Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-06-10 / 46. szám
e helyeken leirva láttam, és magam is tulajdon kezeimmel leírtam, csonkaságát vettem észre, mert sem a’ titulust, sem az ajánló levelet bennek nem találom. De ki irtam én másodszor abból a’ könyvből, melyet Mikó Ferencz jur szépen leiratott a’ fejedelem számára s parancsolatjából , és a’ mely eleibe tulajdon kezeivel irta a’ titulust ’s ajánló levelet. Ebben továbbá helyen helyen maga kezeivel kevés szókból álló jobbításokat tett. Ilyen maga épségében menyen azért nyomtatás alá ez a sokaktól várattatott jó historia, nem is késhetik ennek kinyomtattatása, minthogyefféle kézírások eltévelyendők. Ez ugyan is született nyelvünkön az a’ historia, mely Erdélynek dolgait kezeli a’ többeknél; és igy illő hogy azoknál elébb is kezdődjék ennek nyomtattatása. De arra kérem én jószivü olvasómat, hogy még ez a’ nem hoszszas munka a’ sajtó alól kikér, ha addig ezen jelentésemet vejendi, és báró Mikó Ferencz életére tartozó szükséges dolgokat tud, vélem közönséges jó végre közölni ne terheltessék. Ezzel főképpen arra vigyázok, hogy ezt az úri írónkat megmentsem némely haszontalan nyelvek rágalmazásától, a’ mait tselekedtem Transsilvaniám második kötetnének 465-d. és 464-d. lapjain is. Ez a’ Mikó históriája áll az én szokott elégséges sűrű kézírásomban 21 árgusból. Erre pedig pedig a’ levelek sarkain lesznek apróbb betűkkel szükséges jegyzések, más jó írásokból is, kiváltképpen pedig Weiss (Fejér) Mihály brassai bíró, ki is a’ Báthori Gábor táborától a Bartzában Földvár mellett 1612-b.öletettmeg, és Fuchs Márk ugyan brassai nagy pap régi kézírásaikból, sőt más apróbb bartzai jegyzőkönyvekből is, melyeket jöbbrészint köszönök tisztde nagy tudományu Both Pál uram, mostani szászhermányi evangelicus pap barátságának.— Nem különben a’ Böjti Gáspár szép és jó históriájából, ámbár ezt deákul a* mint irattatott, kinyomtatni fogjuk, Bethlen Farkas históriájához tórdva. Továbbá két nevezetes dolgot, melyről Mikó csak igen futólag emlékezik, szükségesnek tartok egyébünnen megvilágítani a’ jegyzésekközit. Első a’ Mária Christiéna fejedelmi méltósága. Mert jóllehet bizonyos dolog, hogy ő nem csak fejedelem aszszony volt, azaz felesége Báthori Zsigmond fejedelemnek, hanem olyan valóságos uralkodó fejedelem, ámbár kevés idő alatt hogy minden rendbeli igazgatóknak és nemzeteknek ez hazában törvényes hatalommal parancsolt, az érdemeseknek hivatalokat és jószágokat (dunait) ajándékozott, melyek azoknak birtokokban azután is megmaradtak, a’ törvénykező levelek a' perfogásokban hozzá tituláltattak , vagy czimereztettek , maga is magát uralkodó fejedelemnek irta, még is mindazonáltal valakik mai napiglan az erdélyi fejedelmeket leírták, azok közzé ötét nem számlálták, kivévén valamennyire az Ingrisches Magazin nevű érdemes Pozsoni gyűjteményt, melynek egyik darabjában úgy hozatik bé, mint a’ ki masát Erdély ás Oláhországok uralkodó fejedelmének, Székelyek ispánjának etc. irta. Én azért mind az erdélyi Országos Prendek végzéséből , mind a’ Mária tulajdon leveleiből megmutatom ölet fejedelemnek voltnak tenni; annál könnyebben pedig, hogy nemrégen ezelőtt deákul erről egy kisded munkát készítettem róla ezen nevezett alatt: Maria Christierna in numerum legitimorum Transsilvaniae principum relata. Melyre a’ többek között segítségül hívtam egy szép levelet néhai széles tudományos emlékezetű Kornides Dániel uram ritka szedeménnyeiböl ; mást t. Dalnoki (már szent-benedeki) Veres Job .uramnak Fejér vármegyei érdemes liscausnak ősi jószágait illető levelei közzül. — Második megvilágositandó dolog a Báthori András fejedelem és cardinalis ártatlan halála, melyet a közkézen forgó históriák ugyan Ördög Balázs nevű csiki székelynek tulajdonítanak, és én sem tagadom hogy ő az ártatlan vérnek kiontására fel nem támadott volna, de czáfolhatatlan bizonitásokkal megállítom, hogy ugyan csiki székely szent-domokosi II. restély András volt az, a’ ki kegyetlen kezeivel a’ jó féle s vétségtelen fejedelmet megölte, ’s halálának helyét is világosabban kimutatom, több ide tartozó környűlairásokkal. Ebben háládatosan megvallom, szépen használt nekem a‘ sz. domokosi megye buzgó plébánussával, tisztde Tankó Mátyás uramnal való levelezésem, mely is a füvész tudományon kezdődött vala. Végezetre, hogy még is világosabb legyen ez a' historia , és nagy haszonnal jöjjön akkorára, a’ mekkorára fognak nevelkedni a‘ követ — 112 —