História 2009
2009 / 9-10. szám - FIGYELŐ - MOLNÁR ANTAL: Reformáció a hódolt Magyarországon : A törökök és a vallási sokszínűség - A reformáció kronológiája, 1514-1648
Szegedi Kis István [Szeged, 1505 - Ráckeve, 1572] A reformáció helvét irányát képviselő teológus és egyházszervező. A bécsi, a krakkói és a wittenbergi egyetemen tanult, ez utóbbin doktorátust szerzett 1543-ban. 1544-től főleg a török hódoltsági területen működött mint rektor és prédikátor (Csanád, Gyula, Cegléd, Temesvár, Mezőtúr). 1552-ben Tolnán Sztárai Mihály lelkésszé szentelte. Tanításai kezdetben megmaradtak a lutheri tanok keretei között, 1552-től azonban a svájci reformáció tanai mellett állt ki. Megindította azt a folyamatot, amely a református egyház szervezeti önállóságához vezetett. 1563-tól Ráckevén volt lelkész haláláig. Teológiai munkái Genfben és Bázelben jelentek meg, tanítványa, Skaricza Máté gondozásában, aki életrajzát is megírta. Négy éneke maradt fenn. F. I. Skaricza Máté portréja Szegedi Kis Istvánról, Theologiae sincerae loci communes c. művében, 1558 Jenbergben folytatta, eredetileg a lutheri reformáció híve volt. Az 1550-es években csatlakozott a hitújítás helvét irányához, amelynek alapjain alakult meg a református egyház. Az ő hatását kereshetjük tanítványa, Méliusz Juhász Péter hasonló választása mögött. Ez a váltás döntő jelentőségűnek bizonyult a magyarországi reformáció történetében: az egyházi intézményeket a hódoltságban és a Tiszántúlon olyan vezetők szervezték meg, akik a reformáció svájci ágához tartoztak. A lutheri-melanchthoni szellemű áttörést követően a konszolidáció már a Kálvin, pontosabban a második generáció (Théodor de Béze, Heinrich Bulfinger és társaik) által vallott tanítást képviselő prédikátorok munkája nyomán valósul meg. Ez a szervezőmunka csak akkor lehetett sikeres, ha az új egyház képviselőinek tanítása találkozott a mezővárosok és falvak parasztpolgárságának igényeivel, de az egyház doktrinális alapvetése kizárólag a prédikátorok munkája volt. A mezővárosi reformáció jelensége mellett az egész országban, így a hódoltságban is számolnunk kell a prédikátori reformáció fogalmával. A második nagy nemzedék a megváltozott feladatokhoz más eszköztárat használt, mint elődei. A hitviták továbbra sem szűntek meg, de ekkor már elsősorban nem a katolikusokkal szemben, hanem az új irányzat, a Szentháromság-tagadó (antitrinitárius) eszme követői ellen hadakoztak. Szegedi nem drámákat és énekeket írt, hanem hatalmas teológiai szintézist szerkesztett és kánonos könyveket állított össze. Skaricza Mátétól tudjuk: a tolnaiak a század derekán már jobban szerették az ő „mérsékeltebb és érthetőbb” prédikációját, mint Sztárai vagdalkozását. Erről így emlékezett meg Skaricza Máté Szegedi Kis Istvánról írott életrajzában: „Szokása volt Sztárainak az ugyanazon templomban prédikáló József barátból csúfot űzni úgy, hogy egy kirendelt ifjúval a szónoknak minden szavát nyomban leíratta, azután ő maga a következő beszédben inkább szenvedélyes, mint éleselméjű szemrehányásban becsmérelte és cáfolta azt. De ez a tevékenység bizony akkor már nem szolgált Sztárainak nagy dicséretére, miért csendesen mindenben engedve a nép kívánságának, ő meg is kérte Szegedit, hogy Isten egyházának érdekében e kívánságnak [ti. a prédikáció tartásának] ne mondjon ellent.” Az utolsó kísérlet: az antitrinitáriusok A 16. század utolsó harmadára megszilárdult a református egyház a hódoltságban: a Duna két partján a dunamelléki, a Tiszától keletre a tiszántúli, Somogyfordítása, a magyar erazmista Bibliafordítások legkiemelkedőbb darabja. Kálvin egyházi alkotmánya mintájára Genfben lelkipásztorokból és vénekből (presbiterek) álló konzisztóriumot állítanak fel. 1542. július 21. III. Pál pápa létrehozza a római inkvizíciót (Congregatio Romance et Universalis Inquisitionis), amely a katolikus egyház központi bíróságaként működött az eretnekségek ellen. 1543-1546 A protestáns iskoláztatás kezdetei Sárospatakon Ormosdi Székely Klára és Perényi Gábor patronátusa alatt. A plébános és a ferencesek elűzése után a pataki prédikátor az iskolarektori teendőket is ellátta. 1544 Kolozsvár plébánossá választja a wittenbergi egyetemen tanult Caspar Helth (Heltai Gáspár) szász papot, aki Franz Hertellel (Dávid Ferenccel) együtt lutheri, helvét, majd antitrinitárius elveket vall, és 1550-ben nyomdát alapít a városban. Sztárai Mihály padovai egyetemi tanulmányai után hazatérve Dél-Baranyában és Szlavóniában, majd Tolnában térítést folytat a lutheri reformáció jegyében. 1546 Megalakítják első hitközségüket a franciaországi Meaux-ban a hugenották, a kálvinizmus francia követői. Támogatóik a Bourbonok, a Colignyak, és Lajos Condé hercege. Eislebenben meghal Luther. 1547 Megjelenik Johann Honterusnak az egész Szászföld számára kiadott egyházi rendtartása, a Reformatio Saxonica. A különböző elvek és gyakorlat miatt különösen nagy a Nagyszeben és Brassó közötti ellentét. 1550-től Hontenus rendtartása válik kötelezővé. Petrovics Péter udvarába érkezik Francesco Stancaro orvos, antitrinitárius teológus, a bécsi egyetem korábbi héber nyelvtanára. Tanításai ellen a számos reformátor és zsinat is állást foglal. A tridenti zsinat eltörli a búcsúcédulák árusítását. 1549. szeptember A felső-magyarországi városszövetség (Kassa, Bártfa, Lőcse, Eperjes és Kisszeben) I. Ferdinánd küldöttei számára benyújtja a Stöckel Lénárt által az augsburgi hitvallás alapján összeállított Ötvárosi Hitvallást (Confessio Pentapolitana ). 1549 A protestáns iskola kezdetei Debrecenben. 1550. április 20. Hitvita Vaskaszentmártonban a katolikus és a lutheri reformáció képviselői között, elsősorban egyházfegyelmi kérdésekről (papok házasságáról, böjtről). Az oszmán hatóságok a protestánsok pártjára álltak, emiatt a katolikus papok egy része áttér. 1551 Kálmáncsehi Sánta Márton elfoglalja a debreceni plébániát, és helvét szellemben prédikál. 1552-ben a lutheránus lelkészek a körösladányi zsinaton kiközösítik, így Debrecenből Munkácsra távozik.