Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-01-28 / 23. szám
Budapest, 1850. Elő fizethetni Budapesten november 15-étől jövő március végéig 4 Va hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étől jövő junius végéig 7 Vahónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Várai nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. Hétfő, jan. 28. egy háromszor hasábozott sorért négy ezüstkrajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy,,h rap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! Egyes számak ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház , 3-ik emeletben.) 33. Féltés. Azt hittem eddig is A mióta látlak, Hogy azóta mindig Szeretlek, imádlak. Ő pedig nem úgy volt. Még csak most kezdelek Szeretni valóban, Mióta féltelek. Eddig egy gondolat Égette agyvelőm: Hogy te leányka Nem lennél az enyém. Százszorta kínosabb Gond gyötör most ennél, Az ,leányka , hogyha Te a másé lennél. Vagy ne légy senkié , A boldogságé sem, Vagy légy osztatlanul Enyém, szerelmesem. Félek a világtól Melly nekem vadon kert, Gyanús tekintettel Kerülöm az embert. Szeretném, hogy senki Ne tekintsen reád, Öröm helyett nekem Ez csak gyötrelmet ad, Szeretném a naptól*, Melly mindent megtalál, Te és egyedül te Hogy rejtve maradnál. Szeretném a szellőt Eltiltani tőled, Féltékenység gyötör, Ha enyeleg véled. Szeretném, hogy soha Ne fürödj a habban , Kebledet érinti S tán gyönyört lel abban. Szeretnélek vinni Egy erdőbe téged, Hol a holdsugár sem Láthatná szépséged. Avagy mit beszélek, Őrülten mit mondok ? — Ott is meglátnának A reszkető lombok! Szeretnél éjjekdl Elborulni téged. Mit mondok ? Gyötrelmem Ott sem érne véget! Mert te az éjfélnek Szép csillaga lennél, És a csillagokba Szerelmes az éjfél! Szeretnék leszállni Mély tengerbe véled, A hol nincs sem ember Sem napfény sem élet. Ah de csiga és hab Beléd szeretnének, Lenne ragyogó gyöngy, Lenne hullám ének! Féltelek ... féltelek , Elvesztem eszemet. Lángol az agyvelőm, A szivem megreped.... Nincsen más menedék Csak a halálba tán. Megölni tégedet, S magamat azután. Vándor. "Fagy idejében, vagy suba. Ez a házasság jelszava. Darázsy Lőrinc ur lehet mintegy negyvenöt s ötven éves. Azért mondok határzatlan mennyiséget, mert Lőrinc urnak haja fehér volt, mint a kimosott kender, vagy a novemberi legelső hó, bajusza pedig olly barna vala, mint valamelly huszonkét éves barna béres sihederé, midőn keményre ki van pödöritve; arca piros, mintha az ifjúság dupla rózsái nyílnának rajta , s fogai nagy részint romlásnak indultak; hangja éles, és nyers; és mégis járása totyogó, s lassú. Lőrinc ur teljes életében nöszülni akart, de vagy fején felül kereste a szerencsét, s akkor aztán örök s mindig teli kosárral sompolygott vissza szűzies labába; vagy életkorához képest nagyon gyöngékkel akart nöszülni, miről baráti, s ismerősi igyekeztek lebeszélni, de ő azért megkosaraztatta magát , s igyen év év után lejárván, a negyvenöt, vagy ötvenedik év is úgy találta Lőrinc urat, hogy se ha nő nem bontotta s rázogatta ágya párnáját; sem a nemes Darázsy család kis örököse nem nyekergett az ágy előtt rengő bölcsőben. — Mondják, egy ízben jegyben is járt Lőrinc ur a vidék legszebb, s elég tehetős kisasszonyával, de mivel az isten azt sem szánta neki, abból sem lett semminél egyéb. A dolog száj után igy jutott érzésemre. Lőrinc úr menyasszonyi ajándékokkal terhelten jött haza Pestről, s Dombhegyet — bár két mérföldet kelle kerülnie — útjában ejtette, hogy szeretett mátkáját láthassa. Az udvarra hajtatván, nagy csodálkozására senki sem jött elébe. Lőrinc úr leszállván egyenesen márkája szobájába sietett, hogy számára vásárolt ajándékait, mint markolható bizonyítványait szívszerelmének, lábai zsámolyához lerakhassa, de a szobát üresen találta. „Annál jobb — gondola magában — asztalára teszem, s ha jön, annál dicsőbb s költőibb lesz a meglepetés.“ Lőrinc urban sok költőiség van, mert Csokonai tanítványa volt. Az asztalhoz közelitett, s azon félig végzett levél tűnt szemeibe. „Ah! — sohajta magában — a szívem cicuskája bizonyosan nekem akarta levélben elnyögdelni, hogy milly forrón epedve vár. Lássuk — monda tovább — mikép nyögdicsel a párját fészkibe váró gilipár. „ „Imádott szerelmem“ “ ezt olvasá a levélből. „Jaj nekem istenem ! teremtem ! felszakad