HOLMI, 2007 (19. évfolyam, 1-12. szám)
4. szám - FIGYELŐ - Kerényi Ferenc: "Egy ember, akit még eddig nem ismertünk": A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa
vetkezménytől [ti. a várható ökológiai katasztrófa pusztításától], mint én és Te, kedves olvasó (hiszen ha ezt a könyvet olvasod, bizonyára nem vagy analfabéta [ezt köszönöm! - D. P.], jártál iskolába, tiszta vizet iszol, napjában többször étkezel, van ruhád, gyógyszered, talán állásod, lakásod és autód is-a Föld lakosságának egészét tekintve így a kivételezettek kasztjába tartozol. ” (200.) Vagyis jól látszik a dolgozatot életre hívó személyes probléma, s erről eszembe jut, hogy a dolgozat elején szerzőnk többek között annak a tanárának is köszönetet mond, aki „elmagyarázta: a jó diszszertáció alapja egy (talán megoldhatatlan), de nagyon is személyes probléma” (7.). Bár ebből nyilván nem következik, hogy ha egy disszertációnak ilyen probléma az alapja, akkor ettől az máris jó lesz, Horgas Judité szerintem többek közt csakugyan a mélyen átélt személyes probléma jóvoltából lett PhD-értekezésnek kiváló, azaz summa cum laude, könyvként pedig olyan munka, amelynek hibái eltörpülnek érdemei mellett, s bátor kezdeményezésként alkalmas arra, hogy másokat folytatásra ösztönözzön. Minden kezdet nehéz, esendő, reménytelen, gyönyörűséges. Dávidházi Péter „EGY EMBER, AKIT MÉG EDDIG NEM ISMERTÜNK” A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Könyvtára Az egyes fejezeteket összeállította Birck Edit, Kómár Éva, Mészáros Tibor, Németh Zsuzsa, Varga Katalin. Szerkesztette E. Csorba Csilla Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006. 187 oldal, á. n. Stílszerűen a Magyar Kultúra Napján mutatta be a Petőfi Irodalmi Múzeum a Jókai-gyűjtemény katalógusának újabb kötetét. (A kéziratkatalógust a Holmi 2006. áprilisi számában ismertettük.) Kómár Éva a bevezetőben („Mik a csillagos ÉG MINDEN CSODÁI EGY KÖNYVTÁRHOZ KÉPEST?”)„igazi bibliofil"-ként aposztrofálja a könyvtárgyűjtő Jókait (11.), aki mindig büszke volt bibliotékájára, és maga is terjesztette legendáját. Többször nyilatkozott róla, szívesen fényképeztette magát könyveivel. (A kötet borítóján is ilyen felvétel látható. Erdélyi Mór fotóján az író a Bajza utcai villa első emeleti dolgozószobájában, nyitott könyvszekrény előtt áll.) Az igazság másik szeletét is megkapjuk, ha hozzáolvassuk a kiadó, Révay Mór János megjegyzését Jókai olvasási szokásairól: „Eleinte magam is sokszor felhívtam figyelmét egy-egy híres könyvre, de észrevettem, hogy nemigen érdekli. [...] A korabeli fel-feltünedező írókat megismerte egy-egy kisebb novellából, rajzból [...] de nagyobb terjedelmű, munkáikat nem olvasta. Honnan is vett volna időt ahhoz, hogy olvasson?” (15.) A nagy tapasztalatú, jó emberismerő kiadó szavait most a katalógus igazolhatja: a 873. tétel Lev Nyikolajevics Tolsztoj KREUTZER-szoNÁTÁja német fordításban. Más Tolsztoj-művet, regényt azonban nem találunk. A két megállapítás együtt és egyszerre igaz, pontosan megszabja, mit kereshetünk és mit nem Jókai Mór könyvtárában. Aki a műveit nagypolgár olvasmányait, azaz a kortárs magyar és világirodalom sorozatait nyomozza benne, bizony csalódni fog. Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Madách Imre vagy Kemény Zsigmond művei után hiába böngésznénk. Vörösmarty Mihály is csak Shakespeare-fordítóként, Csiky Gergely pedig Shakespeare-kommentátorként van jelen (816-818. tétel). Nem szerezte be a XIX. századvég nagy pozitivista összkiadásait a hazai klasszicizmus és romantika költőiből, íróiból. A két kivétel - Eötvös József (132-141. tétel) és Mikszáth Kálmán (684—696. tétel) - azért elgondolkodtató, mert az ő kiadójuk is a Révai Testvérek Irodalmi Intézet volt, ezért további vizsgálódásnak kell majd eldöntenie, saját beszerzésről vagy kiadói ajándékról van-e szó. Czóbel Minka és Erdős Renée verseit (99. és 147. tétel) birtokolta - ugyanakkor a Bajza utcai szalon gyakori íróvendégei, Gárdonyi Géza vagy Herczeg Ferenc sem szerepelnek kötettel, holott rövidebb munkáikról Jókai véleményt nyilvánított. Hasonló a helyzet a kortárs világirodalommal, holott diákkora óta olvasott németül, franciául, angolul és olaszul az akkoriban természetes latin mellett. Flaubert, Maupassant, Daudet, másfelől Turgenyev, Dosztojevszkij munkáit hiába nyomoznánk. Róluk a sajtóból tájékozódott: saját lapjai és más újságok híreiből, ismertetéseiből, tárcanovelláiból. Mindez viszszamenőleges hatállyal is igaz: talán sokakat Figyelő • 531