Hód-Mező-Vásárhely, 1875. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1875-02-14 / 7. szám
V-ik évfolyam. 1875. V-ik szám. Vasárnap, február 14-én. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 13 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, III tized, 915. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után a 6 kr. A nyáttérben a háromhasábos petitsor díja 15 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díjai a szerkesztőhöz , vagy Szegedre a kiadóhoz küldendők Előfizetési feltételeinket ajánljuk a t. közönség szíves figyelmébe. A lapunk eddig megjelent számai még mindig kaphatók: helyben a szerkesztőségnél, Szegeden a kiadóhivatalban; az előfizetési díj január-márciusra 1 írt, félévre 2 frt. Vidékit. előfizetőinket kérjük, hogy úgy előfizetéseiket, mint reklamációikat ezentúl egyenesen Szegedre a kiadóhivatalhoz — ám ne a szerkesztőhöz — küldjék. Elismerést az érdemnek! —sz.— A polgármesteri nagy terjedelmű „Évi jelentés“ utolsó részletét lapunk mai számával veszik olvasóink. A helybeli köztörvényhatóságnak a múlt 1874-ik évben végzett hivatalos működését, ez úgy szerkezetében, mint adatainak és részleteinek kétségtelen hitelű statisztikai jellegében különösen is figyelemre méltó, elnöki munkálat — eléggé élénk, világos képben mutatja be. Mindenekfölött pedig elvitázhatlan bizonyítékot nyújt — mondjuk ki minden habozás nélkül egyszerre: ama nagymérvű buzgalomról egyfelől, amely úgy az összes hatóság, mint az egyes hivatalkörök — a képviselőség és a tanács, a szakosztályok és az egyes hivatalnokok munkálkodási körében a legszebb, s legelismerésre méltóbb módon nyilvánult s nyilvánul ma is; — örvendetes tanúságot tesz másfelől ama mindenekfölött elsősorban megkivántató szakértelemről, vezető erélyről és tapintatos ellenőrzésről, mely a közigazgatási és törvénykezési közegek hivatalos ügyködésében mindenütt egyiránt kitűnik. . . . Sietünk ezúttal megragadni az alkalmat arra, hogy először is a helyi sajtó részéről megadjuk a méltó elismerést a föntebb jelzett hivatalbeli buzgóság — s ezzel kapcsolatban a törvényhatóság múlt 1874-ik évi működésének — s hogy továbbá figyelmesekké tegyük polgártársainkat és városunk lakóit általában azon igen fontos és igen jelentékeny mozzanatokra, amelyekről a nevezett jelentés részletesen említést tesz, és hogy fölhívjuk végül a közérdekeltséget ama nemcsak nem kicsinyelhető, de valóban elismerésre méltó szolgálatokra, amelyeket a választóközönség bizalma folytán jelenleg működő képviselőtestület, és úgy a közigazgatási, mint a törvénykezési tiszti személyzet, más szóval városunk hivatalnokai városi életünk fejlesztése és közelhaladásunk érdekében a közelebb lefolyt évben teljesítettek, és fokozatosan ma is teljesítenek. Kötelességünk, hogy ezt tegyük, kötelességünk, hogy ahol ügybuzgalmat, szakértelmet és dicséretes sikert látunk a közigazgatásban, tapintatot, erélyt és bölcseséget a hivatalkörök vezetésében és irányzásában, ott érdemet is lássunk, s ennek a kellő méltánylást és elismerést megadni nem csupán ne vonakodjunk, de mindenekfelett siessünk is ! Távol van tőlünk még csak gondolata is a hízelgésnek, — nem akarunk reklámot! Az előttünk levő tényekből indulunk ki, pusztán azokból, amelyeket az „Évi jelentés“ konstatál. Ezen tényekre figyelmeztetjük olvasóinkat, fölhíván őket, hogy ítéljenek azok felett józanul s részrehajlatlanul, s bizonyára azon meggyőződést fogják maguknak szerezni, hogy városi hatóságunkat úgy egyetemleg, mint egyes hivatalnokaiban a méltó elismerés valóban megilleti, mert szembetűnő mérvben megvan náluk a munkakészség, az ügybuzgóság, a szorgalom és szakértelem : tenni városunk érdekében mindent, fáradni a közelőhaladásért, s küzdeni a szabad, önálló városi létezésért, odaemelni hova előbb e nagy magyar telepet, hogy a reá néző feladatnak az állammal és a hazával szemben megfelelni bírjon. Ama reformok, amelyek a hatóság által részben megindíttattak, részben a közeljövőben megindittatni szándékoltatnak — városunk közművelődési érdekeivel a legszorosabban összeforrvak, ugye reformok — valamint általában bármely közjóra célzó hatósági intézkedések és törekvések is csak úgy juthatnak a kitűzött célhoz, csak akkor ölthetnek testet — szóval csak az esetben éreztethetik jótékony áldásaikat, ha ezek eszközlésénél a hatóság, a polgárok és lakosok erkölcsi és anyagi támogatására feltétlenül számíthat. Lakosságunk ezen erkölcsi és anyagi támogatására a helybeli hatóságnak ezek után kétszeres joga van számítani. És mi, amidőn derék hatóságunk föntebb jelzett érdemeinek ezúttal méltó elismerést szavazunk: fölhívjuk egyszersmind a sajtó útján is városi derék lakosságunkat, ajándékozza meg végre az ily hatóságot feltétlen bizalmával, támogassa, segélje azt azon mértékben, amelyet mind a közvélemény , mind pedig a saját tapasztalatunk szerint is a helybeli közönségtől méltán megvárhatunk. Csak így lesz lehető az, hogy az „Évi jelentés“ évről évre a legdicséretesebb bizonyságokat szolgáltassa adataiban arról — hogy mi vásárhelyiek nem csupán akarunk haladni, de tényleg is haladunk. Évi jelentése H.M.-Vásárhely törvényhatósági joggal felruházott város ■polgármesterének az 1874-ik évet illetőleg. — Felolvastatott az 1875. évi január hó 12-dikén tartott városi közgyűlésen. — (Vége.) levéltár. A levéltári hivatal, régi mostoha helyzetéből a múlt évben valamennyire kiemeltetett, s mostani, bár kissé sötét, de eléggé tágas s ami fő, biztos helyiségében a rendezés első stádiumában áll, azonban végleges rendezése sem terjedhet már hosszú időre, melynek bekövetkezését annak idején a Tek. közgyűlésnek bejelenteni kötelességemnek ismerendem. számvevőség. A számvevőségben a lefolyt év alatt érkezett összesen megvizsgálás végett 105 rendbeli számadás. — 1874-ik évre hátralékul átvétetett 25 drb; 1874-ik év folytán elintéztetett 114 darab, hátralékban maradt 16 darab . Ezekből Szikszay Albert főszámvevő ellátott 52 darabot, Szathmáry Elek alszámvevő elintézett 62 darabot. Lehetetlen e ponton a számvevői tisztség ügybuzgalmát nem hangsúlyoznom s kiemelnem, miszerint csakis azon kitartó munkásság és szakképesség, melyet a szóban levő hivatal mindkét tagja köztudomás szerint is tanúsított, tette lehetővé, hogy a számvevői hivatalnak a múltból felsokasodott hátralékai a szintén nem csekély számú és nem kis fontosságú folyó ügyek szabatos elintézése mellett — legnagyobb részben feldolgoztattak. Pénztárak. Közpénztárunk bár sokféle ideiglenes nehézségekkel küzdve — kötelezettségeinek az év utoljáig lehetőleg eleget tett, s igy forgalmát s állását kitüntetőleg a következő számszerű adatokra van szerencsém a Tek. közgyűlés figyelmét irányozni. Közpénztári bevétel az 1874-ik évben: készpénzben 321,451 frt 366/10 kr. Kötvényekben 63,212 frt 65 kr. Kiadás : készpénzben 286,987 frt 261/10 kr. Kötvényekben: 35,543 frt 40 kr. Pénztári állapot: készpénzben 34,464 frt 56/10 kr. Kötvényekben 27,669 frt 25 kr. Kövezet vám: Bevétel 8840 frt 78 kr. Kiadás 5933 frt 979/10 kr., pénztári maradvány 2906 frt 8010 kr. A kir. kisebb haszonvételek megvétele, tekintve az ebből befolyó jövedelmeket, városunknak csekély áldozatába került. — Sajnálattal jelzi azonban a Polgárnagy úr, miszerint lakosságunk egy részének az ügy iránti tájékozatlansága és elfogultságából eredt tartózkodása , vagy épen nyereségvágya ismét csak a régi állapotot látszik fölújítani. Ez az állapot azonban korántsem lehet a régivel egyenlő, sőt azzal még csak egybe sem hasonlítható, mert a bérlő egyedáruságot nem gyakorolhat, s a versenynek több tekintetben a szabad tér biztosítva van. Közmunkaváltsági pénztár. Bevétel. Országos közmunkaváltságból 17,288 frt 19 kr. Kiadás. Országos közmunkaváltságból 4307 frt 25 kr., pénztári egyenleg 12,968 frt 94 kr. Városi közmunkaváltságból bevétel 5675 frt 70 kr. Kiadás 4147 frt 3 kr. pénztári állapot 1528 frt 67 kr. Kórházi pénztár, 1874-ik évi december 31-ig kötvényeken álló tőke 37,434 frt 93/10 kr. 1874-ik évi tőkeszaporulat 2120 frt 23 kr. 1874-ik évi kamatbevétel 3357 frt 978/10 kr. Gyógyítási költségekből megtérítés 1713 frt 70 kr. Kórházi betegek élelmezése s gyógyítási költségeire valamint különfélék számlák kiegyenlítéséül kiadatott 4353 frt 75 kr. Tőkemaradvány 1034 frt 60 kr. Kamatmaradvány 717 frt 30 kr. Letéti pénztár. Bevétel készpénz és kötvényekben 18,814 frt 982/lu kr. Kiadás összesen 2272 frt 982/lu kr. Maradvány 16,542 frt 5/l0 kr. E helyen nem kések fölemlíteni, hogy a pénztárakat december hó utolsó napjaiban elnökileg megvizsgáltam, s azokban teljes megelégedésemre a kellő, tiszta kezelés és pontosságról szereztem magamnak meggyőződést. Ismerve anyagi állapotunk egyik fő tényezője — a közpénztár hű és helyes kezelésének fontosságát és azon nehézségeket, melyek a múlt évben nem csekély számú újabb kezelési tételek szaporodása által általában a pénztári ügyvitelt, különösebben a szabatos könyvelést illetőleg felmerültek ; — tekintve továbbá azon körülményt, hogy ugyancsak a múlt évben rendeztetett be pénztári kezelés alá a regále és kövezetvám-jövedelem is, — nem tévesztve szem elől végezetre azon nem kis fontosságú körülményt, hogy a királyi kisebb haszonvételi és egyéb úri jogok s velük kapcsolatosan szerzett épületek és egyéb ingatlanok értékesítése alkalmából megtöbbszöröződött a közpénztár ügyforgalma, elhallgatva itt a számra nem csekély, azonban kisebb jelentőségű reform-munkálatokat, melyek szintén a pénztári ügyvitel terhére estek, mulasztás volna meg nem emlékeznem e pontnál úgy a volt, mint a jelenlegi pénztári tiszti személyzetnek teljes szakismerettel párosult munkássága, kezelési hű eljárása és a kötelezett fizetéseknek — nyomasztó pénztári viszonyaink dacára is, lehető pontosan, tapintatos és részrehajlatlan beosztással eszközlött kielégítése körül teljesített fáradozásairól, élannyira, hogy e részbeni tiszti kötelmeit illetőleg mi kívánni valót sem hagyott hátra. Eme lelkiismeretes segédkezés, a város közjövedelmeinek lehető gyarapítása, és a közlakosságnak súlyos anyagi körülmények dacára is régebb időkről tanúsított adófizetési készsége tette lehetővé Tel. közgyűlés, hogy a már többször hangsúlyozott nehéz anyagi körülmények és azon közbejött nem csekély beruházási költségek mellett, melyekbe városi közönségünk a lefolyt évben belebocsájtkozott, a pénztári egyenlegünk mégis akként áll, hogy kötelezett fizetéseit a múlt évről minden irányban teljesítette, és a csupán beruházásokra fordított kölcsöntartozásait is, melyek nem kis mennyiségű összeget vettek igénybe — a maga idejében mindenütt lerótta nemcsak, de a tek. köztörvényhatósági bizottság messzekiható bölcs kezdeményezése folytán, és a t. városi tanács által végrehajtott regylevétel és kövezetvámszedési engedély kieszközlése, — különösebben az előbbi ügyletnek realizálása által, melynek kivitelénél a kebelbeli árvapénztári tisztség is a városi közpénztárt illető kamatbatodoknak gyors előteremtése által elismerésre méltóan segédkezett, oly jövedelmi forrás szerzését közvetítette, melyre öntudatos büszkeséggel hivatkozhatik a köztörvényhatósági bizottság minden egyes tagja, és melyről későbbi korban, majd ha a törlesztési idő letelni fog, az utódok is hálásan fognak megemlékezhetni, azok pedig, kik ezen vételügyletben a város végelszegényedését jósolták, maguk megnyugtatására tudomásul vehetik azt. Ezek szerint röviden minden hivatal, s általánosságban a törvényhatósági ügyvitel állapotát megismertetvén, jelentésem befejezésében megemlékezem néhány közbecsülésben állott bizottmányi tagtársunk elvesztéséről ; nevezetesen Hegedűs Péter, Nagy Kardos János virilis és Nagy Szél János választott bizottsági tagok elhaláloztak, s id. Pap József választott bizottsági tag városunkból végkép eltávozott. Az elhalt virilis-bizottmányi tagok helyei a szokásos évi kiigazítás utján, a választottaké pedig 1874-ik évi december 29-ik napján megtartott pótválasztásoknál töltöttek be, és pedig a Pap Józsefé Nagy Szabó János, a Nagy-Szél Jánosé pedig H. Mucsi Mihály elválasztása által. Ugyancsak nem hagyhatom említés nélkül, hogy az elmúlt év folyamán hunyt el Illés Péter nyugalmazott tanácsnok is, a városnak több éveken keresztül hűséges és szorgalmas tisztviselője. Végezetre a törvényhatósági tiszti személyzet hivatali munkásságát, tekintve ügybuzgalmát illetőleg — minden tartózkodás nélkül teljes meggyőződésemből tanúságot tehetek arról, hogy csekély kivétellel mindekik saját szakmájában lelkiismeretesen, kitartó szorgalommal és tőle telhető szakismerettel foglalkozott és tiszti kötelmeinek egyebekben is megfelelni igyekezett, és ezáltal, valamint a magánéletben tanúsított erkölcsi és társadalmi példás magaviselete által a kiérdemelt bizalomra eddigi tapasztalataim szerint magát újabban és oly anynyira méltóvá tette, hogy e részben is minden szerénytelenség vagy önhittség nélkül öntudatos nyugodtsággal nézhet a tek. köztörvényhatósági bizottság illetékes bírálata elé. H.-M.-Vásárhelyen, 1875. január 7-én. Pokomándy István, polgármester.