Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-05-04 / 35. szám

nehány kortesvezérelt főbb követeket kívántak felléptetni, mindazáltal a józan political­ conjuncturáknak ügyes tapir­lat­­tak­ vezérlése fölsp.­hlónk ő maga által és több nagy befo­lyású hatással bíró megyei fbírák s a tisztviselőkar közre­­munkálása kivívták Zemplén vmegye részére ismét azon di­csőséget, melly nemességének józan értelmiségétől méltán volt várható; ugyanis mintegy 1100 tagra menő nemesség többnyire az illető fő- és alszbirák vezérléseik alatt Lónyay és Draveczky feliratú zászlók elővitele mellett részint a kö­­vetválasztó gyűlést megelőző es­te, részint másnap reggel a legtisztességesebb renddel begyülvén Ujhely városába, 8 órakor másnap a megyei teremet Lónyay és Draveczky ne­veik egyhangú harsány éljenkiáltások közepette elfoglalván, s később ugyanazokat vállaikon a megye teremébe helye­ikre vivén, miután tisztelve szeretett főispá­álónk szokott ékesszólásánál fogva korszerű beszéddel a gyűlés okát elő­adta s a nemességet szabad választásra felszólította volna, csakhamar egy óranegyed alatt egyhangú felkiáltás által Lónyay Gábor Ibiró és Draveczky Alajos hadipénztár föbe­­szedője s­­bíró megválasztattak s azonnal a követi esküt az egész nemesség szeme előtt le is tették. — Adja Isten, hogy Zemplén magas értelmiségéhez illő több illy nemzeti ünne­peket illy dicsőséggel ülhessen meg, hol a korlátlan szabad­ság gyakorlatát a legnagyobb renddel párosította, azt semmi izgató kajánság meg nem zavarta, s nemesi szabadságunk mételye, a borrali és pénzzeli megvesztegetés háttérbe szo­­rittattak. Valljuk meg, ezen dicső követválasztásban legfőbb érdeme van főispá­álónk , méltósága főkormányzó úr ügyes vezérletének, a megye közérdekét öszpontosítani tudó nagy­szerű elnöki jeles tulajdonainak. S­z.-F­ejérvár, ápril 22. (Vége.) A küldöttségnek távozta után megkezdődök a tanácskozások folyama, de má­sodalispánunk hiával, ki az őt illetett ügy iránti intézkedés kezdetekor a megyei teremből távozott. Olvastatnak a nép­nevelési felügyelők hivatalos tudósításai , mellyekből kitet­szett, hogy a megye atyai gondoskodásának sok helyen igen örvendeztető sükere volt. Ugyanekkor tudomására juttató elnök ura­­nnek, hogy Kimoss Endre, a népnevelés ügyét előmozditni törekvőleg 200 példány Dajkakönyvet ajánlott jutalmul a néposkolákbeli szorgalmas­ tanulóknak, kik között arányosan a fölügy­elök által oszlassanak ki, melly ajánlat méltányosan fogadtaték. Olvastatott továbbá, a már kisgyű­lésileg fölvett s köröztetni rendelt megyei tiszt- s követválasztási határnapot tű­ző főispáni levél, melly szerint mind a két alkotmányos ünnepünk egy­folytában, t. i. május 3-ik s következő napjain fog tartatni. — A gyorsí­rók ügye szőnyegre kerülvén, kérdés volt: mikép fogja az országgyűlés a majdan szükségesnek találandott számú egyéneket tarthatni, s minő pénzalapbul fizettethetik azok­nak dija, s Z. Ö. gr. indítványára a szükséges költségek lét­rehozatalához megyénk naponkint 30 ezüst krral járuland, mellyek az országgyűlési költségek rovatába fognak szá­míttatni. Azután Cz. J. gr. indítványára több törvényható­ságoknak régibb gyűléseinken megvitatott levelet jegyeztet­tek föl a rájok nézve kört határozatokkal együtt országgyű­lési utasításaink közé, mellyekhez járult ez alkalommal még, hogy jövendőre minden visszairásokat magyarul legyenek a kormányszékek, hogy koronás fejedelmünk az évnek egy részét honunkban töltésére újabban megkeressék , hogy a Ludovicaeumnak nemzeti kívánságunk szerint megnyitása szorgalmaztassék, vagy az, az alapítók megegyezésével más közhasznú intézetté, p. o. polytechnicummá változtassák át, hogy a katonaélelmezési, börtönrendszeri s dunaszabályzati országos választmányok munkálatai mindenesetre tanács­kozás alá vétessenek, de csak akkor, miután megyei tárgya­láson keresztül mentek, s irántuk utasítás adatni fog. Ez alkalommal az országos tárgyakkal foglalkozó kebelbeli választmányhoz gr. Cziráky János, Kunos­s Endre és Nedeczky Ferencz­­áblabiró u. n. is csatoltattak. — Veszprém megyének a nemzeti színház erkölcsileg jobb állapotba leendő helyeztetését illető levele rokonérzettel fogadtatván, utasításul adatott, hogy követeink annak orvos­lásáról gondoskodjanak ; tárgyszövedékesen indít­vány­oz­tat­­ván s közhelyesléssel fogadtatván egyszersmind, hogy jö­vendőben országgyűlés idején kívül munkálkodandó minden választmány megszüntettessék, hanem a teendők iránti vál­lalkozásra jutalomdíj mellett országgyűlésileg egyes szak­értő férfiak fölszólíttassanak, másoknak is fenhagyatván a versenyzés jutalmi pályája. Szabolcs megyének a Dreve­­nyák féle ásvány­gyűjtemény megvásárlása iránti fölszólító levele nem pártolta­tik; ellenben Torna, Nyitra, Heves és Kraszna megyék atyafiságos levelei rokon viszhangra talál­tak, ez utóbbinak kívánatéhoz részünkről az­­oldatván, hogy a részek visszacsatolása még a közelebbi országgyűlés folyta alatt megtörténjék, s ha talán onnan valamelly megye köve­tei meg nem jelennének olly akadály miatt, melly nem a magyar kormány részéről letetett — az országgyűlési tanácskozás föl ne függesztessék ; pártolásra talált végre a szakolczai posztógyümnokok folyamodása a mennyiben t. i. elég men­nyiségű, aránylag jobb minőségű és ju­almasb áru szövete­ket adhatnak.­­ A két következett napon többnyire hiva­talos jelentések tárgy­altattak, ma egyszersmind a kikü­l­­döttség hivatalos jelentése is, mellyből másodalisp. urnák teljes ártatlansága egy pár fő czimborának pedig ármánya tűnt ki, a­iről a 27k­ elhalasztott gyűlés tárgyaival együtt más alkalommal. Zág­ráb, ápril 27. A folyó hó 22-kére kiirt hor­­vát-lót törvényhatóságok közgyűlése e napon meg nem nyittatott, mert megtudván a nevevesztett párt, hogy a turómezei, sz.-iványi s több közelvidéki köznemesség 1800-at haladó számmal követválasztásra ide tódult: tüs­tént megkérték a bán e főméltóságát, hogy a gyűlést meg ne nyitná, hanem vagy e székre szállítaná, vagy a ne­messég elszélvedéséig halasztaná. Conferentia v­­is ta­nácskozás tartatván eziránt, odadölt a vélemény, hogy a Felsége elébe felírás terjesztessék azon kérdés eldönté­séül : valljon a köznemességnek lehet-e a követválasztásban szavat engedni? Azonban a horvát párt védői a­kik set 3ik conferentiában irományokbal megmutogatván, hogy a vá­lasztási jog mind régi szokásnál, mind a gyűlés czéljánál fogva úgy illetné a köznemességet, mint akár­melly liszte­sebbel is, tehát a felírás útját nem elég biztosnak tartván a hatalmasabb párt, minden erővel oda törekedett, hogy a történhető veszekedés meggátolásául inkább csak a gyűlés halasztassék el a köznemesség szétszélvedéséig; a­mint ezt bán­t fönnéllósága csakugyan meg is tette és meghatározot­tan kimondotta, hogy­­­a hányszor megjelenik a falusi nemesség, annyiszor elhalasztandja az ülést, így tehát az orvoslását várva váró megsértett békés párt, hogy ezzel is megmutassa, miként nem akarna csak gyanút is magára há­rítani a pártoskodási szellemről, megkérte a köznemességet, térne békével vissza, és bíznék bennök, hogy ők annak útján ki fogják eszközölni ez új sérelmük orvoslását is. Megmu­tatván így az érintett horvát párt, milly sokkal nagyobb súlya volna neki az ellen párt felett, ha erőszakhoz akarna nyúlni, holott a 2500 zágráb megyei voksolók közül már csak a közelebb lakók közül is illy nagy számot (1800at) ki tud állítani, noha pedig még sem a távolabb lakók, sem a lisztesebb nemesség nincs ide számítva : elégségesnek talál­ták tiltakozotsokat bán­ó főmélljának benyújtani és sérel­müket a jövő országgyűlésre olly kéréssel feljelenteni, hogy az egybegyült RK. és RR. az imigy választott követeket el ne fogadják, hanem vagy az uj választást sürgessék, vagy minden horvát vármegyétül külön követeket küldessenek. — Egyébiránt a főrendek táblájára Buzsán Hermáim, a ka­rokéra Osegovich Metell és Klei­ncharich Károly vannak kiki­áltva. Most a választmány a követi utasítások kidolgozásá­ban foglalatoskodik, az érintettek befolyása nélkül. Fiume, apr. 3. (Vége.) Ha óhajtjuk, hogy a magyar­honi földtermékek, p. o. a gabonának kivitele, tegyük fel Angolhonba, lehetséges és nyereséges legyen, akkor egy mérő búzának a magyarországi termesztő jószágán olly olcsón kell termeszte­ni, hogy Londonba szállítva, a ter­mesztési költségeknek, a termesztő s a kereskedő nye­reségének, a szállítási költségeknek s vámoknak betudása mellett mégis olcsóbban adathassák el, mint ugyan egy mérő búza, melly Angolhonban termelt; mert máskint a ver­senyt ki nem állhatja, s bár milly roppant legyen is egyéb­­kint a két országban létező gabnaárra nézve a különbség, illy féle kereskedésről álmodni sem lehet. Bizonyos, hogy mindenek fölött a tengeri út a legolcsóbb. Fő feladat tehát a termékeket legrövidebb s legolcsóbb úton a tengerhez szál­lítani. Magyarország ezt kétfélekép eszközölheti : a Dunán lefelé a Fekete-tengerbe, vagy a honon keresztül az Adri­ai-tengerbe. A Dunán való szállításnak még igen sok és nagy nehézségei vannak, mellyeket elmellőzni nem is egé­szen mi tőlünk függ. A szállítás a Duna torkolatától Angol­honba drága, s a kivitel háború­s békességtől, sőt még az orosz kormány kényétől is fü­gg. E szerint tehát a honon keresztül az Adriai-tengerhez vezető út volna a legtermé­szetesebb s fő figyelmünk ezen útvonalra volna irányzandó. Jelenleg a szállítási költségek ez után, a változó s ollykor igen magas fuvarbér miatt Fiuméig, még a Lujza utáni vám miatt is, még felette magasok, úgy hogy ezek már a búzánál értékének 85 egész 140 szásztol­ját teszik ; a rozsnál pedig, árpánál, kukoriczánál és zabnál 150-től egész 300n/o-ig, sőt ezen felül is rúgnak; miből világos, hogy ezen gab­­naneműekkel­ állandó, biztos kereskedésről, tengerparti kikötőnkben, jelenleg szó sem lehet, minek kézzelfogható bizonyításául elég legyen felhozni, hogy maga Fiume, tulaj­don fogyasztására, sokszor tutányosabban veszi a távol Odessából ide szállított búzát, mintha ezt a közel bánságból hozatná, továbbá a szállítások, a kulpahajózás bizonyta­lansága miatt Károlyvárosig, nagy hátramaradást szenved­nek olly annyira, hogy a megbízások ollykor hónapokig sőt évekig sem teljesíthetők, mi főkép a gabnakereskedésnél, mellynek fő feladata a szükséges mennyiséget annak idejé­ben hamar előállítani tudni, felette ártalmas. Az tehát a kér­dés: valljon a szállítási költségek kevesbék­elhetnek- e , és valljon lehetséges-e a közlekedésbe nagyobb pontosságot hozni? A kapitányság teljes meggyőződése szerint mind a kettő eszközölhető: ha a) a Lujza it a tulajdonos társaság­tól az ország által megváltatik, és az alvám vagy egészen eltöröltetik, vagy legalább annyira leszállíttatik, hogy ezen vámból, csak az útfentartási költségek kerüljenek ki; ezen megváltásra a tulajdonos társaság, a már történt alkudozások szerint, késznek nyilatkozott, és azért 1826ik évben 1,200,000 h­ot követelt; b) ha az ország középpontja: Buda-Pest, Fiumével egy vasúttal összeköttetik; ezen ügyre nézve a kapitányság a nemzet pártolását már 1842 ik évi jan. 13-ról kelt körlevele által felhizta; c) ha Eszéktől, vagy Sziszek­től is Fiuméig szinte vasút épittetik ; ezen vonal még akkor is szükséges volna, ha Pesttől Fiuméig vasutunk már lenne is, sőt ha kettő között kellene választani, szü­kségkép ennek volna az elsőbbség adandó a végett, hogy az aldunai részek, mellyek leginkább­­eszik Magyarország gabnakamráját, gab­onájukat egyenesen Falmébe szállíthassák; d) ha az ország belsejében a közönséges utak is jobb karban tartatnak, mint eddigelé történt. Az ország- és mellékutak kijavítása, vala­mint az ezzel összekötött hidak építése a civilisajtónak azon előmeneteleihez tartoznak, mellyek a kereskedést leginkább könnyítik, s tán inkább mint bármi más a civilisatió haladását elősegítik. Nem hiába is neveztetnek ezek „ a nemzeti jó­lét litereinek“, mert valamint ezek az emberi testben az éle­tet föltételezik, épugy jó utak legnevezetesb­­en tartó esz­közei egy jól rendezett státusgazdaságnak. Újabb időkben Európa majdnem minden státusaiban e részben több vizetett véghez, mint az előtt egész századok alatt. A természet és ipar termékei úgy vannak minden országban elosztva, hogy ugyan egy ország egyik kerületének igen sokat más kerüle­tekből kell szerezni; a könnyített közlekedési eszközök te­hát legnagyobb hasznára vannak a belkereskedésnek, és ugyanegy időben a földművelésnek és a műiparnak, mert a szállítási költségek kevesbítése épolly hatással van a szét­küldött czikkek árára nézve, mint volna a termesztési árvagy készítési költségek kevesbítése. A roppant eredmények, mellyeket egy élénk belkereskedés szül, kötelességévé te­szik a státusnak mindent elkövetni, mi azt biztosítja, virág­zóvá teheti; és igy ideje, hogy e részben már mi nálunk is tegyen egy lépést előbbre a törvényhozás. Még egy tárgy volna hátra, melly honi kereskedésünket a külföld irányá­ban , rendkívüliig élénkíthetné, és ez : C. a külföldi vagy is a siciliai só behozatalának olly feltételek alatti megengedé­se, hogy ezáltal a kir. kincstár kárt ne szenvedjen, vala­mint ez 1809­ előtt e részeknek t. i. a szent koronától való elszakadásáig e partvidéken divatozott. Kimondhatóan hasz­nára s nyereségére szolgálna ez a kereskedésnek és hajó­zásnak, minthogy a most üresen érkező hajók viszteher gyanánt sót terhelhetnének, a kir. kincstári sóraktáraknak, bizonyos meghatározandó csekély árért mázsáját p. o. 25­— 30 kr—ért eladandónak , melly behozandónak mennyiségét, ha évenkint csak 200,000 mázsára tesszük is, a kincstári árt pedig, mellyen eladandó volna, csak kftra szabjuk, már ebből, azon felül hogy a népesség hasonlíthatlanul jobb só­val láttatnék el, magára a kincstárra nézve évenkint 300,000 pft. tiszta nyereség háramlana. És ezek volnának azon pontok, mellyek teljesülésétől biztosan várja a kapitányság honi kereskedésünknek, valamint e tengervidéknek is fel­virágzását, és mellyekre nézve az ország törvényhatóságait körlevél által felszólitá, hogy azokat az országgyűlésen követeik által pártolják. A nemzeti gazdaságtan elemeinek csak felületes vizsgálatából is kitűnik, hogy a kormány és státus kötelessége a kereskedés ellenében inkább nemleges mint tevőleges, tudniillik a kereskedés akadályait elhárítani inkább, mint azt pozitív kedvező rendelményekkel elősegíte­ni akarni, és azért kereskedési tárgyakban a kormányok többnyire nem abban hibáznak, hogy kevesebbet lesznek mint tenniök kellene, hanem abban, hogy többet tesznek mint őket illetné. Ha ezen, kereskedésünket gátló akadá­lyok, mellyek itt pontonként kiszemelve előadvák, a tör­vényhozás által el lesznek hárítva, akkor bízvást előállhat a kereskedési testület, és akkor ő rajta lesz elmondani: most hagyjatok minket cselekedni. P laissez nous faire. Tegyem közlések. Pozsony, máj. 3. Városunk élénkülni kezd ; érkez­nek már a méltóságok és képviselők. Herczeg­prímásunk már néhány napja közöttünk van, nyári palotájában. Nádor félig. Ő Fensége számára az országházi lakteremek készít­tettek el. — A helybeli lakosság nagy szorultságban van a szállások miatt, mert az ugynevezett országgyűlési szállá­sokon kívül még más számos is foglaltatik le. — A kéz­műveseknek, kivált a kőmiveseknek valódi szüreljök van, nappal a házak külsejét mázolják, éjjel a szobákat mesze­lik , természetesen jól felemelt áron.­­ Egyébiránt város­unkban sokan ugyancsak magyarosodni kezdenek, azaz bajuszt eresztenek maguknak; mindenütt látható a ke­femódra sarjadozó nemzeti felvonás az orrok alatt. Vaj­ha kissé alantabb, a nyelven, s még alantabb, a mellben hasonló reformok történnének. A város is kitesz magá­­ért, s a Mihály utczát, kivált az országház előtt, négyszög­letes kövekkel rakatja ki. — A színigazgatók közt lesz versenygés! Négynél nem kevesebb színházunk leen, s még a nemzeti szinésztársaságot is várjuk néhány mutat­ványra. A négy színnésztársaság ez : Fekete Gábor dunán­túli magyar társasága egy újon­­ igen csinosan készülő arénában, Hagen n szombati igazgató társasága a Pálffykert nyári színházában , továbbá a városi színházban és aréná­ban Szabó Ferencz magyar és Pokorny helybeli német színészei. — Lesz tehát a mulatságra elég hely és alka­lom; az ebbeli élvezetek már május 1. kezdődtek, a mi­kor a vidám nap zenével üdvözölte félt s a ligeti német „napi színházban“ (arena) reggeli 7 órakor az „ezred leánya“ adatott. — Még valamit némelly intézeteinkről. E napokban ment végbe Tauschmann kisasszony leánynevelő-intézetében az évenkint tartatni szokott próbalét. Szép volt látni a hall­gatóknak, kik többnyire a növendék szülei voltak, teljes megelégedés okozta örömkitöréseit. Az intézet elölülője és pártfogója sőt. Kremlitska apát ur s Pozsony város plébánusa nem tagadható meg sem az intézet tulajdonosnéja, sem a ta­nítók és nevelőnők, sem a nevendékek szorgalmától a di­cséretet, s mindnyájan egész megelégedéssel hagyák el a teremet, mellyben nehány óra alatt a leánykáknak a magyar, német és franczia nyelvekben, a rajzolás és zongorászatban, valamint a kézimunkákban tett szép előmeneteléről meg­győződtek. Tervben vannak: egy gyermekmulató kert a a városunkkal tőszomszéd kellemes és egészséges hegyi tá­jékban, s egy testgyakorló intézet az ev­­ó temetőben (!) a lyceum ifjúságának számára. Mindkét tervnek sok szeren­csét. Az elsőbb czélszerű intézkedés mellett igen üdvös s a szülőknek igen ajánlandó gyermekevó hely leend ; az utóbbinak hasznosságáról pedig ki sem kételkedhetik, s va­lóban igen óhajtandó is volna, hogy az életvidor ifjúság a tiltott mulatságoktól gyakorlatilag elvonassék, s nehogy ma­goknak közülük sokan olly testgyakorlatot szerezzenek, minőt e napokban a Belvedereben elkövettek, mellyről ezút­tal első kímélet okából hallgatunk. I.­Patak, apr. 19. Felséges apóst, királyunk 50dik születése nemzeti ünnepét egész dísszel islé meg sz. S. N. Pa­tak városa; ugyanis barifai czimzetes apát főtiszt. Lipcsey György ur egész ünnepélyességgel bemutatván az egek Urá­nak Felséges Fejedelmünk hosszú életcélt a szentegyházi áldozatokat, az isteni tisztelet bevégeztével mintegy 70 személyre telített asztalánál a katonai tisztikart s több ura­kat megvendégelt, melly alkalommal a főtiszt, apát ur a je­lenlévők szivéből merített áldomáspoharat emelt koronás jó királyunk hosszú becses életcél­t és a dicsőséges ausztriai ház jóllétéért, különösen kiemelvén, hogy a haza szereteté­­ben , alkotmányi törvények szigorú megtartásában s főkép rendíthetetlen fejedelmi hűségben dicsőségét s boldogságát helyző magyar nemzet keble nem mindennapi örömre fakad

Next