História 1989
1989 / 1-2. szám - POÓR JÁNOS: Szoknyás zsarnok vagy művelt nagyasszony?
Szoknyás zsarnok vagy művelt nagyasszony ? Madame Pompadour A régensség züllött korszakában, jómódú, de kétes hírű szülők gyermekeként született a későbbi Madame Pompadour (1721-1764). Takács családból származó apja a hadseregszállítás zavaros vizeiben ügyesen halászva, a hírhedt Páris testvérek pártfogoltjaként alapozta meg vagyonát. Előkelőbb származású anyja Párizs legszebb nőjének hírében állt, aki „szép volt, mint egy Vénusz”, a rossz nyelvek szerint gyakran élt a bájaival. Leánya érdekében is, akinek pályáját anyja előkelő, valamikori diplomata barátja, a sikeres üzletember de Tournehem úr egyengette azután is, hogy az apa belebukott pénzügyi tranzakcióiba és emigrálnia kellett. A leány Jeanne Antoinette Poisson a neve gondos nevelést kapott. Előbb egy zárdában (!), majd a család előkelő párizsi házában, ahová a szép, magas, selymes hajú tanítvány kedvéért szívesen jártak a jónevű tanárok: Jeliotte, a párizsi opera énekese, az ének mellett zongoratanár is; Guibaudet, a tánctanár és Crebillon, a legfontosabb tudomány, az irodalom és társalgás titkainak tudója. Csodálták tanítványuk intellektusát, rendkívüli memóriáját, ami született bájjal és viselkedéskultúrával párosult. Megvoltak tehát a kellékei — szépség, műveltség, stílus —, hogy megnyíljanak előtte a társasági élet központjai, a szalonok. A Tencin szalonba Marivaux, Fontenelle, Montesquieu, Helvetius társaságába - még anyja révén jutott el. A Geoffrin-házba - melynek tulajdonosa II. Frigyessel, Kaunitzcal, II. Katalinnal levelezett, utazásai során Mária Terézia és Poniatowski Szaniszló vendége volt, szalonjában pedig megfordult a szellemi élet összes kiválósága — már hívták. A siker megfertőzte. Ellenállhatatlanul vonzotta az unalmas pénzemberekhez képest emelkedett társaság, ahol mindig az opera, a színház és az irodalom volt terítéken, s ahol egy csinos nő, akinek a szelleme is csiszolt, különösen kiváltotta a férfiak hódolatát és a nők irigységét. Az anyagiakon kívül megvolt érvényesülésének társadalmi háttere is. 1741-ben házasságot kötött régi pártfogója unokaöccsével, Charles Guillaume Lenormand d’Etioles-lal, Bourbon-le-Chateau, Saint-Aubin és Etioles urával, akit ugyan sosem szeretett és aki nem is volt divatos világfi, de volt benne valami nagyon előnyös: a nemesi címe. Madame d’Etioles ezután Párizsban vagy a Párizstól nem messze fekvő kastélyában töltötte idejét, ahol mindazt megtalálta, ami az életet kellemessé teszi: vízpartot, erdőt, sétányokat, parkokat, szökőkutakat. Azonnal megjelent a kastélyban a szalonokban meghódított társaság is, többek között Fontenelle, Crebillon, Montesquieu, leggyakrabban pedig haláláig közeli barátja, az ekkor már európai hírű Voltaire. Közben továbbra is járt a párizsi Saint Honoré utcába, a Geoffrin szalonba, s újabb hírességeket - Van Loo, Quentin la Tour, Falconet - ismert meg. Madame d’Etioles nemcsak művelt társasági hölgy, hanem kiváló színésznő is volt, amit akkoriban értelmiségi és arisztokrata körökben nagyra becsültek. Echoes-ban berendezett egy színházat. Nem volt ez szokatlan abban az időben. Az azonban már mindenkinek feltűnt, milyen feltűnően szép énekhangja és sokoldalú tehetsége van a kastély úrnőjének, aki egyre gyakrabban lépett fel, és nemcsak saját házában. Híre lassan eljutott a legfelső udvari körökbe. 1742 nyarán a francia királyné bizalmasa, Hénault elnök egy levélben arról számolt be, hogy részt vett egy színielőadással egybekötött estélyen és ott — írja — „Találkoztam egy hölggyel, aki talán a legcsinosabb, akit életemben láttam, Madame d’Etioles-lal. Tökéletesen ért a zenéhez... színi előadásokon lép fel Etioles-ban, melynek színháza olyan jól fel van szerelve, mint az Opera.” Később aztán rendszeresen találkoztak. Ennek az ismeretségnek is köszönhető, hogy Madame d’Etioles előtt megnyíltak a legelőkelőbb paloták kapui is: immár udvari nemesek, Duras, Nivernois, Richelieu herceg társaságában foroghatott. Az alkalmankénti találkozás Versailles lakóival azonban kevés volt számára. Egy jósnő állítólag már 9 éves korában megjósolta neki, hogy egyszer a király kegyencnője lesz. Az egyre népszerűbb szépasszony ennek szellemében építgette kapcsolatait, s megvoltak ehhez a megfelelő „ágensei” is. Rokona volt például a trónörökös első kamarása, Binet. Bejáratos volt az udvarba Mme d’Estrades, Mme de Sassenage, Mme de Villimier és Chevreuse hercegnő, távoli rokonai vagy ismerősei. Közvetítésükkel ismerte meg Bernis abbét, Franciaország későbbi külügyminiszterét. Pártfogói egyengették a jóslat beteljesedésének útját, de Madame d’Etioles maga is mindent megtett. Méltó hozzá az a színészi teljesítmény, ahogyan magára irányította a király figyelmét. Ig Amikor a király kedvenc szenvedélyének, a vadászatnak hódolt, s erre éppen a sénart-i erdőben (közel Etioles-hoz) került sor, mindig feltűnt ott egy szép nő nyitott, díszes hintója. Végre a királynak is feltűnt az útját „véletlenül” mindig keresztező fogat. Binet és Mme Chevreuse készséggel felvilágosították: a hintó utasa Madame d’Etioles, akiről már volt alkalmuk beszélni őfelségének. A nevét a király valóban ismerte és ismerték mások is az udvarban, így az éppen soros kegyencnő, Chateauroux hercegnő is, aki meg is neheztelt Mme Chevreuse-re a készséges felvilágosításért, mondván: „Nem tudja, asszonyom, hogy ezt a kis Etioles-t szemelték ki a király számára?” A hercegnő és Versailles lakói jól voltak informálva. Chateauroux halála után — aki két nővérét követte és akit igen rövid időre két húga követett irigyelt „tisztségében” — valóban Madame d’Etioles hódította meg az Fiatalon, amikor megkívánták... 23 Mr