História 2010
2010 / 1-2. szám - KÖZÖS DOLGAINK - TAKÁCS MIKLÓS: Ősszerbek a Kárpát-medencében? : A magyar-szerb kapcsolat valószínűtlen előzményei
Összerbek a Kárpát-medencében? A magyar-szerb kapcsolat valószínűtlen előzményei A hűvös dátum 896. a magyar honfoglalás időpontja, ezt igyekezett a történelmi Magyarország öszszes nemzetisége felülmúlni, soraikban a szerb nemzetiségű írástudókkal. Már a 18. században a Kárpát-medence déli részének szerb pravoszláv kolostoraiban sajátos mozgalom indult a rendházak történetének feltárására és ősi voltának bizonyítására. Mutatja ennek jellegét, hogy volt olyan szerző, aki Szent Pál macedóniai térítőútjának a fényéből vezette le saját bánsági kolostorának alapítását. Ennek fényében még visszafogottnak is tekinthető azon, feltehetően helyi néphagyományon alapuló felvetés, hogy a dél-bácskai Kábel (szerb: Kovilj) kolostorát a szerb nép legjelentősebb szentje, Szent Száva alapította volna a 13. század elején, miután kibékítette volna egymással a szerb és a magyar uralkodót. E legendás eseményről azonban nem szól megbízható írott forrás. Sőt az is valószínűtlen, hogy Szent Száva bármikor is járt volna a korabeli Magyarország déli részén, akár valamelyik királyi rokona oldalán, akár pedig egyedül. A gondolat alapjául - joggal feltételezhetően - a szomszédos, Budiszava (szerb: Budisava) falu nevének naiv értelmezése szolgált. Szerbek „Pannóniában” A 19. század közepén, az immár nem egyházi pályákon mozgó, szerb nemzetiségű értelmiségiek számára a nyelvi összehasonlítgatás, konkrétan a magyar nyelv szláv jövevényszavainak a halmaza volt az ősiség bizonyításának elsődleges forrása. A szláv irányból történt átvétel pedig önmagában is jelezte volna az egyes szláv népek elsőbbségét, legalábbis az ily módon érvelők szerint. Annak a kimondása volt a cél, hogy a szerbség ősei már a magyar honjog A Nemanja-dinasztia trónját felesége révén öröklő (Szent) Lázár szerb fejedelem (1371-1389), a rigómezei csata mártír hőse Szent Száva (1175 körül-1235) Rastko Nemanjic, szerzetesi nevén Száva, az önálló Szerb Ortodox Egyház megalapítója, az első érsek, író, fordító és törvényíró. A szerb államiság megteremtőjének, a dinasztiaalapító Stefan Nemanja szerb zsupánnak a legkisebb fia. A bizánci műveltség szellemében nevelkedett, erősen vonzódott a szerzetesi élethez. 1192-ben a Szent Hegyre vonult kolostorba, itt vette fel szerzetesi nevét. Apjával 1198-ban szerb kolostorként újra alapították Hilandart az Athosz-hegyen (ez jelenleg a szerbek legnagyobb zarándokhelye). Vezető szerepet vállalt a szerbiai egyház életében: kialakította szervezetét, nyolc püspökséget alapított, rendezte a kolostorok működését, iskolákat és kórházakat hozott létre a kolostorokon belül, összeállította az első szerb jogszabálygyűjteményt. Az egyházi irodalom fordításával elősegítette a szerb irodalmi nyelv kialakulását és megerősítette az ortodox vallást. 1219-ben a niceai egyházfőktől érseki rangot és felhatalmazást kapott a független Szerb Ortodox Egyház megalapítására, a pátriárka az első szerb érsekké szentelte fel. Szentföldről való visszatértében, a bolgár fővárosban, Veliko Trnovóban halt meg. Elsősorban a magyarországi szerb polgári közegből terjedt el a 19. században ismét Szent Szávának mint a szerb kultúra, oktatásügy és művelődés védőszentjének modern kultusza. A szerbség legkedveltebb középkori személyisége, ma is a legnagyobb szentként tisztelik. Ünnepe (január 26.) iskolai szünet. A dél-bácskai Kábel (Kovilj) szerb ortodox monostora. Metszet, 19. század F. I. Szent Száva. 13. századi freskó a studenicai ortodox kolostorban .