Hód-Mező-Vásárhely, 1876. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1876-07-02 / 27. szám

tartalmas szép beszédben válaszolt, áldást kivonva a tanintézetre és az abban szakjaiknak jelesen megfelelő működő tanerőkre. A búcsú e pillanata megható volt, s az érdemekben megöregü­lt esperes úr nyílt, őszinte je­leit tapasztalhatta azon benső ragaszkodásnak, melylyel iránta a nevezett testület viseltetik. — Mi e helyütt is csatlakozunk a tisztelgők üdvkivánataihoz, óhajtván: kisérje áldás minden percében még hátralevő életének a derék férfiút, a ki pályáját annyi sikerrel s dicccsel fu­totta meg, s valóban méltó az elismerés pálmájára. — Iskolai értesítés: A községi iskolai szék­nek f. é. junius hó 17-én 213-ik sz. alatt hozott hatá­rozata alapján községi iskoláinkban a vizsgák következő rendben fognak megtartatni. Julius 3-án reggel: a fel­sőbb leányiskola 1-ső és délután az előkészítő osztályá­ban. — Julius 4-én reggel: a gazd. felsőbb népiskola 4-ik (gazdászati osztályában), d. u. a 2—3-ik, és 5-én reggel az 1-ső osztályban. — Vizsgák kezdete: reggel 9, délután 3 órakor, — melyekre a mélyen tisztelt kö­zönség tisztelettel meghivatik. — Az iskolaszék megbí­zásából : Takó Ferenc, iskolaszéki jegyző.­­ A ka­szi­nó - eg­y le­t ma egyheti közgyűlésé­ben elnökké ns. Kossa László úr választatott meg. A közgyűlés elfogadta a folyó évre megállapított költség­­vetést, mely 3413 frt 69 kt összes bevétellel s 3358 frt kiadással volt előirányozva. Ugyanez alkalommal a kö­vetkező számú házrészvények is kisorsoltattak : 13, 45, 68, 75, 79, 114, 147, 277. — sz. — A főgymnáziumi közvizsgál­a­­t­o­k a kitűzött időben a várakozásnak teljesen megfe­lelő eredménynyel folytak le. Tudományos előhaladás te­kintetében a vizsgálaton nyert feleletek után ítélve, ez alkalommal legelső helyre lépett a negyedik osztály, me­lyet nyomban a hatodik követett. Legcsekélyebb az elő­menetel az ötödik osztályban.­­ Villámcsapás. Múlt kedden (jan. 27.) reg­gel 5 órakor Verők Flórián 24 éves hadköteles huszár a répásháti tanyán a villámcsapás áldozata lett. A sze­rencsétlen a mondott időben két lovat legeltetett, ami­kor az eső hirtelen nagy cseppekban hullni kezdvén, a lovakra éppen a kötőféket akarta fölrakni s azokat az eső elöl bevezetni, midőn azon szempillanatban a villám rácsapott s vele együtt a két lovat is agyonsujtotta. Az égi tűz a szerencsétlennek fejét a balrészen érte, ka­lapján egy tenyérnyi nyílást, ejtett, balarcát barnára porzsolta, s mielőtt a földben eltűnt volna, mindkét csiz­máján alól még jókora lyukat is ütött.­­ Az uzsora áldozata lett e napokban Varga János nevű iparos új­ utcáról. Hir szerint nemrég pénz­zavarba jutván, 100 frtot vett föl kölcsön egyik itteni uzsorástól, s a kölcsönről 1000 frtos váltót irt alá; a kölcsönnek háza, szőlleje áldozatul esvén, a tönkrejutás annyira meghatotta, hogy pár nap előtt szélhüdésben meg­halt. Óvakodjunk az uzsorásoktól! — Természeti ritkaság. A túlságos esőzés­nek egy meglepő eredményét volt alkalmunk látni e napokban egy szokatlan nagyságú t­ömb­gomba alakjá­ban, melyet Nagy Sándor presbiter úr a réten lucerna közt talált. A természeti ritkaságot, mely 7 lat híján ló fontot nyom, a találó a főgymnáziumi múzeumnak ajándékozta.­­ Céllövészet. A helyb. lövöldében a múlt hó 25. és 29-én összesen 490 lövés volt. A sikerültebb lö­vések a következők: ifj. Szabó Pál lőtt 2 hármas, 1 kettős és 6 egyes kört; Kohn Zsigmond 1 hármast, 5 kettőst; Regdán József 2 kettőst, 1 egyest; Rostás Já­nos 1 kettőst, 1 egyest; Stokovay Mátyás 1 kettőst; Mátyus Lajos 5 egyest; Soós Gyula 2 egyest; H. Nagy Lajos 1 négyest és 1 kettőst.­­ A „Szentesi Lap“ és a „Békési Lapok“ vidéki laptársaink készpénz gyanánt veszik a „Vásár­helyi Közlöny“ azon bennünket blamirozó hírét, mintha Vásárhelyt mozgalom indult volna meg, melynek értelme nem más, mint városunknak Csongrád megyébe visszaol­vadni vágyása. Mi ilyféle mozgalomról szintén csak a „Közlöny“ kacsája után értesülünk, a­mi annyit tesz, hogy „nincs olyan!“ már t. i. nálunk, legalább se il­letékes körök, se közönség erről tudni sem akarnak. Jó lesz az illető kollegáknak ezt is tudomásul venni, s er­kölcsi reputátiónk szempontjából a föntebbi hirt demon­­tirozni! " Turgonyi Lajost a mező­túri ref. lelkészt,­­ írják a központi lapok, a heves-nagykunsági ref. egy­házmegyei törvényszék hivatali hanyagság, tulkövetelések, kegyes adakozások hűtlen kezelése s egyéb visszaélések miatt lelkészi hivatalától véglegesen elmozditandónak ítélte, s 2103 frt 52 kunak megtéritésében végrehajtás terhe alatt elmarasztalta. Most Turgonyi barátai ez íté­letet úgy magyarázták meg a népnek, hogy lelkészük csakis azért látott ily csúfot, mert politikai hitvallá­sáért akarják büntetni. A hívek aztán gyűléseket tarta­nak és szidják a „kaputos“ embereket. — E hírt sajná­lattal ugyan, de tanúságul közöljük arra nézve, hogy ime mire jutnak azon állítólagos „népemberek“, a­kiknek szájuk mindig a népért beszél, de eszük mindig azon jár, hogyan tölthessék meg zsebeiket. Turgonyi egyike volt különben azon egyéneknek, aki városunkban is szé­les ismeretséggel bírván, a „Vás. Közi.“ hasábjain al­kalmilag mint vendég, vagy mint konkurrens émelygős magasztalokban részesült s dicsőittetett mindannyiszor. — Azon 1848/9-i­ki honvédhadnagy, a kinek segélyezésére a múltkor fölhívtuk lakostársainkat, még mindig városunkban időz sok gyermekes, szegénységgel küzdő családjával; sőt az utóbbi napokban még az az újabb szerencsétlenség is tetézte, hogy a családanyának egy gyermeke halvaszületett, s a nő súlyosan beteg ma is. Ismételve is fölhívjuk azért közönségünket az ember­baráti könyörület gyakorlására. A könyöradományokat szerkesztőségünk is szívesen közvetíti s juttatja a sze­rencsétlen család kezébe. Értesítés. — A h. .u.-vásárhelyi reform, egy­ház kebelében lévő elemi fiú- és leányiskolák növendé­keinek az 1876/7-ik tanév első felét bezáró közvizsgála­tai következő renddel fognak megtartni, u. m­. Ó-temp­lomi kör. Julius 16. vasárnap d. u. Tarjáni 3 osztályú 1. isk. Szél Sándor, 17-én hétfő d. e. elemi V-ik, VI-ik fiu-osztály, Borsy Géza, d. u. elemi III-ik és IV-ik fiú­osztály, Asztalos Sándor 18-án kedd d. e. elemi III-ik és IV-ik fiu-osztály, Török János, d. u. elemi I-ső és Il-ik fiu-osztály, Fekete László; 19-én szerda d. e. elemi I-ső és II­ik fiu-osztály, Kiss Márton; d. u. elemi I-ső és Il-ik fi-osztály, Mári Gyula; 20-án csütörtök d. e. elemi I-ső és Il-ik fiúosztály, Kiss Imre; d. u. külsőtabáni 3. osztályú 1. isk. Szél Bálint; 21-én péntek d. u. Kis-utcai 3. osztályú 1. isk. Könyves István; d. u. belsőtabáni 3. osztályú 1. isk. Szőcs Ferenc; 23-án vasárnap d. u. Kis­­utcai IV-ik, V-ik és Vl-ik l.­osztály Zsenáty Ferenc. Uj-templomi kör. Julius 16-án vasárnap d. u. külső-ujutcai 3. osztályú 1. isk. Csenki Sándor. 17-én hétfő d. e. elemi V-ik és Vl-ik fiúosztály, Duku Lajos ; d. u. elemi III-ik és IV-ik fiúosztály, Vekerdi Károly. 18- án kedd d. e. elemi III-ik és IV-ik fiúosztály Varga János; d. u. elemi I-ső és II-ik fiúosztály Daru Mihály. 19- én szerda d. e. I-ső és II-ik fiúosztály Zsarkó Mi­hály; d. u. elemi I-se és Il-ik fiúosztály Csenki Lajos. 20- án csütörtök d. e. újvárosi 3. osztályú 1. isk. Dékány Pál. 23-án vasárnap d. u. belső-ujutcai 3. osztályú 1. isk. Biró János. — A közvizsgálatok d. e. 8 órakor, d. u. pedig 3 órakor veszik kezdetüket. — A reform, egyháztanács rendeletéből kiadta Hódmezővásárhelytt, 1876. junius 20-án Karan­csi Dániel, ref. lelkipásztor s elemi isk. felügyelő. — r. r. — Magyar f­ö­l­d­o­s­z­t­ó külföldön. Valami „Cserebogár-féle János vitéz“ legközelebb levelet küldött Klagenfurtból Kérdő Márton bátyánkhoz, szólván az ő szivéhez ékes magyar hangon és Márton bátyánk­nak éppen szája ize szerint. Hogy ki ő, azt nem fedezi fel, hanem hogy a földosztók táborához tartozik, arra alaposan hagy következtetni. Elmondja levelében az imá­dott hazán kivü­l attól messze honhazafiai keblének m­ar­­cangó fájdalmait, keserveit az elnyomott haza égbekiáltó, szomorú sorsa fölött; él a haza bajait, azok kutforrásait és az orvosló­szereket, mikkel — ha Magyarország fiai egyetértenek — el lehet érni a boldogságot, amikor nem kell adódzani (?), nem látunk egy fia stemplit avagy fináncot! Végül mikor már jó Márton bátyánkban a le­lohadt hazafi bánatot felébresztve gondolja, titokszerű túlvilági hangon szól hozzá, mint a végzéstől a haza megszabadítására küldött megváltóhoz! ekképpen: „a te neved kérdő! mit jelent ez? óh légy hű nevedhez! a te neved Kérdő, ismétlem még egyszer! — vond tehát kérdőre az igazságszolgáltatás embereit (t. i. kormányt, vagy az urakat), kik megannyian tehetetlenek, telhetet­lenek és istentagadók!­ivd össz a polgárokat és ütköz­zél meg a gonoszok táborával.“ — Hogy sok bolond van a világon, azt tudjuk, de hogy ilyen specialitás is legyen, azt nem hittük; szavai nem csinálnak ugyan legkisebb változást sem soha, de szégyen és gyalázat, hogy magyar ember így gondolkozik. Sajnáljuk, hogy városunk szü­lötte ! — Szerencse, hogy Márton bátyánk 70 éves korá­ban sokkal nehezebben üti már össze sarkantyúját a leglelkesebb nótára is, és mai napság nem nagy kedve van olyan dolgokat mivelni, amikért a honi törvények értelmében bizonyára ingyen szállással látnák el a neki­keseredett honfit; továbbá hogy átlátta, miszerint a levél írójának még a 3 fertálya sincs ki a közönségesen min­den embernél megkivántató kellékből.­­ Rövid hírek. A Tisza a múlt szerdától apadásnak indult. A vízállás tegnapelőtt (jan. 30.) 21 láb 6 hüvelyk volt, mialatt 28-án még 21 láb 10 hü­velyk 6 vonalt tett.­­ A Maros, mely az utóbbi na­pokban szintén bomlani kezdett, ma apad. — A Her­­c­e­g - albumot ma nyújtja át városunkból egy küldött­ség a követjelölt urnak Budapesten. — A csongrádi képezdét a kormány, mint biztos forrásból értesülünk, Félegyházára fogja áttelepíteni. — A k.­m.-vásár­helyi ifjúság, élükön Csejthey Antal ügyészszel mint bálelnökkel, folyó hó 8-án táncvigalmat fedez. — Há­rom egyl­etü­n­k, u. m. a dal-, lövész-és tűzoltó-egylet egy nyári táncvigalom tartására egyesülni akar. Üdvö­zöljük az eszmét! — Az aratást a jövő hét napjai­ban készülnek gazdáink megkezdeni; jó termésre van kilátásunk. — Dalárdánk a szegedi dalversenyen „Dalárdái“ című­ darabbal készül föllépni. — Berlinben egy kapitány mutogatta magát illetőleg egy találmányát, melynek segélyével bármely nagy lángok közt sérelem nélkül lehet időzni. Ezt a ta­lálmányt Ahlströhm kapitány ünnep hétfőjén mutatta be az Orczy-kertben a fővárosi közönségnek. E ruházat segítségével a tűzhöz nemcsak közelíteni lehet, hanem közvetlen a lángok közé nyomulhatni, a­nélkül, hogy az illetőnek legkisebb baja esnék. A készülék tulajdon­képen egy kétrétű ruhából áll, mely a kísérletet tevőnek szorosan testére csatoltatik. A ruha belső fala vízmen­tes kaucsukból van készítve, s e közt és a kisérlő teste közt hideg levegő kering, melyet oda egy légszivattyú­val nyomnak be. A kaucsuk feletti ruharéteg oly lika­­csos anyagból van készítve, hogy az a vizet átbocsássa. E felső réteg és a kaucsukburkolat közé folytonosan vizet szivattyúznak, mely azután az előbbinek lukacsain keresztül kifolyik. A test és a kaucsukburok közé szi­vattyúzott lég a szemnek és szájnak szabadon hagyott nyílásokon tódul ki, s pedig oly erővel, hogy a lángot és füstöt onnét távol tartja, s a mellett a légzést letővé teszi. Ahlströhm kapitány itt is nagy közönség előtt mu­tatta be a találmány gyakorlati alkalmazását. Négy egy­más mellé rakott keményfa-máglya közeit forgácscsal megtöltötték s azután petróleummal lelocsolták. Este 8 órakor a máglyákat meggyujtották, s a kapitány fel­ölivé a tűzmentes ruhát, bátran belement a lángokba, s ott időzött, a­mig a tűz hamvadni nem kezdett. A mu­tatványt a közönség zajosan megéljenezte. — Mai számunkhoz van mellékelve: . ..Szegedi Szakácskönyv“ hirdetése és tar­talomjegyzéke. Addig is, míg e közhasznú műről bővebben szólhatunk, ajánljuk e mellékletet olvasóink szives ügyeimébe. --------------- - A keleti események.* Keletet^ láthatár napról-napra borusabbán válik. A fekete pontok, melyek egy vilá­gfölforga­t­ó háború közel beállásával fenyegetni, minTTIjjesztőbb mérvben soka­sodnak?* A hercegovinai népfölkelés, mely már egy év óta tart s csillapodni nem birt, fölgyújtá a lángot a szomszéd vazall-államokban; a bosnyákok, montenegróiak mind­ fegyverben állanak. A ráják (törökországi keresz­tények) lázadása egy délszláv forrongássá nőtte ki ma­gát, melynek éltető lelkét a szerbek teszik, támogatva fegyverrel, pénzzel, vezérekkel az éjszaki medve, a nagy Orosz birodalom által. Szerbia fegyveres, hadilábon áll, hogy a törökök ellen a háborút megkezdje. Milán fejedelem végre telje­sen megadta magát alattvalói akaratának, s mire e so­raink napvilágot látnak, a háború a szerbek részéről meglehet már tényleg megkezdetett a törökök ellen. Erre mutatnak a lefolyt hét napjaiban érkezett háborús hírek, melyeket rövidre vonva a következőkben ismerte­tünk meg olvasóinkkal: Belgráditól jan. 24-ről írják, hogy a fejedelem egy hadi nyilatkozatul szolgálandó proklamációval veend bú­csút a szerb fővárostól, s elutazik a hadsereghez Beli­­grádba. A szerb hadsereg június 26-án kezdi meg straté­giai kivonulását. A kormány Kragujeváczba költözik át; Montenegró is egyidejűleg támadja meg Törökországot. Ostrog és Podgorica mellett két hadsereg áll, melynek mindenike 8000 főt számlál. A szerb hadsereg összes számná­t 115—120 ezerre teszik. A hét végső napjaiban e hírek némelyike valótlan­nak bizonyult, így egy újabb versió szerint Milán feje­delem elutazása s a hadi manifestum közzététele június 30-ra halasztatott. Július 1-én egész Szerbiában kihir­­dettetnék az ostromállapot. Ugyanez történik majd Mon­tenegróban is, a­melynek fejedelmét Nikicát a herce­­govinaiak már kikiáltották fejedelmüknek, mialatt a bos­nyákok Milánt ismerik el uralkodójuknak , így a kenyér­törés Törökországgal mindenik nép részéről tényleg meg­történt. A szerb és a montenegrói hadsereg június 30-ig még nem kezdte ugyan meg tényleg a harcot a törö­kökkel, de úgynevezett szerb önkén­tes felkelők és a törökök közt már történtek összeütközések. így egy belgrádi távirat szerint Vusics nevű metropolita még június 24-én átlépett a Drina folyón, mely Szerbiát nyu­gatról határolja, egy erős önkéntes légióval s a török határőrségek közt sikerült előrehatolnia. 25-én egy má­sik szerb sereg 7000 fővel szintén átlépte a török ha­tárt, mialatt más­felől ugyancsak 25-én 400 cserkesz a törököktől betört Szerbiába. E csapatot a belgrádi hely­őrség egy zászlóalja bekerítette s mint hírlik, egytől egyig lelőtte. Ugyancsak Belgrádb­ól azt sürgönyzni, hogy a törökök Nisnél betörtek Szerbiába, a határ közelében táborozó szerb csapatokat elűzték, mire zsákmánynyal megterhelve visszavonultak. Az alatt míg így a kelet lángban áll, más oldalról hazánk déli részeiről a szerb lázongókra vonatkozó igen nyugtalanító hirek érkeznek. A szerb omladina, ez a titkos hatalom, mely a 60-as években (1866-ban) ala­kult oly célból, hogy az összes szerbek közt összekötte­tést létesítsen s minden egyes nemzetiségi kérdésben egy jelszó alatt működjék, — itt hazánk szerbei közt a lázadás tüzét annyira fölszította, hogy a bánáti és a bácsmegyei szerbek pénzzel és fegyveres erővel titkon már nagyban kezdték segíteni tula dunai szerb testvé­reiket. Szervezett bizottságok működtek itt, melyek a néptől pénzt csikartak ki a hercegovinai és szerbiai test­vérek támogatására. Az izgatások már régen folytak és pedig nagy óvatossággal. A főkolomposok a veszély és büntetés kikerülése végett apró papírszeletekkel, a­melyeket a veszély pillanatában elnyelhettek, közlekedtek egymás­sal. A mozgalmak legfőbb intézői Miletics és Polit ellen ma már kormányunknak a legterhelőbb adatok vannak kezében, a mely az üzelmeket régóta figyelemmel kiséri s csak azért várt eddig föllépésével, hogy fényes adato­kat szerezzen, most ezek kezében lévén, hiszszük, annál gyorsabban s erélyesebben bánik el majd az illető fő­cinkosokkal. A kormány intézkedéséből Nagy-Becskereken és Kikindán a közelebb múlt napokban mintegy 20 egyén már befogatott. A befogatások Joannovics Kornéllal s Rajkovics fogházfelügyelővel kezdettek meg. Ez utóbbi elfogatásánál a házmotozásnál fontos okmányok találtat­tak, amelyek az om­ladinával való egyetértést megerősí­tik. A kikindai hatóság az elfogatások folytán keletke­zett zavargások elnyomására a katonaság szaporításáért folyamodott, s ezért még 26-ikán éjjel Szegedről két század katona indult Kikindára. A háború kitörésére — mint a fővárosi lapok írják — az alvidék és a határszél ostromállapotba lesznek he­lyezve. A katonaságot m­ár­is szállítják a szerb határ­szélre, az odavonuló hadcsapatok leginkább magyarok, sőt honvédeink is részt fognak venni a szerbekre való felügyeletben. * E rovat alatt célunk ezentúl olvasóközönségünk azon ré­szének, mely a központi napi­lapokat stb. nem olvassa, — rövid kimerítő tudósításokkal szolgálni mindannyiszor egy-egy hét ese­ményeiről. Szerk. Felelős szerkesztő: U­ Itfágy Lajos*

Next