Hitel, 2003. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)
2003 / 12. szám - Milley Tóth Ferenc: Villámvert pillanatba zárva
[ 44] MILLEY TÓTH FERENC Villámvert pillanatba zárva „Mi voltunk a földnek bolondja, elhasznált, szegény magyarok" (Ady) Flaszterba ékelt tereken sóbálványokká babonázva állnak - mióta! — mereven villámvert pillanatba zárva szisszenve csattant csontjukig cilinderes mágusok átka a nóta torkukon akadt a puska markukba ragadt rándulóinak megszakadva lendülő karjuk fennakadva rosszkedvűk muszáj-hurrázása srapnelvert mellük hullámzása kocsonyás csendbe belefagyva vérízű sárba nem merültek lebegve görcsbe merevítitek megtartja őket az idő szögesdrótjára ráfeszültek besüppedt szemgödrük alá vitriolkönny vájt árkokat jégmarta rücskös arcukon hitetlenkedő áraidat hogy minden kín hiába volt oda minden mi drága volt veszetti fáradt kábulat nem moccannak már idegen konok forverő-parancsra feltört lábuk belekövült papírtalpú bakancsba kőnehéz bomyú vállukon bánattal dugig tömve Gorlice Doberdo felől hazacipelték nyögve gonosz púpként hátukra nőtt görnyeszűi roskadt válluk közöttük éhes lihegés nincs könnyebb préda náluk nincs elhagyottabb náluk csipkerózsika-álmukat ?Bárhány tél behavazta s fehér és vörös szirmok is suhan tavasz tavaszra állnak villámvert-mereven bábokká babonázva flaszterbe ékelt tereken vak pillanatba zárva HITEL