História 1999
1999 / 7. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - HAJDU TIBOR: A tiszti párbaj
hanem a politikai vagy sajtóvétségért elítéltekkel együtt - a Krúdy által oly szemléletesen leírt, úri elbánást biztosító - m. kir. államfogházba. A párbaj-gyilkosságot maximum 5 év államfogházzal lehetett büntetni, de Magyarországon „valójában még ilyen esetekben is csak néhány hónap államfogházat szabtak ki, sebesülésnél pedig csak 2-3 hét vagy néhány nap államfogházat kapott” a tettes. Az osztrák büntetőeljárás szigorúbb volt, persze csak akkor, ha a párbajozók ellen egyáltalán vádat emeltek. Egy katonai szakíró azt állapítja meg már 1912-ben: „Amiért nagyobb a hajlam Ausztriában a vitás esetek békés rendezésére, mint Magyarországon, annak fő oka, hogy Ausztriában a párbaj büntetőjogi következményei sokkal szigorúbbak, mint Magyarországon. A párbaj Magyarországon olyan vétség, melyért többnyire még az ellenfél megölése esetén is csupán néhány hónapos államfogházzal büntetnek. Úgymond, ez lovagias ügy, s a büntetés »gavallér fogság«. Ausztriában a párbajozót esetenként többéves börtön fenyegetheti, mellyel becsületét is elveszti.” A katonai büntető törvénykönyv és a becsületkódex enyhébben ítélte meg még a párbaj-gyilkosságot is, mint a Btk., viszont rangvesztéssel járt a kihívás visszautasítása, ha az ezred vagy helyőrség becsületügyi választmánya a kihívást elfogadhatónak találta. A becsületügyi választmány által jóváhagyott párbaj résztvevői a hadsereg és az uralkodó különös védelmét élvezték. Ha két tiszt párbajozott, őket teljesen kivonták a polgári büntetőeljárás alól. Azt is a becsületügyi választmány döntötte el, hogy ki párbajképes. Sértett telek Azon csak a sértett háborodott fel, ha nem találták párbajképesnek - ami mindig felháborította a magyar közvéleményt, az a tiszti Ehrennotwehr (becsületvédelem) fogalma volt. Eszerint a tiszt, akit nyilvánosan bántalmaztak vagy megsértettek, köteles a sértést azonnal és fegyverrel megtorolni. Bántalmazásnak minősült az is, ha (szerinte) szándékosan meglökték a tisztet, vagy megfogták a karját, kabátját. Vérmérséklet dolga, hogy ki csinált ilyesmiből ügyet, ha négyszemközt vagy utcán történt. Ám ha egy másik tiszt vagy civil „Szünóra volt és a Waffenwesen-től kimerült elmével sütkéreztünk az udvaron és azon törtük a fejünket, miképpen lehetne a Repeller-Stutzen Master 95 (95-ös mintájú ismétlő-kartály) szerkezetét meg nem tanulni. Ebben a kérdésben nem voltak faji ellentétek közöttünk, és mindnyájan elismeréssel hallgattuk Abelesz fejtegetéseit, amelyek az egyszerű letagadástól a komplikált rosszullétig az összes kedvező eshetőségeket ismertették. Csak Mandrucz bámult komoran maga elé. - Nem szeretem az üres fecsegést - jelentette ki később eléggé hangosan. Abelesznek finom fülei vannak és így hallotta azt, amit az ő számára tettek postára. - Azt akarod mondani, hogy én fecsegek? - kérdezte baljóslatú hangon. Mandrucz ekkor egy monoklit vett ki a zsebéből és lovagias arcot csinált: Mindenekelőtt ne legyen izgatott, Abelesz úr válaszolt olyan előkelően, ahogy eddig csak a Nemzeti Színházban hallottam. - És ha éppen tudni akarja, igenis, az ön fecsegése zavar...” [Farkas Pál: Egy önkéntes naplója] ismerősök látták, az Ehrennotwehr elmulasztása rangvesztéssel járt. Ha párbajképes volt a sértő, párbajra kellett hívni, ha nem, karddal - de csak karddal! - össze kellett vagdosni. Az ilyen becsületügyek megítélésében tisztek számára a mérvadó szakmunka „Ristow k. u. k. ezredes becsületkódexe”. (Ristow volt az, aki hadnagy korában elkísérte barátját, Dienstlt Bartha Miklóst összekaszabolni. Ferenc József kegye a büntetés után visszasegítette a hadseregbe, ahol ilyen magas rangot és reputációt ért el.) Legénységi személy szembeszegülését bármilyen fegyverrel vagy eszközzel megtorolhatta a tiszt, de csak szükség esetén (ha nem volt mód arra, hogy helyben elfogassa). Egy másik mérvadó szakmunka hangsúlyozza, hogy a tiszt akkor is köteles kardot rántani, ha a támadást az ő agresszív viselkedése váltotta ki, de ebben az esetben utólag jogosan megbüntethetik. Mindenesetre, ha olyan fegyverhasználatra kerül sor, ami a helyi közvéleményt felingerli, jogos eljárás esetén is tanácsos a tisztet más garnizonba helyezni, nem büntetésből, hanem a további súrlódások elkerülése végett. Új állomáshelyén mielőbb tájékozódjon, milyen nyilvános helyeket nem ajánlatos látogatni. Ha maga a vendéglő stb. megfelelő, de feszültség tapasztalható a polgárság és a tisztikar között, lehetőleg ne egyedül, hanem tiszttársakkal együtt látogassa. Párbajhősök Az 1878 után kibontakozó magyarországi párbajszenvedélyben kezdeményező szerepük van a katonatiszteknek, de kiterjed az arisztokráciára, a régi és az új középosztályra. Ennek megfelelően az állam elnéző, annyira, hogy Bécsből Pozsonyba jártak át párbajozni. A hadsereg pedig egyenesen segítette a civil kardpárbaj. Illusztráció Clair Vilmos Párbajkódexéből