Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-18 / 5. szám
bizonyos summát adott volna a’ tisztelt választmány, gondolom, épen nem kedvezés, mert a’ színházat fentartani már a’ törvények’ kihirdetése óta úgy is kötelessége lett volna. Végre, hogy a’ tisztelt országos választmány a’nemzeti színházigazgatást úgy kívánja egyedül tekinteni, mint az eddiginek folytatását“, jóllehet nem hiszem, hogy ennek a’ részvényes társaságra legkevesebb következése is lehessen, mégis kénytelen vagyok eziránt is, az ország’ minden részében lakó részvényesek’ értesítése’ tekintetéből azt megjegyezni, hogy miután a’ színház annak rende ’s módja szerint minden hozzátartozókkal együtt az országos küldöttségnek már átadatott, resignáltatott, annak fentartására kivántató pénzt az országos küldöttség adja, ő nevezett igazgató választmányt; igazgató is választatott, ez i. e. Bodrogasszony hava’ 1-ső napján, a’ színházat egész világítással megnyitotta, a’ színi czédulákon a’ „nemzeti színház“ szokottnál nagyobb betükkel nyomva volt, uj szerződések is létettek; következésképen, midőn mind a’ háznak és egyéb hozzátartozóknak tulajdonosa, mind az igazgató választmány és igazgatóság ’s egyebek változtak, mikép lehessen mégis ezeknek munkálódását az „igazgatást egyedül az eddigi folytatásának tekinteni“—nem tudom. A’részvényesek’részéről legalább kijelentetik, hogy azt olyannak nem tekinthetik, mert azt a’ „nemzethez illő dísszel és fénnyel“ leendő husvétutáni megnyitás sem következtetheti, annyival kevésbbé, hogy a’ volt igazgatás is, mint tudva van, kétszer nyitotta meg ezen szinházat, hála istennek, hogy egyszer sem zárta be. Költ Pesten Boldogasszony-hava’ 4kén. Földváry Gábor: Hírnökünk 2-dik számában közlöttük a’ hivatalos értesítést, melly szerint a’ nemzeti szinház’igazgatóságára csőd hirdettetik; Íme most az útmutatás, mellyet az országos választmány az igazgatóságnak sinormértékül szabott: „A’ nemzeti szinház’igazgatójának sinórmértékül szolgáló útmutatás. Az igazgatónak segédül egy tollvivő adatik, és egy gazda rendeltetik. A’ gazda, ha lehet, a’ színészek közül legyen, ha pedig alkalmatos azok között nem találtatik, idegen is lehet. A’ tollvivőt és gazdát csak a’ biztosság, nem pedig az igazgató teheti ki hivatalukból, ellenben a’ cselédeknek elbocsátása az igazgatót illetvén, a’ helyükben történendő újaknak fölvétele felöl a’ biztosságot első alkalommal értesíteni fogja. A’ színészek’ és színésznők’ félfogadása az igazgató’ jogaihoz fog tartozni, kiknek havi fizetését a’ biztosság fogja meghatározni , ’s elbocsátásuk is a’ biztosság’ ítéletétől fog függni. A’ blfogadáshoz minden színész és színésznő fizetéseik meghatározása után egyforma szerkezetű ’s az igazgató által kiadandó szerződő levelek’ mellett fognak felvétetni ’s kivétel nélkül a’ kiadandó törvények’ rendszabása alatt állani. Az igazgató semmiféle tárgyaknak vételébe bocsátkozni nem fog, hanem mindeneket egyedül a’ gazda, még pedig a’hol eszközölhető árcsökkentés, egyébiránt az igazgatónak jóváhagyásától függő egyezés mellett szerzend be, ’s a’ vetteket oklevelekkel tanúsítva, számadás mellett havonkint az igazgatónak bemutatja, ki azután a’ fizetéseket assignatio mellett eszközlendi, évnegyedenkint számadásait a’ biztosságnak, melly azokat rögtön megvizsgálni fogja, bemutatván, úgy szinte a’ színház pénztárnokától is a’ rendes számadásokat a’ biztosságnak leendő előmutatás végett évnegyedenkint az igazgató bevenni köteleztetik. A’ repertórium’ megvizsgálása és megítélése a’ választmányt fogja illetni, de a’ daraboknak adása az igazgatótól fog függni; mindazáltal kötelességévé tétetik, hogy mindennemű játékokat a’ lehetőségig egy formán adjon, ’s úgynevezett localis darabokkal a’ színházat el ne öntse. A’ színészek és színésznőkre készítendő törvényeknek végrehajtására az igazgatónak kell felügyelni, hogy azonban egyéb nagyobb feladásainak megfelelhessen, a’ rendező annyiszor, a’ mennyiszer, a’ szükséghez képest minden ülésre változtatván a’ tagokat, négy szinésztársait maga mellé vévén, ’s a’ kihágások megítélésére ülést tartván, arról jegyzőkönyvet viend, ’s azt az igazgatónak hetenkint bemutatandja, ’s akkor az igazgató a’ törvények’ alkalmazását nem helyeslené, azok iránt az ítéletet szóval önmaga mondja ki. A’ repertóriumot az igazgató mindig egy egész hónapra készitendi el, 's 200 pengő forintnál többe kerülő daraboknak adása iránt a’ biztosságnak teend jelentést. — A’ szükséges költségek’ felszámítását a’ gazda minden esetben az igazgatónak előre bemutatni köteleztetik, hogy így az igazgató a’ színház pénztára’ állapotához a’ darabok’járzására nézve is biztosan rendelkezhessék. A’ színház’ felsegélésére megkivántató pénzt elnöki vagy országos küldöttségi utasítványok mellett egyenesen a’ pénztárnok fogja az országos pénztárból állal venni, mindazonáltal a’ színház’ pénztárának rendbentartására az igazgató is szorosan felügyelni tartozik, a’ felügyelés az országos küldöttségi biztosságnak fenmaradván. A’ színészek és színésznők mindazon rendszabásokra nézve, mellyek őket mint színházi személyeket illetik, az igazgatóságnak, ’s illetőleg a’ biztosságnak hatósága alá, egyébiránt pedig más büntetést magok után vonó esetekben polgári állásukhoz való törvényhatóság alá fognak tartozni. Egyébiránt minden olly körülményekben , hol biztosan a’ felelet terhét magára vállalva, az igazgató nem intézkedhetnék, az országos választmány’ megbizottságának elnökéhez folyamodand, ki a’ tárgynak sürgetős és érdekes volta, ’s megszaporodott tárgyához képest a’ biztosságot egybe hivandja, ’s ez teljes hatalommal intézkedendik. Jelentését annak idejében az országos küldöttségnek bemutatni tartozván. Az mazgatót szükség’ esetében a’ biztosság hivatalától felfüggesztheti ’s ideigleni igazgatót nevezhet; ezt azonban az országos küldöttség’ elnökének azonnal be fogja jelenteni.“ A’ „Festi Hírlap“ erre következő ’s nézeteinkkel tökéletesenmegegyező jegyzeteket közöl: „Eddig az utmutás. A’ legtisztább szándék, ’s hazafiság, melly a’ n. m. országos választmányt minden lépéseiben vezérlé, kezeskedik nekünk, hogy e’ közügyben egykét’szóval, szerény véleményünket szabad lesz kimondanunk. Különben is alkotmányos honnak polgárai a’ nyilványosság’ korszakát éljük. Mi tehát szerényen megvalljuk i-ször miképen a’ nemzeti színház igazgatóságát nem tekinhetjük olly nyerészkedő vállalatnak, mellynek betöltésére csődhirdetést alkalmas eszköznek ítélhetnénk. Óhajtjuk, hogy csalatkozzunk. de mi attól tartunk, miképen e’ csődnek már csak eszméje is ép azon férfiakat zárja ki a’ választhatásból, kiknek nevét e’ nemzeti intézet kormányán a’ nemzet leghangosabb helyesléssel fogadná. Illy férfiak nem fognak fólyamodni e’ hivatalért, ’s legyen bár akárki, a’ ki folyamodand, és nyer, tartunk tőle, hogy a ’ legszebb tehetségekkel sem lesz képes állásának olly díszt, magának olly tekintetet szerezni, minővel bírnia kívánatos. 2) Csőd mellett, vagy csőd nélkül nem gondoljuk helyesnek a’ tiszta jövedelemteli procentuatiót, igazgatási dij pótlékul: gyáraknál, jószágkormányzásnál helyén van ez; mert a’ kormányzónak érdekét egyesíti a’ tulajdonos’ érdekével. Itt ellenben nézetünk szerint a’ procentuatio ellentétbe teszi az igazgató’ érdekét a’ nemzeti játékszín’ érdekével. Mert ennek végczélja nem pénzhaszon, itt tiszta jövedelem megtakarításán igyekezni tán nem is szabad; igyekezni kell igen is úgy vinni a’ törvény által kitűzött irányban az igazgatást, miszerint a’ színház minél többet hozzon be, de a’ mit behoz, azt tán nem kellene tiszta jövedelemül megtakarítani, hanem minden fillért czélszerű javításokra, ’s az intézet’ gyarapítására fordítani el annyira, hogy mi pénzkezelés tekintetében azt tartanók legjobb igazgatónak, ki egy fillér adósságot, de egy fillér tiszta jövedelmet sem csinál. 3) Egy olly igazgató, kinek jogaihoz tartozik a’ szülészeti személyzetet felfogadni, de akkint, hogy a’ fizetést más határozza meg; más szóval tehát, kinek a’ színészek félfogadása jogaihoz nem tartozik; egy olly igazgató, kitől még csak a’ repertórium sem függ, kinek annyi köre sincs, hogy 201 frtba kerülő darabot önhatalmával színre hozhasson, ki még csak a’ cselédek változtatására nézve is másoknál tartozik jelentést tenni, a’ színészek elbocsátásából pedig, ’s igy abból, a’ mivel minden kitelhető felelőség mellett bár, de bírnia kell, ha állásának tekintetet ’s hatást óhajtunk, egészen kizáratott, 's a’ t. egy illy igazgató , lehet hogy igazgatónak neveztethetik, de csekély véleményünk szerint minden lesz inkább, csak igazgató nem, ollyan legalább bizonyosan nem, kinek a’ csődhirdetés’ szavai szerint „ügyességétől ’s buzgóságától váratik tekint e nemzeti intézet’ fölvirágzása.“ — Nekünk úgy látszik, az országos választmányi biztosság lesz a’ tulajdonképi igazgató. — Tehát collegialis igazgatás, mellynek czélszerűtlenségére nem egy okot lehetne felhozni. Meglehet, csalatkozunk, de mi úgy hisszük: ki kellene tűzni az irányt, és szabályokat határozni általában, mikszerint az igazgató hivataloskodjék, ’s például felévenkint mind az irány mind a’ szabályok tekintetében tőle szorosan számot venni, ’s minden lépésére nézve felelőssé tenni; de számadás és felelőség mellett, a’gyakorlati működésre szabad kezet engedni, ’s minden collegiális avatkozás alól fölmenteni. Végezetül még megjegyezzük: miképen, ha a’ fentebbi útmutatás azon szavai, mellyek a’ színészeket polgári állásukhoz képesti törvényhatóság alá tartozandóknak vallják ha, a’ színész és színész között törvényhatósági tekintetben különbséget tenni ’s közfalat vonni akarnak, úgy tömérdek gyakorlati nehézségekre adtak okot ’s alkalmat“. Nagybánya, jan. ndikén. Tizenhat év vonult el bérczeink felett, mióta tisztujitószék’, polgári ünnepünk’ zászlóit lobogni nem láttuk. Erre ugyan „grande mortalis aevi spatiun” lehet csak szánakozó, de mit az alatt vesztettünk, soha vissza nem adja sóhajtásunk azonban, midőn napról napra sorvadva, aggó kebellel látjuk vala még azon egynéhány választó polgárokat is — kik megmaradának az utódoknak elmondani, hogy városunk valaha illy alkotmányos szabadsággal élt mint egy jobb időszaknak késő rózsáit lassankint elhullani és mindinkább érezénk Tacitus’ ismeretes sóhajának „quotas quisque relignis, qui rempublicam vidisset“ ránk illeszthetését: le nem írhatom, milly felvidulás, zaj, buzgás és mintegy a’ hosszas nyavalyából felgyógyuló, ne mondjam, a’ sir’ széléről vissza tántorgó beteg’ gyermeki öröméhez hasonló — fogott és lepett el mindnyájunkat azon biztos hir’ megröppenésére, hogy még a’ múlt hó’ sora nagyságos ludányi Bay György, kir. tanácsos ur, mint olly tiszti széket tartandó kir. biztos, keblünkbe megérkezend. Ez úgy is jön; de miként adhatnám a’ külső tisztelkedések leírását, mert, ámbár a’ határszélén üdvözlő küldöttség, lovas polgárság, és nép’özöne fogadás nagyságát és megérkezte estyéjén a’ négyszögü tágas piarcz, különösen a’ városház’ nevének bötüivel csinosan kivilágított vala: ez mind nem tolmácsolhatá voltakápen azon belső hő érzelmeket, mellyek a’ homlokokról inkább olvashatók, mint kifejezhetők valának. Sok körülményekről ’s — őszintén megvallván — apróbb bibéinkről kellene az olvasót felvilágosítnom, hogy megának eme szinte felhevülésig ment állapotunkat megmagyarázhassa ; de a’ sebek olly szelíd és ügyes kezek által begyógyíttatván, miért karczoljam fel azokat ? a’ tátongó veszéllyel fenyegetett habok közt ide ’s tova sokáig hányattak szerencse ágát lebegtetünk kezeinkben és partra szállva áldjuk az isteni gondviselést, hogy bennünket olly tapasztalt és bölcs kormányzóval ajándékoza meg szükségünkben, ki sülyedező hajónkkal még a’ jó reménység’ fokánál kikötni tuda. Örömünk és megelégedésünk főképen onnan ered, hogy mindez sokkal rövidebb idő alatt történt meg, mintsem az előzmények után, mellyek bennünket 7 éves biztosi munkálatokhoz szoktattak, reményleni merénk; ámbár már most okát igen is könnyen megfogjuk, mert tapasztaltuk , hogy „linea recta brevissima“ és a’ jóhoz nem kívántatik egyéb, mint jóakarat’s egyenes út, melly szivek felé tart. A’külsőkről annyit irhatok, hogy eme’ polgári ünnepünk a’ lefolyt évi télhó’ 21. és 22kén szép renddel és mindazon szertartásokkal ment véghez, mellyeket az olvasó több illyeneknek leírásából bőven ismer; kettős buzgó isteni tisztelet előzé meg a’ r. call. és ref. templomokban, az elsőben Csausz Mihály kanonok és helybeli plébános mutatá be a’ sz. lelket meghívó mise áldozatot, itt meg tiszteletes Csanálosy György fohászkodék a’karnak harmoniás zengedezése közt, egy lelkes, szivrázó, rövid, de minden készületében magasztalást érdemlő, beszéddel az egek’ urához. A’ választó polgárságban 60 számból 46, a’ tanácsban pedig 4 megürültségek lévén betöltendők, az előbbenibe olly értelmes, sokoldalú tapasztalással biró, műveit férfiakat nyerénk, kikkel a szerénység báritalma nélkül mondván — a’ nagy világhoz közelebb álló városainknak is hiszelkedni okuk lehetne; igy a’városok ügyében több alkalmakkal bizonyított tiszta vonzalmuk’ megismerése jeléül kebelbéli birtokosok, máskép Koráczi Tiburában, szomszéd Hosszufalván, ugyancsak az ő „qui bene latét bene vizit“,jével tarló széki Teleky Imre, Degenfeld Pál grófok Erdőszádán és Darvai Darvay Ferencz szathmármegyei másodalispány a’ választó polgárság által kijelölés nélkül ugyanazokká közfelkiáltással megválasztattak, kik is a’ polgári becsület’ és bizodalom’ emez egyszerű gyöngyét fényes rangjok’ ékességei közzé elfogadván, mindinkább emelkedik reményünk, hogy alkotmányos szabadságunknak hivérjei és paizsai maradván, kisded körünkben ezután ap Jó és szép kezet fogva járandanak. Fényes lakomáink az idő’ szűke miatt nem valának, kivévén kir. bányászi tanácsos és főügyelnök Hetl János önsgánál, ki ismeretes magyar vendégszeretetétől, és a’ városi törvényhatóság iránti becses figyelmétől ezt sem tagadható meg; gondolhatni, hogy itt a’ poharakat fűszerező toaszok nem hiányoztak. Kir. biztos ő nsga harmad napra a’ választások után, buzgó háláinkkal munkás fáradságáért , sziveket hódító bánásmódjáért és egyeneslelküségéért, mik által köztünk az egyességet és szeretetet visszaállítani valóban láthatatlan kezek’ munkálatával törekedett, számos lovas polgárok’ és mindenrendü tisztelők’ kíséretében a’ népszerű „éljen“ felkiáltások közt hagyá el városunkat; de bérczeink felett, a’ kétkedés’ és busongás’ komor képei eddigi helyén, az emlékezet szelíd geniusa ereszti le lobogóját, mellynek jelmondatát „Semper honos, nomenque Tuum laudesque manebuntu ezereknek kebleik hangozák vissza. Végre: non ego te meis chartis inornatum sibebo, midőn megemlítenem kell még, hogy a’ választó polgárság régi népszónokát Winterhalter Jákobot hű ragaszkodása és hosszas hivatalos pályáján egészen megnyert bizodalma jeléül egy szívvel és lélekkel felkiáltás útján kijelölés nélkül, a’ főbírót pedig Toperczer Ottót, volt főjegyzőt és országgyűlési követet főbíróvá nevezetes szótöbbséggel választá el. — Közlöm a’ tiszti kar és választó polgárság’ sorát. Főbíró: Toperczer Ottó. Tanácsbeliek: Stand Pál, Kerekes Sámuel egysz. kapitány: Papp János, Gellért Ferencz; újonnan választottak: Schmidt Mihály, Pukai Horváth Pál, Légényi Zsigmond. Főjegyző: Csausz István al: Nyirő József, főügyész: Tordai István.Árvák’ atyja: Szikszay János. Levéltárnok: Matolcsi Károly. Hadi adószedő: Kovács József. Főkamarás: Füley József. Főorvos: Fésűs Menyhért. Sebész: Göcze Imre. Templomgondnok: Csausz János. Utibiztos: König Mihály. Hadnagy: Jerzsabek Ferencz. Névsora szabad királyi bánya Nagybánya város választó polgárságának. 1824dik évben választottak: Winterhalter Jakab szószolló, Zalák Márton, Göcze Imre, Gellért József, Szödényi Mihály, vásárosnaményi Eötvös Tamás, Csüdör Ferencz, Bremner János, Szendy János, Sziebert János, Rájter Ferencz, /romV/Mihály, Járay Sándor, Jerzsabek Fer.; újonnan választottak: széki Teleki Imre gr. Csausz Kristóf, Lázár Lukács, Huschovszki Pál, Scheffer János, Virágh Mihály, Makrai Mihály, Prechtl Mihály, Vörös Sándor, Prikonyi Lajos, Vig Ferencz, Dohai István, Veress István, Girászin János, Winkler Konrád, Hammerschmidt Ferencz, Breue Lajos, Matolcsi Károly, Máriányik Ferencz, Fésűs Menyhért, Urbaniczky János, Kofster János, darvai Darvay Ferencz, Villás János, Pataky Pál, Thurman Antal, Heincz Alajos, Lédvig Józs, Kibling Józs., Szervirth Ferencz, Vajai György, Ifj. Csausz János, Végh István, Pingberger József, Kemény Sámuel, Ludinszki János, Almer György; berenczei Kovács Lajos, Liczkai Mihály, Csausz Adeodát, Haracsek József; ujfalusi Ujfalusy Miklós, Incze József; schomburgi Dégenfeld Pál gróf, Jurka Konstantin, Piszek Ádám. — Közlöm továbbá főbiránknak székfoglaló beszédét. (Ezt jövő alkalommal fogjuk adni. ) Eperjes, jan. 6. Báró Eötvös Ignácz sáros-megyei főispán ő kegyelmessége egy a’ múlt hó’ 23dikán tartott kisgyülés’ alkalmával kihirdetett levelénél fogva, hivataláról aggsága miatt lemondott Podhorányi István, helyébe sirokai járásben atadószedővé annak eddig ugyanazon járásban rendes esküitől szolgált fiát Podhorányi Jánost, ennek helyébe pedig rendes eskütté Meliorisz Dénest nevezé ki. Minap Szinyei Merzse László váltótörvényszéki elnök ő nagyságának a’ szives polgárság szövétnekes estizenével tisztelkedék; és a’ polgárság’ e’ nyilvános örömét valóban mindazok, kik által a’ tisztelt elnök urnak a’ nemzet és fejedelem iránt halmosan aratott érdemei, törvényeinkbeni jeles jártassága ’s igazságos lelke ismertetnek, el nem titkolható részvéttel kisérték. E’napokban jelent meg Raedlitznél boldog emlékezetű Greguss Mihály, elébb eperjesi, később pozsonyi ev. bölcsészet tanítónak néhány eperjesi barátai által kiadott „Autobiographiája 11 hatos latin versekben. Ezen nyolcz negyedrét-lapú műke kedves ereklyéül szolgáland azoknak, kik a’ sok tekintetben jeles elhunytat személyesen ismerhették, avvagy talán a’ bölcsészet’ nehéz pályáján is általa lelkesen vezettettek. Mióta a’ Társalkodó’ m évi 90-dik számában Szatócsnak a’ panszlavismusról irt korszerű ’s nálunk nem botrányt, sőt tetszést és félelmet okozó czikkje megjelent, a’ haza’ több részeiből folyvást levelek érkeznek hozzám, a’ helybeli lót társaság’ állapotját részint tudakolok, részint annak ’s különösen Munyay Antal rector professor’ állítólag hasonló kártékony panszlavisticus buzgóságának napvilágra hozatalát erős kifejezésekkel szorgalmazók. Kinyilatkoztatom tehá ezennel az egész haza előtt, hogy Eperjesen a’ kérdéses jó egyesület csakugyan létezik, de közörömre legyen hirdetve koránsem viszik azt annak csekély számú tagjai olly buzgalommal mint a’ lőcseiek, ’s czéljok egyedül az, hogy magokat a’ lót nyelvben, melly mint eszköz a’ népnek nemzeti neveltetésére még a’ felső vidékeken mindenütt sokáig szüksége lesz, annyira mennyire gyakorolják; egyátalában nem lévén idegenek a’ magyar nyelv’ tanulásától is, mire azonban alkomol nincsen, mivel a’ magyar ifjúság köz hírlapok’ utján egy ízben már megrótt hanyagságát többszöri felszólitatása után is bűnöset folytatván, a’ Székácsalapi tóttá ’s csak olly rövid idő alatt is több lelkes ifjakat nevelt magyar társaság ezidén végképen elenyészett Mi pedig Munyay Antal professort illeti, mint hajdan magam tagja az érdeklett társaságnak, bizonyossá tehetem m’ t. közönséget abban, hogy a’ gyanú alá vett fölanitó ur rendes elnök ugyan e’ kis csoportnak, de azt a’ tót nyelv’ tanulására nem csa nem buzdítja, sőt e’ nyelvet maga is csak szegről végről érivél alig jelenik meg esztendőnkint négyszer az ülésben. — A’ helybeli evangelicus egyház a’ múlt hónapban gyűlést tartván, s többek közt panaszosan említetett, hogy a’ városunkban lak vagy mulató ev. hitsorsosoknak a’ templomjárásbani hanyag közönyössége napról napra növekedik. E’ részvétlenséget többe méltán azon körülménynek is tulajdoníták, melly szerint az is nagy számmal gyűlt alföldi magyar mesterlegénység azon nyelveket, mellyeken az isteni tisztelet tartatni szokott, nem értvél ignoti nulla eupido, természetes, hogy a’ templomból inkább e marad ’s ekkint keblében a’ vallásos buzgalom is lassan kint e alván, végre a’ közönyösség és részvéllenség’ káros örvényéi kerül. Ennek elhárítására valóban nincsen egyéb mód, mint elhatároztatik, hogy az isteni tisztelet évenkint legalább négy sí