Szent Domonkos Rendi Katolikus Leánynevelő, Hódmezővásárhely, 1940
igyelmes Püspök Atyánk szózata a tanuló tfúsághoz. Kedves Gyermekeim! Isteni Üdvözítőnk útjelzőket állított fel a mi katolikus életünk ösvényei mellé: a szentségeket. Ezek mutatják, hogyan kell nekünk élnünk, hogy életünk ne fonnyadt, vérszegény legyen, hanem élettől duzzadó, erőteljes és termékeny. Ti is, Kedves Gyermekek, ugyebár nem vérszegény, beteges, hanem egészséges életet akartok élni ? Ezért jól véssétek a szívetekbe mindazt, amire a ti számotokra rendelt szentségek figyelmeztetnek titeket. A keresztség szentsége indít el minket a keresztény életre. Hogy minő az az élet, amelyre a keresztség hív, azt megvilágítja előttünk a keresztség szertartása. Amikor keresztszüleink elvittek a templomba, hogy megkereszteltessenek minket, akkor a keresztelő pap azt kérdezte tőlünk : „Mit kérsz Isten Anyaszentegyházától ?“ Mi nem tudtunk még beszélni, de feleltek helyettünk a keresztszülők: „Hiteti“ Tehát a keresztség elsősorban a hitből merített, a hit által irányított életre hív minket, mert csak ez adja meg nekünk az örök életet. Az az élet, amelyre a keresztség írás nyit minket, a hitben még azt kívánja tőlünk, amire a keresztségben figyelmeztettek is minket: „Ha az életre be akarsz menni, tartsd meg a párán» csőlátókat?“ Az az élet, amelynek a keresztség az útjelzője, a hitből meretett és a parancsok által szabályozott élet. Ehhez az élethez híven kell ragaszkodnunk a bölcsőtől a sírig. Ezért hangzik a figyelmeztetés a keresztségben: „Őrizd meg keresztségedet?“ Amint fölnövekszünk és a serdülő korba jutunk, jön a második szentség, a bérmálás. Várjon ez mire tanít minket ! A bérmálás az apostolságnak a szentsége. Megtanít arra, hogy nem elég, ha csak magammal törődöm és én magam jó katolikus vagyok. Nekem másokkal is kell törődnöm. Az apostolok is az első pünkösd, az első bérmálás előtt nem tanítottak, nem indultak el az evangélium elterjesztésére. Addig úgy viselkedtek, mint tanítványok. De amikor a Szent» lélek eljött rájuk, akkor mindjárt elkezdtek tanítani, hamarosan szét is széledtek szerte a világon, hogy mindenhová elvigyék az evangéliumot, amelyet nemcsak szóval, hanem példájukkal is tanítottak. A bérmálás szentsége figyelmeztet, hogy nekem is most már nemcsak tanítványnak, hanem tanítónak, mesternek, apostolnak is kell lennem. Azt kérdezitek: Hát nem elég, ha csak a pap tanít és apostolkodik ? Nem? A papok száma nagyon kevés. Szinte arra sem igen elég, hogy elvégezzék az istentiszteleteket és hogy a templomokban tanítsanak. Nekünk kell hozzájuk csatlakoznunk és apostolkodnunk. A világi híveknek is kell