História 1998
1998 / 5-6. szám - VOIGT VILMOS: A bor a magyar folklórban
A bor a magyar folklórban Közmondások, mondókák, viccek A szőlő- és borkultúra olyan sokrétű tevékenység, hogy ennek ezernyi mozzantához fűződik folklór. Természetesen a sárgarépa-termesztésnek meg a paprikáskrumplifogyasztásnak is megvan a maga szokás- és hiedelemvilága, még jóízű történetek is előfordulhatnak — ám ki merné ezt egyetlen minutumra is összevetni a bor folklórjával. Ezernyi fortélya van a szőlő művelésének, a jó (és a hamis) bor elkészítésének, eladásának, főként fogyasztásának. Ezeket gyakran a folklórhoz sorolhatjuk, hiszen a hagyomány erején kívül igazán semmi sem indokolja meglétüket. Plinius már idézi azt a hiedelmet, miszerint a must és a bor megsavanyodik, megromlik hószámos asszonyok közelében. Ezt az összefüggést később is ismerik Európában — noha nem igaz. Az újbort Márton napján (november 11-én) kell megkóstolni. „A bornak Szent Márton a bírája” — mondják. Ekkor fogyasztják a ludat, és általában is lakomákat tartanak, hogy a következő esztendőben is bőséggel legyen enni-innivaló. Az utóbbi évszázadokban ezt a katolikusok Szent Mártonhoz, protestánsok pedig Luther alakjához kapcsolják. Pedig mindez régibb dolog, és az év 11. hónapjának 11. napjáról (még korábban a 9. hónap 11. napjáról), a közelgő advent előtti (vagyis már az új év felé tekintő) szokásról van szó.gy olyan kutatóprogramban dolgozunk, ahol különböző magyar népköltési műfajok szövegeit számítógép elemzi. Nem is válogatatlan szövegeket, hanem pontos antológiák, jellemző gyűjtemények adatait. És itt rögtön meglepő eredményekkel jár a „makacsul ténytisztelő” számítógépes vizsgálat. Mi józan ésszel arra gondolnánk, hogy közmondásainkban igen gyakori a bor emlegetése. Azonban a vizsgálatunkhoz alapul vett 768 közmondásunkból három ízben említik csak a bort. (Mást beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik. — Jó bornak nem kell cégér. — Vizet prédikál és bort iszik.) Ez pedig kevesebb, mint fél. És e három közmondásból az egyik nem is a borról szól, csupán egy közismert élettényre utal (megkérdezik a fogyasztók a bor árát). Megemlíthetem, hogy ugyanebben az antológiában egyetlen szöveg („savanyú a szőlő”) említi a szőlőt. Viszont egy évszázaddal ezelőtt Margalits Ede Magyar közmondások és közmondásszerű szólások c. gyűjteményében (Bp., 1896), amelyben ő 25 336 szöveget számlált (voltaképpen az ismétlődések miatt ennél kevesebb önálló szöveg taláható e kötetben), mintegy 350 példát idéz, ami legalábbis 1,5%, azaz háromszor annyi, mint az előbb láttuk. Persze, Margalitsnál sok minden szerepel e példatárban: „Bort megissza magyar ember, jól teszi, okkal-móddal meg nem árthat a szeszi” (ő is hozzáteszi, hogy ez Vörösmarty). — „Borkorcsolya. (Étel, melyre csúszik a bor.)” — „Szegény bor. (Rossz.)” Ezek nem proverbiumok, mégis a több száz adat zöme valódi. Azaz, noha arányaiban nem dominál a bor a magyar szólásokban, azért elég sok (főként helyi) sztereotip kifejezés köztudottnak veszi a magyarok borkultúráját. (Egyébként a „bor bevész ki” proverbiumot — negyedikként — csak a számítógép nem találta meg, ám ez azért ott van adattárában.) Gondolom, az is meglepő, hogy az ugyanúgy számítógéppel megvizsgált 1546 politikaivicc-szövegünk közül csak 4-ben fordul elő a bor. Az is hogyan! „Csepeli munkás töpreng egy pohár bor mellett. Enyém a gyár, értem. Magamnak dolgozom, ezt is értem. Csak azt nem értem, miért mondtam fel önmagamnak?” Itt a pohár bor csak életszituáció, nem tartalmi eleme a viccnek. Még ennél is kisebb a bor szerepe egy másik szövegben. Ebben az egyik szereplő nem akarja az égen megnézni a műholdat: „Nem nézem, nem vagyok én kommunista.” Ez a vicc így indul: „kocsmai borozgatás közben az egyik... mélyebben néz a pohár fenekére.” Már szóvicc a következő példa (közismert, sokféle viccben felhasznált névre utalással): „Azt még valahogy megértem, hogy kevés a borunk, mert az a terméstől függ, de hogy miért kevés a hordó, azt már nem. Pedig igen egyszerű: csak egy Kádárunk van, az is az oroszoknak dol-E A nagyobb ünnepeken ott a bor... A mennyasszony felköszöntése, 1860-as évek