Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-28 / 8. szám

odik szám. Tr^i^^e^^^vezések^^hivatalo^^idósítások^honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű statisticai adatok’ pénzkeret’, piaczi árak’, dunavizállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb küz­­désével; — a’ Századunk terjedelmesb political ’s rokon tudományu értekezésekkel, a’ kis futár lite­ratúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek’ , találmányok’ és intézetek’ ismertetésé­vel foglalkoznak faképen. HÍRNÖK Szerkeszti ’s kiadja Halasiul­vi Orosz József. Januar. 28. 1841. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordás­­sal 4 p. h­., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Elöfizet­­h­etni helyben a’ kiadó tulajdonosnál , sétatéren 749. sz. a., Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozó­intézetben, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bem­entes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezések: Tarkovics Ger­gelyt; a’ selmeczi magyar társaság’ nyilatkozása; Árva és Fehér megyék’ közgyűlései; verőczei ’s debreczeni levelezések; budapesti lánczhid ; m. t. társaság ; budai nőegyesület; takarékpénztár ; udvar­helyszéki tisztújítás. Francziaország. Thiers tudósítása Paris’ megerősítéséről; a’ Buenos-Ayressel kötött szerződés. Spanyolor­szág. Portugália. Elegy. Kis futár. Az árvák’ ügyében; felszólítás. Hirdetések: Magyarország és Erdély. Ő cs. ’s apóst. kir. Felsége gróf Forgách Lajos m. kir. udv. cancellariai tiszteletbeli fogalmazót a’ m. kir. Helytartó-Ta­nácsnál tiszteletbeli titoknokká méltóztatott legkegyelmesebben ki­nevezni. (Priv tudj­a cs. ’s apost. kir. Felsége a’ budai kerületi fötartomány­­biztos hivatalra Döbrentey Gábor ugyanazon kerületi első helyet­tes tartománybiztost, ennek helyébe pedig Malttyus Nep.­János másod helyettes­ tartománybiztost méltóztatott legkegyelmesebben alkalmazni. (Priv. tudj Eperjesi gör. cath. püspök Tarkovics Gergely, folyó hó fokán reggeli 1 órakor meghatározott. Pozsony, jan. 27. A’ szomszéd vidéken ’s városunkban is igen napirenden vannak a’ lopások. Minden felöl panaszok emelkednek az iszákosság ellen, mint a’ tolvajság és minden rész kutforrása ellen; Pozsony megye’ magyaros része, nevezetesen Csalóköz eddig nem igen ismerte a’ pálinkarészegségeket; azon­ban már ide is be kezd harapozni, melly rész, úgy látszik a’ hegy­lakosi tótoktól ragadt reájok, kik aratás’ és cséplés’ idején ad­nak leczkéket földjeinknek a’ pálinkaivásban. Legközelebb alkal­mat veendőnk Pozsonyra és vidékére erkölcsi hévmérőt alkal­mazni , a’ midőn lepillantunk a’ városi és vidéki börtönökbe ’s megvizsgálandjuk a’ falusi iskolák’ szerkezetét is. —A’ pozsonyi német hírlap m. é. 90dik száma a’ selmeczi evang. lyceumbeli magyar társaságról azon szomorú tudósítást közlé, hogy a’ szláv egyesület’ elnökének és tagjainak befolyása következtében tag­jainak száma ’s azoknak munkássági buzgalma is naponkint csökken. Sietünk a’ f. közönséget azon hit’ alaptalanságáról tudósítani, melly a’ selmeczi magyar társaságnak a’ pozsonyi­­hoz intézett leveléből kitűnő, ’s mellyből egy két sort kivonat­ban ide mellékelünk: „Annál fájdalmasabban hatott reánk azon csapás’ súlya, melly a’ pozsonyi német hírlapban volt körünk­re irányozva, mennél bizonyosabb, hogy az óvatlan tudat­lanság’ következménye. Hogy pedig intézetünk a’ feloszlásról, mit sokan jövendölgetni szeretnének, távol van, ’s attól mind inkább távozik, teljes bizodalommal és önmegelégültséggel állít­hatjuk. Felvilágosításul hozzuk elő, hogy a’ városunkban létező szláv egyesület ellenünk semmi fondorkodást nem szőhet. — A’ pozsonyi hírlapi czikkely’ alaptalansága, vagy kajánsága onnan is kitetsző, hogy az innen beküldött czáfolata el nem fogadtatott a’ szerkesztőségtől“. Annál inkább örvendhetünk azon tudósítás’ alaptalanságán, minél inkább sűrűdnek az evang. iskolákban terjedő panslavismus elleni vádak ’s minél inkább fájlaljuk, hogy más illy nyelvmivelő’ egyesületek — mint például az eperjesi — tagjaik’ renyhessége és hanyagsága miatt oszlanak. A Árva megyéből, jan. 18. Múlt 1840ik évi dec. 151. és több utána következett napjain folytatólag megyénk’ részéről tartatott közgyűlésének leglényegesebb eredményeit kötelessé­gemnek tartom az olvasóközönség’ elébe terjeszteni. Szőnyegre jővén Borsod és Abauj vármegyék’ azon megyéhez intézett leve­lei, mellyek szerint a’ vegyes házasságok ezutáni kötése’ módját meghatározó, egyházmegyei törvény elleni rendeletekből szárma­zott sérelem és ennek orvoslása iránt Felséges Fejedelmünkhöz intézett felírásaikat azon megkereséssel köztik, hogy ezen az egész hazát egyiránt illető sérelem’ elenyésztetése közakarattali és egyesült erőveli pártolás alá vétessék. Ezen tárgy igen eleven vitáknak nyújtott alkalmat; egy javaslat következésében, a’ KK. és RR. abban és illetőleg azon határozatban megnyugodtak, hogy e’ megye’ Rendei ugyan a’ kérdéses egyházi megyék által kibocsátott és a’ vegyes házasságok’ kötése’ módját meghatározó rendeleteket ollyanoknak tekintik, mellyek a’ kormány’ alkotása óta divatozott szokással össze nem férhetők; bízván azonban Ő Felsége atyáskodó kormányába, hogy mindazokat, mellyek e’ részben a’ nemzetnél aggodalmat gerjeszthetnek, legfelsőbb hatal­mánál fogva megszüntetni fogja, ezúttal minden felírás’ felterjesz­tésétől elállanak, azon esetre, ha a’ bekövetkezendő következmé­nyek , a’ közaggodalmat meg nem szüntetnék, ezen tárgyat azon biztosságra, melly jövő országgyűlési utasításban munkáland, czél­­irányos használat végett utasítván.­­ Tanácskozás alá vétetett ezután Bereg vmegye’ ezen megyéhez intézett levele, melly sze­­rint aggodalmat találván abban, hogy az utabbi törvény’ értelmé­hez képest alkotott váltótörvényszékek által használandó pecsét a’ legfelsőbb rendelésnél fogva deák körülirattal ellátott, egyszers­mind ezen megyét arról,értesíti, miképen azon aggodalma meg­szüntetése tekintetéből . Felségéhez jobbágyi alázatossággal fo­lyamodott, mellynek következésében, minekutána ezen megye’ Rendei szinte a’ magyar nyelv és a’ nemzetiség iránt forró érzés­sel viseltetnének, erre való nézve, Bereg vármegye, észrevételét osztván, azon határozathoz járultak, hogy ezen megye’ részéről hasonlóan felséges Fejedelmünk arra kérelessék meg alázatosan, hogy a kérdéses deák körüliratot magyar iratra megváltoztatni kegyelmesen elrendelni méltóztassék. — Felolvasztván továbbá a nmélt. Helytartó-Tanács’ azon kegyes intézménye, melly sze­­rint a közelebben múlt országgyűlési 2. tczikkelyben ajánlott ka­tonaujonczok’ állítására nézve alkotott, ’s az említett törvényben érdeklett utasítást, az ország’ törvényhatóságaira kiszámolt illető­ségeknek lajstromával együtt addig is átküldi, mig az ujonczok’ állításának ideje és helyei iránt a’ katonai kormány’ részéről te­endő intézkedések mellett utóbbi utasítás következend, ez alka­lommal ezen megye’ Rendet figyelembe vévén azt, hogy az újab­ban alkatott 2dik tézik. foganatosítására nézve többféle ollynemű külön esetek előkerülhetnek, mellyek az országgyűlési utasításban nem,lévén érintve, a’ végrehajtó tisztviselők közt különböző véle­mények , ’s innen származható különböző eljárásnak alkalmat szolgálhatandanak, hogy e’ részben a’ végrehajtó tisztviselők közt a’ szükséges egyetértés és egyenlő munkálódás annál bizto­sabban eszközöltethessék, erre való nézve egy, az állításnak ide­je alatt folyvást munkálandó választmányt neveztek, melly min­den e’ tárgyban előkerülendő esetek’ és kérdések’ felvevésére és végső eldöntésére szinte felhatalmaztatott. Ennek folytában ezen megye’ Rendet a’ tapasztalás által meggyőzettetvén arról, hogy a’ rendes szolgabirák’ száma annyira nem elegendő, hogy az alkotott újabb mezei törvény’ szelleméhez képest, minden elő­kerülendő esetekben halasztás és akadály nélkül a’ törvényes el­járás eszközöltessék annyival is inkább, mivel a’ megye’ keblében találkozó erdők’ fentartása legfőbb figyelemre méltónak találtat­ván, azokban tétetni szokott kihágások, távol levő hegyekre való kimenést és azért sok idő veszteséggel járó vizsgálatot megkivá­­nak — egyébiránt pedig a’ járásbeli szolgabirák’ kötelességeik az uj törvények’ értelmében is nevezetesen szaporodtak — ezen nézetekből kimenve czélirányosnak találták, hogy a’ kiterjedtebb námesztói és trszlenai járásokból még egy, az egész megyére nézve ötödik járás képeztessék és egy fő-, egy alszolgabiróval és egy esküttel ellátassék, erre való nézve pedig a’ megkívánt törvényes engedelem’ elnyerése végett, a’ amélt. magy. kir. Helytartó-Tanács megkörelessék, addig mig a’ válasz érkezend, a’ dolog’ előbbeni állapotjába hagyatván.­­ Székesfehérvár, télhó’ 22-kén. A’ múlt hónap’ vége felé irám, mint csikorga nálunk minden a’ hideg miatt, mi kün ’s nem a’ meleg szobában vala, mint népesedének szánok utczáin­­kon; ha azóta írtam volna, önmagamat hazudtolólag írnom kell rendett ellenkezőt, mert e’ hónap’ elejével megbomlik az idő, mu­latságunkul szolgált havunkat megevé a’ meleg ’s úgy, hogy sí­kos száratunkat vizessárossá téve elannyira, hogy az előbb rep­­kedetteknek sárral küzdve mászniok kellett; a’ múlt hónapban büszkék valánk a’ hóval, ennek eleje óta (20) csüggeteg fejjel járánk, máskint könnyen oda lépendők, hol lábainkkal szemeink közé föcskendett sáros viz eszünkbe juttatandó, hogy van idő, mi­kor bátran bekalandozhatjuk szemeinkkel az ég czirkalmait, ’s van idő, mikor ember szemeinek az ész tanácsa szerint inkább föld­vizsgálók­ mint csillagászkodóknak lenniek kell. Az uj évvel utaink — az egyébbiránt sem legjobbak—annyira megromolvák, különö­sen városi határunkban, hogy a’ legjobb lovak elébe segédeket fo­gatni kénytelénk, ha oda tapadtan nem akara maradni az utas, miért igen sokan óhajtva helyeslik a’ nemes város’ azon szán­dékát, mellynél fogva jövő tavasszal a’ határában lévő főbb utakra fordítandja — szép ’s helyes észrevét szerint — figyelmét; vannak, kik a’ várost utai miatt, mint század- ’s korhanyagot vádolják, de kik előtt tudvák körülményei ’s szigorú helyzete, mellyek da­czára is eleget tesz e’ város a’ haladás körül — abban nyugosz­­nak meg, hogy valamint mindenben, úgy majd ebben is fő törek­vésnek egyike leend a’ kor’ kívánatéhoz mért kényelmet télre, nyárra egyiránt szolgálót szerezni a’ panaszkodó utasnak. Jelen­leg az utak ellen leginkább felzúdulának a’ múlt vasárnap és hétfőn tartott bálokra bejöttek, és a’ hétfő óta tartó közgyűlésre össze­sere­glett nemesek; azonban sem ezeknek sem amazoknak erre elegendő okuk nincsen; mit panaszkodik a’ lánczolandó, ki nem kénytetik sár­saruban és gyalog menni talpai csiklandásit szünte­tendő, hanem kényelmes hintón vitetik ? ez lassú mehetésének inkább örvendhetne, mert valamint arra viszemlékezni elég ideje van, mennyire szeretett mint gyermek hintázni, úgy ellenben az örömével minél tovább mulathat, tánczterembe eleve képzel­vén magát, hogy majd e’ lassúd mászást villámsebes tánczlen­­géssel helyreütendi; igen, a’ hasonlag kénytelen lassú utat táncz’ előtti pihenésnek, ’s táncz­ utáni nyugalomnak gondolhatja;— a’ rész ut kényelmetlenségét tapasztalt lelkes nemesség pedig illy után szedhet magának legfontosb argumentumokat arra, hogy ne csak szóval sürgessen javítást, haladást, nemesedést, hanem tet­tel és áldozattal is, illy rész után juthat leginkább eszébe, hogy a’ szegény jobbágy ön feneketlen rész után jóvá nem teheti, hogy neki munkás keze igen is van, de keze puszta, erszénye la­pos; hogy igenis csinálni utat kész, csak anyag nyujtassék ne­ki ; illy után juthat eszébe az igazán lelkes nemes hazafinak az igazság és igaztalanság; e’ kettőt összehasonlítja ’s aztán a’ ta­nácskozási teremben azon van szóval és tettel, hogy mindkettőből mindenki egyiránt részesüljön; vagy ha tán azt találná, hogy emebből senki sem részesül szívesen, szüntesse meg egészen, ’s mindenkit amannak védpajzsa alá vigyen; az utakat illetőleg azon legyen, hogy bölcs tanácsit a’ városéval egyesítvén vele ke­zet fogjon, vagy ott, hol őt illetik az utak, úgy rendelkezzék, hogy a’ város, hacsak a’ markolható hanyagság’ bélyegét magára vi­tetni nem engedi, a’ nemes megyétől vévén példát, általa utjai ki­javítására kénytessék; de mit szólok én az utakról, majd ismét megharagszik valaki a’ nélkül hogy eszem’ ágában lenne bárkit is megbántani! hisz ismét fagy, ’s máris a’ sár arasztosan kiálló görcsökre fagyott meg, mellyeken keresztül kocsizni eleve csak annak javaslanám, ki lassú vérének felébresztéséül machina elec­­tr­icáról gondolkodók; ha sokáig tart a’ hideg a’ göröngyök lesi­­múlnak, sebesebben utazhatandunk ’s kevés időre fölszabadulunk a’ sáros úti eszmékkel foglalkodni; ha­bár aztán egy valaki ismét igy panaszkodandik is: „vajha már egyszer és mindenütt ollyatén tanácskozások foglalnák el a’ lelkes honfiakat, mellyeket siker követne, mellyek’ következtében rosz útnak és minden rosznak hadat szetmének, de kivált olly útnak, mellyel egy kis eső tenge­lyig érő sárral boríthat, mellyel az olvadod vékony hó majd já­ratlanná lesz; olly rosznak, mellyet régen annak ismerünk, ’s mégis csaknem mint kedvenczet közlünk megszenvedünk; azon­ban e’ hadat nem szózáporral, hanem kézzel, tettel, elszánással kellene szenni ’s ekkor bizonnyal a’ megépített utak az esőt és havat kinevetnék, ekkor az erős útalap gunyolúlag ezt mondhatná a’ fölötte heverő pornak: „én fölöttem belőled nem lesz sár, a’ reám eső vízzel a’ mellettemi árokba hümpölygendesz“ az egyébb­részak pedig ezt súghatnák egymásnak kitakarodólag a’ hazá­ból: „de már a’ magyarok nem tréfálnak velünk, nem determi­nálnak ellenünk, ellenünki determinátióikat már nem bízzák a’ penészre, ám mennünk kell és enyésznünk közülök.“ Szép a’ sze­líd, nemes, igaz, és jó szellemmel haladni akarás, de nem elég csak emlegetni azt, ’s a’ velei gyakor emlegetéssel a’ jó hazafius nevet kivívni kívánni, mert emberi szellemünk anyagba van merítve, meg kell fogni anyaggal az anyagot ’s igy a’ szellem’ eszméit tettlegesítni; ha utak kellenek, nem elég mondani, hogy a’ szellem’ kivánata a’ jó ’s kényelmes út, kezeket sem kell kí­mélni ’s áldozatot; ha népneveléssül van a’ szó, ne beszéljen csak szépet ’s szellemszeríti a’ nyelv, hanem ollyant legyen is az egész ember, mi által bebizonyítsa, hogy míg él, szelleme az anyagtól elválasztva nem lehet, hanem szükséges egymással egymást boldogítva lenniek!“ — A’ megyei közgyűlések hét­főn kezdettek a’ megalapított rend szerint; igen számosan gyűl­tek össze, ’s eleve mintegy tartottunk, hogy zajosak leendnek; azonban hála a’ szerény, szelíd szeretet’ dús szellemének­ meg­csalatkoztak mindazok, kik a’ zajban találják gyönyörüket, ’s kik ezért tán messzebbről is fáradtak ide, mert az egyébiránt igen kényes vegyes házassági ügy a’ legsimábban egyenlít­telék el, ha kiveszek egy két egyedet, ki személyességbe, mi a’mostani gyűlés alkalmával igen silány argumentumul szolgált eszköz lehe­tett ereszkedék; de ez könnyen felejthető csekélység vala, mellyet a’ nagyobb ’s józanabb békés rész nemesen megvetni tudott; vajha ezen gonoszt az írók között, tanácskozási termekben és mindenütt a’ nemes korszellem vagy egészen megnémítani vagy legalább kissé megszelídíteni tudná; mert fájdalom, ha bár e’ szá­zad miveltséggel kérkedni szeret, szégyenére válhatik, hogy majd épen vele ellenkezőt cselekesznek sokan; vajha minden dolog elkülönzötten a’ személyektől rostáltatnék, tisztíttatnék, és a’ leg­­jobbik vitattatnék meg! a’ haza’ javára tanácskozó és iró honfi­aknak arra legyen legszentebb köteleségök ügyelniük, hogy mit, nem kit vegyenek tanácskozásuk’ tárgyává; igy az irók vé­révé váljék, hogy midőn valamelly munkát bírálnak, ne az iró’ személyét mocskolják, hanem magát a’ munkát, baloldalait, hibáit kimutatva és jobbat tanítva ismertessék. — A’ vegyesházassági ügyben igen békésen és az illető felek kölcsönös szeretetteli megegyezéssel elhatározták ő királyi ’s apostoli Felségének bajo­kat orvoslás végett fölirásban előterjeszteni, az ő kegyelmes ’s igazságos rendeletében, mint ollyanban megnyugvandók, melly­­nek bizonnyal föladata leszen az egy haza’ polgárit egymáshoz közel csatlani. — Voltak, kik Lonovich püspök’ Romai útját ro­­szálván ’s törvénytelennek mondván, ezt is mint sérelmet ő fel­ségének elébe terjeszteni tanácsiák; de a’ tanácskozási teremben vala ollyan ur is, ki mellém véve magát erről igy nyilatkozék: „igen, is úgymond, ha valami polgári ügy forogna fen katholikusok és protestánsok között, akkor én is sérelmet találnék benne, mert elmúlt az idő, mellyben szegény hazánknak még királyokat is a’ pápák adának, elmúlt az idő, mellyben teljes hatalommal Fülö­­pöket, Gentileket küldének a’ pápák országos gyűléseinkre, ko­ronázási ünnepeinkre; ha hason dologban hazám’ püspöke Romába menne, magam is ellene kelnék, mert van igazságos Fejedelmünk és polgári kérdések’ eldöntésébe országgyűlésünkön és Fejedel­münkön kívül senkire sem szorulunk; de miután vallási egysé­günknek ’s testületünknek Romában van főnöke ugy, mint a’ pol­gárinak Bécsben, egészen más a’ véleményem ’s mint katholikus csak akkor fogom megtagadni a’ katholikusok eme’ jogát, midőn valaki arról győzend meg, hogy fejemnek semmi köze lábamhoz, kezemhez ’stb., valamint ellenben kezemnek lábamnak a’ főhöz; ’s azt tartom: Romába mehetni a’ nélkül, hogy polgári állomá­nyunk megsértetnék. Aztán egészen más a’ szellem, mint anyag; a’ szellem mehet bár hová, a’ nélkül hogy kár történjék az anyag­ban, kivált ha azért megyen a’ szellem, hogy az anyagban ne is tör­ténhessék kár; a’ katholikusok anyagilag azaz polgárilag tiszte­lik az alkotmányt, sértetten akarják azt­ megőrizni, ’s nem hiszem hogy Romában legyen egy annyi százados erős alkotmánynak férge, melly őt leroskassza, ha polgárilag egyek lenni értünk; egyébiránt pedig, hogy röviden kimondjam véleményemet, úgy­mond, ha a’ katholikusok eltiltóinak Romától, ha alkotmányunk olly gyenge, hogy Romában véli lappangni halálát, ha szellemi ’s vallási egyesületük’ pontját, melly bár hol lehetne,­­áltatnak megkeresni a’ katholikusok, ha a’ legújabb időben minden Ro­mából származott régit elfelejtetni akarunk, akarhatjuk e felejteni a’ nemzet által megkedvelt apostoli királyi czimzetet is.“ „Ezen szeszélyes szavaival sokat monda a’ katholikus polgár, de tán ollyant, mit közölni kell és lehet. — Nevelésről, mellyre­ alkalmat vevének a’ megye’ Karai és Rendet értekezni, egy Kisdedovó-in­­tézet’ fölállításáról ’s megalapításáról tanácskozván, igen szép, ’s igazán nemes keblekből származott beszédeket hallottam, majd egyről különösen nem sokára bővebben értekezendem. Egyéb­iránt a’ korszerű haladásunknak legszebb, legszellemibb bizony­«

Next