História 2000
2000 / 5-6. sz - MŰHELY - TEGYEY IMRE: Megszólalnak a mükénéi agyagtáblák
38 MŰHELY Megszólalnak a mükénéi agyagtáblák „Lineáris B” feliratok megfejtése A mükénéi agyagtáblákat, a lineáris B feliratokat ötven éve egy angol építész, Michael Ventris bírta szóra. Ifjúkorától szenvedélyesen érdeklődött megfejtetlen írások és nehezen érthető nyelvek iránt, mint amilyenek a 20. század első éveiben a krétai Knósszosz palotájából kerültek elő. Knósszoszt Arthur Evans ásta ki, s így közvetlen folytatója lett a nagy kezdeményező, Heinrich Schliemann munkásságának: a német kereskedőből lett műkedvelő régész, Homérosz költeményeinek szerelmese először Tróját, majd 1876-ban Mükénét tárta fel, s bebizonyította, hogy a két eposzban leírt mükénéi világ nem a mítoszok birodalmába tartozik, hanem valóságosan létezett a Kr. e. 2. évezredben. Összefüggő írásrendszerek Schliemann írásos emlékeket nem talált, joggal hihette tehát, hogy a trójaiak és a mükénéiek még nem ismerték az írás művészetét. Evans szerencsésebb volt: a hatalmas méretei, bonyolult alaprajza miatt később a labirintus képzetét keltő knósszoszi palota romjai között három, különböző korszakhoz tartozó, de egymással összefüggő írásrendszer emlékeit találta meg. Az írást, akárcsak az egész kultúrát Evans Minószról, Kréta mitikus királyáról nevezte el. A legkorábbi szakaszban (Kr. e. 2000-1650) az írás olyan képszerű jelekből állt, amelyeken az ábrázolt tárgyak még felismerhetőek voltak (láb, szem, ökörfej, hajó stb.) - ezt hieroglifikusnak nevezte, mivel a korai egyiptomi képírásra emlékeztetett. Ezt a rendszert Kr. e. 1750-től egy új írásmód váltotta fel, amelyben az írás leegyszerűsödött, vonalas jelleget öltött (lineáris A írás). Nagyjából a 15. század folyamán ez is módosult részben a jelek további leegyszerűsödésével, részben azáltal, hogy a vonalzással elkülönített sorokba írt szövegek sokkal áttekinthetőbbek lettek. A lineáris B táblák - ahogy a harmadik írást nevezte - kizárólag Knósszoszból kerültek elő, míg mind a hieroglifikus, mind a lineáris A írás egész Krétán elterjedt volt. Evans a táblák szövegét ugyan nem tudta elolvasni, de tartalmukról bizonyos feltevései voltak. A bronzkori paloták ugyanis nemcsak politikai, hanem gazdasági centrumok is voltak, ahová feldolgozásra szánt nyersanyagokat, terményeket szállítottak és raktároztak, s ahonnan kész árut továbbítottak más krétai városokba, sőt a Földközi-tenger egyéb vidékeire is. A hatalmas árumennyiség számontartására, az adókivetések, beszolgáltatások, tranzakciók rögzítésére valamiféle könyvvitelre, azaz írásra volt szükség. A krétai írások pontosan ezt a célt szolgálták. A lineáris B táblákon három elemet sikerült megkülönböztetni. 1. A szótagjelek. A jelek magas száma (90-et ismerünk) világossá tette, hogy csak szótagírásban rögzített szövegre gondolhatunk (a betűíráshoz a harmadára sem lett volna szükség). Az ilyen írástípus csak nyílt szótagokat (tehát egy mássalhangzó és egy magánhangzó kombinációját vagy puszta magánhangzót) jelölhet, önálló mássalhangzót nem. A magyar „kert” szó az ilyen írásban kerete alakban jelenne meg. 2. Az ideogramma fogalmi jel, amely képes önmagában egész szót vagy akár egész mondatot rögzíteni. Ideografikus írás a kínai a maga 50 ezer jelével, de ideogrammák a mi közlekedési jeleink is. Az ideogrammák gyakran piktogrammák, azaz a tárgy képszerű ábrázolásai, ezért tartalmukról akkor is fogalmat alkothatunk, ha a szótagjeleket egyáltalán nem tudjuk elolvasni. Ilyen ideogramma a lineáris B írásban: férfi, nő, ló, szarvas, háromlábú edény, dárda, kard stb. 3. A szám- és mértékjelek is érthetők voltak a szöveg nélkül: függőleges vonások jelölték az egyeseket, vízszintesek a tízeseket, körök a százasokat, sugaras körök az ezreseket, sugaras körök középen vízszintes vonással a tízezreseket.