Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-28 / 8. szám
HON ÉS KÜLFÖLD 1845« (Első félév.) 8-k szám* Kolozsvár. Kedden januári«» 3.-án, 1845. Tartalom. Köt novásár. Prus.szia. Tudományos hirdetés. Színházi jelentés. Figyelmeztetés a’ kolozsvári rendőrségnek.______________________________________________________________ Jáci novásár. (Potocki emlényeiből) (Folytatás.) Ebéd lilán kevés ideig szobánkba mentünk, hol Samsi kijelenté hogy a Tudurowba akar távozni s itt mulatásom egész ideje alatt ő ott maradand, mert ott jó emberek laknak. „Egy ház Prezesowa aszszony és a’ kamarás néked nem tetszenek?“ — Ezek sátánok — felesé Samsi saját honi módja szerint — s én jól tudom, hogy téged sem szeretnek, ’s hogy te sem szereted üket; nevetséges szokás ez nálatok; mi a’ mi hegyeink közti csak azokhoz megyünk kiket szeretünk, s kik bennünket is viszont szeretnek; de ti, mint már ezt Tifliszben is láttam, baráttal és ellenséggel egyenlően bántok. Egyiknek úgy mint a másiknak mosolyogtok s kezét szorítjátok. Jól mondják kegyeink között, hogy frank szavának nem kell hinni. Ti egész életeinkben egymást csaljátok.“ — „De mit mondasz Vandáról, ama fiatal leánykáról, ki velünk asztalnál ült?“ — „Oh, életemet oda adnám érette, nagyon szerencsétlennek kell lennie; nékem úgy tetszik, mintha jegyesét háborúban elvesztette volna.“ Mem akarván Samsinak feleslegesen fejtegetni a’ dolgokat, néhány sort irtani Vinczének és Kazimirnak, ’s cserkeszemet hozzájuk küldöttem, magam Pardovinban szándékoztam néhány napot tölteni, gondolván, hogy tatám csak még is sikerűlém nékem Prezesowa aszszonyt reá bírhatni, hogy a’ Vanda és Kazimir boldogságában megegyezzen. De nagyon csalódám, vagy is inkább feledém, hogy Prezesowa aszszonynak a’ boldogságról egészen más fogalmai valának, mint nékem. Estve felfedező nékem Vanda, mit már részint tudok, hogy nagy bátyja, a’ kamarás, annyira úr lett Prezesowa aszszony házában, hogy ez iránta mindenben vak bizalommal viseltetik, ’s annak sugallására Prezesowa aszszony nem csak két leányát férjhez adta, hanem rendetlen gazdálkodás és részint Odeszszában 's részint külföldön mutatása által a’ kamarással, jószágait annyira megterhelte adóssággal, hogy most már szabadulására más módot nem lát, mint Vanda férjhezadását Iloltzy úrhoz, a’ gazdag bankúrhoz, kivel a’ múlt évben Tucywolski gróf által megismerkedett vala. „Így van a’ dolog, Béla, folytat» Vanda — érzem, hogy számomra nincs több szabadulás, nincs menekülés, mindennek vége van, én feladattam ’s nékem Holtzy nejévé kell lennem.“ Igyekeztem a’ szegény Vanda szivébe némi vigasztalást önteni, mondám, hogy még minden megváltozhatik, s végtére ebbe tterjesztém, hogy mai világban a’ legelső házak egyesülnek bánkurakkal, ’s hogy egy bánkúr vagy nagy kereskedő élete e’ jelen időben a’ legszebb ’s legkedvesebb. „Mily kevéssé ismersz engemet,— monda a’ nemes- szivü hölgy — te tudod Béla én azon gondolatban és reményben nőttem fel, hogy egykor Kazimir neje leendők: mi szeretjük egymást gyermekségünk óta , ’s én tudom hogy ő nélkülem nem élhet. Mi Holtzy urat illeti, ki kezem után jár, ez csupán csak a’ kamarás és anyám jó indulatját igyekszik megnyerni, ’s engemet számba sem vészen. Én az ő szemei előtt csak áru vagyok, mely nékie éppen megtetszett, melyet ő bírni óhajt, ’s a’ melyért ő Prezesowa aszszonynyal és az , kamarással, sőt még Péter nagybátyámmal is alkudozik. Ela az alkut megejti, engemet házába viszen, mint képet vagy mint házibútort, melyet ő szobái díszítésére külföldről hozata. Beszélhetsz-e szerencséről ilyen élet mellett? Látod, egyedüli reményem az Isten. 8