Hódmezővásárhely, 1905. július-december (35. évfolyam, 79-156. szám)

1905-07-02 / 79. szám

2 Az átírási díjak kezelése körüli egyszerűsítésről. Észrevételek a végrehajtási utasításra. Hosszú és keserves vajúdás után elkövetkezett tehát az az idő, midőn a városi átiratási díjak kezelése körül tapasztalt nagyarányú rendszertelenség megszüntetése érdekében a városi tanácsban is szó esett s a modern irányzat követői az egyszerűsítés körül nagy keservesen némi kis javítást ki is tudtak vívni. Kezdettől fogva pesszimista voltam városunknál elérhető egyszerűsítéssel szemben s az vagyok ma is, mert a legfőbb kivánalom, hogy azok, a kik az avult módszeren s rendszertelenségen alapuló munkálat rendezéséhez hozzá akarnak nyúlni, ismerjék a hasontermészetű teendők minden csinját-hinját, legyenek tisztában a kezelés hibáival, de figyelmen kívül ne hagyják azt sem, ami jó van benne. Eljutottunk tehát odáig, hogy az átiratási díjak kezelése körül tapasztalt nagyarányú rendszertelenség megszüntetése czéljából tartott szakértekezlet után a városi tanács alkotott egy végrehajtási utasítást. Tagadhatatlan, hogy e szakértekezleten elhangzott megszívlelni valók közül a városi tanács figyelmét is lekötötte egyet más, de éppen a legfontosabb rész kerülte el figyelmét. A megtartott értekezleten én magam is előálltam egy kész tervezettel, azt hívén, hogy az illetékkiszabás és kezelés körül 10 év alatt szerzett tapasztalataim közlése által az ügy tisztázása érdekében városunknak némi kis szolgálatot tehetek, de azon meggyőződésre jutottam, hogy az ilyenjavaslatoknak s újításoknak csak gunymosoly a jutalma s ha azok nem az illetékes köröktől erednek, gyökerezzenek azok utasításokból, vagy régi jónak bizonyult gyakorlatból, bölcselkedésnek minősíttetnek; pedig bátran kimondhatom, hogy a városi átiratási díjak kezelését czélzó egyszerűsítés nyélbe ütése a kir. adóhivatali teendők ismerete nélkül, jobban másnak sem sikerül. Egyébként a gyakorlati élet mutatja meg az igazat s ha a megalkotott utasítás életbe lép és kocsi-derék számra következni fognak a panaszok, akkor fogjuk látni, hogy ott vagyunk, ahol az a bizonyos Mádi-zsidó volt. Éppen ez a körülmény indított arra, hogy a megalkotott végrehajtási utasításra csekély értékkel bíró észrevételemet megtegyem, azt tartva szem előtt, hogy jó, üdvös dolgot sok felesleges szó és terv nélkül ritkán végeznek. A behozott újításnak kiváló hasznos voltát alig vonhatja valaki kétségbe, de ez még távolról sem eredményezi a munkaanyagnak czélszerű megosztását s az egyszerű kezelés teljes megoldását. Beismerem, hogy nehéz, sőt lehetetlen is ezek keretében kimerítő és kielégítő választ adni ily lényeges és nagyfontosságú kérdésre, de felsorolok pár olyan esetet, mely teljesen czélszerűtlen és szabálytalan, amely még most haszonnélküli munkát ad A megalkotott végrehajtási utasítás a szabályrendelet világos és helyes rendelkezése ellenére a kiszabást a kezeléssel együtt olyan hivatalra tolja, mely ily fontos munkának a végzésére munkaerejénél és rendeltetésénél fogva hivatva nincsen. Szeretném ismerni azokat az okokat, amelyek a város tanácsát arra kényszerítsék, hogy egy 18—20 tagból álló, az adók kivetésére rendelt hivatal munkaköréből az átiratási díj kivetését kiszakítsa, talán akkor nem törekedném bizonyítani, hogy ez szabálytalan, czélszerűtlen és mosolyt keltő eljárás. Éppen mostanába hallottam egyik-másik városi adótiszttől hangoztatni, hogy ők csak a szabályrendeletben megállapított munkára alkalmazhatók, vagyis csak az adók kivetésére és beszedésére s ime kisül, hogy még arra sem. Nem mintha nem értenének hozzá, hanem talán nincsen elég idejük. Nem akarom kétségbe vonni, hogy nincs elég munkájuk, csak szembe állítom helyzetüket a kir. adóhivatali tisztviselők helyzetével. A kir. adótiszt kezel egyenes adót, fogyasztási adót, illeték kiszabást végez, számfejtő könyveket vezet s lezár, bevételez, számadásokat készít s beosztásához tartozó ügyiratokat elintéz s jelentéseket tesz, szóval annyi mindent végez, hogy azt itt felsorolni alig lehetne. Addig városi adótisztjeink az adófőkönyvek vezetésén s számfejtésen kívül vajon mit végeznek ? Tudom, hogy e nyilatkozatomért a haragnak egész özöne zúdul reám, de jogosnak találják-e haragjuk nyilvánítását? ha felszólalásom célzata Önöknek kedves kartársak naponként legfeljebb 5—10 percznyi időt igénybe vevő munkát okozna. Ugyanis arról van szó, hogy az átiratási díjak kivetését a szabályzat értelmében a városi adóhivatalnak kellene végezni s ha figyelembe vesszük, hogy egy év alatt 2600 — 2800 jogügylet köttetik, egy tisztviselőre jutna 160 —180 drb kiszabási irat, tehát minden második napra egy darab, ezt még játszva el lehetne végezni. Persze ezt kivihetetlennek s komplikáltnak találnák, pedig roppant egyszerű. A birtok-nyilvántartó hivatal az új utasítás szerint a bejelentett jogügyletekről nyilvántartást vezet, az iratokat a kiszabáshoz szükséges adóbizonylatokkal ellátja s az átiratási díj kiszabás végett kiadja. Már most csak arra lenne szükség, hogy minden tisztviselőnek egy munkakönyvet adjunk, melybe a kiosztott darabok bevezettetnek s elintézés végett kiadatnak, az elintézett darabok naponként a munkakönyvvel együtt a birtoknyilvántartó hivatalnak visszaadatnak. E tervvel szemben ellenvetésül hallottam, hogy így lenne ám a kiszabás megléve. No ez szomorú jelenség akkor, amikor tudjuk, hogy a közelmúltban díjnok is végezte a kiszabást. Érettségit tett, jóravaló, becsületes, szorgalmas munkás hivatalnoki karra ez oly megalázó és sértő feltevés, melyet csak a legelvakultabb bizalmatlanság hozhat forgalomba. No de menjünk tovább, ha ez nem tetszik, lehetne még más megoldási módot is találni. Úgy tudom, az adóhivatalnál a szabadságon levő adótisztek éveken keresztül bijnokokkal pótoltatnak, tehát mi sem állhat útjában annak, hogy egyik adótiszt a birtoknyilvántartó hivatalba rendeltetnék a kiszabásnak s egyébb teendőknek a végzésére s ha a kir. adóhivatalnál egyébb teendők mellett a kiszabást egy adótiszt el tudja látni, az átiratási dijak sokkal könnyebb kiszabását csatolt kir. törvényszéki orvos által kiállított orvosi vélemény szerint . . .« Már ennél kuruczabb volt az a főszolgabíró, aki imigyen ítélkezett: »Alperes x. y. köteles a keresetbe vett tőkét és ennek kamatait felperes abb lakosnak 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe megfizetni — az ebadta !« Egyik vidéki járásbíróság a nyolczvanas években a következő átiratot intézte a kir. ügyészséghez : »Van szerencsém ide csatolva a Szerpentinovics Iván és társai elleni bűnügyre vonatkozó iratokat, a két fogoly rabbal együtt, beküldeni.« Folytatólag nagy betükkel oda írva: »Rabok külön.« A »van szerencsém« kitételt sűrűn használják hivatalos írásokban. Igen gyakran olyankor is, mikor önkéntelenül mosolyt kelt a »van szerencsém« alkalmazása. így például furcsa, mikor a hivatalhelyettes, ki már régóta sóvárog az előléptetés után, így jelenti be a felettes hatóságnak főnöke elhunytát: »Van szerencsém« jelenteni, hogy Vén András tegnap este 9 órakor meghalt.« Vagy mikor a főszolgabíró ezt jelenti az alispánnak : »Van szerencsém jelenteni, hogy Z. községben ma délelőtt 10 órakor zendülés tört ki s négy embert megöltek.« Egy hosszasan megindokolt határozatban olvasták a következőket : »Számításba vette a bizottság a magas kormánynak egy tébolydás osztály felállítása által való támogatását.« Ilyesféle az is, mikor egy tanúnak a vallomását igy vették fel: „Tanú a községi birót, mint józan embert ismeri és sohasem tapasztalta, hogy a községházán sem ő, sem pedig más az elöljáróság tagjai közül szeszes italokat nem ittak volna.“ Egy ügyvéd fölebbezésében olvastam a következő kitételt: »A kezeim közt levő nagymélt. magy. kir. közoktatási minisztériumnak rendeletével az iskolai adó alól fölmentettem.« A következőt nem magam olvastam, hanem másoktól hallottam. És csodák csodája, úgy veszem észre, hogy hét megye és hét város vitatja hozzá a szerzői tulajdonjogát. Azt írta ugyanis az érdemes szerző: „Értesítem, hogy Bajusz Mátyás törvényhatóságunk területén, a megejtett nyomozások szerint, nem kihatolhatóan.“ Ugyancsak ilyen gyönge magyar, de máskülönben okos ember az a községi jegyző, aki ezt jelentette a főszolgabírónak. »Nevezettek kérelmüket jogosnak nem tartom, mert okszerű gazdálkodás és takarékosság mellett tisztességesen megélhetnek. Hogyha azonban nejeiket és leányaikat, mint eddig is, selyem és bársonyban, a legújabb párisi divat szerint öltöztetnek és erre a czélra százakat kiadnak, akkor még ha nem négy hold, hanem kétszer annyi birtokuk is volna, nem lennének képesek tisztességesen megélni, hanem birtokukat még adósságokkal megterhelnék.« Előfordulnak továbbá hivatalos írásokban a következő kitételek : »Nem fogásolom ki, nem lebbezem fel« stb. Nem érdektelenek a csodabogarak. Egy korcsmaépület tulajdonosa például panaszt emelt a községi elöljáróság ellen, mert az egy bizonyítványban azt állította, hogy a korcsmáros épülete alkalmatlan korcsmái helyiségnek. Panaszában a többek közt ezt írta : „A kamara, az archimedesi pont, hamis tanuk csigasorával alapjából csavartatik ki korcsmaépületemből, hogy megbélyegezetten odadobassék martalékul a koholt községi bizonyítványaira. A kamara oly mellékdolog, melynek egyik-másik fogyatkozásából az egész dolgot még nem lehet elitélni, valamint, ha téli kabátom zsebe lyukas, téli kabátom nem válik a czélra alkalmatlanná és ha roszakaratu egyén koholt bizonyítványt állítana ki az iránt, hogy téli kabátom a czélra alkalmatlan, nem hihetem, hogy találkoznék biró, a ki ezen koholt, roszakaratu bizonyítványt határozatával congruensnek mondaná.« Ugyanez az úriember ezt irta egy másik panaszában : »Vegyeskereskedés nagyon is euulativ fogalom; itt trafik van, melyet bolttá felfújni nem lehet.« Tiz franczia bohózat is megélne abból a kaczajból, melyet egy írnok fakasztott a hiva HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Julius 2 vosoktól mint hathatós szer.; tüdőbetegségeknél, légzőszervek | CT //m hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut luffist különösen lábbadozóknál Influenza után ajánltatik. I J Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F« Hoffmann-La Roche & Co« vegyészeti gyár Basel (Svájcz).