Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-08-08 / 63. szám
míg gróf Rab úti a ausztriai fővezér a’ három malmát, többi között 1707-ben octoberben) Károlyi Sándor katonái, midőn az alatt a’ benn lüvő német örsereg élelmezését lehető gazdagon a* város mindég kiszolgáttatta, sőt pénzzel is segítette, feldúlták, s* mégis ezek — mint írva van — 3 nap alatt nyólcz ezer forintot zsaroltak fel a’ városon dijául annak, hogy az általöki felégetéstöl meghimiltessék. De már azelőtt a’ német örsereg kiutazván belőle és védelem nélkül maradván, mind addig kuruczokat elszélesztette".04-ben October 8-kán Kolozsvárhoz közel a’ ,,Sósvölgy“-nél megvervén (midőn nyólcz hónapig vala e’ város bénárva a’ kuruczoktól) nehéz nyomorokat szenvede. A’ győzedelmes német katonaságot táplálta, felesen a’ Tolozi-ezrednek egy egész télen szállást és ennie innia adott, ’s mind ezeket a’ rendszerinti adón kivüli A’ máig is meglévő nyugtatványokból kitetsző , hogy ezen zivatarok állapotában Kolozsvár a’ német sergek számára 44 ezer forintot adottbé; de kétszer ennyit érő kárt vallott a'kuruczoktól azalatt. Midőn külső ellenségtől, fegyvertől nem szenvedett, egyéb elem költ fel ellene, azon keblében gyakorta támadott gyulások, égések, kivált a’ régibb időkben. Jezsuita Fasching Ferencz 180, Benkö 800 házát ’s két templomát tornyaival harangjaival együtt (kérdés: három akkor fennállott tornyok közzül müveket?) as tűz által megemésztetteknek ifjárt 1655-ben. Hasonló, vagy tán nagyobb tűzvész pusztított itt 1657-ben május 6-kán kezdődve és végződve is. Nagyobb része a’ belvárosnak leégett le a’ piacz? nagy templom , és a’ szász reformátusok óvári kis temploma (melynek ma romjait is hiában keressük.) Fridválszki exjezsuita, ki Kolozsvártt élt 1775 táján mint azon szerzet egyik nagy tudósa, irja , hogy 1724- ben September 4-kén 63 ház, a’ középkapu már akkori órájával együtt elégtek. Káros hatását onnan következteti, hogy e’ miatt és 7 n ekkor vetette zálogba a’ város némely faluit, melyek Fridválszki korában még (1764-en) kiváltatlanok valának. 1768-ban septemberben ismét nagy égés rombolt és pusztított Kolozsvártt, és a’ mely útszákat az ICQT-ik beli lángok leégettek, azokat most sem kimilték meg. Jelen korunkban is elég gyakoriak a’ gyulasok, ’s ritkábbak a’ szándékos gyújtások, de a’ maga kárán okult nép, sőt az előkelőbbek is, mindenkor gyors, és sikeres segédkezeket nyújtani, a’ jó karban lévő vízipuskák kutak eszközlete által készek lévén, ’s tán a’’ „tüzkármentő intézet“ befolyása miatt is (ámbár annyi hirdetések daczára nehezen honosul ez itt) nagy égések nem történnek. Balesetei közzül Kolozsvárnak emlékezzünk viszsza az 1850-ik évi augustusi ciclerára, mely ha nem is mint a’ többi közti, 1035-ban midőn ,,Unitaria vallás történetei“ 135 és 136-ik lap szerint, tí10.8 — (az akkori népességhez képpest sok !) halottak vitettek ki a’ temetőbe, hanem mégis sokat ragadott ki népe közzül. Rendszerint a’ szülöttek száma a’ holtakét mindért megszokta haladni, de ekkor csak a’ r. catholicusok közzül, kiknek népessége a’ több vallások közti második helyen áll több halt meg 500-al mint született. 5) Szemelvény az orszöges végzet elmek Ko lozsvárra vonatkozó czikkjeiből. Nagyocska tömegű kötet lenne, ha a’ végzeteket melyek országgyűlésen kellek, vagy kormányzói kiadattak, Kolozsvárt érdeklőiét csak szemelvényileg is közölnek vagy közölhetnek. Ez evenken feljül ’s ezért akaratunkon 's e’ lapok körén kívül esik. G. L. úrnak „Az erdélyi diaeták végzéseinek nyomdokai „Az erdélyi diaeták és országos végzések foglalatja“ czímü hiteles munkáiból kiszemelni lehet némelyeket ezek luizzal. A’ mit erről Benkő méltónak talált Kolozsvárnak öt ívnyi leiratába feljegyezni, azt adjuk elő mi is. Fejedelem Kemény János lóölben kiszoríttatván Erdélyből, a’ császári hadak segítségével ismét bejött, és Kolozsvárt német katonákkal megerősítette, de ezek a Kemény eleste után is kissé helyit maradtak, és 1604-ik esztendő kezdetén tisztjeikre támadván, Apáknak, kit a fényes porta tett vala fejdelemmé , a’ várost feladták, ’s a’ hitet nékie letették. Apafi azért tanácsnokainak egyetértésével, a’ város ellenmondásával nem gondolva, Kolozsvár főkapitányává, hadi parancsnokává gyérőlonostori Ebeni Istvánt, Szamosujvárnak is kapitányát, Kolozsvármegye főispánját, az ő egyik belső tanácsnokát rendelte le 14-ik esztendőben, teljes hatalommal felruházva. Ezáltal hídi lábra állíttatott Kolozsvár , a polgárok katonákká tétettek, kiknek csakugyan magok közzül volt hadnagyuk. Ez ily rendelkezéseit Apafi sükeritendő, Ebeni Istvánnak utasítást adott ebbe több pontok alatt: l) Meg lévén győződve a’ fejdelem Ebeni hűségéről, évi fizetését kész pénzzel 500 m. forint- bor- búza és zabra a’kunfalusi dézma, Kolozs vármegyéből