Hölgyfutár, 1863. január-június (14. évfolyam, 1-77. szám)

1863-05-16 / 58. szám

Tulajdonos : Nagy Ignác özvegye,­ kintve tehát attól, hogy test­alkatuk is kö­zönségesen, elveszti egyenességét, még álla­potuk is veszélyezve van. Mindezt azonban ki lehet kerülni, ha az ember a lélekzésre némi­­figyelmet fordít. A tüdő, növésére nézve hason­lít egy hólyaghoz, s ügyes lélekzés által a tüdő­terjedelmét meg lehet kettőztetni, mi által tüdő vész ellenes széles mell képződik. Ennek meg­szerzésére egyedül eszköz : a levegő megjegy­zendő hogy a szoros fűzés vagy szíj használat kerülendő. Midőn az ember reggel felkel, ipar­kodjék tiszta szabad levegőre jutni és ott vál­lát s fejét hátra fordítva, tátott szájjal szívjon be egyszerre annyi levegőt, a menyit csak bir, akkor azután tartsa vissza a lélekzést oly soká a még csak lehet, s ezen eljárást ismé­telje oly soká mig csak ideje engedi. Ha ez egyszerű módot valaki egy ideig használandja csakhamar észreveendi, hogy tüdeje mennyire erősödött. " Egy ildomos anya következő tanácsot adott felnőtt fiának : Hallgass reám édes fiam, mert én idősebb vagyok náladnál, mi nagyon természetes, mert különben anyád nem lehet­nék. Óvakodjál fiatal leánykát nőül venni, mielőtt sikerült volna neked négy vagy ötször a reggelizés ideje előtt azon házba bejutnod, hol kedvesed lakik. Vigyáznod és figyelned kell arra, hogy arcszine olyan-e reggel, mint nappal és este ? Vagyis más szóval, a termé­szettől kölcsönzi-e e szint vagy a művészettől ? Rajta kell lenned őt pongyolájában meglep­hetni, és megvizsgálni, hogy néz ki a haja fé­sülés előtt. Ki kell hallgatnod az anya és leá­nya közti reggeli párbeszédet, ha a lyánka anyja iránt barátságtalan és zsémbes, ilyen lesz irántad is. Ha azonban korán reggel már tisztán felöltözve, szépen megfésülködve, s üde fris arcrózsákkal édes anyjával szívélyesen beszélgetve, sőt a reggeli elkészítése körül fog­lalkozva találandod, akkor édes fiam ő valódi k­i­n­c­s, s minél előbb fogsz birtokába juthatni, annál hamarább lesz boldog.­­ Nem régen egy utazókkal megtelt vas­úti kocsiban következő érzékeny eset történt: Az utazók közt volt egy nő is, ölében egy cse­csemő gyermekkel. E kis teremtés szünetlenül girt, és rikácsolt, anyira, hogy valamennyi benn ülő türelmet vesztve ellene lázadt. Egy két ál­lomásig csak tűrték az utazók e kellemetlen lármát, de végre elhagyta őket a türelem. A türelmetlenség szavakban tört ki. „Ki vele a gyermekkel!“ kiáltó az egyik. A nagy rész oszta a véleményt. E közben a vonat egy állo­máson megállt. Egy agg és komoly férfiú fel­használta e pillanatot, s a nyugtalankodó uta­zókkal tudata, hogy e szegény gyermek atyja rövid idő előtt távol hazájától halt meg. Az anyja pedig rokonai látogatására menvén, ott szintén elhunyt s hullája e vonattal vitetik haza, és a kis árva, egy előtte egészen isme­retlen nőre lévén bizva, nem csoda, ha sír és kiabál. E nyilatkozat elégséges volt, majd minden utazó szemében a részvét könye csil­logott, s valamennyin szánalommal s kegye­lettel tekintenek a siró gyermekre. Az önzés eltűnt, s az átalános részvét válta fel azt és azon kisded, ki ellen még néhány perc előtt valamennyin felzúdultak, most szerencsétlen sorsa következtében az átalános gyöngédség tárgya volt. Ilyen a természet szózata. * Következő tragi­komikus esemény gaz­­dagítá a napokban Berlin járda történelmének lapjait, egy 7— 8 éves fiú zsemlével megra­kott kosárral karján a Belle-alliance téren kedvtelve bámulja egy részeg berlini hős had műtani mozdulatait.a­ki erősen iparkodott a hársfa utca irányát megtalálni. A fiú amúgy egész kedélylyel nevette a cikornyás mozdula­tokat, midőn bal karján, melylyen kosarát tartó erős lökést érez. Hirtelen hátra tekint s észre veszi, mint iramlik tova egy uszkár zsemléi­nek felével. A fiú zajt üt, s több ott ácsorgótól kis­értetve üldözőbe veszik az ebet, ki ra­­gadmányával Frigyes városrész felé veszi irá­nyát, itt bekanyarulva egy magas ház kapu­ján annak negyedik emeletébe szökik fel. Az útközben megszaporodott üldözők utánra. De a düh itt a jelenet láttára, mely a kiváncsiak előtt feltárult, rögtön szánalomra változott.... Nyomoru kis szobácskában még nyomorul­tabb álmom öreg —beteg ember feküdt, hasonlóan a haldokóhoz. — Az uszkár ura előtt leraká a prédát s annak háta mögé bujt, mintegy oltalmat keresendő az üldözök elöl, mig az öreg nem tudá magának a zsemlék, kutyája s a szobájába tódult tömeg közötti ösz­­szefüggést megfejteni__Azonban megmagya­rázzák neki a történtet,s im az könnyek öreg kö­zött vallja meg, hogy a szükség nála oly nagy miként naponta egyetlen kis kenyérkével kelle beérnie. Most azonban betegsége őt napokig tartó almához kötve, ebe máig kitartotta vele az éhséget, de végre a szükség kényszeríté őt e rablás elkövetséére, mely azonban, mint lát­hatni , a legnagyobb önzetlenséggel páro­sult. Mindenki meg volt indulva az emberi nyomor e megható jelenete —­s az állat okos ösztönének n­ilvánitása által. E rögtöni be­nyomás nem is maradt siker nélkül, rögtön adakozások gyűltek s az öreg orvosságot, ebe pedig enni kapott. * Jó vigasztalás. Egy vén cigány baka s egy tót újonc halálosan sebesülve fe­küdtek a csatatéren. A cigány hallgatva türe fájdalmát, de a tót iszonyúan jajgatott. — Ugyan ne ordíts úgy hibás — szólt végre amaz boszosan — litek volna ágyon ! Erre az újonc kiadá lelkét. A cigány ko­molyan feléje fordítja fejét, s magában du­m­ mögé. — Még is hasnál neki a szép szó. * Könnyű kereset­mód. A kölni kereske­delmi testület jelenleg nagy forrongásban van, azon csalás miatt, melyet egy Diestling nevű kereskedősegéd, egyik legelőbbkelő kereske­­dőház ügyvivője rajtuk elkövetett. Diestling forró szerelmi lángra gyulad­­ván egy bájos táncosnő iránt, kezét, szivét és életét ajánlotta a művésznőnek, hogy vele e rövid életet letáncolhassa. A művésznő azonban tudta már életta­pasztalatai nyomán, hogy a tánchoz zene, a zenéhez pedig pénz kell, és azért, az énekedő kereskedő segédnek üres szerelmét,­­ mind­addig, mig azt nyomósabb „csengő jelekkel“ be nem bizonyítja, — visszautasitá. Bírni őt minél előbb! az lévén jelszava a lángragyűlt „Segéd“ szívnek, azon különös eszmére jött, hogy miért ne tenne ő is úgy, mint principálisa, ki nevének egyszerű aláírása által egy pillanat alatt ezreket vehet föl. A gondolatot helyesnek, a kivitelt könnyű­nek találván, nem sokáig késett célja eléré­sével. Antwerpenben magának, a principálisa váltóihoz hasonlót litografiroztatott, azokat ki­töltve, főnökének ügyesen utánozott aláírásá­val „elfogadta,“ és különféle kereskedői há­zaknál, Kölnben, London és több helyen be­váltatta. Midőn már több mint 25.000 tallért ösz­­szeszedett, „dulcineájával“, az imádott táncos­nővel, ki ily fényes szerelemnek többé ellenál­­lani nem tudott,­­ megszökött. A rendőrség azonban jelenleg vendégsze­replési helyüknek nyomában van, és bizton hiszik, hogy őket egy pár előadásra szintén megnyerhetik , — mi nem annyira a közön­ségnek, mint a belépti jegygyel (hamis váltó) ellátott kereskedőknek, —kik jelenlenleg volt principálisa ellen fordultak, — nyújtana kel­lemes élvezetet. I. kötet HIRDETÉSEK: EMICH GUSZTÁV könyvkiadó­ hivatalában Pesten (barátok tere­z­ik szám 1-sa emelet), épen most jelent meg s általa minden hite­les könyvárusnál (Bécsben Hoffmann és Ludwig könyvkereskedésében, Wieden, Haupt­strasse Nr. 15.) kapható . EGY BRETAGNES A PH­ILIPPINI SZIGETEKEN. ' ae ■■■ sm­­m Sí 5% ■■ ■ -Uj, olcsó kiadás. Két kötetben. Ára mind a két kötetnek csak 1 forint. (Áss első kiadás ára 3 ft volt.) B. KEMÉNY ZSIGMOND mm­­ m hr: 'w Három kötet. Tíj, olcsó k­iad­ás. Ára mind a 3 kötetnek csak­­1 ft £ 10 kr. (Az első kiadás ára 3 ft volt.) TARTALOM: Ködképek a kedély láthatárán. — II. kötet: Szerelem és hiúság. — III. kötet Szív örvényei. — Erény és illem. Kiadó Hu­ich Gusztáv magy. akad. nyomdáék. 464 PEST, MG8. EMICSI GUSZTÁV, MAGY. AKAD. NYOMDÁSZ, BARÁTOK TE­RE 7. SZ. A. _

Next