Historia, 3. évfolyam (1930.)
1- 3. szám - Családtörténeti Lapok - Kérdések és feleletek
16 adományoztatott, akkor ez egy előnévnélküli, Ugocsa megyében otthonos Kovátsoké, akik III. Ferdinándtól Pozsonyban 1655 márc. 12-én nyertek K. György személyében armálist. (Legyen szabad zárjelben megjegyezni, hogy a nemesi előnévnek kis kezdőbetűvel írása helytelen. Az Érkávási nem jelző, hanem név . A neveket pedig nagy kezdőbetűvel kezdjük. Néha előfordul, különösen házassági jelentésnél, hogy az első családnevet megelőző előnevet kis kezdőbetűvel nyomatják a mondat kezdetére kidukáló nagy betűt is perkorreszkálván. Ez aztán már igazán bolond dolog. Igaz, ami igaz : egynémely házasság olyan bolond, hogy ez a bolondság eltörpül mellette . . . De hagyjuk ezt ( . . .) P. I. úr. Füle. Érthetetlen dolog előttünk, hogy a Trencsén megyéből Veszprém megyébe átszármazott Piatsek András az utóbbi vármegyében nem hirdettette ki nemességét. Deck Alojzia nemessége a név írása szerint is kétséges, hacsak a felsőszálláspataki Dek család gyermeke nem volt. Ez a család Erdélyben nyert nemességet. A felvetett kérdésekre különben a a hadtörténelmi múzeum illető osztálya fogja a választ megadni. B. A. úrnak, Nyíregyháza. Köszönve szíves felvilágosító sorait, közölnünk kell, hogy a JKieder-leszármazási táblánkban tényleg lehet hiba; az, hogy: Ergeler Sándor csak így szerepel, annak oka, hogy a házasságkötés idején még nem volt báró. A beküldött leszármazás-helyesbítés, illetve kiegészítés ez : XIII. Ferenc (R. Lajos—Domahidy Antónia) 1 feles : Kölcsey Kende Csilla (elváltak 2 férje Ergelet Sándor) 2 feles : Csicseri Ormos Matild f 1916. Gyermekei : 1-től Csilla s kisdedkorban. 2-től XIV. Ferenc f 1929. I. 10. XIX. István f 1926. V. 2. R. Z. úr. Érpatak. A beküldött családfa csak egy vonalon közli az első ismert őstől való leszármazást II. Lászlóig, illetve II. Pálig — akit ugyan feöl-től 1630-ig élőnek mond, itt azonban megtéved, mert a nálunk szereplő igazolt IV. Pált kiejtve, a II. Pál unokája, III. János három fiát (helytelen sorrendben) nevez, meg mint ama II. Pál fiait , így : Jánosi István, Ferenc. Nálunk IV. Ferenc, VII. István, IV. János. Ezután a velünk közölt családfa egészen eltér a mi igazolt táblánktól. Istvánnak a leszármazottjait említi csupán és pedig : István (1726.) és János néven. Istvánnak egy László nevű fiát nevezi meg, 1730-ból vett adat alapján s feleségét Keresztes Máriának nevezi, akik házasságából egy gyermeket ismert Ádámot. A családnak János nevű sarját Erdélyből Heves megyébe helyezi, ahol családot alapít, itt születik György nevű fia Gyöngyösön, ahol a család gyökeret ver és maiglan él. A fentiekből kitetszik, hogy ennek a hevesi ágnak az erdélyi Rhédey családdal való kapcsolata — nem lévén okmányilag igazolt — ma kétségesnek mondható és mindaddig, míg az említett fészekhagyó Jánosnak életsorát igazolva meg nem találjuk, addig nem tudjuk, vájjon a velünk közölt leszármazottak tényleg a kisrédei és Szent Márton— Rédei Mikó ivadékai-e. Igaz, hogy Orosz a hevesi nemesekről írt monográfiájában közli a fent már érintett 1730. évben III. Károly által kiadott oklevelet, mely szerint a XIV. században élt Mikóntól való leszármazás a ma ismert és folyóiratunk mult évi 4—5. számában helyesen és bővebben közölt leszármazásnál jóval hiányosabban ugyan el van királyilag ismerve. Az ott elismertek e felségjog alapján — élhetnek a Rhédey címerrel, de tudományosan igazolandó még a leszármazás. Orosz Ernő : Heves és a volt külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családai. Eger (1906.) 244. lap. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest VIII. Múzeumi körút 6. (Dr. Czakó Elemér.)