Hölgyek Lapja, 1881 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1881-07-31 / 31. szám
Jelen számunk e hóban már az ötödik lévén, ez programmunk szerint képek nélkül ugyan, de kettős tartalommal jelent meg; a többi számok ismét mind párisi divatképekkel fognak megjelenni s emellett jövő számunk még külön igen szép párisi színes divatképet is hozand mellékletül. VÉN HÁRSFA... s hársfa áll a kicsi kertben, Száz esztendős talán ; Még gyermek volt s öregnek tudta A fát szegény anyám. Régóta leng, mint könnyű tömjén, Illatja ég fele ; Nézd, lombja most is zsongva szálló Rajokkal van tele. Ad mézet a kicsike méhnek, Az égnek illatot, Betegnek enyhet; nékem annyi Szelíd álmot adott ! Alatta, óh alatta ültünk Együtt, szerelmesen ! S a lomb között angyalok zengtek, Én hallám és szivem. Egy-egy virág hullt fürtjeinkre, Vagy üde zöld level .. . Mi volt levél, virágra írva, Csak én olvastam el ! Mindenből olvas, mindenütt dalt Hall ám a szerelem! Vén hársfa áll a kicsi kertben S oly kedves az nekem ! Anyám, e vén fa legyen őrünk Ha fekszünk sírba’ lenn, Hol álmát szelíden alussza Az én szerelmesem ! Gáspár Imre: ELTETTÜK... ^^Itettük a sok levelet, Mit titkon váltanunk lehetett; Maradjon rólunk fent az emlék : „Ketten egymást nagyon szerették.“ Az elhervadt sok kis virág Hadd intsen mindennap mi ránk : Mi is követjük hervadásuk . . . Hát addig egymást meg ne bántsuk. óh, nem is lesz máskép soha ! . . S ha eljö éltünk alkonya, Álmunkat semmi nem zavarja, Békében várunk új tavaszra Szabó Sándor. A MÁTYÁS GYURI ESETE. ELBESZÉLÉS. VÉRTESI ARNOLDTÓL. (Folytatás.) Jó, — felel a nő, kit ez a hang kissé meghatott. — én nem mondom, hogy nem szép tőled hogy nevet akarsz adni nekem is, meg fiamnak is. De hát mondtam én azt, hogy nem akarok a törvényes feleséged lenni ? Már hogy mondtam volna! Hiszen ha nem szeretnélek, hát nem volnék itt nálad De tehetek én arról, hogy a keresztlevelem még nem érkezett meg. Tudod, hogy már háromszor írtam értte. — Tudom, de azt gondolom, ha egyenest a papnak irtunk volna, már azóta rég itt lenne. Két hete idestova, hogy a harmadik leveledet is elküldted. — Talán bizony azt hiszed, hogy nem is küldtem el, csak téged teszlek bolonddá? Vagy tán nem is arról írtam abban a levélben a bátyámnak ? — Már miért hinném, hogy meg akarsz csalni ? — No mert olyanfélét is emleget-s tél már s a pajtásod, az a vaksi, akinek nem tetszik ez a házasság, úton-útfélen kérdezősködik utánam, hogy mi rosszat tudhatna meg rólam. Hallottam a hírét. — Ne félj, Klári, ameddig szeretsz engem, nem hozhat az olyan rosz hírt, hogy elválasszon tőled. Klári fürkésző szemei erősen a férfi arczára tapadtak, mialatt székéről fölkel s lassan közeledve, karjával átfonja annak nyakát: — Ki tudja ? — Én tudom. — Akármit mondjanak ? — Akármit. Egy forró csók pecsételi meg az ígéretet; aztán következik a második, a harmadik, a tizedik, isten tudja hányadik. Gyuri az ölébe ülteti Klárikáját . . . — No lásd, — szól a nő hízelegve, — milyen boldogok vagyunk így is, pedig még nincs rajtunk a pap áldása. A férfi elkomolyodik. Ismeri már ezt a nótát, nem először hallja. Nem érti, hogy Klári miért kerülgeti a házasságot. — Nem szeretsz már? Mondd meg igazán. — Juj! de ráijesztesz az emberre ! — iparkodik tréfára fordítni a dolgot Klári. — No ne nézz hát rám olyan rettenetesen. Azért, hogy azt hiszem, ha már eddig el lettünk a pap áldása nélkül, tán el lehetnénk ezután is. Bezzeg mikor megismerkedtünk, nem siettél ám a paphoz engedelmet kérni, hogy szabad-e engem megölelned ? . . . No tán nem úgy volt ? Tán nem szerettük azért egymást ? Mély keserűség önti el a férfi szívét. Kézen fogja a nőt s oda vezeti az alvó gyermek ágyához. I V. évfolyam. 31. szám. 1881. Julius 31-én. Az egyetlen hetenként megjelenő szépirodalmi és hölgy divatlap.