Hölgyfutár, 1862. július-szeptember (13. évfolyam, 78-117. szám)
1862-07-01 / 78. szám
BOJT ÉS CSALÁDJA. Irta: JLauda husztáv. I. Krasznamegye északi részén Sass falutól egy óra járásnyira fekszik Bánpataka nevű kastélya. A kastély környéke egyike a vi*) Egy francia regény címe. Xjg* \p *mj.áQR Budapest 13~dik évfolyam. 78. Kedd, julius 1 én 1862. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat leg-Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. műlap, és számos műmelléke 11 e 1. Szerkesztő szállása:Reáliskola-utca 6. sz. 1 em. hová minden szerkesztőségi kézirat bérmentve utasítandó. Az előfizetési és hirdetési dijak Alleh Gusztáv úr kiadóhivatalába Felelős szerkesztő : BULYOVSZKY GYULA. Szerkesztőtárs: BALÁZS FRIGYES(Firenciek terén 7. sz. földszint küldendők. Előfizetési dij: Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 ujírt Félévre.........................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések Gyorsan közöltétnek : egy hasábozott sorért 5 ujkr. fizetendő. Szerkesztőség : ország ut, 15-dik szám.K EGY KACÉR NŐHÖZ. Szép vagy, s még a művészet is segít Szebbé formálni sugár alakod . Minden nemes tett hire lelkesít — Megbámulsz minden földi csillagot. Dalt zeng a szellem rózsaajkadon, Gyönyörben fürdik olvadó szemed: De mégis oly kevés e hatalom, Hogy megbűvölhess vele engemet. Ez mind kacérság! minden tetted oly kimért, bódításokra számoló; Az édes szó, mely nem szivedből foly, Szépen hangzik bár — ámde nem való! Kérded, hogy ezt kitől tanultam én, Ki adta kulcsát titkaidnak át ? Egy nő tanított rá, egy égi lény .. . De hallgasd a történetet magát: Midőn még állam gyönge kis pehely Boritá be az évek szebbjein, Midőn többé nem volt szivembe hely — Úgy megtörték azt he érzelmeim: Láttam feltűnni eszményképemet, Kit úgy szerettem, szívből, igazán, Mint egy szürkeblő gyermeknek lehet Imádni egy nőt élte hajnalán. S mi történt aztán ? . . . elborult az ég, Alig hogy érzem a meleg napot, Alig tanultam boldog lenni még — Szivem gyógyulatlan sebet kapott. Megátkozom szerelmemet s magam A csalódások végtelen során, S hol a léleknek örök nyugta van Vártam halálom mosolyogni rám. De igy szólt hozzám — oh egy égi nő! Mert legalább igaz volt, mit beszélt: „A szerelem megy s ismét visszajö“ —*) Mind boldog, ki egy órát jól leélt! . . . Imádott női filozófia, Menyit tanultam ebből, én tudom! Meg kellett szivemnek nyugodnia: Úgy van jól minden, mint a hogy vagyon. — S mig igy az életen bolyongtam át, Azt érezem, hogy jobb kedvű vagyok; Fásult lévén a szerelem iránt — Lelkem már csak a múlton andalog .... ként jön boldogságom dúlva szét, Hitemnek többé élni nem szabad......... S most hallottad szivem történetét, Te sirsz? .... oh kérlek, ne tettesd magad! Balogh Zoltán, déli legszebb s legregényesb pontjainak. Éjszaknak több mértföldnyi hosszban virányos róna terül el, tarkáivá cserjékkel, nádasokkal, ingoványokkal, melyeknek körrajzaiban sugártornyú mezővárosok, kisebb nagyobb falvak és majorságok fehérlenek ; keletnek erdői és sziklás hegyek kékellenek, majd csillámlanak havas tetőikkel; déltől nyugatnak tölgyes és bükkös rengeteg sötétült, örökké egyforma, soha nem változó láthatárul. A kastély fordított U alakban ó-magyarországi stílben van építve, azaz: sok benne a szoba, kevés a kgyelem. A költőiséget azonban nem lehet tőle megtagadni, mert nemcsak külseje tüntet fel sötét és különc alakot, hanem belseje is titokszerk; rendezetével és szerkezetével sejtetni enged oly dolgokat, melyek ha soha meg nem történtek is, de a költőibb s phantastikusabb lelkek által minden különcebb és szokatlanabb vidék vagy épület mellé azonnal oda gondoltatnak. Bánpatakát, a hasonnevű uradalomhoz tartozó két faluval, majorságos szántóföldekkel, legelőkkel, erdőkkel, szőlőshalmokkal, emlékezetet haladó idők óta, a Bojth család bírta. Állt pedig a Bojth család bánpataki ága következő tagokból : A család fejéből Bojth Tivadarból, ennek nejéből, született Bojth Eleonórából, József és Károlyfi , Josephine és Amália leánygyermekekből. Bojth Tivadar, 1830-ban, történetünk idejében, negyvenöt éves férfiú volt, mint mondani szokták, tele kedélylyel és egészséggel. Leszámítva kissé nagyocska füleit, melyeket ő azonban mint a bosszúélet biztos jeleit, úgy szereté tekintetni, ajánló külsejű, sőt kedves egyéniségnek tartatott. Nagy és szabályos metszésű, tüzes szemeitől a fellengő lelket, magas fedetlen homlokától, talán épen azt, mivel legkevésbbé birt, az észt nem lehetett megtagadni. Piros vékony szegélyű ajkai pedig, már Pesten juratus korában, mint kiváló szépség úgy említtetőnek. Gondoljunk mindezekhez jól idomított tagokat, sugár magas termetet, és határozott képünk lehet Bojth Tivadarról. Neje csaknem egészben ellentétét képező sugár, magas férjének, alacsony volt és gömbölyű. Arcain, egész pompájukban díszelegtek az élet azon rózsái, melyeket főleg a falusi keresetlen egyszerű élet s annak romlatlan levegője teremtenek. Mosolyogni látszott még akkor is, midőn kedélytelenebb volt a szokottnál. Még arcának egyes vonásaiban is elütött férjétől, szemeiben s orrában pedig, épen egészen más fajnak tünteté fel jellegeit. Az ég nem kékebb szemeinél, orra pedig azon orrok közé soroztatnak, melyeket a régiek sas címmel jelölének. Ki az életben a költőit nem hajhászsza, lehetlen volt Eleonórában nem gyönyörködnie. Ismerői és szomszédjai tréfásan, de mégis jellemzőleg „jószü“-nek nevezték el. József, szülei ellenére, már 1826-ban huszár lett, s 1836-ban mint alhadnagy állomásozott Pardubicban. A 23 éves Károly, atyja híre szerint a Bojth családban a szellemet és észt képviselte, és különös becsben tartatott. Bizonyos bölcsészet és jogtudor által, öt éves korától 16 éves koráig egyedül a tudományoknak és szabad mesterségeknek neveltetve, a pályán, melyen keresztül hurcoltatók és megkinoztatók, közel jutott a célhoz, azaz legtöbbet tudott Bánpatakán s környékén. Maga a természet tudósnak s költőnek szánta őt, megrakván őt elöl és hátul oly papokkal, minőkkel egyedül csak a tudományos vagy művész pályán boldogulhatni. Nevelője gyakran mondogatta főnöke előtt: „Tudósnak és költőnek nevelem! Olyan testalkattal, mint ,holy urfinak van, nem lehet mást tenni, mint vagy könyveket készíl , ami