História 1999
1999 / 5-6. szám - FRISNYÁK ZSUZSA: "Utazás a Balaton körül"
„Utazás a Balaton körül” Vasútépítések a tó partján A Balaton körül több vasúttársaság, eltérő időben épített, különböző jelentőségű vasútvonalakkal rendelkezett. A legelső, Balatont érintő vasút a Déli Vasúttársaság Buda-Kanizsa közötti vonala volt. A Keszthely-Balatonszentgyörgyi Helyiérdekű Vasút, ill. Keszthely Vidéki Helyiérdekű Vasút Balatonszentgyörgy- Keszthely-Balatonederics-Tapolca között teremtette meg az összeköttetést. A Balaton Vidéki Vasút pedig a Balaton északi partvidékét vonta be az országos vasúthálózatba. „Mennyit nyert Balatonfüredi” A legfontosabb Balaton menti vasútvonal az 1861-ben megnyílt Buda-Kanizsa közötti vasútvonal volt. Ezen vasút vonalvezetésének ügye - az, hogy merre menjen - az 1850-es évek közepén erős érdekellentétek kereszttüzébe került. Veszprém és Zala megye birtokosai a Balaton északi partjáért, a Somogy megyeiek a déli part mentén építendő vasútvonalért küzdöttek. A felek vitája csak 1856-ban csillapodott le, amikor is a Ferenc József Császár Keleti Vasúttársaság mindkét vonalváltozatra kidolgoztatta a költségvetést. Ebből kiderült, hogy a földmunkák, a hidak, átereszek építése stb. a déli oldalon fele annyiból kivitelezhető, mint az északi parton, sőt a földkisajátítás költségei is alacsonyabbak. A vasúttársaság így 1857-ben a déli parton elkezdhette a pálya mérnöki kijelölését, 1858-ban elkészültek a részletes tervek, s megkezdődhetett az építés. A vasút tervezői és építői azonban nem számoltak a Balaton természetével. A vonal építéséhez a legolcsóbb tóparti földeket szerezték meg, valamint nem vették figyelembe (nem tudták?), hogy a Balatonnak az építés éveiben rendkívül alacsony volt a vízállása. Mindez azzal járt, hogy a vasúti pályát úgy építették meg, hogy az a tó maximális vízszintje felett 88 cm-es magasságba kerüljön. 1859 után azonban a tó vízszintje emelkedni kezdett, a vízállás 1860-61-ben már megközelítette a maximumot. A Déli Vasúttársaság ezért 1860-tól lobbizni kezdett a Balaton vízszintjének csökkentéséért. A Balaton vízszintjének csökkentésében egyrészt érdekelt volt a Déli Vasúttársaság, hogy ezzel is védje a vasúti pályát a hullámzásoktól, jégtorlaszoktól, másrészt azok a földbirtokosok, akiknek a földjeit a tó rendszeresen elöntötte. 1860-ban Hollán Ernő ismertette a Pesti Naplóban a vasúttársaság elképzelését: „ha a Balaton vízszine négy lábbal alább szállíttatnék (mi a gazdasági szempontból fölvett érdekeknek tökéletesen megfelelne), a tóvíz széle a somogyi parton legalább 100- 150 ölig beljebb vonulna, s így a vasúti töltéseket soha, még a legnagyobb vízállás mellett sem bántaná. E szerint a somogyparti birtokos urak érdekei a vasúttársaságéival találkoznak.” A Balaton vízszintjének csökkentése mellett leginkább a Zichy család kötelezte el magát. A Déli Vasúttársaság elnöke gr. Zichy Ferenc, a Balatonszabályozási Társulat elnöke gr. Zichy János volt, a korabeli közvélemény pedig gr. Zichy Edmundnak tulajdonította a vasútvonal irányának kijelölését. Ezzel a ,,kölcsönös érdekek helyes felfogásán alapuló”, erős érdekszövetséggel, mely munkáját a sajtótudósítások szerint „hazafias buzgósággal” végezte, nehéz volt a lecsapolás elleni érvekkel hadakozni. Az 1860-ban a Balaton lecsapolásáról rendezett gyűlésen Hollán Ernő szerint egyetlen - komolytalan - ellenérv merült fel: „hallottunk még némi aggodalmat kijelenteni az iránt, hogy a Balaton vízszinének lejjebb szállítása folytán a kies balatonfüredi fürdőházat lebontani s némely öllel beljebb szállítani kellene. Igaz. Azonban annyi figyelmet e körülmény még nem érdemel, hogy neki a másrészt kínálkozó nevezetes eredményeket föláldozzuk.” A megemelkedett vízszintű Balaton hullámai tehát veszélyeztették a frissen megépített buda-kanizsai vasútvonalat. A Déli Vasúttársaság számára a cselekvés ideje 1862-ben következett el, amikor is a tavaszi jégzajlás a vasúti pálya egyes helyein kétméteres jégtorlaszokat okozott, a közlekedés pedig megakadt. A vasúttársaság a kancelláriához fordult, és előterjesztett egy, a Balaton lecsapolására vonatkozó tervet. A kancellária az elképzelést támogatta, és utasítást adott a Sió-zsilip megépítésére. A Sió-zsilip átadása (1863) azonban nem oldotta meg végleg a Déli Vasútnak A Déli Vasúttársaság vonata. Látkép a fonyódi hegyről