Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-01-26 / 20. szám
Budapest. 3-ik év 1-ső fele. 30. f14 Megjelenik , ünnep- s vasárnapot kivévén, mindennap délután, divatképek- s egyéb műmellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai horvát ház, második emelet, hová a kéziratok utasítandók. HÖLGYFUTÁSi Kiadó hivatal: országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési díj : Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr. Hirdetések soronként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltetnek. Parlagi bál és. .. Éjfél előtt. Pontban 10 órakor nyitottam be a ..........i nagytáncterembe. A...........i aristocratia tíz óra előtt nyilvános mulatságban soha sem jelenik meg, s igy unatkoznom kellendett, ha jókorább találok felmenni ... a..........i aristocratia kevés érvet nyújt, a............i burgeoise élvezhetetlen. A ki tudja hogy a democratiában is van ] aristocratia, e kitételen............ aristocratia nem fog mosolyogni. A ,,Pannónia gyertyák“ újabbkori találmány , s mint ilyen, ez időben legfeljebb az Angol királyné termeiben világoltak. A fehér ház rotondáiban faggyú ragyogott, s akit illatával a helyszínen nem birt megboszantani, azt a frakk galléron hazakisérte, másnap korán reggel halálra fárasztva inast és vasalót. A padló hogy sikosabb legyen, a legolcsóbb szappannal pörgett ezek keresztül kasul, mi éjféltájban tökéletesen felolvadván, nem mondom hogy mit eszközölt ... a tükrök mindenkit rémmé, és skelettévék nyitottak, úgy, hogy hogy ezen tükrök szerint az egész bálban, egyetlen valamire való pofa sem találkozott. A pamlagok csak postamentjével birtak az egykori huszonöt garasos kelméknek, és szőrtelen házaikon olly jelentős lyukakat hordottak, hogy lelkiismeretesen követelhették volna a rendjelt valamelly nevezetesebb csata örök emlékéül. A hangász kar trombita bravourjaitól minden nemtelenebb halott könnyen feltámadhatott, és minden nemesebb élő, könnyen meghalhatott volna. Semmit sem ettem. Nem tartottam szerencsémnek olly szeletet enni, melly egy héttel az előtt mint bélszín brillirozott tányéromon. S inni is csak azért ittam, mert féltem az Anginától. A bor ecetes volt, az ecet boros, a viz olly langyos és maszatos, hogy azzal bízvást meglehetett volna öntözni a leggyengédebb narancs növényt is. A serről, a kisasszonykák mondhatnának igazságos és kimerítő véleményt, miután tánc közben csaknem kizárólag ők fogyasztották ezen italt. Pálinkát csak az ajtónálló őr ivott, ki azonban éjfél után megszűnt ajtónálló őr lenni, és mint előtáncos, bámulatra ragadta a közönséget a mazurban. S illyen készületű teremben, illyen atmospharában, illyen ételek és italok mellett, időzött 180 ember 180 pengőstért reggeli 6 óráig. A táncestélyekben van a világon a legkevesebb philosophia és aesthesis. Legelső kit megpillanték Lajos nevű exkatona ismerőm volt, Costume variation szinte hangos kacajra fakasztott. Illy divatot csak egy több ideig zablán tartott, s véletlenül megszabadult katona phantasra teremthetett. Lajos műcsarnoki kiadása volt Cruisebank valamelly sikerültebb carricaturájának. Világoskék frakk ausztriai garasnagyságu acélgombokkal, Napóleon szabással, gála gallérral. Fartojás mellhozása inexpressible bristolból, a lehető legszűkebben varva, másfél arasz struphlikkal. Frankfurti banquier mellény, császár sárga merinóból, messing gombokkal, katonai parádé gallérral. Kordován topánka, tatár Khán hegyességű orral, rajta kozák sarkantyúk. Bal mellény zsebében, egy a római birodalom bukására emlékeztető, ketyegő vörös hagyma, azon chemiai compositioju lánc, a láncon török meggy és cseresznye. Ilyen volt Lajos, s nem hazudom, ha azt mondom, hogy midőn Lajos ilyen volt, furorét csinált. Nyakravalóját szinte feledém megemlíteni, pedig nyakravalója is volt, . . . teve szőrből. — Isten hozott Gusztáv! lelkemből örülök hogy legalább egyetlen ismerőmmel találkozhatom. Szinte lehetlen hogy mindenüvé az isten vigye az embert, különösen a . . . . Carnevalokba csak ördög vihet bárkit is. A par force mulatni akarás ördöge. — Üdvözöllek te élő pagát, kit ma nincs ki elfogjon. Ha nálad marqulztabb egyéniség leend ezen táncestélyen, felvacsorálhatod az egész credentet, s én fizetem. Ki financiámat ismeri, tudhatja menynyire bíznom kellett állításomban. Én e fanfan után mosolyogtam, Lajos kacagott, s azzal elváltunk. Strausznak, a tüdőgyilkos Strausznak, a kalandszövő Strausznak, a házasságrontó Strausznak egy keringője zendült meg. — A mindkét nembeli fiatalság mozogni kezdett. Előkörben állottam, szemeim előtt porfátyol emelkedett, de e porfátyolon keresztül is megkülönböztethetek egy pár félénkebb csókváltást, s bizalmasabb kézszorítást. A keringőnek — különösen a Strausz keringőinek — vannak enyelgébb, érzékenyebb , tréfásabb, komolyabb részei, mellyek alatt nem csak a szív beszélget titokban , hanem gyakorta nyilvánosan a kezek is. Nem lehet eléggé ajánlani az anyáknak leányaik koráni bálbavitelét ! Ott bizonyosan igen korán megtanulnak érzelegni, az érzelgés pedig legbiztosabb alapja az életboldogságnak!?Talán ellenkezői is mondhatok , de azt hiszem a hatás egyforma fogott lenni. Egy elejtett kendőt emeltem fel, s illedelmesen nyújtom át, birtokosnéjának. A kendőn piros festék foltok valanak szemlélhetők, bizonyosan leizzadta azt a művészleány , s úgy törülte fel kendőjével. A jó ízlés nagy adomány. Szegényke nem tudta, hogy a halvány nők sokkal érdekesebbek gyertyafénynél mint a pirosak, különben arcport használt volna. Teri nagysám ön nem táncol, nem akar táncolni?! — E szavakat egy sugár, virító arcú kedves leánykához intéztem , ki lesütött szemmel ült egy félre helyen keselyű képű gouvernentnéje mellett. — Idegen vagyok, senki nem ismer, ismeretlennel pedig ritkán táncolnak örömest. — De illy kedves külső, illy jól hangzó családnév . . . gondolom magamban, s akaratlanul végig tekintek a pihenő Terézen. Sötét karton ruhája rontotta el táncestélyét , a ruhára igen igen sokat hajt a vidéki közönség. Lajos most jött haza a katonaságból , a katonák nem sokat válogatnak. Igazam volt. Lajos engedett kérésemnek , s a másik percben pagát és piekdáma a rohanó körben forogtak. Ha nincsen , kénytelenek vagyunk szinte is barokkot adni.— — Engedjen meg ön , hogy mint ismeretlen egy kéréssel alkalmatlankodom, ön leggyakrabban társalog, azon sápadt, sugár leánykával, ki a legszélső oszlop mellett narancssárga selyem ruhás duenna mellett piheg , s olly epedőleg tekintget azon mulatfejü sötét férfiúra, ki tőle pár lépésnyire az alispánnénak udvarol. Őszintén megvallom e leányka engem érdekel, és pedig egyedül azért mert rendkívül hasonlít egy pozsonyi leánykára ki igen kedves emlékezetű viszonyomban szerepelt. — Amalia! hozzám közel rokon. — — Uram! Szerénytelenséget szerénytelenségre halmozok, de ön bizonyosan meg fog nekem bocsátani, mert elkiendi, hogy a legőszintébb részvétből teendem figyelmeztetésemet. A kis Josepha épen olly rendkívül sokat táncolt, mint ön szeretetre méltó rokona a kedves Amalia, s halála előtt egy évvel épen úgy nézett ki mint e gyermekleány. Szegényke alig találja meg lélekzetét, és száraz köhécselése nyíltan elárulja, hogy a gyenge tudó, az illyen erőszakosabb mozgások által rendkívül szent Nagyon köszönöm e keresetlenvétet. Uram önnek igaza lehet, sőt kirosan igaza is van; részemről mindent ivettem , hogy e szeretetre méltó életet is menthessem , mind haszontalanul: a lyka szenvedélye, de főleg az anya, nyesége és hiúsága olly kőfalt erne e bölcselkedésem elé, mellyet áthágni valók. — S az orvos! ? vagy talán orvostaát ki sem kérték e hervadó virág megvetésére. , --— Hárman is jártak már a házba , -----------r*