Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-07-25 / 171. szám
lakit strychninnel úgy megmérgezni, hogy minden gyanú eltávolitassék ? Február 25-én Dove nejével együtt reggelizett, ki csakhamar ezután heves görcsökbe esett. Négy nap múlva a nő meghalt, világos jeleit hordva magán a megmérgezésnek. A törvényszéki boncolás alkalmával oly mennyiségű strichnin találtatott a hulla gyomrában, mely két házinyulat, két egeret és egy süldisznót megölt. Vegyesek. A B. ..városában nem rég bizonyos fiatal ember egy előkelő és szép hölgyet nyert nőül, kit Camillának hittak. A fiatal embernek minden jövedelmi forrásai neje hozományából állottak. Alig töltött azonban még az ifjú nő férje házában pár hetet, midőn szobalánya egy fátyolozott hölgy érkeztéről tudósítja. — Bejöhet! — válaszolt az úrnő, gondolva, hogy ez is egyike lesz azon kérelmezőknek, kik minden nagyobb városban oly mindennapiak. A fátyolozott hölgy bejött, ölében egy kis csecsemő, s ruhájához másik két kis kamaszka csimpaszkodik. — Mit, kit keres ön aszonyom? kérdi az úrnő. — Ah,... én,... bocsánat, úgy látszik... — Nos? — Úgy látszik eltéveszteni a lakosztályt; én X. Alfréd urat keresem. — X. Alfréd úrnak ez a lakása. Ő nincs honn, de ha valami kivánata van tőle, csak adja elő nekem, minden bizonynyal teljesitendőm. — Köszönet önnek aszonyom ! Én ... én ... hajdan bizalmas viszonyban állottam Alfréddal. Itt ezen gyermekek... s a fátyolos nő zokogni kezdett. — Igen, Alfréd eddig gondjukat viselte, de négy hónap óta minden segélyzéssel felhagyott. Az úrnő szemeibe a harag villámai cikáztak e szavak hallatára, de indulatát elnyomva, egy bankjegyet csúsztatott a szegény nő kezébe. — Ha szükséget szenved ön, csak hozzám forduljon. A nő eltávozott, Camilla pedig búsan hajta le fejét a kerevet párnáira; szemeibe könyek lopóztak és sokáig tűnődött. — Eh, — kiáltott fel végre. — Alfréd mindemellett hű lehet hozzám. Ifjúsági tévedés az egész, nem más! Kevés hölgy tudná magát ily erélyesen vigasztalni, mint Camilla. Néhány nap múlva egy másik hölgy kért bebocsáttatást. Ez sokkal követelőbb volt, mint az első, mert ilyenfélekép szólott: — Aszonyom, az nekem mindegy, akármi módon lett Alfréd nejévé, de anyi bizonyos, hogy az én jogaim hozzá sokkal régiebbek. Én szerelmének két zálogát birom ,... az egyiket az ő nevére Alfrédnek kereszteltettem. — De az mégis csúnyaság, hogy Alfréd ön miatt minket elhagyott, s ez öntől is csúnyaság aszonyom. Alfréd hármunk tartására havonkint 60 forintot tartozik fizetni, s e tartozását Ön miatt elhanyagolta. Aszonyom , én... — Kérem, engedjen szólanom. — Tessék! — Legyen szives , és távozzék. — De azt nem teszem ! Alfréd lakásához régibb igényeket tartok, mint ön! — S ha holnapig pénzét megküldöm ? — Az már más ! Isten önnel. Camilla tökéletesen le volt verve. Atyjához ment, s elpanasztá neki az esetet. Az öreg úr véghetlen méregbe jött, mi nagyon természetes, de később Camilla kéréseire engesztelődni látszott. — Jó, megbocsátok neki, de oly feltétellel , hogy... — Hogy ? — Hogy a tartásdíjt rendesen küldje meg nekik. — Alfrédnek semmije sincs. — Igazad van. — Oh atyám, mily szerencsétlen vagyok! — Feledjük a múltakat. Ne tudjon Alfréd semmit a történtekről, azt az aszonyt saját pénzemből fogom kielégíteni. Camilla némi megnyugvással tért visza ismét férjéhez. Alfrédnak hivatalos ügyben néhány napra el kellett hagynia pár napra a várost. Alig robogott tova az őt elvivő kocsi, midőn egy másik hajtott be az udvarra. Egy fiatal hölgy, az utósó párisi divat szerint öltözve lépett ki abból szobaleánya kíséretében , s egyenesen Camilla szobáinak tartott. Amint Camillát meglátá, csodálkozva kiáltott fel: — Ah, ah mamsell, hát ön kicsoda ? — E kérdést nekem volna jogom önhöz intézni. — Bah! Ez bizony dicső ! Mig én fürdőre megyek, Alfréd barátom... ne nézze az ember mit csinál ...kiket hoz a házamhoz? — Az ön házához ? — Úgy van, az én házamhoz!— S ki ön? — Alfréd neje! S e kérdést tehetem-e én is ? — Ön aszonyom nem mond igazat, mert Alfréd neje én vagyok. — Az az hogy lehetséges, mert én még csak házassági ígéretet bírok. Írott ígéretet. Igen, nézze aszonyom , itt van! — s ezzel egy irományt mutatott elő. Camilla zokogásban tört ki. — S ennélfogva én Alfrédet a büntető törvényköny kilencedik cikke értelmében börtönbe záratom. — Ne tegye ön azt! Alfrédet önkényt átengedem önöknek. — Nekünk! — Úgy van, mert önön kívül még ketten tartanak rá igényt. Camilla viszament atyjához. Midőn pedig Alfréd hivatalos útjáról viszatért, ily hangzatú levelet kapott: „Monsieur de pasa! Ha nem akar ön 5 évig börtönbe zárattatni, tanácslom, szökjék Törökországba, a mostani háborús világban szép alkalom nyílik erre. Ott azután biztosan tarthat négy feleséget, de Belgrádon innen ez nincsen divatban. Isten önnel! (Alájegyzettek) Camilla atyja , Camilla, a három gyermekes nő ; a két gyermekes nő ; és az utósó párisi divat szerint öltözött hölgy. Alfréd a tanácsnak engedett, azonban a határon elcsipetett. További sorsáról nem értesültünk. Bár páratlan bensőséggel, az érzelmek mesterkéletlen kifejezésével, alakja vonzó, arca szép, hangja ugyan gyönge, de mégis kedves és melegítő. Szavalatát sok helyt nem lehet érteni , hanem ezt mind a hang természeti gyöngesége okozza, mi idővel elmúlik. Művészi egészet ily gyermekleányka nem adhat, s így tehetsége csak egyes töredékekben tűnik föl. Ily megragadó volt például az erkélyjelenet. Itt természetes érzelemdús szavalata , egyszerű arc és tagjátéka mindenkit kielégítheti. A közönség kiléptekor buzdító tapssal fogadó, s jelenetek után is többször kihívó. Szigeti, szabadságidejének használata után először Tybald jelentéktelen szerepében lépett föl. Sajnos, hogy e kitűnő művészt ily alá rendelt szerepben láthattuk viszont, s azt hisszük a közönség is — mely Szigetit átalában szereti — sokkal jobban örvendett volna, ha először erejéhez méltó első rangú szerepben léptetik föl. Több felől halljuk úgy is azon panaszt, hogy Szigeti újabb időben mellőzve van; menyiben alapos , hitnem tudjuk , anyi bizonyos, hogy a mostani lelkes igazgatóságról nem lehet föltenni azon nemzeti művészetünk elleni vétket, mintha Szigetit, legkitűnőbb színészeink egyikét akaratosan gátolná azon emelkedett polc elfoglalásában, melyet már évek előtt kivívott. Szigetinek nem Tybaldféle apróságok valók, mikben anyi művészetet mutathat legfölebb is, hogy a párbaj közben mesterileg esik el. Rómeót ifj. Lendvai játszotta. Megtapsolták ugyan sokszor, de e szerep mégsem sikerült neki. Romeo szerelme átható, áradozó és szenvedélyes,de soha nem émelygős. Romeo érez, de nem érzeleg. E mellett Lendvai úgy látszik ezúttal azon tévhitben élt, hogy a nagy szenvedélyeket pusztán a nagy hang és kiabálás fejezi ki illőleg. Mindenesetre mérsékletre lett volna szüksége, mert heve sokszor túlragadta; voltak azonban sikerült helyei, de szép tehetségétől egészet várunk. Horváth Teréz a komikai téren naponkint szép haladást tesz, s drámánk benne — maga szakmájában — mindenesetre egy igen jóravaló tagot bir. 702 Nemzeti színház. Július 24-kén: „R o m e o és J u li a“, Shakspearetől. Az olasz operasaison és táncvilág után az első remek dráma, mely után a színműbarátok hetekig sóvárogtak. Júliát Fáncsy Ilka kisaszony játszotta. Róla szólva, elnézéssel kell lennünk a kezdő színésznő igen fiatal kora iránt, s nem a művészeti igények szemüvegén át kell tekintenünk a kedves tüneményt, ki mindnyájunkat oly szép reményekkel kecsegtet. Fáncsy Ilka úgy látszik birja mindazon kellékeket, mik a művészethez szükségesek. MA ADATIK Bérlet 93. sz. Veszedelmes nagynéne, Vígjáték 4 felvonásban. Irta Albini. Fordította Szigligeti. Személyek: Báró Emerling — — Szentpéteri. Horst Károly, unokaöcscse — Feleki. Gróf Prampero — — Zsivora. Süshain úr — — Hubenai Ján. Strachschütz, huszár hadnagy Ifj. Lendvai. Junker, táblabiró — — Udvarhelyi M. Adamson Gebhard, pénzváltó Wagner, a város színház Szilágyi, igazgatója — — Morvai. Lieder, színész — — Balázsi. Müller Adél, színésznő — Latkóciné. Fáni, komornája — — Eötvös Borcsa. Giftschnabel A ..... — Fechtner,U-SaSkolk -Noder. Udvarhelyi S. Hahn, Giftschnabel titoknoka Vas. Bolzmann, Emerling titoknoka Tóth József. Henrik, Horst inasa — Tóth Soma. Csendőrbiztos — — Erdélyi. Fritz, udvarló a Dánéig városházi hotelben — — Szerdahelyi. Fiú — — — Bognár Vilma. Kezdete: Ti órakor vége,9 után. Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. PEST, 1856. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ