Historia, 3. évfolyam (1930.)

1- 3. szám - Családtörténeti Lapok - Kérdések és feleletek

16 adományoztatott, akkor ez egy előnév­nélkü­li, Ugocsa megyében otthonos Kováts­oké, akik III. Ferdinándtól Po­zsonyban 1655 márc. 12-én nyertek K. György személyében armálist. (Legyen szabad zárjelben megjegyezni, hogy a nemesi előnévnek kis kezdő­betűvel írása helytelen. Az Érkávási nem jelző, hanem név . A neveket pedig­­ nagy kezdőbetűvel kezdjük. Néha előfordul, különösen házassági jelentés­nél, hogy az első családnevet megelőző előnevet kis kezdőbetűvel nyomatják a mondat kezdetére kidukáló nagy betűt is perkorreszkálván. Ez aztán már igazán bolond dolog. Igaz, ami igaz : egynémely házasság olyan bolond, hogy ez a bolond­ság eltörpül mellette . . . De hagyjuk ezt ( . . .) P. I. úr. Füle. Érthetetlen dolog előt­tünk, hogy a Trencsén megyéből Veszp­rém megyébe átszármazott Piatsek And­rás az utóbbi vármegyében nem hirdet­tette ki nemességét. Deck Alojzia ne­messége a név írása szerint is kétséges, hacsak a felsőszálláspataki Dek család gyermeke nem volt. Ez a család Erdély­ben nyert nemességet. A felvetett kérdésekre különben a a hadtörténelmi múzeum illető osztálya fogja a választ megadni. B. A. úrnak, Nyíregyháza. Köszönve szíves felvilágosító sorait, közölnünk kell, hogy a JK­ieder-leszármazási táblánkban tényleg lehet hiba; az, hogy: Ergeler Sán­dor csak így szerepel, annak oka, hogy a házasságkötés idején még nem volt báró. A beküldött­­ leszármazás-helyesbítés, illetve kiegészítés ez : XIII. Ferenc (R. Lajos—Domahidy Antónia) 1 feles : Köl­csey Kende Csilla (elváltak 2 férje Ergelet Sándor) 2 feles : Csicseri Ormos Matild f 1916. Gyermekei : 1-től Csilla s kisdedkorban. 2-től XIV. Ferenc f 1929. I. 10. X­IX. István f 1926. V. 2. R. Z. úr. Érpatak. A beküldött családfa csak egy vonalon közli az első ismert ős­től való leszármazást II. Lászlóig, illetve II. Pálig — akit ugyan feöl-től 1630-ig élőnek mond, itt azonban megtéved, mert a nálunk szereplő igazolt IV. Pált kiejtve, a II. Pál unokája, III. János három fiát (helytelen sorrendben) nevez, meg mint ama II. Pál fiait , így : Jánosi István, Ferenc. Nálunk IV. Ferenc, VII. István, IV. János. Ezután a velünk közölt családfa egészen eltér a mi igazolt táblánktól. Istvánnak a leszármazottjait említi csupán és pedig : István (1726.) és János néven. Istvánnak egy László nevű fiát nevezi meg, 1730-ból vett adat alapján s feleségét Keresztes Máriának nevezi, akik házasságából egy gyermeket ismer­t Ádámot. A családnak János nevű sarját Erdély­ből Heves megyébe helyezi, ahol családot alapít, itt születik György nevű fia Gyöngyösön, ahol a család gyökeret ver és maiglan él. A fentiekből kitetszik, hogy ennek a hevesi ágnak az erdélyi Rhédey család­dal való kapcsolata — nem lévén ok­mányilag igazolt — ma kétségesnek mondható és mindaddig, míg az említett fészekhagyó Jánosnak életsorát igazolva meg nem találjuk, addig nem tudjuk, vájjon a velünk közölt leszármazottak tényleg a kisrédei és Szent Márton— Rédei Mikó ivadékai-e. Igaz, hogy Orosz a hevesi nemesekről írt monográfiájában­ közli a fent már érintett 1730. évben III. Károly által kiadott oklevelet, mely szerint a XIV. században élt Mikóntól való leszármazás a ma ismert és folyóiratunk mult évi 4—5. számában helyesen és bővebben közölt leszármazásnál jóval hiányosab­ban ugyan el van királyilag ismerve. Az ott elismertek e felségjog alapján — élhetnek a Rhédey címerrel, de tudo­mányosan igazolandó még a leszármazás.­­ Orosz Ernő : Heves és a volt külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes csa­ládai. Eger (1906.) 244. lap. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest VIII. Múzeumi körút 6. (Dr. Czakó Elemér.)

Next