Hitel, 1990. szeptember-december (3. évfolyam, 18-26. szám)

1990 / 22. szám - SZÉPIRODALOM - Kálmán Margit: Levél Mihálynak

72 HITEL , 1990.22. szám Szépirodalom Néhány éve egy bizonyos Csokonai Lili nevű álnő regénye hozta izgalmi helyzetbe a kékzoknis olvasóközönséget. Azóta megérett az állapot, porondra libbenhet Kálmán Margit, Cs. Lili köpönye­gének friss hajtása. Említett kortársával szemben valóban nő, úgynevezett fiatal írónő. Rám, mint hímnemű előolvasóra nagy benyomást eszközölt Kálmán Margit szöveg­teste. Magabiztos tehetség. Hajrá Hölgy! Én Ön mellett vagyok. □ Dippold Pál Kálmán Margit Levél Mihálynak Édes Misiként, te szellemi nudista, itt kihagyok pár sort abba’ a reménybe’, h. az édesapád nemzőkészségibe’ így nem teszok nagy kárt... Mint látod, az 1. sz. személyiségűm ír neked, mer’ egyrészt a többi 4 szóba se állna veled ezen az árnyékvilá­­gon, másrészt annyit te is tucc, h. neked is legalább kettő van, és akko’ ászt is mingyá’ tudni fogod, h. mennyi mindenre’ nem is beszélek, ovid leszek, mer’ a mondanivalóm bőséges szakirodalmára nem adhatok kitekintést az olvashatóság kedvéére, idő- és helyszűke miatt, meg kétségkí­­mélés végett. De mindenesetre egy könyvet mellékelök neked, amit még én se ovastam (és ha ezen a nyáron nem lesz lakásom, nem is fogok), belenézek, utána inkább elóvasod észt a levelet. Most, ho­gyüssz, az édesanyádra is gyakran gondolok. Hát most gyütt rád a beszédetnék?! 10 év után?! Én még most tartsak önvizsgálatot, amikor az árbevétel két hónapja a minimumra apadt le? Hát minek néző’ te engem? Máriás huncutnak? Mindig is összetévesztette’ annak a jó öreg Sziszifosznak a hibbant ivadékaiva’, pedig te is jártá’ iskolába, és nagyon jó’ tudod, ha mindennek van határa. Itt minden jóérzésű ember a lerohadt gépparkon matat, libát töm, ceruzát högyöz, kapát, kaszát fen, piktorok kötöszkö­­dik, gyün­ mögy, mint a fájás, a nagy szárazság miatt meg a hűtőszekrénnyé’ kő neki vala­mi, ha legyön gőz. Téged is magyar anya szült, ha nevem­ nem is ért rá, és akármekkora turbó is van a dizeledbe, semmi egyéb nem vagy té­vé, mint egy tanácstalan adóalany a világegyetembe’, aki még ráadásu nagy eszmékké ’ sé operász, nemhogy valami közöd vana hozzájuk. (Megjegyzem, nincs is arra neked semmi szükséged, nekünk sé vót, hacsak nem falbú’.) És akkor én tartsak önvizsgálatot, mi? Hát egy: nem vagyok én főrevizor, kettő: amit te az én 1. sz., személyisé­­gembe’ szíves segítségemme’ meglátná’, atta’ efogna a jeges borzadály. Remélem. (Most jó’ is gyürne.) Engem is efog, mer’ ott négy ötfejű sárkány dekkol eleve, de csak az egyik feje hasonlít rád, az, amelyiken keresztbe állnak a szemök. Sósé mondtam neked, h. ölni tudnék, pedig így van, téged szívesen, mer’ annyira odavagy a halálra’. Persze, az utolsó pillanatba’ valamelyik másik személyisé­­gem szíve csöndbe’ megesne rajtad, mint amiko’ még egy sé vót. Olyat se mondtam sósé, mer’ nem szeretek hazudni, h. élni jó, de ha nem zavar senki, tulajdonképpen ki lehet bírni. Itt legföljebb a szippantósok meg a kukások járnak, de a kukások nem is gyűlnek be. Látod, én a dogokat úgy veszem, ahogy azok a törzsfejlődés jelenlegi fokán el vannak baltázva, és észt a szemléletet, légy szíves, te is sajátítsd e’ útközbe (idefelé gyorsan fog menni), h. ne kelljen sokat ugatnom. A 2. sz. személyiségemet nem szenvedhetted sohase, meg is lehet érteni. Hát ez ugyan nagy elégtétel vót, és nekem kis vigaszt nyújtott, amiko’ ehagyta’, de ez most nem fog segíteni. Az az egy esélyed van, h. kettőtök közt’ valamelyik szeret még bennünket. Na, mindegy, maradjunk a tényekné’. Tény, h. 10 évig önszántamba’ vettem részt ebbe’ a zsibbasztó turbékolásba’, te meg egy szalmaszál nem sok, annyit nem rúgtá’ arrébb az utamba’, na, persze, én se a tiedba’, mer’ ott nem vót (csak a temérdek meg drága tégla). De engem az avar teljesen lehúzott és befödött, és ha 3-4 havonta ki is vetté’ belőle levegőt vonni (kösz’), sietté’ visszanyomni azza’ az útszéli realizmussá’, nehogy teljesen magamhoz térjek. Ezé’ ne várja’ komolyabb hálát, mer’ nincsen bennem ilyesmi. Amiko’ beköszöntött a demokrácia, mondhatom, nagyon lepusztul állapotba’ tálál. Úgyhogy rögtön fehagytam ezekke’ a materialista beidegződésekke’, és mire megin diktatúra lesz, meglátod, összeszedöm magam. Addig is hozzá’ óvszert (ja, de nem is kell, mer’ tavalyra’ van még kettő), mer’ az én nettó bevételembe’ a gyereknek má’ nem jutna levegő, hacsak össze nem dobnák a Nándiva’, de annak is olyan a nyugdíja, mint a kutya vacsorája. (Nem az ényimre gondolok, mer’ ászt vacsora után gázóták e’ ezek a nagycsö­­csű bakonyi főemlősök, hiába fékezett az osztrák.) Alakítsán ki néhány segédfogalmat azokra’ a matematikai összefüggésekre’, amik a birkatürelem meg a túlélési esélyek között vannak. Ha hallottá’ ma ilyesmire’, akkó’ semmin se csutlakozzá, ha nem, akkó’ kérdezd meg bátran az MSzMP főtitkárát (ne kíméljed, meg van hízva), mer’ ezek újabban az alkotmánybíróságon (amire’ egy évve’ ezelőtt ászt se tudták, h. eszik­é v. isszák, ill. mire’), meg legszívesebben az ENSZ-be’ flangánának néhány zsíros állás miatt, amit­’ elestek, de kíváncsi vónék én arra, h.

Next