Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-11-19 / 93. szám
A LATITA S SZERKESZTI ' ■ . SZIIiAGrXfi FEBEIC^, professor. ------»..a ELSŐ ESZTENDŐ. £■» . Alàsodiki Félév. Kolozsvár. Pénteken November 19-k. 1841. 03-dik szám* Tartalom: II. Jámbor óhajtások. Canada.I II. Jámbor óhajtások. A’ Nemzeti Társalkodó 18-io-beli folyamatja 2-d. félévének 5-d. számában egy nevezetes értekezés jelent meg e czím alatt ,,Előhangok“ mely, tartalmára ’s czélzatára nézve teljes figyelmet érdemel. Miután annak bevezetésében az iró érinti, hogy a’ szomszéd tartományokban a’ műipari kereskedés az újabb időkben mint elöhaladott, megjegyzi, hogy az 1834-ki s 1857-ki országgyűléseknek nagyobbára csak az ősihez ragaszkodás volt az iránnyá, anyagi jóllétünknek pedig az idő lelkéhez alkalmazására egy lépést sem tettek, ’s igy a’ törvényadás mezején a’mesterségekre ’s kereskedésre nézve, még csak ott vagyunk, hol évszázadok előtt állottunk, így miután azon szomorú de helyes észrevételt teszi, miszerint minden szomszédjainktól meszsze maradtunk, s hogy azokat utolérhessük, kettőzött léptekkel kell sietnünk, végre hogy minden termékeink mint vizeink tőlünk kifolynak, minket viszszahozhatatlanul elhagynak más helyen megállapodásért, azon reménnyét nyilvánítja , hogy a’kezdendő országgyűlés maiparunk ’s kereskedésünk gyarapítására is előlépéseket teend. Ha tehát a’ mondottakat jól megfontoljuk, az emletett két országgyűlés ellen felhozott szemrehányás alaposságát, fájdalom ! nem tagadhatjuk; ellenben meg kell vallanuk, hogy azoknak czélja nem csupán az ősinek megtartása volt, hanem inkább a’ megavultakat kívánta ismét létrehozni, tehát elöhaladás helyett viszszahatólag munkálkodott. Mert azon meszsze űzött buzgóságból, hogy semmit se hagyjanak meg, mi nem a’ fennálló törvények szoros értelmében hozatott, egyszerre akartak minden változtatásokat ’s javításokat megsemmisíteni, mik a’ nemzet javára s előhaladására számos évek alatt a’ kormány általtétettek, a’ nélkül hogy figyelemre vétetett volna, ha váljon azok valóban károsok voltak-e vagy hasznosok? Azonban ha meggondoljuk, hogy ily esetben a’ tapasztalás legjobb ’s biztosabb tanitó, és hogy sokkal bajosabb épiteni mint rontani, hinnünk kell, hogy sokkal okosabb előre megvizsgálni, ha váljon a’ félrevetendő nem sokkal jobb s czélszerűbb-e az előbbeni írott törvénynél, mit feleleveníteni akarunk, ’s annál fogva nem lenne-e tanácsosabb a’ fennálló, bár ha nem törvények szoros értelme szerénti szokást inkább elfogadni, mint az avúlt törvényt megújítani. Éppen oly alapos azon megjegyzés is, hogy a’ két utóbbi országgyűlésen az anyagi jóllét előmozdítására semmi lépést nem tettek, mert ha a’ megvitatott tárgyakat figyelmesen áttekintjük, úgy találjuk, hogy a’ vitatások és kormánynyali heves küzdések, többnyire a’ törvényhozásbani hasztalan kérdések ’s közigazsatás körul forogtak, melyek az ország valódi javára vagy keveset vagy semmit sem tettek. ‘ ’ 93