruhákat viselék, mellyekben elfogattak) megismerik azt, ki a’tisztre tüzelt? egyike azon csendőröknek, kik a’ vádlottak mellett ülnek, Barbésre mutatott. Ezt az őrálló hadnagy sem tagadó, ki a’ csendőrt jel által akaró megtartóztatni a’ mutatástól. A’ főügyész úgy magyaráza a’ mutatást, mintha a’csendőr, mivel a’ fiú nem mondotta meg világosan, kit akar értetni, csak kérdezni akarta volna: ez e vagy amaz? Egy tanúnak azon mondására nézve, hogy fegyveres rendőr-ágensek polgári öltözetben küldettek ki az igazgatóságtól, több rendőrtiszt kinyilatkoztató, hogy a’ kiküldöttek legnagyobb részint formaruhában voltak, másoknak csakugyan a’ tolongásban nem volt idejök, formaruhába öltözni. Bonnet vádlott, ki arról vétkeltetik, hogy május’ 12k én egy nyaláb töltést vitt szállásáról, hol Meillard és Roy megszökött vádlottakkal lakott, az utczára a’ lázadóknak, tagadó, hogy tudomása lett volna az összeesküvésről, ’s a’ töltésekre nézve minden vétket a’ megszökött Meillardra háríta. A’ Bonnet elleni tanúvallomások csekély fontosságúak. A’ pairszék’ jul. 1.ülésében legelőbb a’ 18 évű Roudil és Guilbert vádlottak’ pere vétetett föl. Kroudil állítá, hogy hallván egy csődülésről a’ St.-Martin kapunál, oda ment. Útközben egy ablakból fiuskákat dobtak le, mellyekből egyet fölvett; tovább, egy őrháznál egy kardot és töltéstáskát is talált ’s nyakába akasztá. Midőn elfogatott, a’ puskát elsüté, de senkit sem talált, nem is akart, mint állítá, senkit is meglőni. Roudil hét csomó törlést vitt magával, ’s puskáját maga törté meg. Titkos szövetkezésről mit sem akar tudni; azt is mondá, hogy most semmi politicai párthoz sem tartozik. Guilbert állítja, hogy ő részegen egy csoport lázongók közé jutott, kik neki puskát adtak, elhurczoltatott, ’s magoktól a’ lázadóktól többször gunyoltatott ’s gyermeki örömet nyilványíta fegyvere’ szépsége felett. Puskáját el nem sité, ’s kezei azért feketék, mert festő. Guilbert’ mestere azt valla, hogy ő (Guilbert) máj. 12én már 2 órakor ittas volt. Minlán vádlott, ki előbb fortélyos tolvajság miatt öt esztendei börtönre volt elítélve, állítá, hogy ő már. 12én kiment munkát keresni, miután neje azon 20 vagy 25 frankot, mellyeket nála leltek, vele adta volna. Útközben szerencsétlenségre egy golyós töltést talált és felvette, azután ismét hazafelé fordult. Titkos társasághoz nem akar tartozottnak lenni ’s tagad minden részvételt a’lázadásban. Azonban megegyező bizonyságok szólnak ellene; ezekből kitetszik, hogy őmaj. 12én neje’ és leánya’ kérelmeinek daczára is kiment, tettlegesen vett részt a’ torlaszték-csatában ’s nevezetesen Jonas helységi őrmestert agyonlőtte. Védője tanuk által akarta bebizonyítni, hogy Mialon, mint tébolyodott, tetteivel nem képes számolni. A’ pairszék’ jul.ikai ülésében legelőször Delsade vádlottnak vallatása kezdeték meg. A’vádlott előadja, mikép május’ 12kén kiment, barátjával egy pohár bort ivandó. (Csakugyan ment is vele ekkor csapszékbe egy kapus, de csakhamar azután elhagya a’ vádlottat.) Deliade tagadja, hogy részt vett volna a’ lázadásban, sírt nem is volt úgy mond —a’ harcz’ helyén. Több tanuk ráismernek mint a’ lázadás’részesére, ’s bizonyítják respublicai érzelmeit.— Delsade után Lentiére’ vallatására került a’ sor. Ő is tagada minden ellene felhozott vádakat, ’s azt állítja, hogy soha sem tartozott semmi titkos egyesülethez. Állítja továbbá, hogy a’ támadók által háza’ ajtajából ragadtatott el ’s kényszeríttetett, egy puskát elfogadni; azután kardot adónak — úgy mond—neki, mivel látak, hogy a’ puskát nem használja. Állítja végre, hogy esti 7 órakor a’támadóktól megszökött ’s haza ment. Az elnök mindezen vallomásokat hazudságoknak nyilatkoztató. . A’ pairszék’ julzikai ülésében legnevezetesb eset volt három egészen gyanútlan tanú’ föllépése, kik Drouieaunak Barbés általi megöletését ismét igen bizonytalanná tevék. De Peine tanú azt erősíté, hogy ama’ tiszt’ gyilkosa nem a’ csoport’ vezére, hanem egy körülbelül 22 éves fiatal ember volt, ki oldalvást állott. De Peine úgy szólott mint szemtanúja a’ törvénypalota előtti jelenetnek. Két másik tanú (egyik postatiszt) egyhangúlag beszélé, hogy f2kén egy csapat lázadót kisértek, kiknek egyike avval dicsekedett, hogy a’ tisztet ő ölte meg, ez — az utóbbi két tanú’ leírása szerint — egy közép nagyságú, nem több mint 23 éves fiatal ember volt. — A’ tanuvallatásból erős bizonyságok sültek ki Mialon vádlott ellen, ki már azelőtt egyszer öt évi kényszerített munkára volt ítélve, ’s ki is állotta büntetését. A’ tanuk közül sokan összehangzóleg jelentik, hogy látók, mikép Mialon a’ „nie aux Ours“-on egy városi őrt lőtt le lováról; mindnyájan rá ismertek. Mialon ezen igen határozott vallomásoknak vakmerő tagadást vete ellenök, melly gyakran mozgásra indítá a’ paireket. A’ vádlott sánczása, igen nyomorult, rongyos, durva és bárgyú, mint több tanuk állíták, kik azelőtt ismerték. Ezt a’ pairszék előtt adott feleleteinek módja is megerősítni látszék. A’ követkamara’ jul. 1jén tartatott ülésében azon törvényjavaslat volt napirenden, melly az 1839diki szolgálatra a’ levantei hajóhad’ szaporítása végett kivont 10 millió frank rendkívüli hitelt tárgyazza. A’ diplomatái karzat tömve; itt többek közt a’török nagykövet szemlélhető. A minister-elnök, Soult marsall emele szót legelsőben , a’ jelen krisisből a’ kívánt rendszabály’ szükségét megmutatandó. Kinyilatkoztató, mikép azon érdekek, melylyek Francziaországra nézve a’porta ’s Egyiptom közötti háború által veszélyeztetni fognának, ollyneműek, hogy egy nagy belátás ét nemzet nem késedelmezhetik ; Francziaországnak most a’ hozzá illő szerepet el kell foglalnia. A’ marsai előadó azután a’ keleti kérdés’ történetét, ’s iparkodék megmutatni, hogy eddig elő Francziaország mindig egyetértőleg Angliával a’ „status quo’“ fentartására ’s egy mérséklő befolyás’ megerősítésére munkált; a’ szultán azonban átlépte a’ korlátokat, ’s háborútól lehet és kell tartani. E’ körülmények közt — úgy mond a’ marsal — czélja a’ kormánynak, az ozmán birodalom’ épségét ’s állandóságát egyetértőleg szövetségesivel fentartani. De e’ végre szükséges a’ hajóhad’ szaporítása.— Valmy herczeg (legitimista, Kellermann marsal’ unokája) azt veté szemére a’ kormánynak, hogy meglepetni hagyá magát az események által, nem nyúlt kellő rendszabályokhoz, a’ kitörést elhárítandó. Mi a’ kormánynak e’ kérdésbeni állását illeti, ez igen különös: a’ becsület azt parancsolja, hogy az egyiptomi basa büntettessék, Francziaország’ érdeke azt kívánja, hogy ótalmaztassék; mert ha a’ porta győz ’s a’ basa elnyomatik, akkor Anglia elérendené czélját ’s eljutandana Egyiptomban azon állásra, mellyre törekszik. Oroszország a’ „status quo“-val meg van elégedve ; a’ háborút nem akarja; Konstantinápoly’ kapui előtt áll, mint haldoklónak ágyánál, készen, minden kedvező körülményeket használni. Ő a’kívánt hitel ellen fog — úgymond—szavazni, mert nem akarja, hogy Francziaország olly tusában, mellyben semmit sem nyerhet, csak egy hajót is, csak egy embert is koczkáztasson. — De Carné Egyiptom mellett szól, ’s kívánja, hogy Francziaország súlyt tegyen az alkirály’ mérlegébe; e’ czélra Francziaország, elismerve az alkirály’ függetlenségét, küldjön ügyvivőt Alexandriába.— Auguis, ki a’ tengerészeti költségvetés’ megtekintését különös feladatává teszi, ’s ezért „admiral“ melléknevet nyert, azt állítá, hogy a’ kormány igen sokat kíván vagy igen keveset, igen sokat, ha francziaország semmit sem nyer közbejárulásával, igen keveset, ha csakugyan munkáján akar az élményekbe vágni; azonban Francziaországnak legnagyobb érdeke van benne, hogy az ozmán birodalom’ épsége fentartassék, é s a’ basa visszautasíttassék korlátai közé. A’ követ k am ar a’ jul.ikai ülésében a’ levantei franczia hajóhadnak szaporítására megajánlandó 10 millió ír. hitel feletti vitatkozás folytattatott. — A’ jul. 3kai ülésben, miután a’ tudósító (Joufroy) röviden ismételte a’ két napi vitatásokat, az illető törvényjavaslat felett szavazás tartatott, ’s ugyanaz 287 szóval 26 ellen elfogadtatott. A’ követkamara’ jul. 3kai ülésében folyvást tartottak a’ keleti kérdés feletti tanácskozások ’s majd minden jelesebb szónok beszélt. Tocquevilleur (utazásai és az egyesült statusokról kiadott munkája által hires) legelső beszédét tartotta. Egy a’ keleti bonyolódás felett tartandó európai congressus, neki úgy látszik, nem igért sükert. Jobb volna egy önkéntes vagy kényeszerített összhangzás Oroszország, Anglia és Francziaország közt, kiknek haderői a’színhelyhez közel állanak az ottomán birodalom’ föntartása végett. Francziaországnak magaviseletét Oroszországéhoz kell alkalmazni. Ha Oroszország Sebastopolból a’ Bosporusba küldi hajóit, Francziaországnak a’ Dardanellákat kell hatalmába ejteni. Ha Oroszország hadsereget küld Törökország’ nyugati határira, Francziaországnak hasonló erős állásba kell magát tenni a’ keleti határok’ valamellyik alkalmas pontján. Francziaország a’ hunkiar-skelessi szerződésnek ellene mondott, ’s mindig ellene kell mondania szóval és tettel. Las Cases ur’fia, egy kéziratot húzván zsebéből elő, jelenté, hogy ő a’ keleti kérdésen egész terjedelmében keresztül akar menni. Megijedve ettől a’ kamara, azonnal a’ leghangosabb türelmetlenséget mutató, ’s érthetőleg hallaták vele több padról, hogy kivánatos, ha terjedelmes kéziratát olvasatlanul ismét zsebébe dugja; ezen tanácsot követé is, de azon fenyegetéssel, hogy legközelebbi alkalommal azt ismét előhuzandja, minthogy a’ keleti ügyek még koránt sincsenek kifejtve, ’s még sok beszédanyagok fognának a’ kamarának nyujtatni. — Odilon Barrot ur Törökország’ felosztását igazságtalannak 's Európára nézve igen veszedelmesnek tartja. Francziaországnak fen kell — úgy mond — tartani az ottomán birodalom’ épségét ’s erősen eltökélni magát. Az Egyiptom és Törökország közötti háború csak mellékkérdés, a’ fődolog pedig Oroszország’ interventiója a’ török ügyekben, melly ellen egész erejét tartozik használni Francziaország. E’ nagy czélra akarja Odilon Barrot fordíttatottnak tudni a’ 10 milliót.— Végre még Lamartine kel föl: nem óhajtja az ottomán’ birodalom felosztását, de elkerülhetlennek tekinti. A’ jogfogalom ugyan Törökország’ megtartása mellett szól, miután azonban a’ királyok’isteni joga az uj eszmék előtt elesett, a’ népek’, névszerint a’ barbárok’, jogai sem tisztelendők többé, ’s meg kell egyezni e’ népek’ enyészetében mihelyt ütött órájok. „Legjobb politicája volna Francziaországnak — úgy mond Lamartine — az ausztriávali szövetség.“ Páris, jul. 2. Valamint a’ hírlapokban úgy a’ kamarában keletre nézve a’ legfeltűnőbb véleménykülönbség uralkodik. A’ ki Valmy, Denis, Carné, Lamartine követek’ tegnap tartott beszédeit ’s Villemain nyilványos oktatási minister’ válaszát olvasta, az kételkedni fog annak tehetségén, hogy e’ zűrzavarból összehangzó határozat ’s e’ daraboltságból egy a’ czivakodó pártoknak óhajtott rendszabály keletkeznék. Alig Valiny különösen iparkodék a’ franczia politica ’s diplomaticának a’ keleti ügyben elkövetett hibáit ’s Oroszországnak folyvást túlsúlyú befolyását kitüntetni, míg Denis a’ franczia könnyelmű politicának a’ kereskedésre lévő káros hatását előterjeszté, ’s Carné az arab nemzetiség mellett a’ szultán ellen lépe föl. Lamartine a’ török birodalom’ mostani állapotját ábrázoló ’s beszéde, mellyben a’ képzeletező és költői nyelv uralkodók, véget nem érhetvén, egy igen élénk rajzra szorítkozott. Lamartine’ véleménye szerint nyugatnak, azaz mindenek előtt Francziaországnak, ....... marad egyéb hátra, mint Oroszországot előnyomulni ’s Törökországot elnyelni hagyni, föntartván magának Francziaország, másutt, Oroszország’gyarapultáért, szinte egy