Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-06-03 / 125. szám
Budapest. 3-ik év 1-ső fele. 125 Csütörtök, junius 3-án, 1852. (Megjelenik, ünnep- s vasárnapot kivévén, mindennap délután, divatképek- s egyéb meine Isékletekkel. Szerkesztőségi szállás:országút Huszár ház, első emelet, hová a kéziratok utasitandók. Kiadó hivatal: országút, Könewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési dij: Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr. évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr. Hirdetések soronként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan körülférnek. Két virág egy szálon. Két virág egy szálon Nem férhet, Két leányért a szív Nem éghet. Nem is ég az enyém Csak egyért, Ámde százzal ez egy Fel is ér. Nem kivánkozom én A mennybe — Ha bele nézhetek Szemedbe. Mindenik csepp vérem Egy öröm, Nem is járok akkor A földön. Láttam délibábot Fényeset, Melly a virágokkal Enyelgett. De sokkal szebb a te Mosolyod, Mellyel lelkemet el- Ringatod. Láttam már éjszaka Csillagot, Melly a sötétségben Ragyogott. Láttam aztán a te Szemedet, Ennél már szebb csillag Nem lehet. Láttam már az eget Tavasszal, Mikor megpiritja A hajnal. Szebb a te kedved a Hajnalnál, Tán az isten abból Szakitá. Susogó szellöcske A lelked, Az enyém haragos Fergeteg. Mégis ha e szellő Hozzá száll. Mi lesz a viharból ? Virágszál. Vadnai Károly. Egy titkos élet. (Folytatás. ) Ebéd után Miklós elutazott Zengőlakra, az épülendő uj egyház előkészületei rendezése végett, mellynek ő leendő lelkésze. — Aranka mért nem jösz be ? — szólt Hangai, látva, hogy lánya a liget felé indul. — A kisasszony bizonyára jobb szeret a szabadon — monda Berécsi az atyához fordulva, — tessék őt kedvtelésének átengedni, korában a változékonyság szórakozása bir vonzingerrel. — Kérem atyám, engedj kevéssé a ligetben időznöm — esdeklék Aranka, — hisz Pártos úr is itt van. — No csak maradj hát kedves gyermek — engesztelődik ki atyja, megnyugva Partos jelenlétén, de nem is eszmélve, hogy legnagyobb ellene társaságában hagyá leányát. Berécsi majd a város és vidék több uraival ismerkedteté meg őt, s az uj körben alig vevék észre a nap áldoztát. Hangai kilétének hire csak hamar elterjedt a nők közt, s a féltékeny mamák mint Farkas ipját tekinték őt, Arankát pedig minden lépten méregető szemek és akadékos megjegyzések fogadták. — Minden vidékit igy meg szokás itt bámulni, mint engem? — boszankodék Aranka — nekem e bárgyúság terhemre van. — Szerencsés kegyed, hogy nem vigyáz beszédjükre is, különben a közkiváncsiság második okát fogta volna kitalálni, — jegyze meg Partos. — Talán valami itt szokatlan viselet van rajtam ? — Korántsem, de az érdek kegyedben rejlik. — Megfoghatlan. De hát mit beszélnek ? — Hogy bizonyosan kegyednek kell Berécsi Farkas ur régvárt jegyesének lenni — felesé Partos, mig szavai hatását alattomban a lány arcán kémlelé. — Ez szemtelenség nemde ? — fakadt ki indulatosan ez — kérem mondja nekik, hogy valótlan, hogy nem vagyok. — Legfelebb csak leendő talán, kinzált a szívtelen. — Ah! ez sok öntől; én haragszom. — Bocsánat, nem tehetek róla. — Vagy tán ön is hinni akarja ezt? — Mint hideg szemlélő tekintve a kellemes férfinak kegyedre halmozott kitüntetéseit, mellyek kedvező fogadtatásnak látszottak örvendeni, nem sok jószan kívántatik a világismerőnek, az előzményekből illynemű következtetéseket hozni. — Ez érzékenyen sért, hisz erről én még mit sem tudok, pedig mint leginkább érdekeltet, engem illet először. — Korántsem. A szülők és rokonok helyben hagyása az első lényeg s csak ekkor engedtetik meg az ifjúnak a kisasszonyt s érdekelhetni, — folytató hálózását az alávaló. — De Berécsi csak nem fog így megfeledkezni — szólt neheztelve a sértett Aranka. — Ez az általános szokás, s neki is hódolnia kell. — Most lesznek világosak előttem a tegnapi ellenvetések — mondá keserűen a leány — el vagyok adva ! És keservesen sirt. Partos pedig mosolygott magában. Hogy Berécsinek illy célzata volt e valaha, mint minőt ő előadott, csak a nép suttogásából gyanítható, de hogy Aranka kegyét már is örökre elveszte, arról egész bizonyossággal meggyőződött, felélesztvén ebben a legmardosóbb gyanút, mi csak érzelmi szentségét sérthető*. — Az istenért! mérsékelje magát kegyed — ügyelmezteté Partos — az emberek mind reánk néznek, inkább menjünk haza. — , — Én nem akarom többé azt az utálatos embert látni — tört ki gyermekies makacssággal az ingerült. — Hiszen nem sértettem meg kegyedet, — az egész csak a csacska nép beszéde, melly illy gyanúsításokban keres éleményt nyelvének. — Hiába menti ön, a tegnapi célzásokból eleget tanulhattam, és — tévé utána zokogva — hogy saját atyám adott el, az kimondhatlanul fáj. — A mindenható szerelmére — hazudott a színlelő — ne gyanúsítsa kegyed az atyák legjobbikát, kinek nem lehet szándékában angyalgyermekének szerencsétlensége. — Úgy, de ha Miklós rávette — fordult gyanújával testvérje ellen a leány — ő hozta az embert a házba és ő unszolt engem szüntelen feleletekre Berecsinek, kétség sincs benne, ő okozá az egészet. — Kegyed nagyon fel van ingerülve, igyekezzék csillapulni, mert illy lélekállapottal meg nem jelenhetik a társaságban. — Nem is akarok, vagy ha kell, megmondok nekik mindent — dacoskodok az ingerült gyermek, — így talán érdemetlenül, de bizonyosan érzékenyen fogná őket megsérteni __csititá a felfokozott indulat kitörésétől félni kezdő Partos. — Nem mélyebben , mint mennyire ők engem aláztak. — De gondolja meg, hogy valótlan, s ha akarna is lenni, az csak kegyetlen függ, ki azt mindig megsemmisítheti. — S meg is fogom. — Igen, de még nincs mivel küzdeni, az egész csak agyrém. — Oh nem agyrém, már messzebb ment. — De eddig legfelebb csak figyelemre ébreszthet, korántsem hatalmazhat pedig fel dacra. Most még az egész megelőz